Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-04-22 / 33. szám

33. szám, Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. április 22.____ ,VL évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakob­ Áron­féle lesz, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: Po­ll­á­k Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdá­szati lap: megjelenik ezen lap heten­­kint kétsszer, szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 1.­ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Budapest, április 19. Elmúlt a húsvét is, de semmi jót nem hozott ma­gával. Az egyezkedések eddig nem vezettek sikerre, daczára, hogy a magyar kormány engedékenységet ta­nusított. Az osztrák kormány csökönyös és hajthatatlan maradt föltételei mellett. Ma, midőn h­atnak e sorok, a két kormány föltételei, axiómái — a vámügy kér­désében a király elnöklete alatt egy végső tanácskozás tárgyát képezik s igy a végeldöntés már a legköze­lebbi napokban várható. A magyar kormány tovább az engedékenységben nem mehet, ezt a király sem foghatja neki ajánlani, mert a további engedékenység folytán létre jött szerződés az előnyösnek még csak látszatát sem fogja magán hordani. Egy ilyen szerző­désbe magyar kormányunk bele nem nyugodhatik. Egy ilyen szerződés tehát létre­jöhetetlen. Jól tudja ezt a kormány s nem is vállalkoznék ő arra, hogy azt a nemzetnek ajándékul adja, hogy azt a parlament elé elfogadás végett terjessze. Mi lehet tehát a király elnöklete alatti tanácsko­zás eredménye ? A király be fogja vetni a latba al­kotmányos jogát, hogy a kölcsönös érdekek tekintet­be vételénél létesült egyesség jöhessen létre. Ha ezt teszi, akkor hatást gyakoroland az osztrák kormányra és ez vagy megtöri csökönyös nyakasságát s engedni fog, vagy pedig mert olyan ígéreteket tett, melyeket előre tenni semmiként sem fér össze egy kormánynyal — nem akarván népe közmegvetés tárgyává lenni, kérni fogja a királytól fölmentetését. Ez eset bekövetkezése nagyon valószínű. Föltéve, hogy az osztrák miniszterek jellemesen fognak eljárni. A ma folyt tanácskozás eredménye tehát egy oly tény kell hogy legyen, mely tisztára helyezi az állapotokat és álláspontokat. Királyunk alkotmányos érzete és igazságszerete­­te nem engedheti azt meg, hogy a magyar kormány szemben az osztrák nyakassággal lemondásra kénysze­rüljön. Ez nagy veszedelembe bonyolítaná hazánkat a közös monarchiával együtt. A békés egyetértésre, a kölcsönös egyességre — most szembe a keleti lát­határon felmerülő igen-igen borús fellegekkel, melyek talán már napok alatt vészthozó viharokat szülhetnek — monarchiánknak fölöttébb nagy szüksége van. An­nyi baj és veszedelem van feltornyosulva körülöttünk, hogy azt még egy kormányválsággal és pedig olyan kormányválsággal, mely az össz-birodalomnak is csak kárára válnék — tetőzni nem volna tanácsos és egés­­séges. Mire e sorok napvilágot látnának, akkor már tudni fogjuk a koczka eldőlésének sorsát is. Bárcsak a haza javára dőlne el. * A miniszteri értekezlet, mely 19-én a király­nál tartatott, nem hozott létre közeledést a két kor­mány álláspontja közt. 20. Ő felsége Wenckheim Béla bárót, Auersperg herczeget és Tisza Kálmánt fogadta kihallgatáson, mely alkalommal a miniszterek a koro­na azon nézeteivel is megismerkedtek, melyekre