Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)
2008-03-01 / 2. szám - Drámaérintők
/VALÁT JÓKAI Láttad, Sándor, a belügyminiszter plakátját? Hogy miféle gyógyszert ajánl az orosz invázió ellen? Háromnapos böjt és ima, harangszóval... Sáskajárás ellen bizonnyal hatásos! Mi a véleményed? PETŐFI (nem válaszol, belekóstol egy pohár borba) Micsoda lőre! (Undorodva kiönti a földre.) TISZT Átkozott civilek, derogál nektek éljenezni, ha tábornok jó felétek?? PETŐFI Ez egy civil díszlakoma, hadnagy úr. A főváros hívta meg az ostrom túlélőit. TISZT Verdammt noch mal! Háborúban vagyunk! Nincsenek többé civilek. JÓKAI (Petőfihez) Akkor mi vagyunk az utolsók - igaz, Sándor? (Petőfi nem válaszol, feláll, nézelődik.) TISZT (Jókaihoz) De ezen az úton itt egyenruha van - rangjelzés, nyakravaló nélkül! JÓKAI Ő éppen nyakravalója miatt vesztette el a rangját - igaz, Sándor? PETŐFI (hidegen) Ne nevezz engem Sándornak. JÓKAI Hogy mondhatsz ilyet? Itt ülünk a Múzeum kertjében. Ott, ahol minden elkezdődött. PETŐFI S ahol mindennek halálszaga van. TISZT Az úr most katona vagy nem katona? Netán szökevény? JÓKAI Mi itt az írókat képviseljük, hadnagy úr. TISZT A skriblereket? A bolondokat, kik a zárt öltözetet sem tűrik a testükön? JÓKAI Mi vagyunk a márciusi sasok. Akik kikapartuk nektek a gesztenyét. TISZT (nevet) Sasok? A gesztenyét? Mondom, hogy bolondok... JÓKAI Hallod, Sándor? A végén örülhetünk, hogy az asztal végén helyet kaptunk... PETŐFI (csak most fordul oda) Megírtam... megírtam a magyar Marseillaise-t! „Véres a föld lábam alatt. Lelőtték a pajtásomat. Előre!"... Felajánlottam a kormánynak, hogy nyomassa ki százezer példányban és ossza ki a honvédek között... ütközet előtt kapjon minden katona belőle. JÓKAI És kinyomtatják? PETŐFI Nem nyomtatják. Leszereltek. Nyugdíjaztak. Kapok végkielégítésül ötszáz forintot. (Keserűen felnevet.) Ötszáz forintot az életemért! JÓKAI (a Tiszthez) Nyugdíjaztátok a magyar Türtaioszt, nagyokosok? (Kések, villák csörömpölése, nevetés zaja, kissé távolabbról ünnepi felköszöntő hangfoszlányai.) EGY HANG ...És emeljük poharunk az itt megjelent hősökre... vivát! KIÁLTÁSOK Éljen, éljen, vivát! JÓKAI (kezében pohárral felugrik) Én azokra a hősökre emelem poharam, akik majd csak ezután fognak elesni! (Hirtelen csend támad.) TISZT Donnerwetter, micsoda teszt! PETŐFI (poharat emel Jókaira) Köszönöm, pajtás, hogy rám köszöntötted a poharad... (Sötét.) 14. (Hirtelen fény, Jókai forgolódik az ágyon, hirtelen felül, talpra áll, egyenesen a bal oldali ajtóhoz megy, lenyomja a kilincset, az ajtó kinyílik, mögötte egy rekamién véres holttest fekszik: Petőfié. Jókai becsapja az ajtót, fejét kezébe temetve visszazuhan az ágyába.)