Nemzet, 1883. április (2. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-05 / 93. szám

Budapest, áprlis 4. Érdekes jelenet színtere lesz pénteken Karlócza. A szerb metropolitát ott fogja fölszentelni Angyelics patriarchs. A szerb kormány harczban áll a szerb egyház­zal. Culturharcznak e küzdelmet csak azért nem lehet nevezni, mert inkább politikai, mint culturális kérdések körül forog az. A szerb kormány és a szerb egyház, vagy helyeseb­ben ennek egyes dignitáriusai között éles el­lentét merült fel különösen Szerbiának kül­politikájára vonatkozólag. A nyugtalan és a panslavismus felé hajló elemek szövetsége­seket találtak a szerb egyháznagyok közt, a­minek következményei lettek azon rendsza­bályok, melyeket a szerb kormány ép oly erélylyel, mint kitartással alkalmazott. E rendszabályok azonban viszont renitentiát szültek a szerb püspöki karban, ugyannyira, hogy a kormány metropolita-jelöltjét, mos­t már metropolitát, a szerb püspökök nem akar­ták fölszentelni. Ennek következtében fordult a szerb kormány Angyelicshez, ki a felszen­telésre annál inkább vállalkozott, mert eljá­rása Budapesten és Bécsben helyeslésre talált, így azon érdekes helyzet jött létre, hogy a szerb metropolitát Magyarországon kel felszentelni, s a szertartásokat egy magyar­szerb egyháznagy végzi. Ez a tény, bár tisztán egyházi jellegű, politikai fontossággal is bír. Különösen ket­tőre mutat. Először arra, hogy Szerbiát saját viszonyai mindinkább a monarchiára,­­ külö­nösen Magyarországra utalják. Másodszor arra, hogy Szerbia mindinkább kibontakozik azon viszonyok szálaiból, melyek monar­chiánktól elvonták. Azon nagy horderejű for­dulat, mely a Pirocsanácz-kormányt a szerb állam élére helyezte, nem volt pillanatnyi tü­net, a szerb történelemnek ephemer jelensége. Szerbia visszatért természetes traditióinak út­jára, melyet úgy történelmi, mint geogra­­phiai helyzete kijelöltek számára. A törté­nelmi traditiók elveszhetnek. A mely népek évszázadokon át barátságban, egymás kölcsö­­csönös védelmére utalva voltak, lehetnek utóbb ellenségekké. A geographia törvényei azonban változhatlanok. A­míg a Közép- és a Felső-Dunán egy hatalmas monarchia fog őrt állni a nyugati civilisatiónak kelet felé ve­zető útja felett, addig Szerbia mindig ezen ha­talom barátságára lesz utalva, hívják azt bár Ausztria-Magyarországnak, vagy egyébnek. De szinte a physikai világban rejlő eme kényszerítő erőről nem is szólva, Szerbiát épen legspeciálisabb nemzeti érdekei utalják monarchiánkra és választják külön Oroszországtól. A kis szláv népek individua­litását, nemzeti kifejlését mi sem fenyegeti annyira, mint a panslavismus, az egységes szláv birodalom. Ha ez a modern Bábel nem volna egyéb agyrémnél, ha annak megvaló­sulását feltétlenül nem gátolnák meg geo­­graphiai, ethnographiai és politikai tényezők egyaránt, úgy első­sorban az apró szláv tör­zsek fenyegettetnének. A szláv egység mo­­lochja ezeket nyelné el. Pedig a török hódolt­ságból volt feltámadás. Sőt a történelem ki fogja mutatni, hogy a balkáni szlávok egye­nesen a török uralomnak köszönik fenmaradásukat. A görög-római biroda­lom ép úgy beolvasztotta volna a Balkán­­félsziget apró törzseit, mint beolvasztotta a hatalmas barbárokat. Később pedig a közép­kor végének és az újkor elejének nagy nép­villongásai tiporták volna el őket. A török uralom azonban, mely csak a felszínen ma­radt s nem nyomott el sem vallást, sem nem­zetiséget, beolvasztani pedig épen nem tudott, fentartotta őket az újkor