Napi Délkelet, 1992. július (1. évfolyam, 59-89. szám)
1992-07-01 / 59. szám
NAPI DÉLKELET Gyula: Apáczai-dráma A Gyulai Várszínház idei, 29. évadjának második produkciójaként Páskándi Géza: Tornyot választok című kétrészes színművét mutatják be július 2-án, csütörtökön. (További előadások: 3-án, 4-én és 5- én) A dráma hőse Apáczai Csere János, az első magyar enciklopédia alkotója. Apáczai tudós tevékenységével a társadalom szellemi elmaradottságának felszámolását tűzte ki céljául tudós professzorként és az egyház presbitereként. Korának társadalma azonban nem értette meg törekvéseit; összetűzött II. Rákóczi György fejedelemmel is. A darabot Sík Ferenc rendezte, díszlet- és jelmeztervező Gombár Judit. A főbb szerepekben Szakácsi Sándort, Fazekas Andreát, Balázsovits Lajost, Koncz Gábort, Peremartoni Krisztinát és Moór Mariannt láthatja a közönség. Az új párt neve: Köztársaság Elképzelhető, hogy a következő választásokig új ellenzéki politikai párt alakul, amelyben vezető szerepem lesz - mondta Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, független országgyűlési képviselő az MTI kérdésére, nem cáfolva, de nem is erősítve meg azt a hírt, miszerint a közeljövőben pártot alapít, Köztársaság néven. Palotás János úgy fogalmazott: a választásokig sok minden történhet, így az is, hogy olyan ellenzéki párt jelenik meg a politikai palettán, amely nem valamely ideológia mentén, hanem egy gazdasági program megvalósítása érdekében jön létre. Erre egyébként megvan az igény egy olyan rétegnél, amely elégedetlen az eddig gazdasági eredményekkel, ugyanakkor nem tömörült egyetlen pártba sem. A párt célja természetesen a végrehajtó hatalom megszerzése lenne. Palotás János úgy vélte, a párt megalakításához elegendő a választásokig hátralévő idő. 350 $ jár! A módosított rendelet értelmében mától az évi 50 dolláron felül a felnőtt állampolgárok további 300 dollár, míg a 14 éven aluliak plusz 100 dollár megvásárlására jogosultak ebben az évben. Ezt a lehetőséget azok is igénybe vehetik, akik a megelőző hónapokban már kiváltották 50 dollárjukat. A plusz 300 dollárt akár több részletben is fel lehet venni, illetve a maradékot vissza lehet fizetni. Mindezt a valutalapon tartják majd nyilván. Azok, akik 1990 óta még az 50 dollárjukat sem váltották ki, ebben az évben 500 dollár megvásárlására jogosultak. A 300 dollár azonban egy évre folyósítható keret, tehát nem vihető át a következő esztendőre. Teltházas Balaton Balatonfüreden kétharmadrészt megtelt a kemping, amely 3500 szálláshelyével a legnagyobb a Balaton-parton, s napokon belül telt házra számítanak itt ugyanúgy, mint a másik legnépszerűbb sátorozóhelyen a balatonakarattyai nudista kempingben. Az előzetes üzletkötések szerint a forgalmat illetően mind a 15 északi parti kempingben igen biztatóak a kilátások. A kempingek vonzerejét évről évre újabb kezdeményezésekkel igyekeznek növelni. Balatonfüreden például az idén először a főszezonban animátorok, szabadidő-menedzserek foglalkoznak a vendégekkel. Sopronból érkeznek a németül is tudó óvónőképzős diákok - ők a gyerekekkel játszanak majd -, Németországból animátor szakos főiskolásokat fogadnak, ők a felnőtteknek szerveznek szórakoztató programokat. A sátorvárosban orvosi rendelőt is nyitottak, mellette fiókpatikát. Csökkent a fizetővendégszobák iránti kereslet, ugyanis az egész Balaton-parton megjelent konkurensként számos, e nyáron már szállodaként működő vállalati és szakszervezeti üdülő, ami érezteti majd hatását a magán-, vendégforgalomban. Amikor farkas lesz a bárányból Battonya, a gyerek minden előtt (I.) (Folytatás az 1. oldalról) Mentünk volna, hogyne mentünk volna, már hétfő reggel, hanem azt a tanácsot kaptuk: előbb keressük fel Bárány Máriát, a kilenctagú nevelőtestület egyik tagját, aki azt a megbízást kapta annak idején, hogy vezesse le az otthonban a Jász-Nagykun-Szolnok megyéből érkezett egyetlen pályázat értékelését, valamint a jelöltet, Ádám Csabát igencsak érintő szavazást. Mint lapunk június 27-i, szombati száma megírta: Szilágyi Menyhért, Békés megye képviselő-testülete művelődési, sport- és ifjúsági bizottságának elnöke a pénteki közgyűlésen közölte, hogy a nevelőotthon tantestülete először egyhangúlag támogatta a jelölt