Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-04-22 / 33. szám
33. szám, Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. április 22.____ ,VL évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakob Áronféle lesz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap: megjelenik ezen lap hetenkint kétsszer, szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 1.ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Budapest, április 19. Elmúlt a húsvét is, de semmi jót nem hozott magával. Az egyezkedések eddig nem vezettek sikerre, daczára, hogy a magyar kormány engedékenységet tanusított. Az osztrák kormány csökönyös és hajthatatlan maradt föltételei mellett. Ma, midőn hatnak e sorok, a két kormány föltételei, axiómái — a vámügy kérdésében a király elnöklete alatt egy végső tanácskozás tárgyát képezik s igy a végeldöntés már a legközelebbi napokban várható. A magyar kormány tovább az engedékenységben nem mehet, ezt a király sem foghatja neki ajánlani, mert a további engedékenység folytán létre jött szerződés az előnyösnek még csak látszatát sem fogja magán hordani. Egy ilyen szerződésbe magyar kormányunk bele nem nyugodhatik. Egy ilyen szerződés tehát létrejöhetetlen. Jól tudja ezt a kormány s nem is vállalkoznék ő arra, hogy azt a nemzetnek ajándékul adja, hogy azt a parlament elé elfogadás végett terjessze. Mi lehet tehát a király elnöklete alatti tanácskozás eredménye ? A király be fogja vetni a latba alkotmányos jogát, hogy a kölcsönös érdekek tekintetbe vételénél létesült egyesség jöhessen létre. Ha ezt teszi, akkor hatást gyakoroland az osztrák kormányra és ez vagy megtöri csökönyös nyakasságát s engedni fog, vagy pedig mert olyan ígéreteket tett, melyeket előre tenni semmiként sem fér össze egy kormánynyal — nem akarván népe közmegvetés tárgyává lenni, kérni fogja a királytól fölmentetését. Ez eset bekövetkezése nagyon valószínű. Föltéve, hogy az osztrák miniszterek jellemesen fognak eljárni. A ma folyt tanácskozás eredménye tehát egy oly tény kell hogy legyen, mely tisztára helyezi az állapotokat és álláspontokat. Királyunk alkotmányos érzete és igazságszeretete nem engedheti azt meg, hogy a magyar kormány szemben az osztrák nyakassággal lemondásra kényszerüljön. Ez nagy veszedelembe bonyolítaná hazánkat a közös monarchiával együtt. A békés egyetértésre, a kölcsönös egyességre — most szembe a keleti láthatáron felmerülő igen-igen borús fellegekkel, melyek talán már napok alatt vészthozó viharokat szülhetnek — monarchiánknak fölöttébb nagy szüksége van. Annyi baj és veszedelem van feltornyosulva körülöttünk, hogy azt még egy kormányválsággal és pedig olyan kormányválsággal, mely az össz-birodalomnak is csak kárára válnék — tetőzni nem volna tanácsos és egésséges. Mire e sorok napvilágot látnának, akkor már tudni fogjuk a koczka eldőlésének sorsát is. Bárcsak a haza javára dőlne el. * A miniszteri értekezlet, mely 19-én a királynál tartatott, nem hozott létre közeledést a két kormány álláspontja közt. 20. Ő felsége Wenckheim Béla bárót, Auersperg herczeget és Tisza Kálmánt fogadta kihallgatáson, mely alkalommal a miniszterek a korona azon nézeteivel is megismerkedtek, melyekre nézve ezelőtt még függőben tartatott a nyilatkozás. A végleges eldöntés már csak igen rövid idő kérdése. Az osztrák nemzeti bank is tisztázta erre nézve a helyzetet. A bank nagy bizottságának 20-ai ülésén megállapíttatott a válaszjegyzék szövege, melynek értelmében a bank nem kíván eleget tenni a magyar pénzügyminiszter azon felhívásának, hogy az osztrák nemzeti bank részvényesei alapítsák meg a magyar független jegybankot, oszszák kétfelé quorarány szerint az érczalapot, szállítsák a Magyarországra eső részt s az erre kibocsátott bankjegyeket fogadja el az osztrák nemzeti bank is úgy, mint a saját jegyeit. Ellenben hajlandó az osztrák nemzeti bank önálló igazgatóságot állítani Budapesten, s ennek minden kívánt hitelt megadni, el nem hanyagolása, nem mellőzése sőt illő pártolása is ott, hol magyarok vannak? Magyarországtól az államiság jogát többé senki bennszülött el nem vitathatja. 