számára, midőn a nemzetiségi öntudat praegnans kifejezésre ju­tott a népekben. Ellenben ha a panszlavismus örvénye sodorná el az apró szláv törzseket, ebből a halálból nem volna számukra feltá­madás. Ha tehát a szerbek szerbek akarnak ma­radni, legfeltétlenebben parancsoló érdekeik elválasztják őket a panslavismustól. Ez érde­keket ismerte fel újabban Szerbia. Államfér­­fiai ez érdekek parancsszavának engedelmes­kednek. A Pirocsanácz-kormány által inaugu­­rált politika szerb nemzeti politika. Azért maradandó az, s foglal mindinkább nagyobb tért a szerb nemzetben. De nehéz küzdelmek nélkül nem érvé­nyesülhet. Egy nép minden rétegén keresztül­hatni valamely új, vagy újnak látszó eszmé­vel, felettébb nehéz. Ezért van még mindig hátterük a radicálisoknak, s van különösen a szerb egyházban, melynek számos papja nyugat helyett kelet és észak felé tekint. A szerb kormány azonban el van határozva a szerb nemzeti politika utjából elhárítani min­den akadályt s a szerb egyházat is valóban szerbbé tenni. Erre mutat azon erély, melylyel az új metropolitát kiválólag fontos helyére emelte, habár azon áron, hogy azt Magyarországon szentelteti fel. E politikának jótékony következményei kimaradhatatlanok Magyarországra is. Az az esély semmi esetre sem fenyeget, hogy a szerb egyháznak a magyarországi szerb egyházi szervezettel való eme benső érintkezése ezek közt szoros összeköttetést hoz létre. A szerbek mindenesetre őrködni fognak egyházuk függetlensége felett. A szer­biai és a magyarországi görög-keleti egyház közt csak az a viszony lesz, ami van Szerbia és Ausztria-Magyarország közt: a kölcsönös barát­ság viszonya. E­z a viszony csak megerősíti azt. S ránk nézve különösen hasznos akkor, ha a magyar-szerb egyház élén oly kiváló férfiú áll, mint Angyelics, ki sikerrel működik azon, hogy a görög-keleti egyház és a ma­gyar állam érdekeit egymással összeegyeztesse. A magyar állameszme elleni izgatások fészke eddig a Miletics által teremtett egy­házi szervezet volt. Inkább politikai, mint vallási czéllal bírt ez. Angyelics a vallási alapra, tehát valódi alapjára akarja azt visz­­szavezetni, s így a szerbiai görög-keleti egy­ház is csak jó példát láthat az ő példájában. Könnyen érthető azok boszankodása, kik fájlalják, hogy Angyelics a szerb egy­házi szervezetet ki akarja ekkép vetkőztetni politikai jellegéből, s magasabb, a vallási buz­galom által sugall czélokat tűz ki az elé. Az izgatás fegyveréhez is hozzányúltak, de min­den törekvésük meg fog hiúsulni, amíg a ki­tűnő egyháznagy kitartással megy előre a megkezdett utón, melyen mindazon morális erő támogatja, ami a vallási lendületben és a magyar állameszmében van. Az a magas tiszt pedig, melyet Angyelics Karloviczon végez, különösen fogja emelni őt a szerbek szemé­ben. A nagy horderejű adtus alkalmával pe­dig az egész ország szeme rajta lesz. Kétsze­resen békés jelentőséggel fog az bírni. Nem­csak a magyarországi szerb egyházi szerve­zet szűnik meg a magyar állameszme elleni harcz erőforrása lenni, de egyszersmind a szerbiai egyház sem fogja ennek hátterét ké­pezni, mely szintén azon ponton van, hogy gyökeresen átalakuljon, s megszűnjék makacs ellenzéket képezni a panslavismussal szakí­tott kormánynyal szemben. Budapest, április 4. Nagy többséggel fogadta el ma a képvi­selőház a görög nyelv kötelező tanítását a gymnasiumokban. És elfogadta egy oly vita után, melyben ki volt fejtve a kérdésnek mind­azon oldala, mely egyátalában szemügyre veendő. Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a vita egészen magas színvonalon lett volna , de maga a tárgy olyan, melyet nem annyira parlamenti beszédben, mint szaktanácskozás­ban lehet szépen és alaposan kifejteni. Elég, ha a didaktikai szempontok érintése mellett, a közművelődési és haladási érdekek hangsú­­lyoztatnak kellő mértékben. És ezen szem­pontoknak a vita eleget tett s a ház szavazás utján a görög nyelv kötelező oktatását ki­mondta. Jól tette. Jól tette egyfelől azért, mert a műveit nyugat most inkább, mint valaha, nagy súlyt fektet a görög nyelv és irodalom műve­lésére , ami bizonyítja azt, hogy sem a kor szellemébe, sem a gyakorlati életbe nem üt­közik annak megkövetelése. Pedig főleg e két szempontból indítványozák annak a kötelező tantárgyak közül kihagyását. Az angolok már régen, a francziák és németek főleg az utóbbi időben ellenkező álláspontot foglaltak el. Sok­kal több gondot fordítnak a görögre az isko­lában és irodalomban, mint eddig bármikor. Soha a franczia könnyed és egészen modern irodalom kommentárokban s görög kiadvá­nyokban oly gazdag nem volt, mint most és Anglia államférfiai ép úgy, mint tudósai, tanintézetei ép úgy, mint női közönsége, foly­tonosan kiváló gonddal ápolják a görög nyelvet és irodalmat. Sőt Amerikában is ez az irány uralkodik. Már­pedig e kiválóan gyakorlati nemzetekről csak nem lehet azt feltételezni, hogy haszontalan tárgyat, vagy oly dolgot művelnének, mely a fejlődéssel és a gyakorlati élet követelményeivel ellen­kezik. E nemzetek belátták azt, hogy a tudó­soknak (paedagogusoknak és nyelvészeknek egyaránt) igazuk van, midőn az állítják, hogy sem a gondolkozás, sem a kedély fejleszté­sére alkalmasabb eszköz nincs, mint a classi­­cus nyelvek tanítása; és, hogy épen a görög nyelv bír erre e részben különös jelentő­séggel. Tisza miniszterelnök mai hatásos és meg­győző erejű felszólalása egész őszinteséggel jelölte meg azt az álláspontot, melyet ebben a kérdésben a lai­usnak elfoglalnia kell. Meggyőzőn utalt először azon kiváló érdekre, hogy más haladó és a gyakorlati nemzetektől a nevelés és cultúra ezen té­nyezője tekintetében se térjünk el s erősen hangsúlyozta másodszor azon követelmény egyhangúságát, melylyel a szakértők e te­kintetben föllépnek. Azt elismerjük, hogy nálunk eddig a görög nyelv tanulása nehéz volt és kevés eredményt mutatott fel. Főleg ennek tulajdo­níthatni azt az ellenszenvet, melylyel néme­lyek a tudomány ez ágának iskolai művelése ellen viseltetnek. Azonban ezt csakis a hibás módszernek, a grammatika és syntaxis csaknem kizárólagos hosszadalmas tanításának és más­felől azon körülménynek kell tulajdonítani, hogy huzamos időn át nem igen voltak kép­zett tanárok e téren, kik tantárgyukat telje­sen értsék és azért lelkesedjenek is. Most a tanárképezdékből egy újabb nemzedék került ki, mely évről-évre szaporodik, mely nagyobb készültséggel és lelkesedéssel karolja fel tár­gyát és így szebb eredményt is fog tudni , felmutatni. Az igaz, hogy a középtanoda soha sem esz abban a helyzetben, hogy valakit a gö­rög irodalom kincseivel teljesen megismertes­sen. De ez áll minden középtanodai tantárgy­ra nézve. Mert bizony a természettudomá­nyok, történelem, latin és német irodalom is oly kis mértékben taníthatók ott és ebből is később oly kevés marad meg, hogy ha a tényleges eredmény után ítélünk, akkor bi­zony aligha lehet a középiskolában egy kö­telező tantárgyat is fentartani. Főleg ha még azt is tekintetbe veszszük, hogy a szülők elha­tározását a gyermek