Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-06-10 / 46. szám

Brassó, 1874 Megjelenik ez a lap licit n-Ilin!kétszer szerdán és szomokiton. Az a : Egész év . . ti ft. -l.r. k félévre . . 3 ft. —ki-Negyedévre . . 1 ft 500r. A szerkesztő irodája: Nagyutcza, 492. szám. 16' Kiadó-Hivatal, ugyanot. Negyedik évfolyam, é. szám. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat) Szerda, jimius 10 r . Hirdetési díj: || b h;is:':n)* gamendor rt, vagy \ ? m Ak helyé/i r 5 kr. mrnyi hirdetés ára m:udi- | , €'T * r. — Bélyegdij minden Iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetések név alkuszuruit. — Hirdetések fulvetnek a szerkesztőségnél. Iira SSS, 1874. jun. 9-én. A „Frankfurter Journal“ legközelebbi számában oly képtelen badarságokat beszél s akar olvasóival tényként elhitetni, s ezáltal a magyar nemzet elleni gyűlöletet elterjeszteni, melyek a dolgok valódi állásával ösmeretesek ajkaira a mennyiben a fékezhetlen düli legelkeseredettebb s természetes folyománya kint tekinthetők, csak szánalmas mosolyt erőitetnek, hogy szegény dühöngő már annyira ment, miszerint világos perczei ugy látszik végleg megszűntek ; de másfelől boszantó, hogy ép ily szemtelen módon nem szégyenes rágalmazni. Mert hogy a magyar törvényhozás szász polgártársaink ínyére és kívánságára nem hoz oly törvényeket, melyek őket, mint eddig kiváltságos helyzetükben megerősítené, hogy azon jogokat, melyeket eddig ők egyedül élveztek a magyar haza s in specie Erdély többi nemzetiségeire kiterjeszti s azok élvezését lehetővé teszi, szóval, ha oly intézményeket létesít, mely a közös haza minden tekintetbeni megszilárdulását czélozzák épen nekik, mint kik magukat jó honpolgároknak hirlelik nem volna okuk, ily szemtelenül s aljas rágalmmakkal kikelni, sőt mi több még ezeknek valóságát, hogy külföldön is elhitethessék minden lehetőt megtenni bármily nagy áldozatokba kerüljön is az; igy most igazságuk felkarolására, miután a többiek már hazugrágalmaik terjesztését megtagadták, martyr szenvedéseik megéneklője dicsőítőjéül, a , Frankfurter Journalt"- bérelték fel. Nincs semmi kifogásunk, hogy mint hihető a zsiros díjért felvállalt missiót oly lelkiismeretesen teljesíti s kötelezettségének híven megfelelni igyekszik, ez mindenesetre becsülendő tulajdonság. Azonban megbocsát, ha néhány szerény megjegyzést teszünk egy kevéssé túlmerész beavatkozására oly ügyben, ahol illetékesnek hogy ismerné magát beleszólása által pressiót gyakorolni, nemhisszük hogy lovagias érzelme megengedné. Tehát megjegyzésünk az, hogy a (franki) journ. jobban cselekszik ha a helyett, hogy ilyd izgató czikkeket közöl addig valami helyesebben foglalkoztatja olvasóit, továbbá, hogy oly dolgokról, melyeket pusztán egyoldalú s halálos elleneink rágalmai nyomán ös mer ne nyilatkozzék, oly határozottan, s pedig vagyunk bátrak kijelenteni, hogy belügyeinkbe való beavatkozás ellen bárminő alakban mind a frankfurter journal vagy bárki más részéről jöjjön is az határozottan tiltakozunk s azt visszautalunk. Magyarország mindaddig mig e nevet viseli, kötelességének ismeri a magyar érdekeket mozdítani elő, s minden ezzel ellenkező érzelmeknek gátat vetni. S ezért törvényeiben erre mindig mint eddig úgy ezután is gondot fog fordítani. Ma van kinek ez nem tetszik, tehet róla menekedhetik az iga alól, nincs e Holdhoz bilincselve, szabad neki szelidebb törvényekkel biró országot hazájának választani. A ki pedig