Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-16 / 39. szám

Brassó, 1870. Másod évi folyam 39. szám. Csütörtök, május IIj. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinh­áz-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garamius sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bél­y égd­ij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­telnek a szerkesztőségnél. Belföldi szemle. Képviselőjelöltek neveivel van tele minden lap. Képviselőségre de sok olyan ember törek­szik, a­ki képtelen betölteni ama nagy fontosságú helyzetet ! Az erdélyi részekben gr. M­i­k­ó I­m­r­e, a valóban érdemes, visszavonul ; egy választói­hoz intézett nyilt levélben megköszönte az ed­digi bizalmat és kijelentette, hogy nem lép föl többé. — Ha szándékát meg nem változtatja, a kolozsvári Deákpárt is tépelődhetik, míg­oly átalános megnyugvásra talál képviselőt. Nem mondjuk mi, hogy nincs alkalmas ember, van elég, lehet még találni képzett és a közügyekért szeretettel munkáló férfit Bethlen Gábor hazájában. Csak az a baj, hogy a mos­tani eljárás szerint annyi más tényezőt kell számba venni a képviselőjelölésnél, hogy a kép­zettség és munkaképesség csak végső sorban, vagy sehol sem szerepel. Egyiknek nagy birtoka van a választókerületben, a másnak nagy czí­­me, vagy sok rokona; némelyiknek az apja volt derék ember; némelyik azzal nyeri meg a választókat, hogy soha senkinek sem vétett, mivel ártani — használni egyaránt képtelen. Ez aztán épen jó lesz képviselőnek! Ha aztán félszeg intézkedések történnek az erdélyi ügyekben, ne káromkodjál édes választó barátom a miniszterre! A miniszter úgy jár el alkotmányosan, ha a te érdekedben a te kép­viselődet kérdi meg. Ha bolond lesz vagy rész az intézkedés, köszönd meg annak a bölcs eszednek, a­melylyel ilyen képviselőt válasz­tottál. Szász m­ajmék bezzeg ugyancsak megfon­tolják a dolgot ! íme június 4-re átalános érte­kezletet hívtak össze Medgyesre a képviselővá­lasztás tárgyában. Ottan megjelenhetnek nagy szászországnak (Sachsenland) tiszta vérű szász polgárai, más senki. A Kr. Ztg. máj. 13. szá­mában legalább az áll, hogy a meghívás csakis szász választókhoz intéztetett. Hátha ezzel szemben ezen országrész nem szász ajkú polgárai is értekezletre gyűlnének minden mást befogadva, csak a szászt zárva ki, mint az kizárta őket, vajon akkor is a többiek kezdették a megh­asonlást, mint tavaly a diadal- és testvérisége ünnep alkalmával ! Különben nem azért panaszlunk, mintha nagy kedvet éreznénk a szász urak értekezletén részt venni. Legalább az előjelek azt mutatják, hogy olyan embernek, a­ki csak hazafias köte­lességei lerovása után tartja ápolandónak a nem­zetiséget,­­ nincs helye ezen speciális nemze­tiségi gyűlésen. Bizony nagyon furcsa útra jutottak a mi prudens és circumspectus szomszédaink ! Éveken át gyalázta, pökdöste egymást igazi germán mű­­veltséggel közöttük az ifjú és öreg párt: míg egy szép napon lakomát tartottak Pesten a Fré­­nerben, összecsókolódtak, s pártnak Il­re sincs többé közöttök. Azok a homlokegyenest ellenkező elvek, a­melyeket zászlóikra tűztek volt, össze nem si­multak tudom, h­a h­íveik mégis összesimultak, ott kellett hagyniok az elveket. Már ez máskép nem megy. Hogy mi a programmjok, azt megmondja neked, kedves olvasóm, Guidó von Bausznern, a kőhalmi választókhoz intézett levelében s újab­ban még a „Hermannst­adter Zeitung“ 113 szá­mában. Ez nagyon érdekes, annál érdekesebb, mivel állítja, hogy az összes szász natió