Nagyszeben és Vidéke, 2015 (17. évfolyam, 68-71. szám)
2015-01-01 / 68. szám
Ébredő szabadság (Zala György) RMDSZ 5S5SSSÍÍ XVII. évfolyam 68. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház újra a miénk! 2015/1 2015. február 13 -án a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták meg Orth István videófelvételekkel gazdagított előadását az erdélyi alkotótáborokról. Ezek a képzőművészeti alkotótáborok a XX. század második felében működtek Erdély különböző színhelyein. Ezeket sokan támogatták, s lehetőséget teremtettek a művészeknek arra, hogy értékes műveket alkossanak még a kommunista diktatúra idején is. Anyagi támogatást kaptak az állami költségvetésből, a megyei és a városi tanácsoktól is. Sajnos a rendszerváltás nem kedvezett ezeknek az alkotótáboroknak, az egykori állami tulajdonban lévő épületek magántulajdonba kerültek, a pénzügyi támogatás megszűnt. A műsor második, rendkívüli napirendi pontjaként bemutattam az Orth István édesapjáról szóló könyvet: Orth Imre a lelkiismeret-vallás híve. 2014-ben jelent meg. Szerzője Pálfi József. Kiadója a Hatvani István Teológiai Kutatóintézet, a Tudós lelkipásztorsors a 20. századi Királyhágómelléken sorozat második könyve. Ezzel a könyvismertetéssel köszöntöttem a hetvenéves Orth Istvánt, városunk és nemzetünk híres képzőművészét. Amióta Orth Istvánt megismertem, többször próbáltam választ keresni arra a kérdésre, hogy kitől örökölte jellemének főbb meghatározóit. Ez a könyv választ adott erre a kérdésre. Ennek bizonyítására idézem az Orth Imre könyv ajánlásából Gaál Botond véleményét: Példaértékű az a hűség és kitartás, a szerénység és az alázat, mellyel a magasan művelt tudós lelkipásztor végezte hitvalló, egyházépítő és nemzetjobbító szolgálatát. A könyvismertetőm befejezéséből idézek: Orth Imre 1992. január 30-án lépett át az örökkévalóságba. Halála előtt megbocsátott annak, aki börtönbe juttatta. A biharpüspöki református temetőben nyugszik. Igazi fáklyája volt nemzetünknek, s gazdag szellemi kincset hagyott a magyarságnak. Orth Imre értékes munkásságát tovább folytatják gyermekei, unokái és főképp Orth István képzőművész. A születésnap megfelelő alkalom arra is, hogy felidézzük Orth István életének és művészi tevékenységének főbb mozzanatait. Orth István 1945. február 3-án született a Tolna megyei Nagyszékelyen a református lelkész család negyedik gyermekeként. Édesapja Orth Imre, a biharpüspöki református egyházközség lelkésze volt. A világháború utolsó évében sok lelkész Magyarországra menekült Észak-Erdélyből, amikor közeledtek a szovjet csapatok. Orth Imre nem menekült el, de várandós feleségét és gyermekeit Nagyszékelyre költöztette. Naplójában ezt írta: Féltettem a feleségemet, aki előrehaladott áldott állapotban volt és gyermekeimet. Tudtam, vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy Püspöki, ahol három főútvonal találkozik, nagyon ki lesz téve a háború borzalmainak... Ő azonban Biharpüspökin maradt. Nem akartam cserbenhagyni nagy családomat, a gyülekezetemet. Lehet, hogy titokban arra gondoltam: Az Isten helytállásomért a gyermekeimet fogja megjutalmazni. A várandós édesanya és a három gyermek egy féderes ponyváskocsival utazott Nagyszékelyre, ahol megszületett István. A háború elcsendesedése után, áprilisban, az édesapa személyesen vitte haza családját. 1947. december 30-án, épp a köztársaság kikiáltásának napján, letartóztatták Orth Imrét, s törvényszéki ítélet nélkül a szamosújvári börtönbe zárták. Azzal vádolták, hogy a biharpüspöki magyarok inkább hallgatnak a lelkész szavára, mint a kommunista vezetőkre. 1949 novemberéig raboskodott, majd szabadon engedték. A börtönévek legsúlyosabb következménye az volt, hogy a kommunista hatalom akadályozta az Orth gyermekek iskolai tanulmányait. István is csak szakiskolába járhatott Nagyváradon, a finomkerámiai szakon. Ott fedezték fel rendkívüli művészi tehetségét. Ezután a művészeti líceumban tanult és érettségizett, majd a kolozsvári Protestáns Teológián 1972-ben lelkészi képesítést szerzett. Ezután a bukaresti „Nicolae Grigorescu” Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát. Néhány évig segédlelkészként dolgozott Közben doktorjelöltként bizantológiát tanult a bukaresti Ortodox Teológián. 