Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-10-14 / 81. szám
Sepsi-Szt.-György 1874. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer szerden és szombaton. Ara: Egész év . . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . . ft. 50 kr. A szerkesztő Irodája: Főpiac/., Jézsa-féle ház. Kiad.5 hiv. Csiki-utcza 31 ff.. Negyedik évfolyam 81.sz. ohtilusi, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, Szerda, október 14. Hirdetési dij : 5 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 5 kr. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 30 kr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések főivé,tettnek a kiadóhivatalnál Előfizetési felhívás czimű politikai, társadalmiés kioagintázati lap IV. évfolyamarn. Előfizetési feltételek : Október— deczember. . 1 frt. 50 :r. A „Nemere” kfadéhfaaUta, S e ps i-S z t.-G y ö r g y , október 12. * Szabadságharczunk dicső honvédeinek emléke, a hősök magasztos jelleméhez, méltóan van megörökítve. Áll a szobor S.Szt.-György főterén, mint sivatag pusztában az oaz, mely az égő szomjat eloltani ki, mint világítótorony, mely a tenger végtelen sivataga bátor hajósinak megmutatja a veszélyt — felfedi a Scylla és Charybdis feneketlen örvényeit. Ez emlékszobor a keserv és lelkesedés jele. Keserves jel a nemzeti nagy dráma gyászos eseményei felett: lelkesedés, a hazafias lélek magasztos érzeményeit sokszorozó jel, a magyarnemzetnek egy jobb és szebb jövőjéért. A test megsemmisülve, feloszolva van; de a lelket, a hősi lelkek magasztos erényeit, a szellemet nem ölhette meg semmi hatalom . . . A szellem, a nagy eszmék élnek és élni fognak mindörökké, mig magyar kebelben magyar szív dobog, mig a magyar mákjából, hallhatatlan hősei tetteiből merít erőt és lelkesedést; míg a dicső ősök példáján lelkesülni, a hazáért élni és meghalni tud. A szellem él ... ! A szabadság oltárán vérükké , életükkel áldozó magasztos hősök szellemének kell lakozn ; bennük, hogy forrón szeretett hazánk nagy, virágzó, hogy nemzetünk hatalmas és boldog legyei Egyetlen, de nagyszerű örökség ez, melyet a dicső hősök utódaikra hagytak, hogy legyen védangyalunk a sors csapásaiban, erős várunk, mely ha vész borong a rzevejfeto haza egén, mely ha állami ézümvet vészig fnyegeti, megvédje és oltalmazza nemes sec. A szabadságelkeni b unokai szelleme él és élni fog bennünk. A szabadság felszentelt bajnokai szent szelleme örökli maradt honvédségünkre, mely hivatva van a válság órájában megvédelmezni a hazát és trónt Őrizzétek meg. fejlesszétek a népszabadság hallhatatlan hősei szelemét székelyek: hagyjátok unokáitokra mint szent ereklyét, mint talizmánt, mint az emberi lét jó szellemét . . .! A honfiúi kegyelet zarándokoljon el háromszéki honvédeink emlékszobrához; elmélkedjék a a népszabadság hősei magasztos tettei felett, kik honszeretetüket halállal pecsételték meg. A kegyelet, a hála érzelmével szivünkben álljunk meg ez emlékszobor előtt; ne könnyezzünk, de lelkesüljünk mindannyiszor. Legyen e szobor hazafiságra, honszeretetre intő jel. . . 1 Legyen e szobor a mesés ókor Sphynx-e, mely az őt kérdezőnek mint ás minőg a hazáról, a honszeretet magasztos erényéről, a dicső hősök szelleméről és a szabóság isteni erejéről beszél . . . mely a legédesebb zene elandalnó hangján beszélje el, hogy e nemzet nagy „és dicső, e szeretett haza virágzó és boldog leend. Vezesd el székely gyermekeidet e szoborhoz, hogy tanuljon lelkesülni a szabadság felkent bajnokai dicső tettei felett . . . ., hogy a honszeretet lelkesítse kebelét, hogy tanuljon a hazát szeretni, a hazáért élni és meghalni! Te meg szobor állj rendületlenül! ... Kímélve haladjon el feletted a romboló idő, túrjon meg az enyészet hatalma rejtad . . . Jö tt is a mindenség romboló elemei, hajoljatok meg a felkent bajnokok emléke előtt, a önszeretet, a honérti feláldozás önzetlen hamno..?