Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)

2008-03-01 / 2. szám - Drámaérintők

/VALÁT JÓKAI Láttad, Sándor, a belügyminisz­ter plakátját? Hogy miféle gyógy­szert ajánl az orosz invázió ellen? Háromnapos böjt és ima, harang­szóval... Sáskajárás ellen bizonnyal hatásos! Mi a véleményed? PETŐFI (nem válaszol, belekóstol egy pohár borba) Micsoda lőre! (Undorodva kiönti a földre.) TISZT Átkozott civilek, derogál nektek éljenezni, ha tábornok jó felétek?? PETŐFI Ez egy civil díszlakoma, had­nagy úr. A főváros hívta meg az ostrom túlélőit. TISZT Verdammt noch mal! Háborúban vagyunk! Nincsenek többé civilek. JÓKAI (Petőfihez) Akkor mi vagyunk az utolsók - igaz, Sándor? (Petőfi nem válaszol, feláll, nézelődik.) TISZT (Jókaihoz) De ezen az úton itt egyenruha van - rangjelzés, nyak­­ravaló nélkül! JÓKAI Ő éppen nyakravalója miatt vesztette el a rangját - igaz, Sán­dor? PETŐFI (hidegen) Ne nevezz engem Sándornak. JÓKAI Hogy mondhatsz ilyet? Itt ülünk a Múzeum kertjében. Ott, ahol minden elkezdődött. PETŐFI S ahol mindennek halálsza­ga van. TISZT Az úr most katona vagy nem katona? Netán szökevény? JÓKAI Mi itt az írókat képviseljük, hadnagy úr. TISZT A skriblereket? A bolondokat, kik a zárt öltözetet sem tűrik a testükön? JÓKAI Mi vagyunk a márciusi sasok. Akik kikapartuk nektek a geszte­nyét. TISZT (nevet) Sasok? A gesztenyét? Mondom, hogy bolondok... JÓKAI Hallod, Sándor? A végén örül­hetünk, hogy az asztal végén he­lyet kaptunk... PETŐFI (csak most fordul oda) Meg­írtam... megírtam a magyar Mar­­seillaise-t! „Véres a föld lábam alatt. Lelőtték a pajtásomat. Elő­re!"... Felajánlottam a kormány­nak, hogy nyomassa ki százezer példányban és ossza ki a honvé­dek között... ütközet előtt kapjon minden katona belőle. JÓKAI És kinyomtatják? PETŐFI Nem nyomtatják. Leszerel­tek. Nyugdíjaztak. Kapok végkielé­gítésül ötszáz forintot. (Keserűen felnevet.) Ötszáz forintot­­ az éle­temért! JÓKAI (a Tiszthez) Nyugdíjaztátok a magyar Türtaioszt, nagyokosok? (Kések, villák csörömpölése, nevetés zaja, kissé távolabbról ünnepi felkö­szöntő hangfoszlányai.) EGY HANG ...És emeljük poharunk az itt megjelent hősökre... vivát! KIÁLTÁSOK Éljen, éljen, vivát! JÓKAI (kezében pohárral felugrik) Én azokra a hősökre emelem po­haram, akik majd csak ezután fog­nak elesni! (Hirtelen csend támad.) TISZT Donnerwetter, micsoda teszt! PETŐFI (poharat emel Jókaira) Kö­szönöm, pajtás, hogy rám köszön­tötted a poharad... (Sötét.) 14. (Hirtelen fény, Jókai forgolódik az ágyon, hirtelen felül, talpra áll, egye­nesen a bal oldali ajtóhoz megy, le­nyomja a kilincset, az ajtó kinyílik, mögötte egy rekamién véres holttest fekszik: Petőfié. Jókai becsapja az aj­tót, fejét kezébe temetve visszazuhan az ágyába.)

Next