Nagyszeben és Vidéke, 2007 (10. évfolyam, 48. szám)
2007-01-01 / 48. szám
X. évfolyam 48. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház. 1892-ben vásárolta a magyar közösség. Jogtalanul eltulajdonították 1967-ben. Ma se adták vissza! 2007. január-március Oláh Miklós halálának évfordulójára (jan. 14.) OLÁH MIKLÓS vagy NICOLAUS OLAHUS Ha az 1943. jan. 10-én Nagyszebenben született Oláh Miklós, s esztergomi érsekké, majd magyar királyi helytartónak kinevezett, román eredetű magyar személyiség szüleit szeretnénk megismerni, kutatásainkban a nem egészen világos adatok mellett, ellentmondásokra is bukkanunk. A Révai Nagy Lexikona szerint, az oláh eredetű családból származó Miklós, Hunyadi Jánossal állt rokonságban, de szüleit nem említi meg. Az 1965- ben kiadott Magyar Irodalmi Lexikon azt írja, hogy István nevű apja királybíró volt Szászvároson (rom. Orăștie, ném. Broos). George Ivașcu, az 1969-ben kiadott Istoria Literaturii Române című könyvében a következőket írja: „... az apja Ștefan vagy Steian, egy argyesi Manzile [ nevű bojár fia volt, aki feleségül veszi Korvin János testvérét, Marinát." Ez a tétel téves, mivel Korvin János Mátyás király egyetlen törvénytelen (házasságon kivüli) fia volt és leánytestvérről nem emlékezik meg a história. Ezt bizonyítja a Hunyadiak családfája is, ahol szó se esik Korvin János leánytestvéréről. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című 1903-ban kiadott könyvében ezeket írja: „Oláh I Miklós, esztergomi érsek, Oláh István (ki a Hunyadiakkal rokon oláh vajda családból származott) és Hunzár Borbála fia ...’’Nagyon részletes leírást találunk e nagy magyar humanista eredetére vonatkozólag I. S. Firu és Corneliu Albumanistul Nicolaus Olahus című, 1963-ban kiadott könyvében. Eszerint Oláh Miklós, a Hungária című írásából, valamint levelezéséből világos képet alkothatunk eredetére. A családfa leírása Dracula Vajda(Vlad Țepeș, 1456-1462 és 1476) uralkodása idejéből ered. Egy Argeșből származó Manzilla és Marina nevű feleségének, aki testvére volt Hunyadi Jánosnak, többek között két gyermeke volt: Stanciu és Stefan, akit Ștefannak is lehet nevezni. Stanciut, aki nagybátyja volt Oláh Miklósnak, Vlad Țepeș csapdába csalta és fejszével megölte. Ștefan, aki akkor még gyermek volt, hogy megszabaduljon a zsarnoktól, Isten segítségével Mátyás királyhoz menekült. Valószínűleg ekkor telepedett le Nagyszebenben (K. Z.). Ștefan a magyar király szolgálatába szegődött. A király vezetésével többször meg akarta hódítani Havasalföldet, hogy átvegye a hatalmat, de látva az ottani zavaros állapotokat, elhatározta, hogy Erdélyben marad. Megnősült és elvette Hunzár Borbálát. A király iránti hűségéért nemességet nyert, majd 1504-ben II. Ulászló magyar király kinevezi az Erdélyben lévő Szászváros királybírójává. A város szász közössége tiltakozást nyújtott be a királyhoz, avval az indokkal, hogy Ștefan Olahus, nemes ember lévén, nem fogja tiszteletben tartani a magyar királyok által biztosított jogokat. Ezt arra a szász íratlan, de tiszteletben tartott jogszabályra alapozták, amely szerint a szász társadalmi életben a nemes és közember közötti viszony a „Da keiner Herr und keiner Knecht” vagyis „ahol nincs úr és nincsen szolga” jelszóra alapozódik. A király a tiltakozást nem vette figyelembe. A Nemes Oláh István és Hunzár Borbála házasságából született négy gyermek közül az egyik Oláh Miklós volt. Az apa (István) nemesítésekor katolikussá lesz és Miklós is felveszi ezt a vallást. A királybírói