Nagyszeben és Vidéke, 2008 (11. évfolyam, 49. szám)
2008-01-01 / 49. szám
XI. évfolyam 49. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház. 1892-ben vásárolta a magyar közösség. Jogtalanul eltulajdonították 1967-ben. Ma se adták vissza! 2008. január-március Mellbevágó ízléstelenség No nem azért, mintha nem gyönyörködtetne, különösen bennünket, férfiakat egy természet alkotta I csodálatos formájú női mell! De a látványnak megvan a helye és ideje! Az úton-útfélen közszemlére kibuggyantott női mell nem csak ízlételenség, hanem néha szexuális eltévelyedést is bizonyíthat, amennyiben ez a fitogtatás kellemes érzéssel tölti el az emlőtulajdonosnőt. Ez lehet kétirányú: a hamis büszkeség, hogy „íme, mi és milyen van nekem” vagy az emberben szunnyadó és ilyen mutogatásra felfokozható libidó. A libidó értelme kéjvágy, a másik nem iránti vonzalom, egy természetes érzés, amely a fajfenntartás ösztönszerű indíttatása. Tudni kell, hogy a női mell másodlagos nemi szerv, ami - egyebek mellett - megkülönbözteti a férfitől. Éppen ezért közlátására tétele érintheti az exhibicionizmus fogalmát, ami egyes estekben kóros tünet lehet, vagy azzá válhat. Részletesen számol be erről dr. Bloch Iván Korunk nemi élete című munkájában. Az afféle mellmutogatásnak azonban lehet egy másik hátulütője is! A látvány megszokása idővel a libidó pszichikai csökkenését idézheti elő. Emlékezzünk csak vissza, milyen érdeklődéssel nézték a férfiak, annak idején, a lábakat alig takaró miniszoknyásokat. Ma már senkit se érdekel, sőt az utcán bugyiban sétálgató, de még a strandon szórakozó, meztelen s farukat szégyentelenül mutogató bakfisokra se hederít senki. Eltompultak az érzések s velük a nők iránti tisztelet is! Ezek után érdemes elgondolkodni a Mellbimbó a képernyőn címmel, egyik újságban közölt íráson, amelyben a szerző szigorúan rákoppint annak az 540 ezer (!) embernek az orrára, akik illedelmes, finom érzéssel megalkotott filmeket követelnek. „Mert micsoda ország az, ahol attól függene az ember boldogsága, életnívója, sőt mindennapi kenyere, hogy hányszor és profilból, avagy premier plánból lebegtetik meg a női melleket a mindent lehetővé tevő szabadosság legnagyobb dicsőségére,... és ezt tiltja a jóérzést, illlemet vallók serege (vox populi). „Hát érdemes ott élni?!” Kiált fel a szerző, a mellbimbót reklámozó hangján. (Ezért kellene ezt a maradiságot - mondjuk mi - és átköltözni a fekete Afrika őserdei tájaira, ahol számtalan törzsben dívik a nők félmeztelensége. Ott aztán boldogan lehet mellet rázogatni. Bizton mondom: senki se fog ezért telefonálni a tiltakozás hangján!) Ezek után komolyra fordítva a szót, minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk: a társadalom soha nem tapasztalt dekadenciájának a korszakát éljük! Amikor egy fruska minden következmény nélkül pofon ütheti tanárnőjét, amikor megdöbbentő kiskorú lány jelentkezik tehermegszakításra, amikor ijesztően sok a vérbajos fiatal, amikor a képzőművészetben, olyan mértani rajzokra, amilyeneket alulírottnak a 3. gimnáziumban (ma 7. osztálynak felel meg) tanítottak a rajzórán, agyonfilozofált, rábeszélő stílussal azt sulykolják a szemlélő agyában, hogy az alkotás formabontó, értékes mű, amikor az idegrongcsoló zenebonát (amit egy közismert zenepedagógus a zene prosztituciónak nevezett) értékes szerzeménynek csúfolják,... - és még lehetne folytatni határozottan mondhatjuk, hogy a társadalomnak újjászületésre, reneszánszra van szüksége! Sokkal fontosabb, sürgetőbb, komolyabb kérdések megoldása emészti jelen időben a komolyan gondolkodókat, mint a női mellek mutogatásának tiltása vagy helybenhagyása! Az erkölcsi könnyelműség (amelyhez az említett cikk tartalma is hozzátartozik), eredményeként drámaian csökkent a születések száma. Társadalmunk, nemzetünk létét veszélyeztető ténnyel állunk szemben. Ezért kőbevésett érdekünk az erkölcsi romlás meggátolása. Itt kell porondra lépjen a színész, a művész, az író-költő, a tudós, az egyházi ember ! Ennek érdekében kell tollat ragadni és nem a női mell kiállítására tétele érdekében, ami sérti a női méltóságot! A tollforgató ember ennek érdekében vesse papírra értékes, nemzetmentő gondolatai! Kalmár Zoltán \ Megjegyzés Ferenczy István 1792-ben született Rimaszombatban és ott halt meg 1856-ban kitűnő szobrászművész. Eleinte lakatosságot tanult, majd Budára ment rajzot tanulni. 