nézve ezelőtt még függőben tartatott a nyilatkozás. A végle­ges eldöntés már csak igen rövid idő kérdése. Az osztrák nemzeti bank is tisztázta erre nézve a helyzetet. A bank nagy bizottságának 20-ai ülésén megállapíttatott a válaszjegyzék szövege, melynek ér­telmében a bank nem kíván eleget tenni a magyar pénzügy­miniszter azon felhívásának, hogy az osztrák nemzeti bank részvényesei alapítsák meg a magyar független jegybankot, oszszák kétfelé quorarány szerint az érczalapot, szállítsák a Magyarországra eső részt s az erre kibocsátott bankjegyeket fogadja el az osztrák nemzeti bank is úgy, mint a saját jegyeit. Ellenben hajlandó az osztrák nemzeti bank önálló igazgatósá­got állítani Budapesten, s ennek minden kívánt hitelt megadni, el nem hanyagolása, nem mellőzése sőt illő pártolása is ott, hol magyarok vannak? Magyarországtól az ál­lamiság jogát többé senki bennszülött el nem vitat­hatja. 1848—1849 elég oktató tanúságot adott arra nézve szász és román testvéreinknek, s még a többet a rá következett, anyagilag kiszívó, szellemileg és ki­vált alkotmányos tekintetben megrontó tíz évi ab­­solutismus. Hogy az államalkotó nemzet tagjai —bár­mely szögletébe helyezte őket a sors, vagy bárminő politikai kapcsolatba és társadalmi viszonyok közé sodor­ták azt állata viszonyok, jogmegszoritást szenvedjenek,hogy fiaik és leányaik teljes kiképeztetését az állam ne mozdítsa elő s hogy azok szellemi érdeke mostoha kezek gondvise­lésére bízatván: épen e nemzetiség ne legyen képes a többivel a közmiveltség pályáján a versenyt kiállani s annál fogva annak áldásait épen az ne élvezze, én ezt kívánatosnak nem, s aki ilyet tesz, vagy tétetni enged, holott eltávolithatná, az állam és nemzetünk irányában egyiránt vétkesnek­­ tartom. Brassóban és vidékén, az úgynevezett Barczasá­­gon és kivált a csángók közt örvendetes fejlődésnek indult a magyar népszellem, öntudata élénkebb, régi alárendeltségi viszonyából kibontakozni, s legalább fiait és unokáit, akár mint a Királyföld, akár mint a szomszéd Felső-Fejér vármegye vagy Háromszék sza­bad polgárait és birtokosait egyenlő jogúaknak látni vágyik. Ez aspiráció benne meg­van, minek kielégíté­sére iskola és műveltség kell. Nem hiszem, hogy valódi államférfi akár a ma­gyar, akár a román elem absorptioját Brassóban le­h­­etségesnek és jónak lássa, biztosítani kell hát párhuzamos fejlődését. A vegyes nemzetisé­gek együttlakása tény. Ezt el kell fogadnunk. Ezt ig­­norálni, egyiket vagy másikat kitelepítni, vagy akara­ton kívül beolvasztatni engedni rész politika lenne. A románok számi gyarapodása a vidékből és Oláhor­szágból, alkotmányunk áldása és a kereskedés hasz­nainak kecsegtető befolyása által folytonos lesz, ez kétség felett áll. A székelyek a Háromszékről s a külső székelység közül is szintoly bizonyos, mert ők hon­jukban tulon­túl sokan vannak, nekik zajokat kell időről-időre kibocsátani, hogy az anya-kas népét ő tarthassa. Közülök százanként mennek Brassóba évre évre s idővel igen sokan megtelepednek. Nem lehet, nem szabad őket védelem nélkül hagyni, érdekeiket, mivelődésöket biztosítni kell. Most Brassóban egyátalában nincs biztosítva. A vidéki viszonyok valamivel kedvezőbbek, de ezek sem kielégíthetők. Van ott tíz csángó magyar és részben román népességű falu, kilenczben van