Napsugár, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
dozott, mint a beteg tyúk, dehát nem maradhatott ágyban éppen ezen a napon. Ha nem indul el, sokáig nem eszik egy jó falatot. A testvérei is várták, ő volt a legnagyobb, neki kellett újévi kalácsot hozni a házhoz, cipője is csak neki volt. Nyakába akasztotta a tarisznyát s már kora reggel elindult köszönteni. Az első házban mákospatkót kapott. Éhes volt, de nem harapott belé. — Ezt édesanyámnak viszem — gondolta, s betette a tarisznyájába. A másik helyen szelet kalácsot adtak. — Ez az édesapámé. Szegény, mennyit dolgozik, egyen ő is egy jó falatot. Aztán pirosalmát kapott, ezt Katinak, a diót Jóskának, a másik tésztát Julisnak, s így mindenkinek kapott már valamit, aztán rája került a sor. És a következő házban nagy darab foszlósbélű kaláccsal s aprópénzzel ajándékozták meg a köszöntésért. De bizony ekkorra már úgy tüzelt az arca, mint a parázs. Elmúlott az éhsége is. Rázta a hideg. — Haza kéne menni — ötlött a fejébe, de arra gondolt, még egy helyre elmegyen. A finom kalácsot pedig, ezt is az édesanyjának viszi. Aztán ment, ment, és sohasem tudta meg, miként került haza. Egyszer csak beesett az ajtón, tele tarisznyával s kaláccsal a kezében. — Ez az édesanyámé, ez az édesanyámé! — hajtogatta. De azon az újéven hiába töltötte tele a tarisznyáját, ő már nem tudott jóllakni belőle. Több mint egy hónapig nyomta az ágyat. Ma biztos ő is mosolyogva gondol azokra a napokra, mint valami rossz álomra. Hiszen az ő gyerekei már nem járnak kalácsért házalni. Ugye, kicsit szomorú történetet mondtam az újévre? Dehát régen a dolgozó embernek szomorú volt az élete. Ezt is kell nektek tudni. Jó, hogy ez már a múlté. Hazánkban nincs már olyan gyerek, aki úgy élne, mint ahogy akkor élt Gyula. Éppen ezért legyetek vidámak, tanuljatok jól, s ha felnőttök, dolgozzatok jókedvvel, hogy minél szebb, erősebb legyen a mi hazánk, amelyik évről évre egyre boldogabb újévvel ajándékoz meg titeket. A NAPSUGÁR kíván nektek örömmel teli életet, jó tanulást és jó szórakozást az új esztendőben. KÁDÁR ZOLTÁN rajzai LÁSZLÓFFY ALADÁR: A SZÁNKÓVERSENY GYŐZTESÉNEK Gyors csúszantyuk, ródlik, szánok nagy mestere, kedves pajtás, kinek oly jól ment a hajtás, boldog újévet kívánok! S még kívánom kicsi társunk hogy ezután élen lássunk számtanban és minden tárgyban félmunkás légy majd a gyárban, siker szárnyán szállj elébb s veled repül majd e nép. S szánkók, ródlik, gyors csúszantyuk kis mestere, nem tudhatjuk, ha igyekszel, egyszer talán hócsillagos égi árkon lovagolsz majd a rakétákon. CSÁVOSSY GYÖRGY: Új ESZTENDŐ Új esztendő, új reménység — régen álom, nyúlt szegénység, ma új lépcső, biztos támasz országépítők falához. Nemcsak festett, rózsás malac, mely után hiába szaladsz, nemcsak patkó, kürtőkalap, de valóság, betonalap, új lakások, újabb kertek, friss falszagú osztálytermek, itt új kémény les a napba, nyakát nyújtva napról napra az épülő kombinátok munkazaja muzsikál ott, új antennák nőnek, járdák, utcánkat új buszok járják, kirakatban új könyvcímek , májusfák közt zengő ének, köszöntjük a derűs nyarat, az ország új termést arat s új ősz jön aranyos kézzel, ismét a jövőbe nézel, új osztályba lépsz s az élet kiszabja kötelességed, mert új minden az új évben, új csillag száll fent az égen, de még az sem kért magától csak az ember szorgalmából.