1976-ban került Nagyszebenbe, ahol a Brukenthal Múzeum főrestaurátora lett. Közben megszerezte a műemlékvédelmi és restaurátori oklevelet, s 2000-ig dolgozott ebben a híres intézményben. 2000 óta a nagyszebeni „Lucian Blaga” képzőművészeti fakultásának tanára. Orth István tagja volt a Romániai Képzőművészek Szövetsége Országos Tanácsának 1998-tól 2006-ig, és a szebeni Fiók elnöke volt 1998-tól 2000-ig. Alapító tagja az újraszervezett Barabás Miklós Céhnek, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának és a Rotary Clubnak. Ezenkívül a nagyszebeni Református Egyházközség főgondnoka. Kiemelkedő munkásságáért 2005-ben a 120 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület ( EMKE ) életműdíjjal tüntette ki. 2007-ben Nagyszeben város Díszpolgára lett. 2013-ban pedig Magyarország köztársasági elnökétől megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Több mint 60 kiállítást szervezett határon innen és túl, számos nemzetközi képzőművészeti szalon résztvevője. Kiállít metszeteket, pasztellrajzokat, olajképeket és reklámgrafikai munkákat, illetve plakátokat. Munkái megtalálhatók világszerte múzeumokban és számos magángyűjteményben, albumokban, monográfiákban és kiállítási katalógusokban. Munkásságának legfontosabb állomásait az Orth István monográfiában találhatjuk meg. Szerzője Molnár Dénes grafikusművész és művészettörténész, kiadója a marosvásárhelyi Mentor. Az eddig megjelent Orth kötetek és albumok közül a legfontosabbak a következők: Stefan Orth István album, Qui Tempo habet,vitám habet magyar nyelven, Orth István rajzai, Szeben krónikájához, Sibiu-Hermannstadt, Orth István Szeben ihletésű rajzai, metszetei és plakátjai, Tündérkert-pasztellrajzok Erdély magyar vonatkozású épített örökségeiről, Orth István: Illusztrációk szebeni kortárs költők verseihez Énekek éneke illusztráció kötet . Két kötetes Románia, valamint Voronet fotóalbum Orth István fényképeivel, Szebent ábrázoló illusztrációk Józsa Benjáminnak a Magyar Művelődési élet a Cibin partján című könyvéhez. Orth István művészetét Molnár Dénes jellemezte a leghitelesebben. Az ő monográfiájából idézzük a következő gondolatokat: Orth István rézkarcoló művészete ellentétes hatások, kifejezések találó ötvözete. Dekorativitása a plakáttervezet, rajzi elemei, szimbólumteremtő ereje a gondolkodó, töprengő teológust, a lét kérdéseivel küzdő embert, a színes felületek pontossága, tisztasága a kemény karakterű múzeumi szakembert idézik. Humora, fanyar nőszimbólumai, két- és sokértelmű kompozíciói, képi metaforái egyszerre a groteszk és szürrealista, klasszicista egyéni mitológiája meg egy eredményes, távlatokban gazdag, szakmai sikerekben bőséges életpályát, kapcsolatteremtő erőt bizonyítanak. A több mint nyolcvan nyomtatott plakátja a nagy plakátművészek sorába emeli, falinaptárai révén sok ezer lakásba jutnak pasztelljei, s így környezetünk alakítója, aki mindig tudja, mi a hasznos. Nagy kísérlete a bukaresti Kálvineum ünnepi panel, ahol a hitelvek tiszteletben tartásával helyez képeket egy református, liturgikus térbe. Orth István új heraldikája, emblematikája a csillagképek témájával új dimenzióval növekedett, és a kozmikus, de a történelmi távlatok is megnyílnak előttünk. Komlex mitológiája mégis olvasható, metszetgrafikájának hűvös vonalai, színei, foltmaratásai mind az aktív üzenetátadást segítik. Nyelvezete kissé a középkori metszők szimbolikájára emlékeztet, vonalvezetése, körvonalra épített maratásai a színes, gyantázott holtmaratás hatásos példái. Paradox módon nem a rajzi virtuozitásra épít, hanem a biztos, stilizált forma körvonalaira, a gesztusrajz elemei ezért hűvösek, tárgyilagosak, és többszintű képi szimbólumai ellenére egyértelműek. A Magyar Házban tartott előadások után Szombatfalvi Török Ferenc, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte a hetvenéves Orth Istvánt. A lelkes jelenlévők gondolatait tolmácsolta, amikor azt kívánta, hogy a mindenható Isten éltesse sokáig, és még sok remekművet alkothasson ezáltal gazdagítva a magyar nemzet kultúráját. Ugyanezen a találkozón megünnepeltük az egyesület egyik hűséges tagjának, Vandra Piroskának a születésnapját is. Mindkettejük életére az Isten áldását kérjük, hogy még sokáig munkálkodhassanak ebben a lelkes magyar közösségben. Nagyszeben, 2015. március 26. Józsa Benjámin Orth István köszöntése