Napsugár, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Vr­ V­ ­ 1 3 * 3 V7 МЮ Mt» «AM WiW «IM» Ш Hetipiacáról és országos vásárairól ▼olt híres a valamikori Beszterce. A Mezőség és a Borgói meg a Radnai ha­vasok népe találkozott ezeken a vásá­rokon. Adtak-vettek, kicserélték ter­mékeiket. Itt szerezték be mindazt, amit talán nem termeltek. Besztercén sok száz mesterember — csizmadia, szűcs, kerékgyártó, kovács, szik­szabó, szíjgyártó, rézműves —készített árut kizárólag a falusi lakosság számára. Ezek a mesteremberek képviselték az ipart, azért is hívták őket iparosok­nak. A kézműipar ideje lassacskán lejárt, és helyét az igazi, a gyáripar vette át. De mert gyáripara nem volt, Besz­terce megrekedt fejlődésének azon a szintjén, amelyre az egykori dolgos, becsületes mesteremberek emelhették. Amíg az egész ország iparilag fejletlen ▼olt, tehát a kézműipar idejében, Besz­terce előkelő helyet foglalt el a hozzá hasonló városok között. Az iparosítás során viszont messze elmaradt ipari központokká nőtt város­társai mögött. A város és vidéke életében sorsdöntő fordulatot hozott az öt évvel ezelőtt végrehajtott területi átszervezés. En­nek során Beszterce-Naszód néven új megye létesült. Megindult az ipartele­pítés tervszerű folyamata, amely az ad­dig elmaradt vidéket és várost bekap­csolta az ország gazdasági vérkeringé­sébe. Íme, néhány adat a megye ötévi fejlődéséről: Felépült és már termel, vagy ezek­ben a napokban kezdi el a termelést öt új ipari létesítményt —tejfeldolgozó üzem; — kenyérgyár; — bútorgyár; — textilgyár; — termelőcsarnokok a helyiipar és kisipari termelőszövet­kezetek részére. Majd minden faluban, ahol nem volt, új művelődési otthont építettek. A me­gye falvaiban befejezéshez közeledik a tízosztályos általános oktatás beve­zetése. Befejezés előtt áll egy 700 ágyas új kórház és két korszerű orvosi rendelő­­intézet. Szentgyörgy­fürdőn nemsokára megnyitja kapuit két új szanatórium, 1­500 férőhellyel. A megye központjában 2000 új la­kást adtak át, további kétezret a kö­vetkező két év alatt építenek fel. Itt álljunk meg egy pillanatra! mit is jelent ez a 4000 új lakás? A 25 év előt­ti Besztercének 15.000 lakosa volt. Ha az új lakások mindenikére átlag­ban 4 lakót számítunk, az összesen 16 000 lakás. Tehát néhány év alatt annyi épül, amennyi a régi Beszterce volt! Az ötéves tervidőszak végéig a me­gyében a következő új üzemek és gyá­rak épülnek föl: —fémfeldolgozó ü­­zem; — üveggyár; — építőanyag- és tűzállótégla-gyár; — préselt falemez­gyár; lenfeldolgozó üzem Betlenben; — új bányaüzem és ércdúsító Órad­­nán. A megyeközpontban felépülő új gyá­rak az egész megye életére kihatnak, hiszen a megye falvaiból kerülnek ki az új üzemek munkásai, technikusai és mérnökei. 1 1­1­4 ROMÁN VIKTOR: Galambos Még a múlt év tavaszán tör­tént, hogy Gyuri kint állt az udvaron és nem tudta eldön­teni, Péterhez menjen-e, vagy Pistához. Mindkettő jó barátja, osztálytársa, s mindkettő meg­hívta magához. Eddig nem tör­tént ilyesmi, mivel mindhárman együtt voltak mindig. Néhány napja azonban Péter alaposan összeveszett Pistával, így Gyuri maradt a pácban, mert nem tudta melyikhez menjen, hogy a másik meg ne haragudjék. Mér­gelődött is eleget, hogy ilyen lehetetlen helyzet elé állították azok a tökfej­űek! Mit tegyen? Nem akart ő egyikkel sem ösz­­szeveszni. Próbálta kibékíteni őket, de nem sikerült, bár tudta, hogy amúgy is kibékülnek. — Pionírok vagytok, vagy mi? Nem szégyellitek magatokat? — korholta őket. Ám hiába. — Elleszünk egymás nélkül is — hajtogatták egyre, s nem szégyellték magukat. — Béküljetek ki és kész! — vágta le magát dühösen az udvaron levő padra, s kezdte bámulni a kéklő eget. Egy se­reg galambot vett észre, amint köröztek. Egy ölyv igyekezett föléjük kerekedni. — Mi lesz ebből? —­figyelte most már kí­váncsian, s közben elfelejtette a barátait. Az ölyv egyenesen hú­zott felfelé, de mikor majdnem egy magasságba került a ga­lambokkal, azok hirtelen még feljebb vágtak, így ment ez néhányszor. Aztán, mintha az ölyv meggondolta volna magát, nyílegyenesen elhúzott. A gálám­ pionírok­ nök azonban nem ereszkedtek fennebb. Kitartóan köröztek to­vább jó hosszú ideig. Aztán mintegy vezényszóra zuhanni kezdtek lefelé. Már majdnem leértek, mikor valahonnan, a semmiből, akár egy zuhanó­bombázó vágott rájuk az ölyv. A legszélső galambot választotta ki, ám az még idejében észre­vette s irányt változtatott: cik­cakkban repülve Gyuri felé tar­tott. Gyuri még fel sem ugor­hatott a padról, mikor a mene­külő madár egyenesen nekivágó­dott s kábultan zuhant az ölébe. Az ölyv pedig vijjogva csapott fel a Gyuri feje felett és eltűnt a házak között. Gyuri a nagy figyelésben ész­re sem vette, hogy a két barát­ja is megérkezett. Előbb Pista, aztán Péter jelent meg az udva­ron és kíváncsian nézték a tör­ténteket. S mintha soha nem lettek volna haragban, szaladtak oda Gyurihoz megnézni a ga­lambot. — Vizet gyorsan! — rendel­kezett Gyuri. Péter pillanat a­­latt ott volt a vízzel, s éleszt­gették, tutujgatták a kábult galambot. — Ne félj, kis tubi, ne félj! — becézgették. — Majd meg­gyógyítunk. — Meglocsolták a galamb fejét, lehelgettek reá, míg az ki nem nyitotta bágyad­tan fénylő szemét. — Él, él! — örvendeztek. Köz­ben a szomszéd Sárika is átsza­ladt. (Folytatása a következő oldalon)

Next