nevé­ben beszél, és említett lap szerkesztője egy szó­val sem mond ellent ezen állításnak. A „Pester Lloyd“ figyelmeztette volt az atyafiakat, hogy ne mesterkedjenek külön nem­zetiségi irányban, mert azon ábrándják, hogy a nagy német nemzettel összeköttetésbe jöjenek, soha be nem teljesül , hanem ragaszkodjanak h­íven a Deákpárt által képviselt államjogi alap­hoz és magához ezen párthoz. Von Bausznern erre a szász nemzet nevé­ben azt feleli, hogy igenis, az Ausztriával kö­tött kiegyezés ellen ők nem szavaznak, de nem azért, mintha lehetetlennek tartanák a német nemzethez való csatlakozásukat, hanem azért, mert elkerülhetetlennek tartják a germanismus és slavismus összecsapását s arra az esetre a germanismus érdekében kell nekik egy Ausztria- Magyarország. Az államjogi alapon kivül semmiben sem fognak csatlakozni egyik hazai párthoz sem, ha­nem képeznek külön szász nemzetiségi csopor­tot, mint Miletics és társai a szerbet. Köszönjük von Bauszwernnek ezt az őszinte szót. Mi tudtuk, hogy így van, de nemzetünk más tagjai bíztak bennük vakon. Íme egy őszin­tébb ember kimondja nemzete gondolatát, hogy nekik Magyarország tétele csakis eszköz a ger­mánság teljes hatalmának megalapításához ! Azu­tán elviheti az ördög az országot s annak min­den más polgárát rajtok kivid. Mi rég mondjuk már, hogy az ifjú szász párt semmivel sem jobb ránk nézve, mint a másik. Nemzetfeleinknek tetszett illusiókban él­ni, az ifjakra minden dicséretet rá­kenvén. Most már felnyithatik a szemük. A­kinek még több bizonyítvány kell, ol­vassa a „ Woclfenblattot“ és a „Krons­tädter Zeitungot“ , bizonyítványt talál ezekben eleget. Íme a „Kronstädter“ 75 száma minden megjegyzés nékü­l veszi át a baloldali „Magyar Polgárnak“ azon czikkét, melyben az arról igyekszik meggyőzni a szászokat, hogy a ma­gyar kormány csak felhasználta és csalta őket. Az ilyen jó nekik, mert lázszni lehet vele a kormány és Deákpárt ellen. Ne higgje azon­ban a magyar ellenzék, hogy a szászok valaha őszintén hozzá csatlakozhatnak. Ellenük is ál­­ l Fitzmoor kapitány vagy a hinduk lázadása. (Angol történeti beszély.) (Folytatás). III. Fitzmoor kapitány. A sebesen közeledő lovag mintegy 35 éves, ma­gas termetű, de rendkívül sovány és hajlott férfiú volt. Ha valaki napbarnította arczát, kék gyűrűktől evedzett szemeit és élet­­nélküli homályos tekintetét megpillan­totta volna, bizonyára nem ígért volna többet neki 2­—3 havi életnél. De ha munka között élt e férfiú, egész lénye megváltozott és életre gerjedt. . Beteges külseje alatt dagadó izmai voltak láthatók és megtörhetlen erély villogott elő szemeiből. Szabályta­lan vonásai az ész és szilárd akarat csodálatos kifeje­zésével bírtak. Kapitányi egyenruhát viselt.­­ Sar­kantyúit mélyen a ló oldalába merítve, gyorsan vágta­tott az után két lovas szerecsen szolga által követve. Midőn már csak néhány lépésnyire volt Thompsontól, rákiáltott: „Elment már a szállítmány?“ Nem kapitány, s épen e miatt vagyok bátor egy szívességre kérni. Lovaglás közben elmondhatja, hogy miben lehe­tek szolgálatára. S azzal vágtatott előre. Némi kitérés és élőbeszéd után elbeszélte­­­hompson, hogy mi történt a kíséretet illetőleg közte s az őrnagy között. Ha az őrnagy meg fogja önt látni, sietni fog a kí­séret parancsnokságát önnek átadni , nekem azonban különös és nagy fontosságú okaim vannak ez utazásban résztvenni ! „Nos ?