Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-04-22 / 33. szám
Mit kívánnak a herczegovinaiak? A herczegovinaiak fölkelő skupsztinája, Rodich bárónak egy memorandumot nyújtott át, melyből kivonatilag közöljük a következőket : Nem vehetni tehát tőlünk rész néven, ha tényleges garantiákat keresünk, melyeket röviden ezennel előadunk exodnak : 1) Követeljük, hogy a herczegovinai keresztény nép a földnek legalább egy harmadát tulajdonául kapja, nemcsak azért, mivel azt minden jog és törvény ellenére haszonélvezik és birtokukban tartják a törökök, hanem azért is, mivel a herczegovinai keresztény nép ennyi tulajdon nélkül nem élhet meg, és azért kíván inkább tönkre menni, mint oly helyzetbe visszatérni, mely mellett nincs élet. 2) Hogy Törökország véglegesen visszavonja Herczegovinából hadseregét , csak annyit tartson ott, mennyi őrségül elégséges a következő városokban: Mostar, Stolacz, Trebinje, Niksics, Pledje, Foca. 3) Hogy Törökország felépítse minden keresztény család számára az elhamvasztott házakat és nekik legalább egy évre eleséget adjon, a földmivelésre gazdasági eszközöket, és a keresztény családok visszatérésüktől számítva 3 évig semmi adót ne fizessenek. 4) Hogy a herczegovinai keresztény nép addig ne rakja le fegyvereit, mig a mohamedánok ezt nem teszik s az igért reformok nem vitettek keresztül. 5) Hogy, ha az összes herczegovinai keresztény nép visszatér, vezetőik a hatóságokkal tanácskozzanak a reformok mikénti keresztülvitele felett és, hogy együtt alkotmányt készítsenek, mely megfelelő volna az Andrássy gróf ő excellentiája reformtervezetében felemlitetthez. Magától értetődik, hogy e reformokat azonnal életbeléptetni kívánjuk Bosznia és Herczegovina azon részeiben is, melyek még nem keltek fel, mivel ezáltal garancia adatnék elsősorban nekünk, másodsorban pedig a török kormánynak, hogy ott is nem fog előállani oly állapot, amilyen most van nálunk. 6) Hogy miután a fölkeltők nem támaszkodhatnak a porta üres ígéreteire, melyeket eddig sohasem tartott meg; miután a porta alig képes eltartani saját hadseregét s a felkelők attól félnek, hogy a pénz, melyet a porta a herczegovinai keresztyén népnek szánna, a török hivatalnokok kezébe jutna, minek következtében a nép nemcsak meg nem kapná azt, hanem ellen is halhatna , miután a fölkelők tudják, hogy mi haszna sem volna, ha a nagyhatalmak előtt protestálnának is , tehát követeljük a nép nevében, hogy ezen pénz kezelése egy európai bizottság közvetlen felügyelete alá helyeztessék s hogy e bizottság kapja meg az egész pénzt, a templomok és házak fölépítésére, valamint házi eszközök beszerzésére , hogy e bizottság a menekült családok visszatérése előtt néhány főélettárt rendezzen be minden szükségessel. 7. Végül követeljük, hogy a hat garnison-helyre Ausztria és Oroszország ügynököt rendeljenek, kik felügyeljenek arra, hogy a reformok teljesen végrehajtassanak. Ezek követeléseink. Excod, meg vagyunk róla győződve, be fogja látni, hogy nem kívántunk túlságos sokat s hogy kevesebbet nem követelhetünk, biztonságunk s némileg jobb sorsunk érdekében, mire mint népnek megingathatlan jogunk van. A befejező sor és kelet után 28 aláírás és majdnem ugyanannyi pecsét. Egy koponya története. — Elbeszélés. — Irta: Aigner Ferencz. (Folytatása.) Midőn nehány óra múlva betekintek ismét vendégeimhez a Milady anyját nem találtam ágyában, hanem leánya mellett ülve a pamlagon. — Nemde csodálkozik, hogy már elhagytam az ágyat — mondá kezét nyújtva üdvözletül. — Kedvem volna