Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-04 / 36. szám

36. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1976. Vasárnap május Sé. : Szerkesztőségi iroda Sepsi-Sze­ntgyörgyön­­ a ref. kollégium épületé­ben, hová­­ a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal :I I VOLLAK Jsíófí I könyvnyomdája és kön­y­­kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. és a ,,sepsi-szentgyüгgyí önkéntes tűzajtó e^iGt33 Megjelenik ezen lap hete* *­­kint kétszer:­­ csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyik­tor sora 15 kr. QS A magyar nyelv a képviselőházban. RitJ^'^siet'. .Ezzel kezdjük meg mi is el­mélkedésünket, mint az ellenzéki lapok. Ritka eset, hogy a ház olyan törvényjavaslatot tár­gyaljon, a­hol nincs párt, hanem minden­­ párt egy vélemény s minden vélemény egy párt. Szokatlan dolog, de úgy van A nemzet képvi­selői magyar emberek, a magyar állameszme, a magyar érdekek képviselői s a­hol a nemzeti nyelvről van szó, ott elnémul a pártok harca; egy szívvel, lélekkel önmagukért,önmaguk mellett küz­denek. Hogy azért a képviselőházban merültek föl hangok a magyar nyelv kötelezővé tétele ellen, azt már mondani is felesleges. A­ki a ,,kon­kolyhintő" Folyt és Zay-féle nemzetiségi evic­­keléseket a múltból ismeri, az tudni fogja mindjárt, hogy ezek a szemenszedett gyöngy­virágok ott voltak elöl a sorompóba azok kö­zött, a­kik a magyar nyelv behozatala ellen kar­dot rántottak. Hanem ezek a hangok nem ma­radtak méltó visszatorlás nélkül. Tisza Kálmán a maga szokott élességével, finom célzásokkal rátapintott a nemzetiségiek fájó sebére s lön nagy csendesség Izraelben. A­mi a Zay hóbortosságait illeti, a dölyfös szász hencegéseit, azokkal foglalkozni nem ér­demes. A ház sokkal jobban ismeri már e há­­nyiveti üres fejű dandyt, hogysem kézzel láb­bal hadonázó sértegetéseire, jelhivó kon­fidenti­­áira még hederített volna is. Tisza is inkább Polyt-nak felelt. És fele­lete csakugyan kitűnően talpraesett volt Még az ellenzéki padok is megmozdultak a hatás alatt, a brit Tisza oldalvágásai idéztek elő. A nyugati és keleti államalakulások tekinteté­ben adott válasza az egész ház élénk helyeslé­sével találkozott. Jól esik azt nekünk e helyen följegyezni. Sokszor elmondották már, hogy a magyar nyelvet miért kell kötelezővé tenni minden is­kolánál hazánkban. Belá­ta azt mindenki, még a román sajtó egy egy eltévedt nyilatkozata is annak szükségessége mellett argumentált Csakhogy a Szeben és Brassó, Román Miron és az „okos“ románok sehogysem tudták meg­érteni azt, hogy a magyar nyelvet miért muszáj tanítani. Pedig hát az igen egyszerű okból tör­ténik. A magyar kezd őrködni nyelve, nemzetisége fölött Nyelve volt minden nemzetiségnek a széles hazában, tanítottak, papoltak, pörlekedtek azon a nyelven s mi a magyarok megtanultunk né­metül, hogy élhessünk hazánkban — Magyar­­országon. Az idegen kedvéért idegen volt a kereskedelem a közlekedés nyelve s a kis gyer­mek elébb tanult idegen nyelven nyafogni, mint édes anya nyelvén szóliitani édes anyját. A hajdú-böszörményi és hadházi görögkeleti val­lású tősgyökeres magyarnak megparancsolta­­tott, hogy ha istent imádni akarja, tanuljon meg — muszkául. Úgy volt »Pest-Budán a fehér holló ritka­­ságu magyar szót alig értették már« s a nem­zetiség csak híréből tudta, hogy Magyarorszá­gon magyarul is beszél valaki. Régóta tudták, hogy egy állam rendezett benn és hatalmas kifelé csak úgy lehet, ha népessége együtt érez és tesz. De hol lehet az egyetértés, mi­kor a bábeli nyelvzavarban nem érték meg egy­mást azok, a­kiknek testvérek gyanánt kellene egymást támogatni ? ! Midőn hiányzik az állam tételének egyik legfőbb kelléke : az államnyelv ? Az az ár,kos „kaormány , a­mely elég me­rész vett Magyarországot oda emelni, hogy a