tanításmódjára nézve nem kell korlátolni, mert akkor minden szülő számára más iskolát és tanrendet kellene szervezni. Épen abban áll a középtanoda fel­adata, hogy szülőre és gyermekre egyaránt, bizonyos kényszert gyakorolna, ennek a tu­domány minden elemét rendelkezésére bocsás­sa, minden tehetséget felkelteni iparkodjék, és ezek számára minden kútforrás nyitját el­készítse. Mind­ennek hatása aztán nem az, hogy »tantum scimus, quantum memoria te­­nemus«, hanem a szellemi potentia oly foko­zása, mely az önálló képzést és magasabb tu­dományos pályát ép úgy biztosítja, mint a gyakorlati élet kötelességeinek és feladatai­nak helyesebb felfogását s azokban, az iskolá­zott ész segedelmével való előhaladást. Már­pedig, ha mindez kötelezővé nem tétezik, akkor bizony első­sorban a gyermek tudatlansága, másodsorban a szülő közönye megapasztaná a tantárgyak számát, egyen­lőtlenséget idézne elő a középtanoda növen­dékeinek disciplinájában és leszállítaná a kö­zéptanoda színvonalát. Azért választottuk szét a reált és huma­­niorát, hogy a különböző hajlamok teljesebb kielégítést nyerhessenek, kár lett volna a gymnasiumot megfosztani a humanismus és eszményi élet egyik főtényezőjének ismerte­tésétől. A magyar parlament hagyományos tapintata a cultúra érdekei iránt nyilvánult e szavazásban, mely a nagy szellemi érdeke­ket, melyek a görög nyelvhez kötték, meg­védelmezte egy nem népszerűtlen áramlat tá­madása ellen. A képviselőház i. é. április hó 5-én csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tart. Pénzküldemények szabályozása. Azon pénzösz­­szegek küldését illetőleg, melyek a törvény, rendelet, hatósági, vagy magánintézkedés következtében a köz­ségeket, mint jogi személyeket illetik — mint érte­sülünk — közelebb az igazságügyminiszter a királyi bíróságokat és ügyészségeket, az ügyvédi és közjegy­zői kamarákat az egyöntetű és szabályszerű eljárásra közrendeletileg fogja utasítani. Több ízben írták a lapok, hogy Radó vas megyei főispán állásáról lemondott, s ma is írja egy lap, hogy lemondását a belügyminiszter nem fogadta el. E hí­rekre megjegyezhetjük, hogy Radó főispán egyáltalán nem nyújtotta be lemondását. A német birodalom helybeli főconsula, Thielau ur, — mint értesülünk — német követté nevezte­tett ki az oldenburgi és braunschweigi udvarok­hoz. T­h­i­e­l­a­u ur, a­ki közel másfél évig viselte Budapesten a német főconsuli állomást, már a leg­közelebbi napokban elhagyja városunkat s új állomá­sára megy. Az itteni mérvadó körökben nem szívesen látják e diplomatát távozni, mivel nagyon gyorsan meg­kedvelteté magát. Utóda eddigelé még nincs kinevezve, de feltehető, hogy ismét kiváló diplomata fog ide jönni, minthogy Bismarck herczeg tudvalevőleg különös súlyt helyez a helybeli főconsuli állásra. Ki­tetszik ez abból is, hogy Thielau elődje, Busch ur, al-államtitkárrá neveztetett ki a külügyi hivatal­ban és Thielau ur is Bismarck közvetlen környe­zetéből, a birodalmi irodából küldetett Budapestre. Az újvidéki »Szerbszki Národ« örvendve consta­­tálja, hogy Bácsmegyében csak két szerb egyházi, a verseczi egyházmegyében pedig csak egy egyházi köz­ség kérelmezi a congressusnak összehívását a congr. választmánynál; a többi püspökmegyékben a békét­­lenkedő községek közt pedig egy sincs, melynek egy­házi gyülekezete az 1868. évi legfelsőbb rescriptumnak 22., 23. és 32 szakasza értelmében hivatott volna össze és alakult volna meg. Örvendve constatálja azt is, hogy az újvidéki egyházi gyülekezetben egy lelkész