keményen megleczkéztetni engedetlenségeért, mert kegyed igen megerőlteti magát — felelém udvariasan ajkaimhoz emelve kezét s helyet foglaltam. — Ne féltsen orvos úr. Ez még a legkisebb baj , miért már az életben és mégis élek — mondá fájdalmas mosolylyal. — Aki a szenvedések iskoláját egyszer megismerte, az nem könnyen vesz el — tévé utána. — Leonora — fordult most leánya felé — adj egy pohár vizet. Magára siettem óhaját teljesiteni. Mohon ürítette ki a pohár tartalmát s melytől egészen fölfrissülni látszott. Ez az én életitalom, én a vizből raeritem erőmet szólt letéve az üres poharat az asztalra. — De most jut eszembe, hogy ön orvos ur még nem is ismer bennünket közelebbről. — A körülmény legkevésbbé se jogosított arra fel, hogy ez iránt kérdést koczkáztassak — válaszoltam meghajolva. — Igaz, igaz — felesé a beteg — Én Chester Edvárd lord leánya vagyok és Leonora egyetlen gyermekem. — 130 — Néhány észrevétel Szeremlei Sámuel „Vallás, erkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon“ czimű művére. Nem rég olvasom a felnevezett könyvet, mely a magyarországi protenstáns egylettől pályadijt nyert. Az egész mű felett illetékes helyről kedvező vélemény van mondva. Azonban ennek daczára engedje meg szó, hogy én az Apelles vargáját utánozva, müve egy részével szemben nyilváníthassam ellennézetemet. Művének 86. lapján ez áll: „A talaj gazdagsága, mely az Európán kívüli kultur népeken a megcsökönösödés és az erkölcsi rothadás előidézője, nálunk is kedvezett a henyeségnek. A rengeteg erdőség, a határtalan nádasok és rétségek, a kiterjedő vizek és puszták, csekély árok, úgyszólva ingyen szolgáltatták a kunyhó alkatrészeit, a tűzre valót és a vadat; az elkülöníthetlen legelők mindenkire nézve könnyűvé tették a marhatartást; a nyári 5—6 heti takarási idő megadta az egész évi kenyérnek valót, úgy hogy a folytonos munkálkodás és szorgalmatoskodás s a szellemi erőnek kifejtése valóban feleslegessé vált. S ez egyik fő oka annak, hogy a természet által leginkább megáldott rónaságok a mivelődésben leghátrább maradtak, míg az északi hegyes és terméketlen talajú vidékek a polgárosodásnak sokkal nagyobb fokra jutott helyi központokat állítottak elő. A földrajzi viszonyok, melyeknek befolyását a lélek tehetségeinek ezen hibás alakulásaira kimutatni igyekeztünk, egyátalában meg nem változtathatók, valamint nem ismerjük azt a titkot sem, melynél fogva meg tudnék mondani, mit kellene tennie, hogy olyan szellemi irányzatok és fogékonyságok, melyek az egyéni és közéletnek hátrányára vannak, ne szülessenek többé velünk.“ Hogy a gyermek más sajátságokkal szülessék ez után, mint ahogy a természet örök törvényénél fogva született eddig, azt a titkot bárki is hiában keresi , de ez engemet legkevésbé sem aggaszt ; mert arra nézve, hogy a gyermek irányzata s fogékonysága olyan-e, hogy az mind az egyéni, mind a a közéletnek hátrányára van, egészben más nézetem van, melyet az alábbiakban közlök : Annyi észlelés, kutatás és tanulmány mellett, mennyit az ember minden irányban véghez vitt s melynek bámulatos hatása volt a múltban s még nagyobb lesz a jövőben, nézetem szerint kevés gondot fordított arra, hogy tanulmányozza az embert. Illetőleg tanulmányozta, de úgy látszik nem a gyermekkorban, hanem akkor, midőn az egyén hatása délpontján legérdekesebb jelenség, de legnehezebben kifürkészhető talány, s midőn a temérdek szintés és tettetés, mely a mult nevelési rendszer természetes eredménye, átgázolhatlan hinárba terelő, s midőn , ha