Nagyszeben és Vidéke, 2015 (17. évfolyam, 68-71. szám)

2015-01-01 / 68. szám

Ébredő szabadság (Zala György) RMDSZ 5S5SSSÍÍ XVII. évfolyam 68. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház újra a miénk! 2015/1 2015. február 13 -án a nagyszebeni Pol­gári Magyar Művelődési Egyesület tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták meg Orth István videófelvételekkel gazdagított elő­adását az erdélyi alkotótáborokról. Ezek a képzőművészeti alkotótáborok a XX. szá­zad második felében működtek Erdély kü­lönböző színhelyein. Ezeket sokan támo­gatták, s lehetőséget teremtettek a művé­szeknek arra, hogy értékes műveket alkos­sanak még a kommunista diktatúra idej­én is. Anyagi támogatást kaptak az állami költségvetésből, a megyei és a városi taná­csoktól is. Sajnos a rendszerváltás nem kedvezett ezeknek az alkotótáboroknak, az egykori állami tulajdonban lévő épületek magántulajdonba kerültek, a pénzügyi tá­mogatás megszűnt. A műsor második, rendkívüli napirendi pontjaként bemutattam az Orth István édesapjáról szóló könyvet: Orth Imre a lelkiismeret-vallás híve. 2014-ben jelent meg. Szerzője Pálfi József. Kiadója a Hat­vani István Teológiai Kutatóintézet, a Tu­dós lelkipásztorsors a 20. századi Ki­rályhágómelléken sorozat második köny­ve. Ezzel a könyvismertetéssel köszöntöt­tem a hetvenéves Orth Istvánt, városunk és nemzetünk híres képzőművészét. Amióta Orth Istvánt megismertem, többször próbáltam választ keresni arra a kérdésre, hogy kitől örökölte jellemének főbb meghatározóit. Ez a könyv választ adott erre a kérdésre. Ennek bizonyítására idézem az Orth Imre könyv ajánlásából Gaál Botond véleményét: Példaértékű az a hűség és kitartás, a szerénység és az alázat, mellyel a magasan művelt tudós lelkipásztor végezte hitvalló, egyházépí­tő és nemzetjobbító szolgálatát. A könyvismertetőm befejezéséből idé­zek: Orth Imre 1992. január 30-án lépett át az örökkévalóságba. Halála előtt megbocsátott annak, aki börtönbe jut­tatta. A biharpüspöki református teme­tőben nyugszik. Igazi fáklyája volt nem­zetünknek, s gazdag szellemi kincset hagyott a magyarságnak. Orth Imre értékes munkásságát tovább folytatják gyermekei, unokái és főképp Orth Ist­ván képzőművész. A születésnap megfelelő alkalom arra is, hogy felidézzük Orth István életének és művészi tevékenységének főbb mozzana­tait. Orth István 1945. február 3-án született a Tolna megyei Nagyszékelyen a refor­mátus lelkész család negyedik gyermeke­ként. Édesapja Orth Imre, a biharpüspöki református egyházközség lelkésze volt. A világháború utolsó évében sok lelkész Magyarországra menekült Észak-Erdély­ből, amikor közeledtek a szovj­et csapatok. Orth Imre nem menekült el, de várandós feleségét és gyermekeit Nagyszékelyre költöztette. Naplójában ezt írta: Féltettem a feleségemet, aki előrehaladott áldott állapotban volt és gyermekeimet. Tud­tam, vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy Püspöki, ahol három főútvonal találkozik, nagyon ki lesz téve a háború borzalmainak... Ő azonban Biharpüspö­­kin maradt. Nem akartam cserbenhagyni nagy családomat, a gyülekezetemet. Le­het, hogy titokban arra gondoltam: Az Isten helytállásomért a gyermekeimet fogja megjutalmazni. A várandós édes­anya és a három gyermek egy féderes ponyváskocsival utazott Nagyszékelyre, ahol megszületett István. A háború elcsen­­desedése után, áprilisban, az édesapa sze­mélyesen vitte haza családját. 1947. december 30-án, épp a köztár­saság kikiáltásának napján, letartóztatták Orth Imrét, s törvényszéki ítélet nélkül a szamosúj­vári börtönbe zárták. Azzal vádol­ták, hogy a biharpüspöki magyarok inkább hallgatnak a lelkész szavára, mint a kom­munista vezetőkre. 1949 novemberéig raboskodott, majd szabadon engedték. A börtönévek legsúlyosabb következménye az volt, hogy a kommunista hatalom aka­dályozta az Orth gyermekek iskolai tanul­mányait. István is csak szakiskolába j­árha­tott Nagyváradon, a finomkerámiai szakon. Ott fedezték fel rendkívül­i művészi tehetsé­gét. Ezután a művészeti líceumban tanult és érettségizett, majd a kolozsvári Protes­táns T­eológián 1972-ben lelkészi képesítést szerzett. Ezután a bukaresti „Nicolae Gri­­gorescu” Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát. Néhány évig segédlel­­készként dolgozott Közben doktorjelöltként bizantológiát tanult a bukaresti Ortodox Teológián. 