Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1993. 4. szám
A borító Megyik János rajzának felhasználásával készült. Antikváriumi könyv lapjai között felejtett barnás képeslap, hátoldalán néhány sor. Hogy megérkezett, és rendben volt az utazás, hogy kellemes az idő és szép a táj, a tenger csodálatos, és hogy három hétig marad. Addig kell maradni. Nyaralni kell. „Maga nélkül kell nyaralni." Aztán egy mondat külön sorban, búcsúzás helyett: „Valahogy talán kibírom." Semmi különös - egy fájdalmas szívvel megírt néhány soros kártya, a megérkezés délutánján, a kicsomagolás után, a hotel teraszán. Öt sor, másfél óra. Egy szerelmes üzen szerelmesének. Semmi különös - valahogy talán kibírom. Egy mondat, mellyel tudatom, hogy maga nélkül a tenger, a parti föveny, a halas-rákos vacsora, a vászon öltöny, a fehér szálloda semmit nem ér. Azt akarom, hogy eljusson magához a hír, ilyen semmilyen formában: ne legyen szép, se finom és túlzó, ne legyen feleslegesen fájdalmas. Néha elegem van az irodalomból. Ezért szeretek beszélni erről a képeslapról. Persze nem az irodalomból van elegem. Éppen ellenkezőleg, több és elementárisabb irodalomra gondolok