Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1997. 1. szám

Ül és olvas. Koncentrál, ráncolja a homlokát. Néha ingatja a fejét. Visszalapoz. Egy szókapcsolatot húszszor elolvas. Nem érti. De meg akarja érteni. Ül és olvas. Izzadságban fürdik, csapzott a haja. Oda­bilincseli magát a székéhez. Addig innen fel nem áll, amíg meg nem érti. A bokáján a bőrt kihorzsolja a vas. Kicsit szivárog a vére. De rendületlenül olvas. Mondjuk Artaud-t. Fáj a feje, csíp a seb a bokáján. Utálja, hogy nem érti amit olvas. Utálja azt, aki olyas­mit írt, amit ő nem képes megérteni. Utálja Artaud-t. Idegesíti, hogy nem engedelmeskedik az ő logikájá­nak, öntörvényűnek tartja, a fordítást hibáztatja, de

Next