1976-ban került Nagyszebenbe, ahol a Brukenthal Múzeum főrestaurátora lett. Közben megszerezte a műemlékvédel­mi és restaurátori oklevelet, s 2000-ig dol­gozott ebben a híres intézményben. 2000 óta a nagyszebeni „Lucian Blaga” képző­művészeti fakultásának tanára. Orth István tagja volt a Romániai Kép­zőművészek Szövetsége Országos Taná­csának 1998-tól 2006-ig, és a szebeni Fiók elnöke volt 1998-tól 2000-ig. Alapító tagja az újraszervezett Barabás Miklós Céhnek, a Magyar Képzőművészek és Iparművé­szek Társaságának és a Rotary Clubnak. Ezenkívül a nagyszebeni Református Egy­házközség főgondnoka. Kiemelkedő munkásságáért 2005-ben a 120 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület ( EMKE ) életműdíjjal tüntette ki. 2007-ben Nagyszeben város Díszpol­gára lett. 2013-ban pedig Magyarország köztársasági elnökétől megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Több mint 60 kiállítást szervezett ha­táron innen és túl, számos nemzetközi képzőművészeti szalon résztvevője. Kiállít metszeteket, pasztellrajzokat, olajképeket és reklámgrafikai munkákat, illetve plaká­tokat. Munkái megtalálhatók világszerte múzeumokban és számos magángyűjte­ményben, albumokban, monográfiákban és kiállítási katalógusokban. Munkásságának legfontosabb állomá­sait az Orth István monográfiában találhat­juk meg. Szerzője Molnár Dénes grafikus­művész és művészettörténész, kiadója a marosvásárhelyi Mentor. Az eddig megjelent Orth kötetek és albumok közül a legfontosabbak a követ­kezők: Stefan Orth István album, Qui Tempo habet,vitám habet magyar nyelven, Orth István rajzai, Szeben krónikájához, Sibiu-Hermann­­stadt, Orth István Szeben ihletésű rajzai, metszetei és plakátjai, Tündérkert-pasz­­tellrajzok Erdély magyar vonatkozású épített örökségeiről, Orth István: Illusztrá­ciók szebeni kortárs költők verseihez Éne­kek éneke illusztráció kötet . Két kötetes Románia, valamint Voro­­net fotóalbum Orth István fényképeivel, Szebent ábrázoló illusztrációk Józsa Ben­jáminnak a Magyar Művelődési élet a Cibin partján című könyvéhez. Orth István művészetét Molnár Dénes jellemezte a leghitelesebben. Az ő mono­gráfiájából idézzük a következő gondolato­kat: Orth István rézkarcoló művészete ellentétes hatások, kifejezések találó ötvözete. Dekorativitása a plakátterve­zet, rajzi elemei, szimbólumteremtő ereje a gondolkodó, töprengő teológust, a lét kérdéseivel küzdő embert, a színes felületek pontossága, tisztasága a ke­mény karakterű múzeumi szakembert idézik. Humora, fanyar nőszimbólumai, két- és sokértelmű kompozíciói, képi metaforái egyszerre a groteszk és szür­realista, klasszicista egyéni mitológiája meg egy eredményes, távlatokban gaz­dag, szakmai sikerekben bőséges élet­pályát, kapcsolatteremtő erőt bizonyíta­nak. A több mint nyolcvan nyomtatott plakátja a nagy plakátművészek sorá­ba emeli, falinaptárai révén sok ezer lakásba jutnak pasztelljei, s így kör­nyezetünk alakítója, aki mindig tudja, mi a hasznos. Nagy kísérlete a bukaresti Kálvineum ünnepi panel, ahol a hitel­­vek tiszteletben tartásával helyez képe­ket egy református, liturgikus térbe. Orth István új heraldikája, emblemati­­kája a csillagképek témájával új dimen­zióval növekedett, és a kozmikus, de a történelmi távlatok is megnyílnak előt­tünk. Komlex mitológiája mégis olvasható, metszetgrafikájának hűvös vonalai, szí­nei, foltmaratásai mind az aktív üzenet­­átadást segítik. Nyelvezete kissé a kö­zépkori metszők szimbolikájára emlé­keztet, vonalvezetése, körvonalra épített maratásai a színes, gyantázott holtmara­tás hatásos példái. Paradox módon nem a rajzi virtuozitásra épít, hanem a biztos, stilizált forma körvonalaira, a gesztus­rajz elemei ezért hűvösek, tárgyilago­sak, és többszintű képi szimbólumai elle­nére egyértelműek. A Magyar Házban tartott előadások után Szombatfalvi Török Ferenc, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke kö­szöntötte a hetvenéves Orth Istvánt. A lelkes jelenlévők gondolatait tolmácsolta, amikor azt kívánta, hogy a mindenható Isten éltesse sokáig, és még sok remekmű­vet alkothasson ezáltal gazdagítva a magyar nemzet kultúráj­át. Ugyanezen a találkozón megünnepeltük az egyesület egyik hűséges tagjának, Vandra Piroskának a születésnapját is. Mindkettejük életére az Isten áldását kér­jük, hogy még sokáig munkálkodhassanak ebben a lelkes magyar közösségben. Nagyszeben, 2015. március 26. Józsa Benjámin Orth István köszöntése

Next