s egy tanár sem vett részt, s egyáltalában az intelligen­­tia távol tartotta magát a mozgalomtól. A legfelsőbb leirat értelmében ily egyházi gyülekezetek határozatai semmi figyelembe nem veendők s azoknak semmiféle jelentőség nem tulajdonítandó. Egyes községek a con­­gressusi választmányhoz intézett felterjesztéseikben hatáskörüket is túllépték, nevezetesen az újvidéki, zombori, nagybecskereki és pancsovai egyházgyü­le­­kezetek. Bátorságot vettek maguknak ugyanis a leg­felsőbb adtusokat, mint Ivacskovicsnak nyugalmaz­­tatását és Angyelicsnek kineveztetését, törvénytelen cselekménynek nyilvánitni s a koronát azzal vádolni, hogy a törvény határait túllépte. Erősen hiszi és re­ményű a »Szrb. Nor«, hogy Trefort miniszter tudni fogja ezen szerb egyházi gyülekezetekkel szem­ben úgy a törvény mint a magyar korona autoritá­sát megvédeni és fenntartani. A zárszámadások. A »Pesti Napló« ápril 3-ik számában egy czikk jelent meg »70 millió deficit« czím alatt, melynek írója a képviselőház zárszámadási bizottsága által leg­újabban beterjesztett jelentés fölött elmélkedvén, úgy találja, »hogy azon különböző defic­itek közül, me­lyeket az állami számvevőszék 1881-re kinyomoz, épen a legnagyobbat: 70.626.348 írttal szemeli ki a zárszámadási bizottság és erre ajánlja megadatni a kormánynak a fölmentvényt.« Tény az, hogy az említett bizottság megátalko­do­ttságában annyira ment, hogy csakugyan a 70 mil­lióra kéri a felmentés megadását. De talán meg fogja ezt a bizottságnak bocsátni a czikk írója, ha megtudja, hogy a bizottság nem volt azon kedvező helyzetben, hogy a különböző defic­itek közül azt szemelhet­­te volna ki, a­melyik ízlésének leginkább megfelelt. A bizottság bizonyára igen kiváncsi volna meg­tudni, hogy hát voltaképen melyik is az a defic­it, a­melyre a fölmentést ajánlania kellett volna ? — Kár volt tehát, hogy a czikk írója ezt meg nem mondta. Különben is a bizottság azon véleményben lé­tezett, hogy a zárszámadás nem azok számára készült, a »kik distingválni nem akarnak, vagy nem tudnak«; ezekre nézve úgyis mindegy, bármit mutat is a zár­számadás. A­ki azon véleményben van, hogy a »a budget- és póthiteli törvények szerint egyfelől és a jövedelmi mérleg szerint másfelől megállapított defic­it egészen különböző alapon áll,« — tehát azok össze sem ha­sonlíthatók és az azok között mutatkozó különbség a törvényszerű felmentés tárgyát nem képezheti. — arról »enyhén« szólva, csakugyan el lehet mondani, hogy a kérdést teljesen félreismeri. Mi ugyan tudomással nem bírunk róla. De czikkíró állítja, hogy zárszámadásaink rendszere el­len folyvást hangoztatott kifogásai egy része figye­lembe vétetett. — Meglehet. De már azt alig hiszszük, hogy jelen czikkéből az illetékes körök valami épületes tanulságot merít­­nének. Természetes, hogy ez esetben a törvényhozás kénytelen lesz magának tulajdonítani, ha bekövetke­zik még egyszer az a szomorú eset, hogy egyik vagy másik ténye a »Pesti­ Napló« pénzügyi referense által mint »nem okos dolog« fog jellemeztetni. _____________. L.L. Táviratok­ Baden-Baden, ápr. 4. Erzsébet királyné Mária Valéria főherczegnővel ma reggel meg­érkezett és Trani gróf által fogadtatott. A királyné a legszigorúbb incognitóban van és az »Europäischer Hof« szállodában több hétre lakást bérelt. Bécs, ápril 4. (Saját tudósítónk­tól.) Egy berlini lapnak azon állítása, hogy Ausztria-Magyarország, Németország és Olasz­ország négy évre érvényes megállapodásokat tartalmazó jegyzőkönyveket cseréltek, nem egyéb a Reuter-ügynökség tudósításának ön­kényes variatiójánál. BéCS, ápr. 4. Mint a »Pol. Corr.