Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-05-16 / 39. szám

I Brassó, 1874. Negyedik évfolyam. 39. szám. Megjelenik az a lap lift akint kétszer ■ szerdán és szombaton. A r a: Egész évre . . . fi ft. — kr Félévre . . . . ,'i ft. — kp Negyedévre ... 1 ft. 50 kr A szerkesztő Irodája: Nagyatcza, 492. szám. Kiadó - hivatal ugyanott. NEMERE. Politikai, társadalmi, ssdpirodalmi és közgazdászati lap, Szombat, május 16. Hirdetési dij: 5 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 5 kr.—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölv£etetnek a szerkesztőségnél Brassó,1874. máj. 15 . Mint halljuk a armaniai vasútnak Orsov csatlakozása iránti szerződés aláíratott. Ezen hir elég baljóslatú jelentőséggel bír, mert az kétségtelen ,hogy igy hazánk egyik világforgalomra s ez által a közös jóllét emelésére szolgáló vaspályájának a kegyelem dajos meg van adva s a kilátásban volt jóllét had; idő múltán leendett létesítésének még csak reménye is megsemmisült. Kerkápoly volt pénzügyminiszterrel tudjuk hogy eziránt voltak alkudozások; de ő csak a keleti vasút vonalnak az orsovaival leendő egyidejű de semmiesetre ennek amaz előtti kiépitése iránt mutatkozott hajlandónak szerződésre lépni. Azon társulat azonban mely Magyarország anyagi jóllétének felvirágzását minden módon tönkre tenni igyekszik, ózdijaival egy ily egyesség megkötését üdvösnek nem látta, mert tudja jól, hogy a keleti vasútnak az orsovaira egyidejű kiépítése által a fő forgalom a vonalon át fogna hazánkon át létesülni, s igy Budapestet keletiek közvetlen s egyenes összeköttetésénél fogva a keleti áruk piaczává, tenni iparának kelet biztos piacza lesz, azért hát jónak látta az alkudozásokat egy tervei valósítására jobb jövő reményében félbeszakítani. Fájdalomnem soká kellett várakozni a kívánt alkalomra, megjött az. Szándékosan bocsátottuk ki kezeinkből egyikét azon eszközöknek, mely képes lett volna idővel jelen zilált pénzügyi viszonyainkból megszabadítani (szándékosan szolgáltattuk át a hatalmat azoknak, kiknek létünk úgy is mindig szálka volt szemükben) Vájjon ezen bármily fényes ígéretekkel egybe kapcsolt szerződés reménybeli hasznai képesek lesznek e csak csekély részben is a hazánkban önmagunk által előidézett nyomott ínséget enyhíteni? Váljon azon ezrek panaszos kérései, melyes létek fenntarthatásáért a kormány az országgyűléshez fordulnak már most, hát most még majd később meg fognak szüntethetni oly előnyök által, melyek nem a mi pénztárainkat gazdagítják? Nyakig úszunk az adósságban, deficitünk évről évre nő s mégis ahelyett hogy az egész ország nyomasztó helyzetén czélszerű intézkedések által iparkodna a kormány segíteni, inkább ezer ellenkező intézkedéseket tesz mintha a mi jóllétünk épen annyira érdekelné mint a Hottentotáké. Forgalom hiány, üzlet pangás, elemi csapások szűk termés napról- napra kétségbeejtőbbé teszik ■yzetüuk, s ennek daczára kénytelenek vagyunk az állam iránti kötelességeinket teljesíteni. A nagy adót fizetnünk kell ha van ha nincs honnan, az adó végrehajtók a törvények rendeleteihez híven, szigorú pontossággal behajtják azt, elveszik a szántóvető utolsó darab marháját, el az iparosnak mindenét, sőt még a beteg utolsó és legszükségesebb ágyneműje sincs kivéve, de azért nem történik intézkedés ily bajok elháríthatására , mert mit érdekli a kormányt az alattvalók tönkre jutása csak az adót fel lehessen hajtani. Nem zúgolódunk mi azon kötelességek teljesítése ellen, melyet minden állam polgáraival szemben jogosan követelhet, de ezért a polgároknak is joguk van az állam illetőleg ennek ügyeit vezető kormánytól megkövetelni, hogy intézkedései által nemcsak létük ne veszélyeztesse, de őket kötelességeik teljesítésére is minél képesebbé tegye. Hazánk polgárai okai e, hogy daczára számos vasutainknak kereskedelmünk, iparunk