1814-ben Bécsben az akadémiára járt, ahol acélban metszetet készített Solon, görög bölcs fejéről, amiért akadémiai díjat nyert. Első önálló márványszobra a Szép mesterségek kezdete. Erről írt Kazinczy Ferenc dicsérő költeményt. Ő alkotta Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás nagy lírikusának a szobrát, amelyet 1823-ban Debrecenben lepleztek le. Számtalan alkotására felfigyelt a művelt világ s ennek eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A Pásztorleányka című szobra a budapesti Nemzeti Galériában díszeleg. (Révai Nagy Lexikona) Reményik Sándor Zászlótartó lányok Egy klub - s egy zászló. Lányok zászlaja Nincs cifra ünnep, Nincs zászló-anya. Egyforma mind Ki seregük ide, Nem hivság hozza, Csupán a szíve. A felszentelés Egyszerű nagyon - A Lélek szól: Megáldom s átadom. Oltalmazzátok Lélek-követők: Ti csendes harcra Elszánt egri nők. Olyatkozott A férfiak keze, Beletörik A lobogó nyele. A színét sár és Vér itatja át - Vigyétek hát Ti A világon át! Vegyétek hát Ti A zászlót körül Drága leányok - Hátha sikerül - Zászlós leány: Két messzeeső szó - Álommá halkult Vad trombitaszó... Egy klub s egy zászló. Leányok zászlaja. Talán selyem S ha arra nem telik, Vászon legyen. De rajta hímzés És arany betű: Aki ide áll, Az halálig hű Aki megáll E szűz zászló alatt: Isten leánya És magyar marad. Józsa BenjáminMóricz Zsigmond élete és irodalmi tevékenysége 1918 őszén Magyarországon kirobbant a polgári forradalom, az a társadalmi mozgalom, amelyet már a század elején megjósolt Ady Endre a verseiben és Móricz Zsigmond novelláiban és regényeiben. Átszervezték a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek Vörösmarty Akadémia nevet adták Az akkor már súlyos beteg Adyt kinevezték akadémiai elnöknek. A költő megírta beköszöntő beszédét, de a megújult Akadémia első ülésén legjobb barátja, Móricz Zsigmond olvasta fel. 1919 március 21-én újabb forradalom robbant ki, szovjet mintára. Főképp azok szervezték, akik hazatértek az akkor már kommunista oroszországi fogságból. Móriczot megtévesztették a Tanácsköztársaság eszméi (így nevezték ezt a kommunista forradalmat). Azt hitte, hogy az új eszmék végre felszámolják a társadalmi igazságtalanságokat, hogy rövidesen jobbra fordul a falusi szegények és a városi proletárok élete. Sajnos nem így történt. A kommunisták kegyetlen terrort vezettek be, és sok ártatlan embert kivégeztek, másokat pedig börtönbe vetettek. Móricz szorgalmasan járta a falvakat, s figyelte a parasztok életét, hisz ők is a kommunista eszmék áldozatai voltak, de ez akkor még nem derült ki. Több újságcikket írt a budapesti lapokban, amelyekben a Tanácsköztársaságba vetett bizalmát tolmácsolta. Ilyen például az Új közönség című cikk, amelyben a Nemzeti Színházról írt, s örvendett annak, hogy az előadásokat nem az úri közönség nézi, hanem a szegény emberek, akik addig nem juthattak hozzá a kultúrához. Magyarország olyan mély válságba került, amelyből nehezen emelkedett fel. 1919 augusztusában elfojtották a proletár forradalmat, s elkezdődött a „fehér terror” korszaka, amelyben üldözték a Tanácsköztársasággal rokonszenvezőket. Móricz abban az időben Leányfaluban tartózkodott. Ott tartóztatták le, csendőri kísérlettel Szentendrére vitték, ahol két hétig fogságban tartották, így bűnhődött azért, mert rokonszenvezett a forradalommal.