«-nek hivatalosan jelentik Belgrádból, a szultán aláírta azon krádét, melyben beleegyezik, hogy a keleti vasút csatlakozási helye Vran­j­a legyen. Berlin, ápr. 4. (Eredeti távirat.) A nemzeti színház ma délben egy óra alatt lán­gok martaléka lett. 11 és fél óráig próba volt és senki sem volt már a színházban. A gáz­lángok, melyek a próba alatt égtek, kioltot­tak. Néhány színész még a színházi vendéglő­ben volt, midőn füstszag terjedt el, nem so­kára ezután lángot is látott egy munkás. Köz­vetlenül ezután lezuhant a zsinórpadlás. A tűzoltók már a szomszéd háznak vé­­delmezésére voltak kénytelenek szorítkozni. A színpad és a nézőtér teljesen elégett. A pusztulás gyorsasága érthető, mert a belső rész fából készült. Ember nem veszett el és nem sérült meg senki. A ruhatár egy részét megmentették. A ház a magdeburgi társa­ságnál volt biztosítva. Berlin, ápr. 4. Az itteni nemzeti színházban ma délben tűz ütött ti fa színház teljesen le­égett. A ruhatárból és a felszerelésből semmit sem lehetett megmenteni, emberélet nem esett áldozatul. A tűz keletkezési oka ismeretlen. Berlin, ápril 4. A birodalmi gyűlés 136 szava­zattal 135 ellenében elhatározta, hogy a favám föl­emeléséről szóló törvényjavaslat a bizottsághoz uta­­síttassék. Páris, ápr. 4. (Eredeti távirat.) A hadügyminiszter váratlanul tudatta Ferry kormányelnökkel, hogy Gallifet tábornokot meg akarja tartani, mint a lovasság parancs­nokát és hogy elejti előbbi tervét. Gallifet a »Soleid« tudósítója előtt úgy nyilatkozott, hogy az egész hadügyminiszté­rium az intransigensek kezeiben van. Thibau­­din becsületszavát adta neki (Gallifetnek), hogy minden eddigi hivatalában meghagyja. (N. Fr. Presse.) Páris, ápril 4. A minisztertanács elhatározta, hogy a nagy lovassági gyakorlatok, melyeknek a ha­táron kellett volna megtartatniok, takarékossági szempontból ne tartassanak meg. Az őszszel tartandó lovassági hadgyakorlatok vezetése Gallifer mar­quis kezében hagyatik. Róma, ápril 4. A »Diritto« az olasz-osztrák­­magyar-német szövetségre vonatkozólag a követke­zőket írja: »Miután a Reuter-ügynökségnek az állítólagos hármasszövetségre vonatkozó jelenté­sét több hírlap agyrémek és föltevések tárgyá­vá tette, szükségesnek látjuk arra utalni, hogy Kál­­noky gróf és Mancini határozott és azonos kije­lentéseivel szemben mindazok törekvései szük­ségkép hiábavalók, kik akár hiszékenységből, akár érdekből, Olaszországnak a két középeurópai nagy­hatalomhoz való viszonyait különböző színben akar­nák föltüntetni. Kiel, ápr. 4. Észak-Slezvigből 36 dán alattvalót kiutasítottak, mert az ujonczozási lajstromba nem je­gyeztették be magukat. Koppenhága, ápril 4. A német socialdemokra­­ták congressusán, mely itt tartatott, 11 német biro­­dalmi gyűlési képviselő vett részt, köztök V o 11 m a r és F r o h m e is. A congressuson Bebel szintén részt vett. London, ápril 4. (Eredeti távirat.) Az itteni politikai körök aggódnak Örmény­­ország helyzete miatt és azt gyanítják, hogy Oroszország ez ország megszállására készül titokban. (Pol. Corr.) London, ápr. 4. (Eredeti távirat.) Te­kintve, hogy Oroszország eddig passiv magatartást követett a libanoni kérdésben, nem kételkednek, hogy az orosz kormány beleegyezik Bib Doda jelölt­ségébe. Itt különben a libanoni kérdést végleg el­­intézettnek tekintik. A Congo-kérdés alkalmatlanságokat okoz az angol kabinetnek, mert a manchesteri és liverpooli