* * H át kíméljetek, hogy sokáig letessen az oszopunk, mely a sötét éjben is világítva megmutassa a dicsőülés útját, melyen haladnunk kell. . . . És most, miután a hála érzelmével szivünkön leróttuk a megdicsőültek emléke iránt a kegyelet adóját, emlékezünk meg jelenlegi honvédségek élető szelleméről József frg, ő fenségéről. Emlékezzünk meg és mondjunk forró köszönetet József főherczeg ő fenségének a honvédség szeretett parancsnokának, kinek nevez a jövőre, kinek nagy szelleme, hazafias és lelkes tényei hatják át jelenlegi honvédségünet, mely kiérdemelte a külföid és a honfiak ecsülését, szeretetét, kit Háromszéken átutaz ..Olyan oly meleg részvéttel, oly lelkesültséggel fogadtunk s kinek a szív, a hazafiság vonzó melegétől áthatott szavai oly mély és kiirthatatlan hatást idéztek elő. Az hazafias szavak kezességül szolgálnak arra, hogy honvédségünk szellemben és tettben méltó fog lenni a dicső hősökhöz, kiknek emlékét most örökítettük meg A hazafias szavak zálogul szolgálnak arra hogy válság esetében honvédségünk a hazáért a trónért és alkotmányos szabadságért lelkesüln s azokért meghallni is kész. Éltessük a nemes főherczeget szivünkből, kivánjunk neki hosszas életet hazafias czélzataik valósítására. Mondjunk lelkünkből köszönetet Vajna Tamás kir. törvényszéki elnök úr és volt honvédhadnagynak, kinek fáradhatatlan buzgósága, áldozatainak köszönheti e szobor lététét. Mondjunk köszönetet a szobor-bizottságnak, mely az eszmét oly melegen karolta fel s az eszme megvalósításán oly nemes buzgalommal fáradozott. Éljenek, sokáig éljenek, kiknek Háromszék ez emlékét köszönheti! József főherczeg Ő Fensége háromszéki útja. Ő cs. k. fensége József főherczeg a m. k. honvédség főparancsnoka f. hó 10-én délután, 0 órakor, érkezett nagyszámú kísérettel, lovas bandériumtól kisérve K.-Vásárhelyre. A város végén városi főispán msgs. Lázár Mihály ur fogadta a csinos díszkapunál, a városi hatóság és nagyszámú közönség éljenzései között. Ő fenségének a fogadó beszédre adott válasza oly szép, oly szívélyes és hazafias volt, hogy szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadtatott-Ő fensége a lelkes közönség éljenzései között szállására kocsizott. — Szállására érkezte után azonnal fogadta a törvényhatóságot képviselő tisztikart s a vidéki birtokos osztályt, a rom. kath. papságot, a kir. törvényszéket, a városi tanácsot, és a m. k. honvéd-tisztikart. Az ünnepélyes tisztelgések s a rövid katonás vacsora után — kezdetét vette a fényes fáklyás menet. A fáklyás menet, Ő fensége szállása ablakai előtt állott meg, hol a k.-vásárhelyi dalárda egy pár sikerült dalt énekelt el, mely után a város részéről Nagy Lábor városi kapitány által lelkes szavakban üdvözöltetett. O fensége gyönyörű férfias hangon, magasztos szavakban válaszolt, éltetve és áldást kívánva a székely nemzetre, mint a magyarság legősibb törzsére. O fensége válasza annyira föllelkesítette a közönséget, hogy akárhányan voltak, kik örömükben könnyezd szemekkel éltették. Nem kívánhatunk mi is egyebet O fenségének minthogy éltesse őt a magyarok istene soká, hazánk és királyunk dicsőségére. Ő cs. kir. fensége másnap 7 órakor K.