kinevezése után az egész család Szászvárosra költözött Nagyszebenből. Miklós itt szász iskolába járt 13 éves koráig. Oláh István, fiának, Miklósnak alapos, annak a kornak megfelelő nevelést akart adni és ezért 13 éves korában a nagyváradi káptalani iskolába adja (káptalan = a püspökség mellett működő tanácsadó testület). Nagyvárad, ahol Miklós tanulmányait folytatta, híres volt akkor iskolájáról és értékes könyvtáráról. Oktatói Európa közismert tudós személyiségei közé tartoztak. Ekkor kezd a szigorú skolaszticizmus tanítási irányvonala lassan megszűnni és helyét az emberiség (humanizmus) újjászülető, reneszánsz szelleme foglalja el. Oláh Miklós ennek az áramlatnak a hatása alatt, mint kitűnő tanuló formálódik és az iskola elvégzée után, apja befolyásos barátai ajánlatára, II. Ulászló király udvarában apródi szolgálatot teljesít. Az apródokat, akkori szokás szerint, alapos kiképzés után, lovaggá ütötték. Szinnyei József szerint azonban Miklóst „hivatása egyházi pályára vitte”. 1516-ban II. Ulászló halála után, Szakmáry György pécsi püspök titkára lett. Evvel párhuzamosan véglegesen egyházi pályára lép és 1518-ban pappá szentelik. Tehetsége folytán feltűnő gyorsasággal halad a ranglétrán. A végzetes mohácsi csata után, ahol II. Lajos is halálát lelte, az özvegy királynét elkísérte Németalföldre és vele maradt 1542-ig. Itt alkalma volt tudományos levelezést folytatni latin nyelven a legkiválóbb tudósokkal, többek között Roterdami Erasmus-szal. Itt írta két művét, a Hungáriát és az Athilát. A Magyar Irodalmi Lexikon (1965) szerint: „Két kis művében képet ad a Mohács előtti magyarországi társadalomról, földrajzi képéről, majd arról is, hogyan szerezték meg Attila és hunjai uralmukat és miképpen maradt meg ez a katonai fegyelem és szervezettség a hunok - szerinte - igaz utódai, a székelyek között. Ezzel mintegy utalni kívánt arra, hogy miképpen lehetne visszaszerezni az elveszett országot.” Oláh Miklós 1553-ban eléri a legmagasabb országi római katolikus papi méltóságot: esztergomi érsek, majd Magyarország prímása lesz. Ő koronázza meg I. Miksa magyar királyt, 1563-ban, majd 1561 -ben behozza a jezsuitákat az országba, hogy oktatási, hitszónoki és térítői munkát végezzenek. A legmagasabb világi méltóság, amit elért, a királyi helytartói cím volt. 1568.jan. 14-én távozott az élők sorából. Ez volt az a nagy személyiség, akit Gyenge Imre, nagyszebeni szobrászművész megalkotott. Az impozáns, márványfehér szobor karcsú sziluettje dísze a városnak és ott áll az Orsolyák temploma előtti téren, bizonyítva ennek a városnak a kulturális sokszínűségét. Gyenge Imre ezelőtt 28 évvel álmodta meg ezt az alakot. 1977-ben a szebeni Művészeti Galériában rendezett és a humanista Oláh Miklós emlékének szentelt kiállításon, a művész bemutatja a gipszbe öntött munkát, valamint Ionel Vitoc és Victor Moraru műépítészek szobortalapzat-tervét. Tíz évig vajúdik a mű, anélkül, hogy a város a füle botját is mozgatta volna az alkotás végleges, márványba való megfaragása érdekében. Ez a nemtörődömség, valamint a szakmai téren ért igazságtalan sérelmek súlya alatt. Gyenge Imre, 1986. jún. 9-én, alkotóereje teljében, véget vetett életének. Végre 1996. jún. 1-én, nagyon sok évi késéssel felavatták Nagyszebenben Oláh Miklós (Nicolaus Olahus) szobrát, melyet az alkotó, Gyenge Imre elgondolása szerint Călin Baciu és Septimiu Enghis faragott márványba. A fehér lepel a szoborról, az elhunyt özvegye Angella Delmondó reszkető keze mozdulatára és az emlékezés fájdalmától könnyező szeme tekintetére hullott le a márvány Nicolaus Olahusról. Kalmár Zoltán I A CÍMER MAGYARÁZATA A pajzs alakú alapon átlósan húzódó zöldmezőben egy mesebeli egyszarvú állat vágtat fölfelé. (Az egyszarvú állat- unicornis- a valóságban nem létezik. Az Editura Științifică által bukarestben 1969-ben kiadott Umanistul Nicolaus Olahus szerint ez az állat a románok vitézségét és erényeit jelképezi. 