köz­ségi magyar iskola államsegéllyel ellátva, egyben felső népiskola műfaragással, egyéb nincs. Az itt vég­zett ifjak Brassóba kénytelenek vonulni felsőbb kiké­­peztetések végett, hol a német tan­nyelv átalakító be­folyását azonnal érezteti velök, kevesen Székely-Ud­varhelyre mennek, gyakran a szegénység mindkét hely­ről visszatartja, elmecserésznek nemzetünk, a hon és mivelődésünk nagy kárára ! Kell-e ennél több, hogy az olvasó és a kormány maga is átlássa brassói és brassóvidéki magyarságunk és a románok mivelődési érdekeinek nem kielégítő voltát ? Ébredjen föl a kormány s cselekedjék. A szá­szok önzésének határt kell szabni. Ők magyart, ro­mánt, németet jött-ment idegennek, a szász nép ter­mészetes ellenségének tartanak a Királyföldön, magu­kat tekintik ama föld javai, jogai, még levegője egye­dül illetékes birtokosainak is! Miként fog új tisztében eljárni az új tanfelügyelő, előre nem tudható ; de az gyanítható, hogy úgy, mint előre nem járand el azért, mert roppant távol lakik Nagy-Szebenben, rokonszenvei nemzetéhez vonják, a fennforgó érdekek antagonismusát kiegyenlítni ha akarná is, honfitársai belenyugvását aligha megnyerné. Nem tudom, van-e utasítása a tanfelügyelőknek , de én utasíttatni óhajtanám rendeletileg a barczaságit, hogy a hivatali előde által a csángó falukban meg­kezdett oktatási és népnevelési intézeteket figyelem­mel kísérje, azoknak fokozatos fejlődésére a kormány­nál, a magyar és román közművelődési érdekek bizto­sítására benn Brassó városban a szükséges új intéze­tek javaslatba hozása által a kellő lépéseket tegye meg, s azok életbeléptetését eszközölje. A magyar ki­rálynak és államnak mindenik népe egyiránt szüksé­ges, mindenik egyformán viseli a közterheket, tehát a közművelődés eszközeihez egyformán jogosult. Kö­zössé tenni a tudást a szásznak, magyarnak és román­nak czélszerű iskolák által az állam feladata. Ne csi­náljunk kiváltságot a mivelődésből. Tegyük hazánk összes népeit miveltekké, hogy a szabadsággal élni tudjanak, s a tudomány és miveltség közös érdekei által egymás iránt rokonszenvre s testvéries érzületre birassanak. A Brassó városi és vidéki magyarok és románok közmivelődési ügye. — Jakab Elek „A királyföldi viszonyok ismertetése“ czimű­ mű­véből. — (Vége) S ha e két nemzetiségre nézve e felfogás correct, vájjon nem méltán várható meg a magyar érdekeknek A Rikán belöli ref. egyházmegyék com­­munitási közgyűlése 1876. árilis 19-én. A communitási közgyűlés Sepsi-Szentgyörgyön a ref. altanoda helyiségében felnevezett napon meg lett tartva. Jelen voltak az altanoda méltóságos és tekin­tetes gondnokai, elöljárói. A gyűlés többi tagjai azon­ban kevés számmal jelentek meg, a minek főleg az volt az oka, amint értesültünk, hogy az orbai ref. egy­házmegye ugyanezen időben tartá meg keleli gyűlését s igy az ott levő tagok nem jelenhettek meg ezen a gyűlésen. A gyűlés tárgyát különösen a tanoda tovább épí­tése képezte. Az e tárgyban folytatott tanácskozásnak Háromszék kulturális életére befolyásos eredménye az, hogy az említett altanoda, melyet áldozatkészség és ügybuzgóság épített eddig, kitartó akarat s nem csüggedő erő folytán ismét tovább épül s remélhető­­eg a közel­jövőben be is lesz végezve. Az építésre vonatkozólag a tanodai elöljáróság részéről méltóságos Székely Gergely főgondnok úr azon előterjesztést teszi a közgyűlésnek, hogy a múlt comm. közgyűlés 2. pont­ határozata értelmében az építésre megkívántató kölcsön­összegért az elöljáróság folyamodott az erdélyi ref. m. igazgató tanácshoz és az igazg. tanács 10,000 frtot urb. kötvényekben volt szives kölcsön adni. Ezen kölcsönösszeg azonban az igazg. tanács kí­vánságára nem a tanodának adatott közvetlenül, ha­nem S.