“ Egy óra múlva elindulunk. Ha tehát az őrnagy­nál­ látogatását délutánig elhalaszthatná. Valóban vigasztalhatatlan vagyok, hogy kérését­­ megtagadni vagyok kénytelen — viszont­ a kapitány némi zavarral — de sürgős dolgok hívnak Velloreba.­­ Ha ön tudná, kapitány. „Én mit sem kívánok tudni — szakitó félbe öt Fitzmoor — kívánjon bármi más szolgálatot tőlem s­­ szívesen teljesítem, de ezt-----------“ És a nélkül, hogy végét várta volna, megsarkantyúzta Thompson paripá­ját s messze hagyá a kapitány fáradt lovát. „Íme Fitzmoor kapitány!“ Kiáltá az őrnagy, ki ismét kilépett az erkélyre. „Miféle jó szellem vezérli őt ide?“ A kapitány a zablát szerecsenei egyikének vetve, az erkélyre sietett. Őrnagy úr — mondá — a megbízás, mellyel ön engem megtisztelt, végre van hajtva. Már? — Kérdé az öreg tiszt örömteli meglepe­téssel. Igen, a Khytaghat melletti rablócsapat szét van verve, 84 elesett, 52 elfogatott. Fogadja ön üdvözletemet. Mikor történt az üt­közet ? „Tegnap délután.“ És ön már itt?! Úgy az egész éjjen át sebes vágtatva kellett lovagolnia és nekem le kell mondanom azon reményről, hogy a szállítás parancsnokságát önre bízhassam. Én kész vagyok azonnal is indulni. Műsorában hallottam meg a dolgot és gondoltam, hogy talán szük­ség leend régra, s most itt vagyok. Szerecsenem hoz azonnal más ruhát és lovat. Csak egy negyedórás időt és egy szobát legyen szabad kérnem, előkészületeim megtételére. Vegyen egy órát kapitány! ön engem valóban a legsúlyosabb gondtól ment meg. íme itt jó leányom. Jöjjön ön, hogy a jó hírt tudtára adhassuk. Vilma azonban ki Thompsonnal csevegve közeledett — atyá­nak a kapitány iránti előszeretetét nem látszott osztani. Mialatt köszön, gúny és büszkeségteljes hideg pillan­tást vetett a szegény kapitányra. „Ötvenkét mértföldet lovagoltam sebes vágtatva — mondá Fitzmoor szelíden — azért, hogy . . . Vilma elforditá fejét, a nélkül, hogy a kapitány beszédének végét meghallgatta volna s egy meglehetősen kicsinylő mosolylyal távozott. A fiatal hölgy tekintete és hangja nyilván elárulták annak kedvetlenségét, annyira, hogy még az őrnagy is észrevette, bár e tárgyban nem bírt legkevesebb éleslátással is. „A manóba! de különös ez a leány, — no de majd megleczkézem ezért,“ mormogá magában. A tiszteletreméltó őrnagy ur gyengéje volt leánya viseletén néha — néha megbotránkozni s mo­nológokban boszuságát szavakba önteni, de szemközt állván leányával, rendesen elcsendesedett. Egy mosoly, egy hízelgő szó lefegyverezték a csaták viharában meg­oszlik bajnokot. Ez alkalommal is megelégedett azzal, hogy mormogott magában. Engedje meg sír, hogy a szállítmányt és kísére­tet megvizsgálhassam! — szarika félbe Fitzmoor a kí­nos csendet. — Ki ügyelt az előkészületekre? „Radanauth Gopaul a század biztosa“ volt a vá­lasz. Az őrnagy erre karját nyújtva Fitzmoornak le­mentek a szekerekhez. Gopaul meglátva a kapitányt közelíteni, észreve­hető lett arczán az elfojtott boszúság pírja, de azért az indusok ősi tulajdona, a firól fira öröklött szintés me­sterségével eltakarta azt. Az első pillanatban észrevette Fitzmoor, hogy az előkészületek a lehető leghanyagab­­bul tétettek meg s e nagy fontosságú szállítmányt leg­kevésbé sem igyekeztek kellően biztosítani. Azonnal hozatott élelmi­szereket, a kocsik őrizetét megszaporí­­totta és a mulasztásokat helyrehozó. „Gondoskodjál, hogy minden pontosan megtörtén­jen — mondá Gopaulnak — s ha egy óra alatt nincs minden rendben, szigorú büntetésre számíthatsz.“ Fitz­moor az ezred legkedveltebb tisztje volt, de épen oly ismeretes volt szigora, mint igazságszeretete és bátor­

Next