gyen a henger, a 2.mozgásnak­ megfelelő csavarvo­nal szerint barázdázva van. A henger mozgatását, a harmadik rész : óramű, eszközli, a mozgás egyen­letességét regulátor tartja fenn. A pontozott stan­­niollemez, a­melyre tehát a bejuttatott hangok fixírozva vannak, f­o­n­o­g­r­a­m­m nevet visel. A fonogramm tehát a hang raktára. Ha most a pontozatot ismét az eredeti hanggá akarjuk át­változtatni , a hengert mozgásba hozzuk. A stan­­niollemez mélyedéseibe ütköző pecek rezgésbe hozza a finom szállal hozzáerősitett külső diafrag­­mát s ennek rezgése által az eredeti hanghullámok újra keletkezvén , az eredeti hangok ismét hallha­tókká válnak. Természetesen a megindításnál­ a hen­ger csavarvonalának kezdőpontját kell mindig a pecekbe helyezni, minthogy a grafikai ábrázolás ott vette kezdetét, s a mozgásnak ugyanazon se­bességgel kell történni a hang megszabadításánál, mint a fonogramm előállításánál történt. Az érdekes találmány már­is tökéletesedett s bizonyára fogják még sokat javítani, hogy megfe­leljen a hozzákötött nagy reményeknek. Hangszi­­nezése ellen kifogásokat lehet tenni, mert a töl­csérrel összekötött szócső (tubus) által már az ere­deti hang tompulást szenved, s így a teljes tisz­taság a reprodukált hangtól épen nem várható. Ha ezen segítve lesz, bizonyára megérjük még azt az időt, hogy a kis városban is hallha­tunk „svéd csalogány“ és „diva“-hangot s a fiatal ember szerelmi esküje visszavonhatlanul kötelező erejűvé válik, mert ott van : p­o­n­t­o­kk­a 1 a s tan­úi­b­b­a­n a házassági ígéret; honatyáink ékes be­szédeit lefekvéskor altatónak lejárathatjuk, gonosz nyelvek beszéde nem marad titokban é­i otthon a fonográf versenyt zsémbel az asszonynyal ; ágyu­­dörgés, macskazene, cárpuskázás, monstre concert, mindig hallható lesz s többé nem az építészetet fogják „megfagyott zenének" nevezni, hanem a fo­nográf igénytelen lemezeit, s múzeumunk lesz : hí­res székelynők és székelyek hangképcsarnoka. külföld is tud már felőle valamivel többet an­nál, hogy ott három régi törzs eszi nyersen egymást, t. i. a »Kanassen,« »Jogassen“ és „Schikossen“ törzsek — azaz átkos kormány azt is átlátta, hogy magyar honpolgárnak kell magyarul tudni, s előállott egy javaslattal a­me­lyet pártkülönbség nélkül magáévá tett minden párt, elismerés érezte a kormánynak s elismerés érezte a nemzet képviselőinek, hogy ezen, ta­lán egyetlen esetben vállat vetve látjuk mun­kálni azon, hogy Magyarország magyar országgá váljék valahára csakugyan. Legyen gyakoribb ezután az ilyen „ritka eset.“ H. Az első phonográf Sepsi-Szentgyörg­yön. Sepsi-Sztgyörgy, 1879. május 2. A fonográf üdvözli a „Nemere“ tisztelt ol­vasóit. Edison számos tanulmányai közül láttunk mi is egyet, még pedig olyant, a mely báró de Maux­­nak megfagyott és újból kiengedett trombitaszavát tárgyaló kalandjára emlékeztet. Piukovich Rezső úr, a­ki egyik legújabb szerkezetű phonográfiai kör­utat tesz az országban, rövid bevezető ismertetése után minden oldalú — s mondhatjuk sok­oldalú — „képességeit“ bemutatta az „örökhangú beszélő­gépnek.“ Érdekesnek tartjuk előadása és saját szemlé­letünk után mi is röviden vázolni az általános bá­mulást keltett találmány berendezését. Előre bo­csátandó, hogy a készülék feltalálásár­a azon törek­vés vezette a lángeszű amerikait , miképen le­hetne a telephon által felfogott hangot állandósí­tani, hogy azt tetszés szerinti helyen és időben — mint raktárból előszedve — érzékelhetővé te­hesse. — A phonográf lényegében három részből áll. Az első rész kautsukból készült tölcsér, melynek alsó része finom fémlemezzel van fedve s mint a tele­fonnál, ezen lemezke — diafagma — a tölcsérbe juttatott hanghullámok által megfelelő rezgésbe jön. Ezen rész tehát a hang felfogását eszközli. A diafragma egy második lemezzel van