oly pangásban szenved, mely még a jövő iránt is kétkedővé tesz? Hazánk polgárai okai-e, hogy vasutainknak ki nem építése miatt minden jövedelmező összeköttetéstől el vagyunk zárva? Mienk-e a hiba, ha daczára számos vasutainknak a nép koldus szegény, s minthogy a vagyontalanság egyik főtényezője a tudatlanságnak neveletlennek is marad ? Miénk lesz-e a hiba, ha a mivelt nyűgöt már mind elösmerőbben nyilvánuló érdekeltsége, figyelme, kárhoztató ítéletté válik, hogy a magyar nép daczára számos közlekedési eszközeinek nem képes oda jutni, hová kell s igy tehetetlen, nem életrevalóság vádja fog nehezedni reánk ? Mienk lesz-e a hiba Ha ezek, kik mindig restségtétlenséggel szerettek vádolni, ennek valódiságát az egész világ ítélete által igazoltatva látva,annál jobban fognak rágalmazni? Valljon azon pillanatnyi segély, mellyel az osztrák állam vaspálya ígéretei miatt, hazánkat örökre tehetlenségbe, nyomorba sülyesztő szerződés elfogadása már mint valóság áll, képes leendő mindazon hátrányokat mit az előidézni fog fedezni; s lehet annak még csak lehetőségét is gondolni, nem örült elfogultság kivántatnék ahoz, hogy egy oly társulattól melynek egyetlen czélja hazánk jóllétét úgy kereskedő, mint az ipar terén tönkre tenni, mentessünk meg. De kérdés még az is váljon ezen társulat Ígéretei csak pillanatnyi hasznot is nyújtanak e az állam szorult pénzviszonyaira nézve? A keleti vasút Brassóig ki van épitve az igaz. Bele van fektetve iszonyú összeg pénz azon reményben, jövedelmet meg hozza. De hogy miként hozza meg, mutatja azon tény, miszerint a kormány volt kénytelen kamatainak fizetését magára vállalni anélkül hogy hasznot húzhatna belőle hogy ez pedig deficitünknek nem apasztása, de épen emelésére alkalmas az is igaz. Ezen vaspálya az építtetéséhez kötött reményeknek nem felel meg és nem felelhet meg, mert összeköttetése ép azon országokkal, melyekre tekintettel jövedelmezősége alapittatott nem létesíttetik, s igy minthogy áruink, iparczikkeink csupán belfogyasztásra utasitják természetes következménye ennek jelen criticus állapotunk. S midőn ez állapot oka kiki előtt világos, s annak lehető orvoslását mintegy ösztönszerűen kiki érzi, nem méltán támad-e fel bennünk, kétely az iránt, hogy kormányunk bűnt követ el a haza ellen azáltal, hogy első kötelessége helyett, mely szerint polgárai jóllétét minden módon elősegítené azzal épen ellenkező intézkedéseket létesít. Minek nevezzük ezen eljárást, kétségbeesnének egy jobb jövő lehetősége iránt, vagy önállóságunknak anyagi érdekeink jóllétünk elhanyagolásával leendő megsemmisítése iránti törekvésnek? Bízunk azonban, hogy kormányunk meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, hogy polgárai jólléte s így államunk jóllétbeni szilárdulása panaszra oka ne szolgáltasson. Aki többé nem akar szeretni. (Beszély.) , írta, Elmluk Gyula. (Folytatás.) Két kis vígjátékban már meg is állapodtunk. De ez az egész estét nem tölti be. Elhatároztuk, hogy valamelyik írónkat fölkérjük. Írjon számunkra egy rövid kis darabot, hogy az újdonság annál nagyobb vonzerőt gyakoroljon közönségünkre. Meg is fogtunk egy szál poétát, de a pegazus, úgy látszik, makronczáskodik, mert a költő úr épen ma tudósított, hogy „közbejött akadályok miatt“ ígéretének eleget nem tehet. Már csak néhány napunk van , s mi elhatároztuk, hogy egy egészen új darabban is bemutatjuk magunkat, azt pedig tudja, hogy amit a nők egyszer fejükbe vettek, azt ugyan semmi ki nem veri onnan. Szóval, éppen ma emeltük határozattá, hogy alázatos folyamodványt nyújtunk be önhöz, mentsen ki minket zavarunkból , és teremtsen nekünk akárhonnan és akármiképen egy új darabot, előre is teljes bidmát helyezvén a tárgy választására nézve, müszlésben és tapintatában. Ez egészen parlamentáris szónoklatra, mosolyogva ígérte meg az ifjú, hogy másnap