Nefelejts, 1875. január-február (17. évfolyam, 1-9. szám) - Divat-Nefelejts, 1875. március-december (1. évfolyam, 1-43. szám)
1875-02-21 / 8. szám
86 NEFELEJTS. Kardok a dán Carlos táborában megtanulta: kétségbe s nem esni. Egy vasárnapon úgy állította föl magát közel a templom- sajtéhoz, hogy az Eleonóra figyelmét se ő, se a szent Jakab-rend , ki nem kerülhette. A szép ifjú leány atyjával és anyjával együtt ment az egyházba. Buzsik, ki egy kita kendert többre becsült az arany gyapjúnál, egy szál kötelet a nagy szalagnál, lovagunkat észre sose vette, a mama és leányának tekintete ellenben jó soká nyusgodt szent Jakabon. Bálint követte az érkezőket az egyházba. — Közel a Bu- Ij zsikék úlhelyéhez, a szenteltvíztartó mellett úgy helyezte el , magát, hogy a ragyogó szent Jakabbal a mama és leányának a szemeit majd kiverte. Eleonóra gyakrabban tekintett szent Jakabra, mint az oltárképre, liliomot tartó szent Ignáczra. íj — Minő felséges gondolat volt don Mocano di Torres , Vedrost rendjétől megfosztani, — szólt Kardtok magában, s a leánykára kacsintott. —s Eleonóra lesütő szemeit.íj — Ő ártatlan mint Juez d’Aguilar, — jegyző meg a lo-vag még mindig magában, s hogy a mama bizalmát is meg- nyerhesse, egy Valencziában lopott, vert aranyra fűzött lap is lazuli olvasón imádkozni kezdett. , A mama delejes összeköttetésben a szent tárgyakkal, íj csakugyan a lovag felé tekintett, s épületes vallási és erkölcsi következtetéseket vont a lepergetett olvasóból annak tulajdonítosára nézve. Ii Eleonóra nem mert többé fölpillantani. Ájtatosan ima- könyvébe mélyedt, s alkalmasint az égiekkel foglalkozott. A szertartásnak vége lett, s a Buzsik család ismét együttesen indult hazafelé. Új Lovagunk pár lépéssel előrehatolva, a templomajtónál várta be a családot. Amint közelében elhaladtak, szívélyesen köszönte őket. Mindhárman fogadták, csakhogy míg a mama és leánya csupán fejeiket billenték meg, addig (spanyolosan szólva) a major domus szavakban is nyilatkozott. Ő a könnyen érintkező ,■ egyéniségek közé tartozott, s a szívélyes köszöntés után nejé- től és leányától kissé visszamaradt és az odalgó lovaghoz csatlakozott. — S hogy találja magát Kardtok ur falucskánkban ? — Megvallom, kissé szoknom kell még e csendhez és egyformasághoz. A tábori folytonos csatazaj és változatosság is bizonyos kellemes izgatottságban tartják az idegeket, és mert ís az ember tudja, hogy minden perezben meghalhat, ugyancsak jó siet és igyekszik örülni és élvezni. s — Don Carlosnak mégis nagyon kellett magára vigyáz- nia, mert ha igaz, amit hallottunk, ő a jövőnek élt, ő azért is harczolt, hogy király lehessen. j — Amit hallottak, valóban igaz. Csakhogy azért don Carlos oroszlánmódra harczolt, részt vett a legöldöklőbb csaták- ban, megvédetve azon talismán által, melyet kebelbarátja Fras Basilio a hires dominikánus barát önkezűleg akasztott nya-íjkába. íj — Tehát Spanyolországban mai napig hisznek a csodákban! ? — A spanyol nép a legcsodásabb nép a világon, amit már az is bizonyít, hogy folytonos polgárháborúban élve, ahelyett , hogy fogynék, mindinkább szaporodik. — Ugyan instálom, külsőre nézve don Carlos mint ember ? — Minthogy benn vagyunk a csodákban, mondhatom, hogy csodaszép. Közel egy öl magas, kidomborodott mellel és széles vállakkal. Arczbőre barnáspiros, villogó fekete szemekkel, buja fekete fürtökkel, királyi kezekkel és lábakkal. Nincs nő Arragoniában, Estremadurában, Cataloniában, Valencziában, Castiliában, Biscayában, ki ha egyszer meglátta, belé ne szeretett volna. Ha csupán nők volnának Spanyolországban, már régen benn ülne az Escuriálban. — Hallom nagy pártja van ? — Óriás! A régi nemesség, a magas papság, Catalónia, Valenczia és Biscaya összes népe és polgársága. — Mi oka mégis, hogy oly soká kell küzdenie ? — A budget, melyet a leendő királyoknak félig-meddig a csatamezőn kell rendezniök. Ilyeténképen társalogva érték el a szatócs házát. — Nem tetszik egy pohár szilvóriumra besétálni? A szilvórium és leány oly kedves tárgyai voltak lovagunknak, hogy a házigazda szives meghívását azonnal elfogadta. A mama és leánya egy mellékszobában felöltönyeiket rakták le, a szatócs a szilvóriumért ment, s így Kardtok egyedül maradt a szobában. — Hirtelen körültekintett, hogy a benső berendezés nyomán, az azon falak között élők ízlésére és szellemére következtethessen. Tisztaság, egyszerűség és vallásosság mutatkoztak mindenben: a bútorokban, berendezésben, képekben és színekben. Csaknem egyszerre a gazdával és szilvóriummal tértek vissza a szobába Buzsiknő és leánya is. Eleonóra házi öltönyében még igézőbb volt, mint azelőtt. Kardtok el volt ragadtatva a szilvórium jósága és Eleonóra szépsége által. — Egész spanyol hadjáratom alatt nem ittam ilyen kitűnő pálinkát, és nem láttam ilyen szép leányt, mint Eleonóra kisasszony; azért legyen szabad a második pohárkát e házi angyal egészségére ürítenem. Lovagunk lelkesedésében az engedelemadást be se várva, poharát magasra emelte, s annak tartalmát csaknem poharastól lenyelte. Amennyire jól esett Buzsik urnák szilvóriumának magasztalása, annyira visszatetszett a szemtől szembe való dicséret, melyet a lovag leányának juttatott. — Noha szerény gazdálkodásomból került ki mind akettő, mégse hagyhatom megrovás nélkül a dicséretet, melyet vitéz ur leányomnak juttatott. Az ő dicséretök szemtől szembe legfölebb ennyit tartalmazhat: erkölcsösek és háziasak. Eleonóra kissé elpirult és lesütő szemeit. Minthogy a tizenkét órakor rendesen megtartott ebédhez teríteni kezdtek, lovagunk katonásan köszönt, és három pohár szilvóriummal és a legszebb reményekkel terhelten távozott. Néhány napra a történtek után kardtok éppen a falusi levegőt élvezte ablakából, amint Buzsik és Buzsikné kenderrel terhelt szekér tetején a faluból kifelé tartottak. Vitézünk már don Carlos táborában megtanulta, minő előnyöket szolgáltat a jó alkalmak fölhasználása, amiért ablakából visszahúzódva, kalapja és lovagostora után nyúlt, és minden további gondolkodás nélkül a szatócs háza felé sietett. A házban a bolt nyitva volt, s abból lovagunk nem kis örömére Eleonóra tekintgetett a néptelen utczára. Kardtok Bálint belépett. XVII. ÉVFOLYAM