kinevezését, majd később - szintén egyöntetűen - visszavonta a korábbi álláspontját. (Mellesleg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sem állt ki Ádám Csaba pályázata mellett.) Ennek megfelelően a közgyűlés sem szavazta meg Ádám Csaba kinevezését. Vajon mi történhetett a június 3-i, első szavazást követően? A tanítónő szabadságát tölti a napokban, így újkígyósi otthonában keressük fel. Azazhogy keresnénk, mert a Petőfi u. 69. szám alatti ház kapuja zárva. Egyik lánytestvére, Zsigovicsné azt javasolja a Radnóti utcában, ugorjunk át Szabadkígyósra, mert „Manci” a nővérének segít „csigázni”. Úgy cselekszünk. Ott meg sajnálkoznak, hiszen éppen most búcsúztak el egymástól. ,Piros otthonkában van, és zöld a biciklije’’ - magyarázzák. Irány Újkígyós. Majd kiesik a szemünk, úgy vizslatjuk a bicikliutat, de csak azt a fehér cicát látjuk újfent az út menti porban, melyet az éjjel ütött el harcedzett sofőrünk, Géza. Ismét ácsorgunk egy darabig a ház előtt, mígnem egy másik szomszéd megszán bennünket, és arra biztat, hogy nézzük meg a Bozó-házat. Ott lakik a keresett személy húga. Ő sem érti, hol lehet ez idő tájt (dél is elmúlt már) a nővérkéje, majd felkerekedünk, és hátul megyünk be Bárány Mária portájára. Már éppen elhagynánk a helyszínt, amikor zörren a zár. Megjött Bárány Mária. Addig barátságos, amíg meg nem hallja, honnan jöttünk. Attól kezdve úgy néz rám, mintha kiirtottam volna a fél családját. Fotós kollégámat be sem engedi a házba. Leülünk az egyik szobában. Mondom neki: - Azért megköszönném, ha kiengedne a jegyzetfüzetemért és a tollamért. Kint maradtak az autóban. - Nem! - csattan fel. - A magnóját meg kapcsolja ki! - Miféle magnót? - képedek el. - Hát azt, ami ott van az oldalán. - Nincs itt semmiféle magnó - húzom fel a pólómat. - Ebben az oldaltáskában csak az irataim, meg a pénzem található. - Na, nyissa csak ki! - rivall rám. Kinyitom neki, hadd nyugodjon meg, bele is túr a kezével. Ám hiába vagyok vajszívű, jottányit sem javult az idegállapota. Kérdezném arról, hogy miért változott meg hirtelen a nevelőtestület véleménye, de egyre csak azt hajtogatja, hogy nem mond semmit. - Mi igaz abból, hogy Ádám Csaba igazgatója volt a Kisújszállási Nevelőotthonnak, ám a gyógypedagógiai, nevelő és „túlkoros” otthon összevonását követően már nem ő lett a főnök? - kérdezze meg arról telefonon Jász-Nagykun-Szolnok megye önkormányzatának gyermekvédelmi előadóját, hogy milyen szakember Ádám Csaba. Különben is: miért érdekli az magát, hogy mi történt a pályázattal? Arról persze nem írnak, hogy milyen munka folyik a nevelőotthonban, és nem jönnek el az ünnepeinkre sem. Ha valami szenzációt szimatolnak valahol, akkor persze rögvest ott teremnek. - Miből gondolja, hogy nem mennénk el a nevelőotthon ünnepeire, ha meghívnának bennünket? - fordulok felé, de ez utóbbi mondat inkább csak költői kérdésként hagyja el a számat. Megköszönöm a nem éppen szíves vendéglátást, a nem annyira kulturált hangnemben elvégzett kioktatást, és elköszönök. Következő állomásunk Battonya, az egykor volt „Pujafalva”. Az úton folyton az motoszkál az agyamban: ugyan mi lesz megválaszolatlanul maradt kérdéseinkkel? (Folytatjuk) Dányi László FOTÓ: VILÁGOSI M. ATTILA A Petőfi utcai ház kapuja zárva maradt fotóriporterünk előtt 1992. JÚLIUSI., SZERDA Megáll az ész! Jön a barátom, és nagy dérrel-dúrral káromkodik. A szelíd ember egyszeriben megvadult. „Megáll az ész! - ismételgeti. - Mit irkáltok ti összevissza?!"Kiadványokat, újságokat lobogtat. A végén megszelídül, de továbbra is a fejét kapkodja. Megáll az ész! Mi van ebben az országban ? Egykori pufajkások oktatják ki a publikumot demokráciából, jogállamiságból. Sunyin, kis mosollyal a szájuk szegletén. A lakitelki sátorban megtapsolt író most a liberalizmus nevében szónokol. Arról, hogy a nemzeti középosztály és az úri-hivatalnoki réteg kompromisszumot kötött a rendteremtő társadalom visszaállításáról. Mert szerinte a nemzeti középosztály egyenlő a kommunistákkal. Összemossa a hóhért az áldozattal. Azt sugallja: nem volt itt Rákosi- és Kádár-éra, ÁVH és Farkas Mihály, Révai és Aczél sem létezett. Azt sem tudjuk már igazán, hogy ki hurkolta a fiatal munkások, diákok, katonák nyakára a kötelet 