kereskedők nem akarnak hallani transactióról, más­részt a Portugállal folytatott alkudozások előhalad­tak. Általában azt hiszik, hogy az angol kormány kénytelen lesz engedni. Alexandria, ápril 3. (E r d e t i t á v i r a t.) A Bas-el-Tin palotát javítják, mert az alkirály tu­datta, hogy e hónapban látogatást fog itt tenni. Ahmed Aszad bej, a szultán hadsegéde, a­ki ed­dig Kairóban időzött, Konstantinápolyba megy, hogy szóbeli jelentést tegyen a szultánnak, de azután visz­­sza fog térni Egyptomba, vezetése alatt ma ideérkezett. — Útjuk valóságos diadalút volt. Reggel 6 órakor N­a­g­y-M­i­h­á­l­y­o­n, majd Legenye-Mihályon fogadták őket ün­nepélyesen. S.-U­j­h­e­l­y­e­n óriási közönség várt az érkezőkre, a­kiket elláttak mindenféle étellel, itallal és evő­eszközökkel. Még a közel vidékekről is tömér­dekű­ nép sereglett össze üdvözletükre. Tokajon minden kocsiba 40 ü­vegecske bort adtak. Nyír­­egyházán egy óráig időztek; itt ismét a dalárda és zeneszó, valamint a legszívesebb vendéglátás fo­gadta őket. Debreczenb­e esti 6 órakor értek, óriási kö­­zönség által üdvözöltetvén. S­i­m­o­n­f­y polgármester szavaira, mint mindenütt, Lőrinczy felelt, szépen megköszönve a fogadtatást. Itt nagy vacsora volt, azután táncz, melyben a szép csángó lányok élénk részt vettek. Esti 7 órakor a csángók a színházba mentek, természetesen nagy feltűnést keltve. A har­madik csoport, mely 800 főből áll, Hadikfalváról Klopp mérnök vezetése alatt holnap délután érkezik ide. Chyron, ápril 4. (Saját tudósítónktól.) A harmadik vonat tegnap délután két órakor indult Hadikfalváról 600 személylyel. A hadikfalvai bíró az induláskor húsz tarac­klövést tétetett. Roppant néptö­meg gyűlt össze a pályaudvaron hol, sok könyet hullattak, azonban csak addig, míg egymást látták. Az indulás perezében azonban velünk jövő testvé­reink jó kedélye is megjött. Mindenütt tisztességesen tréfálkoznak az őket bámuló néppel, mely viszont ro­­konszenvvel nézi a két nemzetiszinü lobogóval és pánt­likás fenyőágakkal földiszített mozdonyt s lelkesülő »Éljen Magyarország!« kiáltások közben bocsájtják útnak testvéreinket. Szeged, ápr. 4. B­a­c­k B. fiai szegedi gőzma­lom-tulajdonos elég a csángóknak 100 zsák lisztet ajándékozott. Zágráb, ápr. 4. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Az »Agramer Zeitung« illetékes forrásból közli, hogy a sic­elburgi kerület Sochitz községének kérvénye, mely holnap kerül az osztrák képviselőház napirend­jére és a mely a nevezett községnek Krajnába való bekeblezését kéri, nem a községtől származik, hanem magánemberektől és a községi hatóság elkerülésével küldetett el. A községi képviselőtestület és elöljá­róság ellenben kérvényt intéztek a horvát bánhoz, a­melyben Horvátországhoz való csatoltatásukat, illetőleg az eddigi viszonyföntartását kérik. A csángók hazatelepitése. Debreczen, ápril 4. (Eredeti távirat.) A csángók második csoportja, mely 580 főb­ől áll, Be­­reczky Ottó és­ Lőrinczy Mihály istensegitsi polgár Közgazdasági táviratok. Bécs, ápr. 4. (Eredeti távir­at.) Az osztrák hitelintézet igazgató választmánya ma tartotta ala­kuló ülését. Elnökké welseni Wiener Ede lovag, első alelnökké trauenfelsi Stummer József lovag, másod­­alelnökké Gomperz Miksa lovag választatott meg. A végrehajtó bizottság tagjai: Gomperz lovag, Gógl János és Mayrau báró, kik utóbbiak ketten Winter­stein báró és Wertheimstein lovag helyébe lépnek. Rothschild Albert báró újra belépése megelégedéssel fogadtatott s Kaulla Ágost