Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1996. 2. szám
KARL KRAUS-ROVAT - Igazmondó Juhász Lógok a mesék tején
benne, s ha a vízjel valóban maga a pleonazmus, akkor ez azt jelenti, hogy Mészöly idegen anyanyelvének éppen ez lehet a domináns (talán még a metaforánál is fontosabb) trópusa. „A próza különböző formái jellemezhetők annak a domináns trópusnak az alapján, amely a nyelv által nyújtott paradigmaként szolgál egy olyan világ valamennyi jelentőségteljes viszonya számára, amelyet bárki, aki e viszonyokat a nyelvben kívánja ábrázolni, felfoghat” (Hayden White). A pleonazmus mint nyelv által nyújtott paradigma, a kérdezés alakzata. Hiszenkiinduló példáinkra visszatérve): akit felbosszantottak, az többnyire érzékenyebb, mint máskor? Aki ideges, az általában fel van hangolva? Aki pedig ravasz, az mindig okos is? A pleonazmus a Mészöly idegen anyanyelvének „szűkszavúság és bőbeszédűség”, a „textualitás és anekdotizmus”, „anekdota és mítosz”, „rend és káosz” rajzolta belső határain, a magától értődő azonosságokra való folyamatos rákérdezésével, az ismert definíciók állandó megszellőztetésével annak a nyelvi magatartásnak a legfontosabb trópusa, amelynek jelménUGYAN KIRÁLYLÁNY! - legyint rosszallóan a királyfi, s odébbáll anélkül, hogy valami nagyratörőt bejelentene, akár egy kisebb méretű Üveghegy megmászását vagy három apróbb, teljesített próbát. A királyfit Orsi, a májaskrém izgatja, s hiába szegény királylány nőisége, asszonyisága, az ő portékája bizonylatára Garaczi László (Kalligram 1996. január) már felhívta a figyelmet. A pleonazmus a (korán felbukkanó, egy egész bekezdést elfoglaló) „Persze, kérdés"mondat (12.) pszeudo alakzata. Annak a wittgensteini javaslatnak az újragondolása, miszerint az »a , a« képletből egy »a« és egy egyenlőségjel eltávolítható, vagyis (ellentétével, a nem kevésbé gyakori oxymoronnal párosulva) annak a kérdése, hogy létezik-e bármi, ami önmagával teljesen azonos. „Együttérző részvét.” (150.) „Szenvedélyesen szenvtelen.” (150.) Pleonazmus? Oxymoron? Egyik sem? Mindkettő? Mi az, hogy együttérzés. Részvét. Szenvedély. Szenvtelenség. Ebben az értelemben a pleonazmus a (Mészöly-)szöveg talán mégsem olyan nagyon könnyen hamisítható ékítménye és védjegye. Bélyeg (145.) és embléma (145.). Mesterjel, mint a díszvas parókiakerítésnek a cintermi tippanféle égben hajózó magocskáit gyöngéden, de gyilkosan másoló, csavarosra kovácsolt csúcsai. („Az öreg még büszke is volt rá, hogy ilyen mesterjelet sikerült a művébe belopnia." 108.) A még alakítható, még nem kelendő. Persze a királyfi sem járna jobban hasonló esetben. A nőt álmaiban ugyanis fehér lovon más látogatja, például a tévéreklámférfi, akinek édesítő csókja Orbittal olvadó. Álmainkban eljő a nanoszféra, történeteinkben eljő a másképp látás, és rákérdezünk a múltra. Hogyan is volt akkor, mikor még nem volt nedves (nyelvi) anyagon végzett munka nyoma, a szöveget elvékonyító, áttetszővé tevő, de csak a világosság felé fordítva látható nyomat. Stílus (20.), örökös refrén, folyékony dadogás, állandó mellébeszélés, korai kukac (18.), salamucci (41.), relikviák túlzsúfolt polca (44.) és Börcsök úr agancsnyelű késeinek művészi elrendezése (145.), kézzelfoghatóság és készséges vonatkozás (45.), egy széthullott, de végre valódi dimenzió (95.), folytonossági hiány a mese felelőtlenül szőtt szövetén (97.), valódibb inverz, és a múlandóságba beépíthetetlen rend-paragrafus (113.), tárgyalásparódia (122.), a most csak körülírt, de nemsokára néven neveződő, egykor nagy reményű lyuk, ahonnét többé nem szivárog ki sugárzás, üzenet (137.) ráfogások tetszetős csapdáinak kikerülése (137.), egyben pedig a rend egy szemérmesebb vallomása (150.). Betörési pont, amely - hogy szónokias zárlatomban magam is egy pleonasztikus oxymoronnal éljek - nem vezet sehova, hiszen ő maga az a régóta hiába (mert ugyanazon a felületen nem) keresett mélyebb értelem. Maggi-alap, Romulus és Remus. Kosárka. Farkas. Gúnyolja. Átugorja. Reménytelen történet. Nincs kapcsa a jelenhez. Hacsak az idők során ki nem hullott belőle néhány igen fontos elem. Mondjuk egy végtelenül praktikus farkasszőrgyűjtőkefe - kedvenceink otthoni ápolásához. Vagy egy Tini Ugrópad. Ki tudja? Lehet, hogy a mitológia, a mesevilág és az irodalmi toposzok kincsgyűjtő szakjából épp a lényeg pottyant ki? Valójában üres helyeivel, kihagyásaival hív föl bennünket arra, hogy lássuk meg, azért az az ódon világ is tükrözi a jelenvaló mélységeit? (a tévéreklámokról, szelíden, megértéssel) Lógok a mesék terén 130 KARL KRAUS-ROVAT