1848—1849 elég oktató tanúságot adott arra nézve szász és román testvéreinknek, s még a többet a rá következett, anyagilag kiszívó, szellemileg és kivált alkotmányos tekintetben megrontó tíz évi absolutismus. Hogy az államalkotó nemzet tagjai —bármely szögletébe helyezte őket a sors, vagy bárminő politikai kapcsolatba és társadalmi viszonyok közé sodorták azt állata viszonyok, jogmegszoritást szenvedjenek,hogy fiaik és leányaik teljes kiképeztetését az állam ne mozdítsa elő s hogy azok szellemi érdeke mostoha kezek gondviselésére bízatván: épen e nemzetiség ne legyen képes a többivel a közmiveltség pályáján a versenyt kiállani s annál fogva annak áldásait épen az ne élvezze, én ezt kívánatosnak nem, s aki ilyet tesz, vagy tétetni enged, holott eltávolithatná, az állam és nemzetünk irányában egyiránt vétkesnek tartom. Brassóban és vidékén, az úgynevezett Barczaságon és kivált a csángók közt örvendetes fejlődésnek indult a magyar népszellem, öntudata élénkebb, régi alárendeltségi viszonyából kibontakozni, s legalább fiait és unokáit, akár mint a Királyföld, akár mint a szomszéd Felső-Fejér vármegye vagy Háromszék szabad polgárait és birtokosait egyenlő jogúaknak látni vágyik. Ez aspiráció benne megvan, minek kielégítésére iskola és műveltség kell. Nem hiszem, hogy valódi államférfi akár a magyar, akár a román elem absorptioját Brassóban lehetségesnek és jónak lássa, biztosítani kell hát párhuzamos fejlődését. A vegyes nemzetiségek együttlakása tény. Ezt el kell fogadnunk. Ezt ignorálni, egyiket vagy másikat kitelepítni, vagy akaraton kívül beolvasztatni engedni rész politika lenne. A románok számi gyarapodása a vidékből és Oláhországból, alkotmányunk áldása és a kereskedés hasznainak kecsegtető befolyása által folytonos lesz, ez kétség felett áll. A székelyek a Háromszékről s a külső székelység közül is szintoly bizonyos, mert ők honjukban tulontúl sokan vannak, nekik zajokat kell időről-időre kibocsátani, hogy az anya-kas népét ő tarthassa. Közülök százanként mennek Brassóba évre évre s idővel igen sokan megtelepednek. Nem lehet, nem szabad őket védelem nélkül hagyni, érdekeiket, mivelődésöket biztosítni kell. Most Brassóban egyátalában nincs biztosítva. A vidéki viszonyok valamivel kedvezőbbek, de ezek sem kielégíthetők. Van ott tíz csángó magyar és részben román népességű falu, kilenczben van községi magyar iskola államsegéllyel ellátva, egyben felső népiskola műfaragással, egyéb nincs. Az itt végzett ifjak Brassóba kénytelenek vonulni felsőbb kiképeztetések végett, hol a német tannyelv átalakító befolyását azonnal érezteti velök, kevesen Székely-Udvarhelyre mennek, gyakran a szegénység mindkét helyről visszatartja, elmecserésznek nemzetünk, a hon és mivelődésünk nagy kárára ! Kell-e ennél több, hogy az olvasó és a kormány maga is átlássa brassói és brassóvidéki magyarságunk és a románok mivelődési érdekeinek nem kielégítő voltát ? Ébredjen föl a kormány s cselekedjék. A szászok önzésének határt kell szabni. Ők magyart, románt, németet jött-ment idegennek, a szász nép természetes ellenségének tartanak a Királyföldön, magukat tekintik ama föld javai, jogai, még levegője egyedül illetékes birtokosainak is! Miként fog új tisztében eljárni az új tanfelügyelő, előre nem tudható ; de az gyanítható, hogy úgy, mint előre nem járand el azért, mert roppant távol lakik Nagy-Szebenben, rokonszenvei nemzetéhez vonják, a fennforgó érdekek antagonismusát kiegyenlítni ha akarná is, honfitársai belenyugvását aligha megnyerné. Nem tudom, van-e utasítása a tanfelügyelőknek , de én utasíttatni óhajtanám rendeletileg a barczaságit, hogy a hivatali előde által a csángó falukban megkezdett oktatási és népnevelési intézeteket figyelemmel kísérje, azoknak fokozatos fejlődésére a kormánynál, a magyar és román közművelődési érdekek biztosítására benn Brassó városban a szükséges új intézetek javaslatba hozása által a kellő lépéseket tegye meg, s azok életbeléptetését eszközölje. A magyar királynak és államnak mindenik népe egyiránt szükséges, mindenik egyformán viseli a közterheket, tehát a közművelődés eszközeihez egyformán jogosult. Közössé tenni a tudást a szásznak, magyarnak és románnak czélszerű iskolák által az állam feladata. Ne csináljunk kiváltságot a mivelődésből. Tegyük hazánk összes népeit miveltekké, hogy a szabadsággal élni tudjanak, s a tudomány és miveltség közös érdekei által egymás iránt rokonszenvre s testvéries érzületre birassanak. A Brassó városi és vidéki magyarok és románok közmivelődési ügye. — Jakab Elek „A királyföldi