Nefelejts, 1866. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-22 / 16. szám
Mosta mái Maiaitja ,§ltogJ©11 . .. Midőn már minden elhagyott, Csak a múltnak pislog fénye, 8 emlékekből táplálkozik A szív minden érzeménye. Midőn ott állsz mint egy vén fa, Lombtalan és hajtás nélkül, Midőn az önző büszke ész A szerény szívvel kibékül. Midőn már alig hallhatod A nyugtalan élet zaját, — S Saturnus kezdi bontani A csendes éjnek fátyolát. Midőn homályos köd borong A képzelet s ábránd fölé, 8 szemeid nem látnak csupán Pusztaságot mindenfelé. Akkor fogod megérteni A hívők és bölcsek szavát: Hogy azt ne e földön keresd, Mi lelkednek nyugalmat ád. Lauka Gusztáv. U5n®'y®2é3 és a kiállás. Merőben különböző két dolog, s mégis az életben fölötte sokszor, sőt legtöbbnyire fölcserélve vagy egyiket a másikért mellőzve, amazt ennek, ezt amannak rovására látjuk méltatva. A nevelés tárgya a test, a véralkat, szív és kedély; az oktatásé az értelem, a gondolkozásmód és akarat helyes irányban fejtése, nemesítése, irányzása. És e kettőnek öszhangzásban kell lenni. A nevelést végrehajtják a tanító, vagy tanítónő szava, beszédei, példája, élete; az oktatást a tankönyvek, olvasmányok, a társaság, az élet. Igen, ahol az iskola feladata végződik, ott a társadalomé, a gyakorlati életé kezdődik. Semmi iránt nem vagyunk kevésbbé tájékozottak, mint ezek iránt. Nekünk még nem volt Pestalozzink. A nevelés s kivált a nőnevelés és oktatás terén nagyon is tétovázók nézeteink, az eljárási módok, a rendszerek. Vannak nőnevelők, akik előtt, és neveldék, amelyekben a kettő nincs kellően megkülönböztetve. Itt a rendszer, a gyakorlat az, hogy a növendékek szabott időben iskolába és haza mennek, ott csöndesen viselik magukat, a tanítónő egyre-másra figyelmezteti, ezért vagy amazért megfeddi, s ez képezi a nevelést; a növendékek a könyvekből olykor magyarázat után, sokszor anélkül tantárgyaikat megtanulják, elmondják, föladványaikat elkészítik, s ez az oktatás. Elemi résznek, kezdetnek, külsőségnek megjárja mindkettő; magnak, lényegnek, bevégzett nevelésnek s lélekkiképzésnek nem. Jó mag kell a melegágyba, nemes oltó ág a csemetébe, folytonos tűz és gondos ápolás mindkettőnek, hogy amabból szép virág s erőteljes vetemény, ebből szép alakú, nemes gyümölcsü termőfa váljék. A virágot és oltványt féregtől tisztogatni, metszeni, öntözni, felkötözni, védni, növését vezetni, koronáját alakítni kell, hogy a kert díszévé legyen. Így a leánynövendéket is kis korában kell szorosan őrködő, szeretetteljesen oktató vezérlés alá venni, ha úgy akarjuk, hogy szép rendeltetése betöltésére az alapot már az iskolában megkapja. A leánygyermeknél minden egyebek előtt benn a szívben az indulatok: méreg, irigység, makacsság stb. ébrednek föl; ezeket, amint csirái jelentkeznek, figyelembe kell venni, s véralkatához képest szelídséggel, okos szeretettel mérsékelni és kiirtani. A külérzékek, látás, hallás utján fölébrednek a szép, a csillogó utáni vágy s ezek kíséretében a kíváncsiság, divatüzés, nagyravágyás, másoknak követése, sőt fölülhaladásukra való törekvés; amint ezeknek előjeleit látja a gondos nevelő,azonnal sarkukban terem s természetükhöz alkalmazott úton és módok által szelíden fölvilágosítólag és nyájas rábírással inkább mint tudós modorú oktatással megérteti velök azoknak helytelenségét és káros voltát, de az iránta való meggyőződést, az önelhatározást önmagukra bízza, nem erőszakolva ki, nem tolva rájuk.16 -