e hon lóidén lakik annak kötelessége annak törvényeit intézményeit, tiszteletben tartani, s magát azok rendeleteihez alkalmazni, n nem történik Magyarországon oly dolog, melynél külömb máshol nem történne.; Seperjen kiki saját háza előtt, s ne keresse más szemében a szálkát, midőn nem látja magáéban a gerendát. Különben még visszatérünk a collegához. - Gambctta Auxtrreben *) Folyó hó 6-án Yonne departement gazdasági kiállítást rendezet székvárosában Auxerreben s a megnyitási ünnepélyre Lepére, nemzetgyűlési képviselő’ s Yonne departement megyetanácsának elnöke f. hó 1- jére meghívta Gambetát is, ki Guichard, Rathier, Bret Pál, Pichat, Ádám Ödön, Scheuer-Kestner, Challemel- Lacour, Journault képviselők kíséretében le is rándult s a közel és távol vidék kitűnőségei számára rendezett banketten Gambetta hatalmas beszédet tartott a franczia köztársaság mellett, melynek bő kivonatát most a következőkben adhatjuk a párisi „Siécle“ után: *) úgy véljük, helyesen cselekszünk, midőn a híres franczia diplomata e jeles beszédét, olvasóinkkal az „Egyetértés“ nyomán megismertetjük Szerk. Vizsgáljuk uraim, a helyzetet! Jól tudják önök, egy a decz. 2-ki merényletet a franczia nemzet átlános szavazatjogával igyekezett a császárság takargatni . . Hála ezen átalános szatjognak a melyből zablát kovácsoltak, mintegy borravalóul adván azt a szolgaság rabigájába fogott nemzetnek: az történt, hogy a városi és falusi demokratia lassan kint gyakorolni kezdette e jogot és e gyakorlás következtében a szavazási joggal való élés materialitása benyomást gyakorolt a legkeményebb és legnözényesebb nőkre is. Ragaszkodni kezdettek a kiszavazási joghoz, amelyet kezdetben csak kötelességnek, tekerének tekintettek; de épen mivel a hatalom ügynökei eljöttek hozzá hizelegni, szavazatát kérni, meggyőződését félrevezetni, belátta a vidéki választó, hogy e jogerőt, nagy erőt rejt magába ő reá nézve. Gondolkozni kezdett tehát, felegyenesedett, felfogta jelentőségét e négyszögű papírdarabnak és egész világa támadt agyában az ij eszméknek. Belátta, hogy szavazatjegyével nyomást gyakorolhat a profétra, a polgármesterre, a bíróra, az adóra. E pillanattól kezdve fogalommal kezdet leírni az államról; megéltette a nemzetet és a kis papir darabban mintegy saját souverainitásának jelvényét látta. Meg akarták őt csalni és ima emancipálták s ugyanazon egy csapással megszületett a demokratia is (Hosszan tartó zajos tetszés). íme, ezt szülte az átalános szavazatjog fentartása igy támasztott eszméket és teremtett politikai individualitásokat. Lassankint aztán, előbb csak a községben, folyton növekedett eme család s a föld népe a tóség ügyeiben nagyon is érezte közbelépésének, szavazatának becsét. — A császárság adott ugyan neki szavazatot, ez azonban nem volt egyéb látszatnál a alapjában véve a választó akarata tehetetlen maradt. Akaratának gyakorlása a közigazgatás kényekedvének maradt alárendelve, mely 20 éven át nem szűnt meg üldözni függetlenségét. Sokan megróják a parasztnál, hogy mindenben bizonyos legyőzhetlen bizalmatlanságot árul el. Én ezt nagyon természetesnek találom, e bizalmatlanság neve elővigyázat, óvatosság. Valóban csaknem öt század óta, mióta ugyanis némi világossabb fogalmakkal birunk a paraszt állásáról, mit látunk? Azt, hogy a köznépet mindig lábbal tiporták, faggatták, gyötörték s igy nagyon megfogható, ha Jacques Bonhomme tartózkodó és óvatos kezdett lenni. (Kaczaj s