Napsugár, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A HUSZONHATODIK ÉV KÜSZÖBÉN A Román Kommunista Párt követ­kezetes nemzetiségi politikájának gyü­mölcseként, huszonöt évvel ezelőtt hazánk magyar nemzetiségű gyerme­kei csodálatos ajándékot kaptak. 1957 januárjában megjelent a kisgyer­mekek irodalmi képeslapja,a NAP­SUGÁR első száma. Miként a neve is sugallja, az új lap azzal a céllal indult, hogy örömöt és derűt vigyen a gyermekek életébe, s ezt a célt azóta is töretlenül igyekszik követni. Céljául tűzte ki azt is, hogy olvasóit igaz emberségre nevelje, hogy a gyermekek legjobb barátja, hűséges társa és ösztönzője legyen tanulásban és játékban, munkában és vidámság­ban egyaránt. Huszonöt éven át olvasó­nemzedé­kek hosszú sora tanulhatta a NAPSU­­GÁR-ból a közösségi szellemet, a a nevelők megbecsülését, a szülők szeretetét, a dolgozó nép, a haza és a párt iránti szerető ragaszkodást. A lap szüntelenül arra ösztönözte olvasóit, hogy testvérként szeressék hazánk ro­mán és más nemzetiségű gyermekeit, akikkel felnőtt emberként együtt szól­Ez a mese az időről szól ezen az oldalon, ez a mese rövid mese, annak tűnik, mondhatom. Huszonöt év — negyedszázad, tudjátok, hogy mennyi az? Versben mérve és mesében: annyi fontos, jó s igaz,­gátják majd a szocializmus és korrum­­­nizmus ügyét közös hazánkban. A NAPSUGÁR segítette olvasóit, hogy a román nép történelmi hagyományai­nak megismerése és megbecsülése mellett, ismerjék meg saját nemzetisé­gük történelmét, szeressék és ápolják anyanyelvüket, nemzetiségük irodal­mát, zenei, művelődési és népművé­szeti hagyományait. A NAPSUGÁR negyedszázadon át a Román Kommunista Párt szülői gon­doskodásának és vezetésének köszön­hetően jelent meg. Hazánk Kommu­nista Ifjúsági Szövetsége, 1967 óta pe­dig a Pionírszervezet Országos Ta­nácsa — a lap kiadójaként — szerető­ gonddal irányította a szerkesztőség munkáját. Kapott feladatához híven, a szerkesz­tőség a romániai magyar nemzetiség élvonalbeli alkotóit mozgósította, írja­nak és rajzoljanak a NAPSUGÁR-ba. A huszonhatodik év küszöbén kegye­lettel emlékezünk meg azokról, akik örökre eltávoztak körünkből, élő mun­katársainknak pedig hálás köszönetet mondunk munkájukért a magunk és az olvasók nevében NAPSUGÁR szerkesztősége Asztalos István a NAPSUGÁR alapító főszer­kesztője. Született 1909-ben Mikeszászon. Meghalt 1960- ban Kolozsváron. TÉLI KALAND Gyermekkoromban ölfát vág­tam egy nagy-nagy erdőben. Egy öreg-öreg favágóval vágtuk a fát januártól tavaszig. Kint is alud­tunk az erdőben, csak kétheten­ként jártunk haza élelmiszerért Fakéreg kalibában laktunk, a ka­liba hátát nekivetettük egy vén, görcsös bükkfának, elöl meg nagy tüzet raktunk s bundába takarózva aludtuk át a hosszú téli éjszaká­kat. Jómagam aludtam, mint egy csutak, öreg társam azonban fé­lig nyitott szemmel, mint a nyúl. Ha megroskadt a tűz, megrakta, pipázott egy keveset, aztán újra ledőlt szunyókálni. Egyik nap úgy adódott, hogy az öregnek kifogyott a pipadohánya és kora délután bement a faluba dohányért. Estére megjön — biz­tatott —, addigra gyűjtsék fát s amennyi a Napsugárból háromszázegy számon át tanította, nevettette nevő gyermektáborát. Aki akkor gyermek volt még, ma már apu s anyuka, s Napsugár-olvasó korba nőtt kislánya, kisfia... LÁSZLÓFFY ALADÁR HUSZONÖT ÉV­ E

Next