béketűrése e közben ki nem merült, annyi ellenmondást, annyi eltérést talált a szabályoktól, hogy bármely mélyebben észlelő látható, hogy az emberi természet sajátságaira vonatkozó szabályok megközelítőleg se teljesek. S igy nemzedékről nemzedékre újabb meg újabb vonalak jelölék az emberi természet sajátságaira vonatkozó szabályokat, amelyeken azonban az utódok nyomai többször kívül mint belől valának észlelhetők, s emiatt az ember számára kijelölt igaz útra bármely sortrt volt felállítva figyeleztetéskép a pokol tüzének ijesztő s a menynek kitartásra buzdító képe, amaz nem volt elég iszonyú, ez nem elég varázsló, hogy az ember ki ne törjön. De hát a kijelölt igaz itt annyira járhatlan-e, hogy emiatt mintegy szükségkép jön elő a sok kitörés esannyira, hogy a nyomokból alig ismerhető fel? — -- Lehetséges volna ez ? — kérdéra megütődve, mert az emlitett lord egyike volt London legelőkelőbb férfiainak. — Nincs semmi különös ebben, — mondá fájdalmas iróniával a beteg — Hisz nem ez az első eset, hogy a legtehetősbb család gyermeke földönfutóvá lehet, ha annak gondjaira jut csupán, kit „férj“-nek neveznek. Atyám elhalt s férjem kifosztott minden vagyonomból — E vallomás elérzékenyitett. E perczben belépett a nőcseléd. — Egy előkelő ur óhajt beszélni az asszonysággal — jelenté. — Bocsássa be — parancsolá a lady. A nőcseléd távozta után nemsokára belépett egy elegáns fiatal ember s egy livrés inas, ki utána egy kisded szekrényt hozott. — Lady — szólt a fiatal udvariasan meghajolva betegem előtt — Lord Villot Róbert felkért, hogy e szekrény átadásánál jelen legyek. — Erre a livrés inastól átvéve a szekrényt, az asztalra helyezte; az inas aztán egy intésre elsietett. Az ifjú kellemes arcza, finom magatartása azonnal megnyerte rokonszenvemet. A Lady sáppadtan, mereven tekintett az ifjúra, mit különösnek találtam, habár a Willet lord neve említése alkalmával már észrevettem, hogy borzalmasan összerázkódott. — Istenem, talán rosszul érzi magát ? — kérdem aggodalmasan. — Semmi, csak egy kis szédülés — válaszolt alig hallhatóan. — De már elmúlt. — Ez alatt az ifjú, ki kínálásomra már leült — le nem vette szemeit Leonora bájos arczáról, ki az átható tekintet alatt szemérmesen lesütve tartotta szemeit. — Uram!— rezzenté fel e perczben a Lady a a merengő ifjút — van tudomása e szekrény tartalmáról ? (Melyik szó lenne itt helyén, a kitörés-e, vagy tán az időnkénti bebotlás?) Ezen it teljességgel nem mondható járhátlapjnak. Vagy talán az emberi természetben van a baj oka ? Nézetem szerint nincs, mert ez nem hagy semmi kívánni valót a bölcsőnél. És ha a 'megelőző két tétel áll, ki a hibás ? A kalauz. Helyzetünkben főbotránykő: a munkaiszony. Ez az akadály, ami miatt sem az egyén, sem a család, sem a társadalom és állam czélját el nem érheti, rendeltetésének meg nem felelhet. Mert az egyén rendeltetésével ellentétesen, a munkanélküli tétlen élet után cseng s a távirányból fejlődő elégületlenség folytonos izgatottságban tartva az egyént, nem lehet nyugodt a tenger, ha babjait vész korbácsolja, nem az állam, midőn a többségnek az Eldoradó ideája. Ezen botránykő, a munkaviszony alapját előidézte a paradicsomi mese, melyet általánossá tett, megismertetett a papság, s ennélfogva eljárása a néppel szemben hasonlít, azon nem csekély számban látható anyákéhoz, kik a túlvitt anyai aggodalom miatt, mint mondani szokás: gyermekeiket a széltől is óva, annyira elkényeztetik, s emiatt a gyermek a szükséges mozgás és szabad lég hiányában oly gyengévé lesz, hogy később valóságos szükséggé válik az, mit korábban csak az eszélytelenség láta szükségesnek, az egyénnek óvakodása a légmérséklet bármi csekély változásával szemben is. Mindezen eredmény azonban a kalauz eljárásának természetes eredménye, kinek nevéhez van kapcsolva a paradicsomi mese, melynek alább egy részét idézni fogom. Ezen mesének több rész oldala van, pl. ott látható a nőre vonatkozólag : „a te akaratod a te férjed birodalmában lészen és neki birodalma leszen rajtad.