48. oldalhoz csatolt melléklet). E fölött és alatt, aranymezőben zöld babérlevelek láthatók zöld bogyókkal. Az egyszarvú alatt és fölötte jobbra egy-egy fehér mező, bennük egy-egy vörös rózsával. A címert kétoldalt egy-egy oroszlán tartja. A pajzs felett a feszület őrködik és ennek tetején egy püspöksüveg zárja be a címert. Tulajdonképpen mit jelképez ez a címer? Az egyszarvú zergéhez hasonló állat, homlokán egy szarvval. Ez az állat a képzelet szüleménye. A románok morognak nevezik és szerintük az ő hőstetteiket és vitézségüket jelképezi. Az inorog azonban nem román, hanem a szláv eredetű inorogunak a változata. Sőt az ókori irodalomban is fellelhető. A babér Oláh Miklós költői nagyságát, a vörös rózsa az elismerést jelképezi. A feszület az egyházhoz való tartozást, a püspöksüveg a főpapi rangot jelenti. Móricz Zsigmond élete és irodalmi tevékenysége Móricz Zsigmond tehetségét a Nyugat szépirodalmi folyóirat szerkesztői fedezték fel 1908- ban. Akkor jelent meg az első, különleges értékű novellája, a Hét krajcár, majd 1909-ben a novellakötete, amely Ady Endre szerint „felér egy forradalmi szabadcsapattal”. Ady és Móricz között a XX. század első évtizedében bensőséges baráti viszony alakult ki, s ennek a leghűségesebb bizonyítéka a Levélféle Móricz Zsigmondhoz című, kitűnő Ady vers. Ebből idézünk néhány sort: „Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted, / Aszúra fog érni minden szép gerezded, / Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok: / Ez okos elkésés: ez a magyarságod.” ... „Témeszteni is tudsz, és tudsz támasztani: / Sári bíró valja és bősz Túri Dani,”... „Szóval: az Életet, mely tőlünk messze tűnt, / Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza, / Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.” ... „Hisz én is kimondtam néhány magyar újat, / De mesekirályfik táltosai fújnak, / Ördög hordjon el már minden bolond verset, / Életet kívánunk valószínűt, nyerset, / S amit meg nem adhat rímek ezer hadja, / Mi új Lúdas Matyink többször visszaadja.” ... „Nyugatba tört magyar s duzzadt bizalmú, / Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás, / Szentírásos ember, kinek szent az írás.” A vers végén Ady megjósolja tragikus sorsát, de ugyanakkor hitet tesz a közös szerepről is. „Készül, mert késztetik az én szemfedelem, / De Móricz Zsigmond is megmarad és velem, / Magyar sorskockákon ez így döntetett, / Mind összekerülünk közös mártír-hősök / S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, / Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” Ki volt ez az ember és ez az író, akiről Ady ilyen lelkesen írt? Erre a kérdésre próbálunk röviden válaszolni a következőkben. Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécs közelében. Édesapja Móricz Bálint szegényparaszt származású, de tehetséges, feltörekvő ember. (Róla mintázta a Sárarany regényének Túri Daniját) Édesanyja kisnemesi családból származott, lánykori neve Pallaghy Erzsébet, az özvegyen maradt papné lánya. „A két pólus között szikra pattant, s lettem én.” - írja az Életem regénye című önéletrajzi művében. Az özvegy papné tudta, hogy ezzel a házassággal leányát a szegénységbe taszítja, de fiait taníttathatja. Móricz Bálint jó gazdának bizonyult. Malmot és földet bérelt, cséplőgépet vásárolt bankkölcsönnel. Rövid ideig jó anyagi körülmények között éltek, de hamarosan vége lett ennek. A megáradt Tisza elvitte a malmot, a cséplőgép kazánja felrobbant. Kénytelenek voltak eladni a földeket, s elköltözni egy másik Szatmár megyei faluba Pírügyre. Azért éppen oda, mert ott gazdag rokonaik laktak, s arra számítottak, hogy segítséget fognak kapni. Zsigmond egy ideig még nem érezte a szegénységet, mert Istvándi községben lakott a rokonainál. Az új lakhelyhez fűzött remények nem váltak be. A pírügyi rokonok nagyon fösvények voltak, nem segítették a Móricz családot. Ez két, önéletrajz jellegű novellából is kiderül: Judith és Eszter és Február, hol a nyár?. Az édesapa, Móricz Bálint, nem lévén földje, kénytelen volt városra menni, s ott ácsként dolgozni, hogy családját szűkösen eltarthassa. Ptrügy a színhelye a legkiválóbb novellájának, a Hét krajcárnak is. Az elemi elvégzése után Zsigmondot beíratták a Debreceni Kollégiumba. Az ott eltöltött évekről sok titkot elárult a szerző a Légy jó mindhalálig nagysikerű regényében. A kollégiumi tanulmányokat Sárospatakon folytatta tovább, majd Kisújszálláson fejezte be. Erről szól a Forr a bor című regénye. Az édesanyja tanácsára felvételizik a debreceni Teológiára. Móricz Virág, az író egyik leánya az Apám regényében elmeséli ezt a pályaválasztási kísérletet. Ady erre utalt, amikor azt írta, hogy „papnak indult lélek...”. Már a felvételin kiderült, hogy Móriczra más hivatás vár. Az idős paptanárok nem nézték jó szemmel, hogy nem sötét, hanem divatos világos színű ruhában, csokornyakkendővel jelent meg. Ezek a hitoktatók sejtették, hogy ebből a fiatalemberből nem fognak papot nevelni. Rövid idő múlva Móricz elhatározta, hogy kimarad a teológiáról. Budapesten a Bölcsészeti fakultáson folytatta tanulmányait, de csakhamar onnan is kimaradt. Akkor már jótollú újságíróként ismerték, főleg Budapesten, de egyelőre nem találta meg önálló írói hangvételét, inkább a Mikszáth Kálmán stílusát utánozta, sikertelenül. Hamarosan kapcsolatba került a Kisfaludy Társasággal, s annak a megbízásából elindult Szatmár megyébe, hogy népköltészeti alkotásokat gyűjtsön. Bejárta megyéjének községeit, de nem tanúsított különösebb érdeklődést a népköltészeti gyűjtő munka iránt, habár nagyon szerette a magyar népdalokat, népballadákat és a népmeséket. Sok emberrel beszélgetett, szegényekkel és gazdag nemesekkel egyaránt, s élményeit pontosan lejegyezte noteszeibe. Ezek a jegyzetek lettek később regényeinek, novelláinak és színműveinek forrásai. Nem véletlen az, hogy ezt a Szatmár megyei gyaloglást később úgy emlegeti, mint az egyetemet. („Ezek voltak az én egyetemeim” - írja az 1930-as években). Közben családot alapít, s figyeli a Nyugat folyóirat és írói köre által elindított művészeti megújulást. Sok meddő kísérlet után írja meg a második fia koporsója mellett a Hét krajcár novelláját. Épp akkor kért tőle novellát Osvát Ernő, a Nyugat folyóirat szerkesztője. Ezzel kezdődik 1908-ban a tulajdonképpeni írói pályája. Már első elbeszélésekből kiderül, hogy a művészeti megújulás szellemében a realizmus és a naturalizmus irányzatát tartja megfelelőnek ahhoz, hogy hiteles képet rajzoljon a XX. század első felének magyar társadalmáról. Szakít a hagyományos, romantikus és idealizált faluszemlélettel. (folytatás a 2. oldalon)