este kézbesitni fogja a művet. Titokban örült e megbízatásnak. Legalább beleöntheti müvébe keble fájdalmait, viharát, mert hisz a tárgy megválasztása egészen tőle függ. Be is zárkózott azonnal szobájába és hozzáfogott a munkához. Nem kellett az eszméket erőszakkal „fogni,“ jötek azok önkéntesen, rohamosan, hogy alig győzte papírra tenni. Másnap este már kézbesítette a kész darabot Gellértinek. A hősnő egy ifjú lányka volt, ki első szerelmében megcsalódva, elhatározza, hogy szívét örökre bezárja az érzelmek előtt; elhatározza, hogy férfiszónak többé hinni nem fog. De a sors, mint mindenütt, úgy itt is közbelép. Egy estélyen, egy ifjúval ismerkedik meg, ki már első föllépésével megingatja a lányka elhatározását. Érzi a lány, hogy szive az ifjútól nem idegen, de küzd fejlő érzelme ellen, el akarja hitetni önmagával, hogy az egész nem egyéb, mint puszta ábránd. Az ifjú is természetesen beleszeret a lánykába s czélja nem kevesebb, mint nőül venni őt, mert teljesen független, önmaga ura. Szerelmet vall tehát, de a lány visszautasítja, bár ekkor már bizonyos benne, hogy egész lelke a legforróbb szerelemmel csüng az ifjún. Közbelépnek a lány szülei is, kik, a minden tekintetben jeles ifjúval, jó szemmel néznék a viszonyt. De mind hasztalan. Végre az ifjú elhatározza, hosszasabb útra kelni, hogy, ha lehet, elfeledhesse szerelmét. Eljön búcsúzni a leányhoz s oly megható szavakkal rajzolja szenvedéseit, hogy a lány egy perezre ingadozni kezd. E perezben lép be a közeli zárda fejedelemnője levelet hozván a lánykának. Legkedvesebb barátnője írta azt, ki, ugyancsak szerelmi csalódásból, zárdába ment, de ott sem békülhetve ki szivével, öngyilkos lett. A levélben többek közt ez állott: „Ne keress hűséget az életben. Az érzelmek valódiságának egyetlen próbája a halál.“ A lány, barátnője halálán heves fájdalomban tör ki. Saját szenvedései is, múltja egész kínjával, fölújulnak előtte s szenvedélyétől elragadtatva, a fejedelem asszony keblén, csüngő feszületre megesküszik, hogy szivét, kezét soha férfi bírni nem fogja. Az ifjú teljesen kétségbeesik. Számot vet magával. Belátja, hogy nem élhet szerelme nélkül. Haza megy tehát egy rövid levélkében elbúcsúzik kedvesétől , és szíven lövi magát. A lányka e hírre eszméletét veszti, hogy soha többé ne nyerje azt. Ennyiből állt a darab meséje. Határtalan volt a hölgyek öröme, a nagy hatást ígérő mű felett. Három nap alatt pontosan be is volt tanulva. Hanem hát a műkedvelőkben sincs kevesebb adag szeszélyesség, mint a valódi művészekben. Az első szerelmes, miért, miért nem, az előadást megelőző nap visszalépett szerepétől. Nagy volt Izraelben az ijedség a zavar, s az estély megmentése megint a Clementine föladatává tétetett. Most már aztán igazán egész nődeputatio ostromolta Repkényit: legyen még egyszer, megmentőjük, vegye át ő a szerepet, más el nem készülhet vele fél nap alatt, neki pedig tanulnia sem kellhiszen ő irta. Aztán meg Róza is bizonyára bátrabb fog lenni, ha egy jó ismerőssel kell játszania. Jegyző meg Gellértiné. (Folyt. köv.) A temesvár-orsovai vasút engedély-okmányának szerkesztése végett a „N. fr. Presse“ értesülése szerint Engerth az államvasut igazgatója Pesten maradt s Hieronymivel végzi a munkát. Az ügy előbb a Deákkörben terjesztetik elő, s csak azután jö a ház elé, mégpedig a köziminiszter csak akkor akar fellépni vele a magyar országgyűlésen, ha egyik zsebéből az államvasuttal kötött egyezséget, a másikból a román kormánynyal a tömösi csatlakozást illetőleg létrejött szerződést vonhatja ki. Ez utóbbi csatlakozás iránt pedig végekhez közel járnak a tárgyalások s e pillanatban csak 1—1/2 év teszi a különbséget a megnyitási határidők tárgyában. — Szó van arról is, hogy a tiszai vasút kárpótlásul arad-temesvári vonaláért, melynek részvényei az államvasut zsebében vannak, —tapn.