“ Ez a néhány szó, úgy összeállítva, ahogy ott áll, elég ok volt, hogy a nő oly hosszú időn keresztül hordozza a rablánczot. Alig hiszem, hogy elég vigasztaló lehetne a nőkre nézve, hogy idő folytán a láncz, mely őket a szabadságtól elzáró, folytonosan könnyebbüll, mig a közelebbi időkben mintegy szalag helyetesíti a lánczot, hisz a megszokás folytán a szalag is nyügzőleg hat, s mikor fog ezen nyűg teljesen elenyészni ? Kérdhetnék : mit vesztett az emberiség az által, hogy a nő kevés kivétellel csaknem miden nevelés nélkül volt kénytelen irányt adni gyermekeinek azon korban, midőn a lélek legfogékonyabb ? Én azt hiszem, hogy azon előzmény után, mely a nevelésben irányadó volt, semmit, de sőt, mert a nő a nevelés czége alatt nem lett úgy kizökkentve a természetes jó irányból, ami eléhaladás van, nagyrészt annak köszönhető, hogy ők kevesebbet kaptak a nevelés ily nemű áldásából s némileg a természetes irányban maradtak. (Folyt, követk.) KÜLFÖLD. A szerb minisztérium legközelebb beadja lemondását s Ristics veszi kezébe ismét a közügyek vezetését. Az uj kabinet megalakulása gyorsan fog végbemenni annyival inkább, mimhogy a jelen kormány két tagja, nevezetesen Kaljevics miniszterelnök és Nikolics hadügyminiszter marad. E szerint az uj Ristics kabinet következőleg alakul meg: Ristics miniszterelnök és külügyér, Gruics belügyi, Kaljevics pénzügyi, Nikolics hadügyi miniszter. Az igazságügyi tárczára valószínűleg Milojkovics, Ristics sógora fog — Ez titok még előtttem — válaszolt az ifjú. — Fölkérem tehát, legyen tanú a felbontásnál is. — Az ifjú meghajolt. Erre Chester lord leánya felállott és segélyemmel az asztalon fekvő szekrényhez közeledett, melynek zárában volt a kulcs s erőtlen kezével lassan fordított egyet rajta. Az ajtó hirtelen felpattant. A Lady nagyot síkoltva hátra tántorodott s földre roskad, ha fel nem fogom karjaimba idejekorán. Az ifjú rémült arcczal szintén szolgálatára sietett. Már azt gondoltam, eszméletét vesztette a karjaimban fekvő nő, midőn végtelen erőfeszítéssel felegyenesedett. — Férjem ajándéka borzasztó — susogá rémülten és kezével a szekrény felé mutatott. Csak most figyeltünk oda. De a borzalom szülte megütődés hangja szállt el mindnyájunk ajkairól és egész lényünkben megrázkódtunk. Ijjesztő látomány tárult előnkbe. A szekrényben egy emberi koponya volt. Megdöbbentő, vérfagylaló ajándék volt ez. — Nézzék, nézzék — szólt ezután a Lady — ilyen ajándékot küldött az a férfiú nekem, ki egykor férjem volt s leányom atyja. — Hűen írja le e jelenetet uram — fordult most az ifjúhoz — ha majd vissza tért hozzá. Az ifjú elsápadt s szivére tette kezét: — Mylady — mondá remegő hangon — az ég tanúm, hogy e játékban nem vagyok részes s esküm nem marad büntelenül. Az, kit egy férfiú fel tudott használni a legocsmányabb szolgálatra, tudni fogja a megsértett nőért vérét ontani. Fogadja tőlem e szolgálatot, mert az ön szenvedése boszut kiván — — Ön valóban nemes ember, bocsássa meg szavaimat — viszontá most a Mylady. (Folyt. köv.