Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1996. 3. szám
Egyszer egy dühös ember a gyümölcsöskertben vonszolta maga után az apját. „Megállj! - kiáltotta egyszer csak a nyöszörgő öregember. - Megállj! Én csak eddig a fáig vonszoltam az apámat, nem tovább.” Nehéz dolog megbékélni velünk született temperamentumunkkal. A kezdettel egyikünknél sincsen baj, hiszen fiatalságunkban semmivel szemben sem vagyunk olyan türelmetlenek mint saját bűneinkkel, melyeket másokba vetítve felnagyítunk és hadakozunk is ellenük keményen magunkban; de megöregszünk és látjuk hogy ezek a mi kis bűneink igazából ártalmatlanok, sőt még vonzóvá is teszik személyiségünket, így aztán ellankad a velük való küzdelem. Mindig ritka kiváltságnak tűnt számomra az, hogy amerikai vagyok. Igazi amerikai, olyan akinek alig hatvan évbe tellett hogy megteremtse hagyományát. Elég ha tudunk szüleinkről, emlékszünk nagyszüleinkre és ismerjük önmagunk és kész a történelmünk, Gertrude Stein