hosszas tetszés.) Ilyen az uj demokratia a községben s felmutathatnám, e demokratiát a társadalmi világban, az ipar A ki többé nem akar szeretni. (B es zé ly .) Irta: E. Indali Gyula. (Folytatás.) . Róza ott pihent a pamlagon, hófehér ruhában, mint a halottak és mennyasszonyok. Az a légiesség, földönluliasság, mely lényét’különben is mindig körüllebegő, felötlőbb volt, mint valaha. Az embernek úgy jött, mintha angyalt látna maga előtt ki odahagyta néhány pillanatra az eget, hogy látogatást tegyen a földön. Senkit sem lepett volna meg, ha egyszerre csak megcsattogatta volna szárnyait s örökre eltűnt volna a távoli űrben. A lánykának, mintegy imára összekulcsolt kezeiben, egy hervadt száraz virág pihent, egyetlen tárgya, a beteg lélek figyelmének. Rá rászegezte olykor szemeit oly szomorúan, annyi fájdalommal, mint a kedves halottra nézni szoktunk. „Az első suttogd ilyenkor, alig hallhatólag s aztán újra belemerült tekintetével a légbe, ajkai néha-néha megmozdultak, mintha csak általa látott alakokkal, szellemekkel tartana titkos, hangtalan tanácskozást. Clementine félénk szánalommal nézett rá kézimunkája mellől. Egy távoli ablakmélyedésben, a nehéz selyem függöny megett, halkan beszélgettek egymással Gellérti és az orvos. — A kisasszony physikai egészségéről csaknem felelni mernek, Suga Gellértinek az orvos. — Igaz, hogy nagyon gyönge még, de önmaga is láthatja, hogy a régihez képest mégis van már arctán némi életszín. Hanem engem épen ez nyugtalanít. Mert e jelenség azt mutatja, hogy a megszüntette, a testi szervezetre oly rombolólag ható, gyötrő működést de az a rév, hol jelenleg a beteg lelke pihen: nemes gyógyulás, hanem a szenvellenség, az apathia ösvényé, hová a szellem, meglehet, kikeni illetlenül, sürged alább-alább. Ön látja, hogy a leányka érdekeltségét semmi sem képes felébreszteni. Az az egy pedig, ami még érdekli, bárcsak ne léteznék mert az már csaknem rögeszme, ami első foka a tébolynak. Azt sem merném határozottan állítani, hogy ismeri-e még környezetét. Őszintén beszélek önnel, uram, mint férfinál illik. E baj ellen a gyógyszertárakban nincs orvosság. Hanem, ha ismeri ön az okot, mely e szomorú okozatot szültes képes azt, még egyszer fölidézni egy hatalmas lelki rázkódás, meglehet, visszatérítheti a távozni készülő szellemet. De ... . — Igen, orvos úr, vágott közbe Gellérti, alig elfojtható hevességgel, — én ismerem az okot s képes vagyok és föl is fogom idézni azt. — De. — folytatá az orvos szilárdan — lehet egy más következmény is: az, hogy a test idegei nem fogják megbirdalni a lélek feszültségét s mindkettő örökre megsemmisül. Veszélyes fegyverrel kell itt harczolnunk. De egy ifjú élet forog kérdésben és mi férfiak vagyunk. — Az első ! — Hangzott e perezben a lányka komor, áll raadozó hangja. — Legyen tehát. Meg fogom ismertetni önnel orvos úr, e beteg lélek titkát. Tudom: szentségtörést követek el, de kötelességem ez. Jöjjön szobámba orvos úr. Talán a döntő pillanat .... E perezben heves kopogás hangzott az ajtón. A „szabad“-ot meg sem várva belépett — Repkényi Dezső. Clementine vette észre legelőször, ki örömteljes sikoltással ugrott fel s szokta kezébe az ifjú izgatottságtól reszkető kezeit. — Gellérti elhalaványulva ragadta mag az orvos karját. — A döntő pillanat elérkezett Istenem, légy kegyelmes. _ Az elsőt — Suttogó ismét a leányka, lassan érdektelenül fordulva az ajtó felé. Meglátta az ifjút. (Folytatás köv.)