viszonyok ismertetése“ czimű művéből. — (Vége) S ha e két nemzetiségre nézve e felfogás correct, vájjon nem méltán várható meg a magyar érdekeknek A Rikán belöli ref. egyházmegyék communitási közgyűlése 1876. árilis 19-én. A communitási közgyűlés Sepsi-Szentgyörgyön a ref. altanoda helyiségében felnevezett napon meg lett tartva. Jelen voltak az altanoda méltóságos és tekintetes gondnokai, elöljárói. A gyűlés többi tagjai azonban kevés számmal jelentek meg, a minek főleg az volt az oka, amint értesültünk, hogy az orbai ref. egyházmegye ugyanezen időben tartá meg keleli gyűlését s igy az ott levő tagok nem jelenhettek meg ezen a gyűlésen. A gyűlés tárgyát különösen a tanoda tovább építése képezte. Az e tárgyban folytatott tanácskozásnak Háromszék kulturális életére befolyásos eredménye az, hogy az említett altanoda, melyet áldozatkészség és ügybuzgóság épített eddig, kitartó akarat s nem csüggedő erő folytán ismét tovább épül s remélhetőeg a közeljövőben be is lesz végezve. Az építésre vonatkozólag a tanodai elöljáróság részéről méltóságos Székely Gergely főgondnok úr azon előterjesztést teszi a közgyűlésnek, hogy a múlt comm. közgyűlés 2. pont határozata értelmében az építésre megkívántató kölcsönösszegért az elöljáróság folyamodott az erdélyi ref. m. igazgató tanácshoz és az igazg. tanács 10,000 frtot urb. kötvényekben volt szives kölcsön adni. Ezen kölcsönösszeg azonban az igazg. tanács kívánságára nem a tanodának adatott közvetlenül, hanem S.-Szentgyörgy városának, mely község volt szives egy adóssági szerződést és ingatlan betáblázást tenni s igy a valódi kölcsönző a városközség. Mire méltóságos Daczó János ur S.-Szentgyörgy város polgármestere úgy nyilatkozik, hogy a nevezett kölcsönösszeg hozzá meg is küldetett s ideiglenesen a városi pénztárnál helyezte el. A gyűlés ezen buzgóságszűlte tényeket örvendetes tudomásul vette és felkérte a tanodai elöljáróságot, hogy a városközségtől a 10,000 frtot szíveskedjék a szabott feltételek mellett átvenni és az építő bizottság pénztárába áthelyezni, a kötvények elárusítását pedig belátása szerint eszközölje. Ezután az építést vezető bizottság részéről bizottsági elnök Császár Bálint úr azon előterjesztést téve, hogy amint látható az eddigi pénzalapból a tanoda építése annyira ment, hogy most födél alatt van. Az építkezés alatt előfordult költségek mibenlétéről Antal Zsigmond pénztárnok ur a gyűlésnek következőleg számolt be: A sepsi-szentgyörgyi ref. tanoda uj épülete felállítására 1864-től 1875 végéig történt ajánlatról kimutatás. a) Beveendő összeg 33,577 frt 38 kr. b) Bevézetett 26,686 frt 35 kr. c) Maradt bevétetlen 6,891 frt 3 kr o. é. A bevett 26,686 frt 35 krból kiadatott 26,667 frt 30 kr. Van pénzkészlet 19 frt 5 kr o. é. A bevett 26,686 frt 35 kr képezi a) 50 és 100 frtos kölcsönvett részvény 3871 frt 25 kr. b) egyesek, községek és államtól jön segély 7937 frt 23 kr, c) felvett kölcsön 14,877 frt 87 kr, összesen 26,686 frt 35 kr o. o. A kiadott 26,667 frt 30 krból a) az épületre tett eddigi költség 24,096 frt 87 kr b) a kölcsönvett összeg kamatába s egyéb szükségesekre 2570 frt 43 kr összesen 26,667 frt 30 kr o. é. Páván elhalt Miskolczi László 50 frt, zágoni Földes Bálint 100 frt befizetett részvényt és annak 5 évi kamatját a tanodának ajándékozta. A közgyűlés ezen számadási mérleg megvizsglására kiküldi a maga kebeléből. Vajda Sándor elnöklete alatt Fülöp Gézát, Nagy Sándort és Gyárfás Lajost. — A tovább építésre vonatkozólag méltóságos Donáth József úr indítványára abban lett megállapodás, hogy miután a most rendelkezés alatt álló összeggel sem lehet teljesen bevégezni az építést, készíttessenek el a földszinti bolthelyiségek s ezen kívül a fedél alatti falközeg és az emeleteken az előrész. A hátra levő kevés építkezést majd el lehet végezni bolt jövedelmekből, melyről azonban véglegesen a gyűlés később csak akkor fog határozni, midőn az első és a földszinti rész elkészül. Építető elnökül ezutánra is Császár Bálint úr kéretett fel 200 frt honorárium mellett, kinek eddigi fáradhatlan tevékenységéért és buzgóságáért, valamint Künte József urnak a közelebbi épités alatt tanúsított áldozatkészségéért a gyűlés elismerését fejezi ki. Ezután a gyűlés miután egy néhány becses adományról tudomást vett s fontos indítványt elintézett volna fél 2 órakor véget ért.