-Szentgyörgy városának, mely község volt szi­ves egy adóssági szerződést és ingatlan betáblázást tenni s igy a valódi kölcsönző a városközség. Mire méltóságos Daczó János ur S.-Szentgyörgy város polgármestere úgy nyilatkozik, hogy a nevezett köl­csönösszeg hozzá meg is küldetett s ideiglenesen a városi pénztárnál helyezte el. A gyűlés ezen buzgóságszűlte tényeket örvende­tes tudomásul vette és felkérte a tanodai elöljáróságot, hogy a városközségtől a 10,000 frtot szíveskedjék a szabott feltételek mellett átvenni és az építő bizottság pénztárába áthelyezni, a kötvények elárusítását pedig belátása szerint eszközölje. Ezután az építést vezető bizottság részéről bizott­sági elnök Császár Bálint úr azon előterjesztést téve, hogy a­mint látható az eddigi pénzalapból a tanoda építése annyira ment, hogy most födél alatt van. Az építkezés alatt előfordult költségek mibenlé­téről Antal Zsigmond pénztárnok ur a gyűlésnek következőleg számolt be: A sepsi-szentgyörgyi ref. tanoda uj épülete felállítá­sára 1864-től 1875 végéig történt ajánlatról k­i­mutatás. a) Beveendő összeg 33,577 frt 38 kr. b) Bevé­zetett 26,686 frt 35 kr. c) Maradt bevétetlen 6,891 frt 3 kr o. é. A bevett 26,686 frt 35 krból kiadatott 26,667 frt 30 kr. Van pénz­készlet 19 frt 5 kr o. é. A bevett 26,686 frt 35 kr képezi a) 50 és 100 frtos kölcsönvett részvény 3871 frt 25 kr. b) egyesek, községek és államtól jön segély 7937 frt 23 kr, c) fel­vett kölcsön 14,877 frt 87 kr, összesen 26,686 frt 35 kr o. o. A kiadott 26,667 frt 30 krból a) az épületre tett eddigi költség 24,096 frt 87 kr b) a kölcsönvett összeg kamatába s egyéb szükségesekre 2570 frt 43 kr összesen 26,667 frt 30 kr o. é. Páván elhalt Miskolczi László 50 frt, zágoni Földes Bálint 100 frt befizetett részvényt és annak 5 évi kamatját a tanodának ajándékozta. A közgyűlés ezen számadási mérleg megvizsg­­­lására kiküldi a maga kebeléből­­. Vajda Sándor el­­nöklete alatt Fülöp Gézát, Nagy Sándort és Gyárfás Lajost. — A tovább építésre vonatkozólag méltóságos Do­­náth József úr indítványára abban lett megállapodás, hogy miután a most rendelkezés alatt álló összeggel sem lehet teljesen bevégezni az építést, készíttessenek el a földszinti bolthelyiségek s ezen kívül a fedél alatti falközeg és az emeleteken az előrész. A hátra levő kevés építkezést majd el lehet végezni bolt jövedel­mekből, melyről azonban véglegesen a gyűlés később csak akkor fog határozni, midőn az első és a föld­szinti rész elkészül. Építető elnökül ezutánra is C­s­á­s­z­ár Bálint úr kéretett fel 200 frt honorárium mellett, kinek eddigi fáradhatlan tevékenységéért és buzgóságáért, valamint Künte József urnak a közelebbi épités alatt tanúsított áldozatkészségéért a gyűlés elismerését fejezi ki. Ezután a gyűlés miután egy néhány becses ado­mányról tudomást vett s fontos indítványt elintézett volna fél 2 órakor véget ért.

Next