parafa, vagy selyem szál által összeköttetésben, a­melynek há­tán, a középpontban, acél vagy gyémánt csúcs van megerősítve s ez a lemezke rezgését átviszi a ké­szülék második részére. Ezen rész vízszintes ten­gely körül forgó s egyszersmind haladó mozgást végző hengerből áll, a melyre Stanniol — vékony ónlemez — van feszítve. A henger kettős mozgása folytán az irón szerepét vivő hegyes pecek a hen­geren csavarvonalat ír le pontozott alakban. A pon­tok száma és mélysége a Stanniol lemezen a hang erőssége és színezete szerint különböző, s hogy a pecek behatolása a stanniolba akadályozva ne le-* Különben Piukovich úr kedélyes estét szer­zett a közönségnek. Kézzel fogható módon meg­magyarázta előttünk, hogy lehet majd a Parti hang­ját örök időkre bebalzsamozni, akarom mondani ._A közös miniszteri értekezletre, mely csütör­tökön ő felsége elnöklete alatt tartatik, csak Ti­sza Kálmán miniszterelnök és gróf Szapári Gyula pénzügyminiszter mentek Bécsbe. "­Újvidékről távírják az „Ellenőrinek. Az újvi­déki szerb egyházközség azon esetre, ha kegyel­met kap Miletics, elhatározta értekezletében, hogy kongresszusi képviselőjévé választja meg Mileticset. Miután pedig Miletics nem nyert kegyelmet, Polit Branovácski, Vucsetics, és Györgye­vics a „Zaztava“ szerkesztője, a szerb ultrák korifeusai elhatározták hogy dr. Mandics osztálytanácsost választják­­ meg Újvidék kongresszus képviselőjévé. * Pécsből jelentik, hogy a közös legfelsőbb államszámvevőszék elnöke rövid idő alatt ki fog neveztetni. Ő felsége a király következő legi­ kéziratát bocsátotta ki : Kedves Tisza! Több mint harminc évi uralkodásom alatt, ko­moly pillanatok mellett sok örömben is osztoztam népeimmel, de tisztább és bensőbb örömet alig él­vezhettem, mint a legközelebb múlt napokban. Népeim szeretetének köszönhetem ez örömet­­ befonografirozni 100 és 1000 esztendőkre. Ez a hal­hatatlanság. Az eszme örök élete régóta foglalkoztatja a tudományos világot s végül is mindig akadnak darwinisták, materiális gondolkozású vastag nyakú emberek, a­kik nem hisznek benne, s az örök élet­ről, a hallhatatlanságról tudni sem akarnak. A fo­nográf előtt kalapot emel a kételkedés s alázatos bűnbánattal ismeri el, hogy igen is van hallhatat­lanság. Nem csak az eszme, hanem az anyag­ is meg van mentve a végmegsemmisüléstől. Ne félj diva­t hangod nem vesz el. Az idő durva szálakkal behálózhatja hangcsövedet, mely most a fülemile torkával vetekedik s lehet belőled egykoron vén sipitó gégehangu teremtés, te akkor is megmaradsz énekesnőnek. Szerezz meg egy fonográfot, abba énekeld bele minden áriáidat még most s 40 esz­tendő múlva vedd a hónod alá s járj vele concer­­teket adni Akkor is a magadét árulod. * A phonográf elmés bemutatója a tanároknak is ajánlotta ezt az infamis készüléket. Azt mondja — és igen helyesen, — hogy sem a tüdőt rontani, sem boszankodni nem kell többet rosz tanítványok mi­att. A­ki egy magyarázatra fel nem fogná a stú­diumot, azt oda állítja a phonográf elé s addig mon­d­ja vele a lurkó fülébe, a­mig­nolle-velre meg­tanulja. Színházaknál súgó gyanánt igen jól fog sze­repelni s annyiszor súg, a hányszor kivánják. Ez nem megvetendő nyereség. Végre aztán ha a főtisztelendő ur fejfájást kap s nem mehet a templomba prédikálni, felküldi egyszerűen a fonográfot az egyházfitól a temp­lomba, ráteszi a szószékre s beszél olyan szépen olyan becsületesen, mint a karikacsapás. Sok haszna lesz majd ennek a fonográfnak ! * Mi is beleénekeltünk egy nótát s a fonográf szépen visszaénekelt rá, még a gikszeket is haj­szálnyi pontossággal megjegyezte magának. Barbarossa és a tisztelet­es ar egy duettet rögtönöztek bele, hanem biz az nem sikerült, Bar­barossa igen mély baszust énekelt és az elrontotta az egészet. A fonográf nem jó baszista.

Next