-Vásárhelyről elindult Maksán és azonban lovakat váltva. Brassóba utazott, hol miután legnagyobb sajnálalatunkra gróf főispán , méltósága terhesen beteg lett alispánunk pedig a háromszéki honvédszobor leképezési ünnepélyénél elfoglalva volt — a széki főjegyző által fogadtatott és Brassóig kisértetett. Ő fensége folyó hó 11-én, kora reggel elhagyván Kézdi-Vásárhely lelkes városát, hol oly kedves vendég volt, már reggeli 8. órakor Maksára érkezett, kisérve a 24. honvéd-zászlóalj parancsnoka Tuzson alezredes, több honvédtiszttől, városi főispán méltóságos ..Lázár Mihály urtól, a k.-vásárhelyi polgármestertől s több odavaló lelkes polgároktól. — Megértezvén ő fensége a Maksa község közepén épitett jesinos díszkapuhoz, ott lelkes éljenzésekkel fogadtatott, a főjegyző által röviden a törvényhatóság és annak főispánja nevében székely szívélyességgel, hódolatteljesen üdvözöltetett. A főjegyző ez alkalommal a főispán egy iratát nyujtá át, melyben hivatkozva az előbb említett gátló körülményekre, jelenté hogy a főjegyző küldetette ki ezen törvényhatóság részéről ő fenségét Brassóig túlérni, és azon kegyre kérte föl ő fenségét, hogy fogatát méltóztasson egész Brassóig elfogadni. Ő fensége az üdvözletre közkedveltségű modorában hazafias szavakban méltóztatott válaszolni, a szívélyességet hasonló szívélyességgel fogadta, kifejezvén az összes székelynép iránti rokonszenvét, sajnálattal emlékezvén meg, főispánunk betegségéről. — Ezután elbúcsúzott ő fenségétől K.-Vásárhely város polgárai nevében a küldöttség élén álló főispán L. M. ur lelkes szavakban, mire ő fensége hasonló melegséggel válaszolt; szívélyesen köszönvén meg K.-Vásárhely város vendégszeretet és annak emlékét megtartani ígérvén Ezután éljenzések közöt elindult s nemsokára Uzonba érkezett, hel hasonlóan csinos díszkapunál több birtokos, nagyszámusnép- 3ég a járási szolgabiróval élükön lelkes éljenzésekkel fogadta A fogatváltás megtörténvén, tovább folytattatott az utazás Brassó felé. A „fekete viz“ hidjánál, — mint a megyei határszélnél — Brassó város küldöttsége fogadá ő fenségét, az illető „orratorral“ élén. A német nyelven tartott üdvözlés és arra adott válasz után, a főjegyző búcsúzott el ő fenségétől lelkes szavakban, nem maga nevében, hanem Háromszék törvényhatósága és egyszersmind a székelység nevében, mint annak földje véghatáráran. Ő fensége itt is ismételten kifejezvén a székelység iránti rokonszenvét s azon reményét, hogy nemsokára hosszabb időn át gondol itt mulathatni, a menet újból megindult; mégpedig, miután a brassói tanács kocsikról nem gondoskodott, csak lovas bandériumokról, a kiséret is azon fogatokon, mely idáig voltak rendelve, tulajdonosai csak örömmels adták meg az alkalmat, a szeretett főherczeget tovab kisérhetni. Brassóban 1t órakor, váratlanul érkezett őfensége, hol a számára előre berendezett „Zöldfa szállodába“ beszállva, kezdetét vette a polgári, egyházi és katonai tisztelgők elfogadása, melynek bevégezte után Háromszék főjegyzőjét magánkihallgatáson méltóztatott fogadni ő fensége, s magas kézadással köszönvén meg Háromszék törvényhatóságának szivességét, az egész székely nemzetet rokonszenvéről biztositotta, s arról hogy köztöki mulatása legszebb emlékei közé fog tartozni. És ezzel valóban véget is ért ő fenségének a székelyekkel együttléte. Tudósító tisztünknél fogva, azt hisszük, hogy mi is a székelység őszinte óhaját fejezzük ki, kivánván ő cs. k. fenségének a király és honunk javára, dicsőségére hosszas, boldog életet; minél hamarábbi és hosszabb ideig tartó szerencsés viszontlátást. r. ^ A háromszéki honvéd-szobor leleplezési ünnepélye 1874. október 11-én. * Október 11-én délelőtt 10 órakor taracklövések hirdették az ünnepély kezdődését. Tizenegy óra felé a kath. és ref. egyházak harangjai meghuzattak s az adott jelre a városház udvarán összegyűlt ipartársulatok, nemzeti lobogókkal élükön a székházához vonultak fel s a székház kapu-