1956-ban. Megáll az észt Király Béla, az egykori nemzetőrparancsnok és ki tudja, miféle még, beszél az olasz dokumentumfilmben. Arról, hogy az ötvenhatos felkelés voltaképpen baloldali, majdhogynem kommunista forradalom volt, hiszen Nagy Imre kommunistaként halt meg. Hogy mit szólnak ehhez Pongrátz Gergelyék, a Corvin közi harcosok, nem nehéz elképzelni. Borzalom nézni és hallgatni, amint egyes emberek összemaszatolják a történelmet, a dokumentált, hiteles tényeket elferdítve tálalják, mint egykoron Berecz elvtárs hírhedett művében. Létezik ilyesmi? Fel lehet-e tenni ma a kérdést: miért gyilkoltatok? Elmondjae valaki az igazat, bocsánatot kér-e a jogtalanul meghurcolt szerencsétlen kisembertől? Élnek, dagadnak ezek az indulatos kérdések. Hallhatja a képviselő, a pártpolitikus, a miniszter, a köztársasági elnök. Csakhogy a fülekbe forró ólmot öntöttek, Konrád György pedig azt hajtogatja: a mosonmagyaróvári gyilkos félelmében lövetett, cselekedetét a szorongás és a beleoltott ideológia motiválta. Megáll az ész! Olvasom valahol, hogy az Antall-kormány valójában nem más, mint a kommunisták népelnyomó gyülekezete, Rákosi kegyetlenkedő keretlegényei. Feljött a hordalék a folyókon. Mocskos MDF-es, mondja az SZDSZ hű alattvalója és fordítva. Üvöltenek a kisgazdák, ortodox kommunisták a keresztényi megbocsátásról papolnak. A szegény honpolgárnak meg végig kell néznie a tévében Hankiss önmaga paródiáját, miközben azt is láthatjuk, miként eszik meg a rendszerváltók saját magukat. Miért ez az anarchia? A demokrácia nekünk csak arra jó, hogy még jobban szétforgácsoljuk az erőnket, a régi és új indulatok elhomályosítsák az elménket? Sajnos, erről van szó. Sokan összetévesztik a többpárti demokráciát a párthitvallással, elveszítik józan ítélőképességüket. Igaza van Benedek professzornak, aki szerint az ellenzéknek egyetlen koncepciója van, az ellenkezés. Minden héten megcsinálják a maguk kis puccsát. Szaladgálnak az Alkotmánybírósághoz, mint a KGB- hez. A szocialista-liberális érzelmű gyártulajdonos Petrenkó meg Németh Miklóst a száműzött monoki Kossuth Lajoshoz hasonlítja. Bizony, megáll az ész! Létezik ilyesmi? Hogyne. Az egész életünket, a jövőnket eltaktikázzuk. Állandósult az ellenségeskedés és a gyanakvás. Egymás torkának esnek azok, akik részt vettek ebben az elvadult demokratikus küzdelemben. Versenyről beszélnek, miközben egymás létezését is kétségbe vonják. Kormánypártiak közt ellenzékinek, ellenzékiek közt kormánypártinak lenni szinte elviselhetetlen. Mi ez? Eszmék, ideológiák bokszmeccse, a közösséget, a társadalmat teljesen legyengítő érdek- és hatalmi csoportok küzdelme, egymás marcangolása? Megáll az ész! A lobogó hajú manapság magyarkodik, az aktatáskás bizonyára liberális, a szakállas ráadásul zsidó. Le kell számolni velük? Létezik ilyesmi. Sajnos! Miért van az, hogy mi mindig a szilaj szabadságra, függetlenségre vágyó vesztes pozíciójában érezzük jól magunkat. A lehetőséget állandóan és ostobán elszalasztjuk. Mégiscsak igazuk van az elvtársaknak, akik azt vallják: erő diktálta rend kell nekünk. Ugye, megáll az ész! Seres Sándor A csizma ment, a nyoma maradt Egy évvel ezelőtt az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat. Ezen a sorsfordulót hirdető napon zúgtak a harangok, zászlóerdőbe öltözött a város, a történelmet ismerő és tisztelő orosháziak boldogok voltak - ezekkel a szavakkal kezdte a beszédét dr. Gulyás Mihály, Orosháza polgármestere azon az ünnepségen, amelyet tegnap este a város főterén lévő Kossuth-szobornál tartottak. Orosháza nevében a városi képviselő-testület tagjai közösen koszorúzták meg Kossuth Lajos szobrát, virágcsokrokat helyeztek el a romániai Resica városból érkezett delegáció tagjai is. A polgármester beszédének befejezéséül hangsúlyozta: „Elevenen él bennen egy 1956-os emlék, amikoris egy 10 méteres oszlopon egy megmaradt bronzszoborból csak a csizma maradt meg. Ez jelképnek is tekinthető volt: a diktátor szobrát a budapesti forradalmárok ledöntötték, de a nemzetet taposó csizma maradt. Az elvonuló szovjet katonák 1991-ben a csizmájukat hazavitték, de azok nyomai még maradtak. Gödör tátong azok helyén. Gondoljunk Kossuth szavaira, aki azt mondta: minden magyarért felelős minden magyar.” (Nédó)