átirata, melylyel a válasz­tásról lemond, tudomásul vétetett. Bécs, ápr. 4. (E r­e d­e t­i t­á v i­r­a t.) A »N. Fr. Pressé«-nek jelentik Budapestről, hogy a felmondott hatszázalékos aranyjáradékkötvényeknek birtokosai által benyújtott óvásról szóló hírek illetékes helyről jövő értesítés szerint alaptalanok. Szeged, április 4. Ma nagy heti piacz volt. 1200 mm. gabona eladatott, részint fogyasztásra, ré­szint kivitelre. A nagy üzletben 5000 mm. adatott el. Árak: búza 80 kilos 9.50—9.60, 81 kilos 9.80 ; kukoricza 6.15—6.30 ; junius-juliusra 6.50; árpa etetésre 6.75, égetésre 7.50. Paprika keresett czikk kivitelre, szalonna 63—65 írtjával kelt. Az őszi vetések szép reményre jogosítanak. Értéktőzsde, Bécs, ápr. 4. (Eredeti távirat.) Érték­üzlet. Az ottomán bank részvényeinek emelkedése Párisban s a boulevard-forgalom szilárd zárlata a mai előtőzsdére kedvező hatást gyakorolt. A coulissa papírokban való transactiók szilárdan tartott árakkal kezdődtek, de később az irányzat ellanyhult részben egyik speculáns realizálásai, részben az arany­járadék átvételi árfolyamának számítgatásai miatt, hitelrészvényeken, magyar járadékon és déli vasúti részvényeken kívül a forgalom jelentéktelen. Jegyzéseink a következők: Osztr. hitelr. 319.80 Magy. hitelr. 316.—. Anglobank 118.50, Unicbank 119.50. Bécsi lóvasút 227.70. Károly Lajos vasút —.—. Osztrák államvasut 341.—. Elbevölgyi vas­út —.—. Erzsébet vasút —. Lombardok 151.60. Dunagőzhajózási részvények —. Papírjáradék 78.47—. 4°/0 Magyar aranyjáradék 90.321/2. Húsz frankos arany 9.48—. Birodalmi márka —.—. A déli tőzsde a speculatio várakozó ma­gatartásával kezdődött gyenge árakkal. A hangulat ellanyhult s a coulissa papirok árcsökkenését idézte elő. E hátráló irányzatnak az volt az oka, hogy Pé­­tervárról nihilista proclamatiókról jött hír, mely a berlini tőzsdét elkedvetlenítette. Az érczváltók és va­luták szilárdul tartatnak. A­z á­r­­­a­­ csendes. Délután 2 óra 10 perczkor a következő árak je­gyeztettek: Osztrák hitelr. 318.00. Angol-osztrák bankrészvény 117.50. Union bank 119.25. Bank­egyesület 111.90. Magy. hitelbank 314 80. Osztr. államvasut 340.60. Károly­­ Lajos vasút —.—. Dunagőzhajózási társaság részvénye 609.—. Osztrák­magyar Lloyd 670.—. Észak-nyugati vasút 207.50. Elbevölgyi vasút 229.—. Lovaspálya 227 20. Lom­bardok 151.20. Osztrák papirjáradék 78.52. Osztrák aranyjáradék 98.—. 4°/0. M. aranyjáradék 90.30—. 1864-es sorsjegy 167.25. Bécsi községi kölcsön 124.25. Húsz frankos arany 9.48—. Német birodalmi márka 58.50—. Márcziusi járadék —.—. Bécs, ápr. 4. (Eredeti távirat.) Érték­­üzlet: Helfy Ignácz mai interpellációja a helyi spe­­culatiót folytonos eladásokra késztette, melynek be­folyása alatt az esti tőzsde lanyha folyamatot vett. Magasabb párisi jegyzések következtében javu­lás állott be, mely azonban nem bírta magát hossza­sabban fentartani. Az öt és fél órai zárlatkor jegyzünk: Osztrák hitelrészvény 317.60. — Magyar hitelrész­vény 313.75. Angol-osztrák bankrészvény 117.75. Union bankrészvény 119.—­ Osztrák-magyar ál­­lamvasuti részv. 339.50. Déli vasutrészvény 151.10. Elbevölgyi vasút 229.75. Osztrák járadék 78.45. Magyar 4°/0 aranyjáradék 90.17. Bécs, ápril 4. (Magy. ért. zárlata.) Magy. földteruszm. kötv. 98.80. Erdélyi föld. kötv. 98.50. 5./,°/6 magy. földhitel­­int. záloglevél 102.5. Erdélyi vas. részv 164.75. 1876. magy. bel. vas. áll. els. kötv. 96.75. Magyar nyer. sorsjegy 116.50. Szőlő dézsmav. kötv. 97.50. 6 százalékos aranyjáradék 120.25. Tiszai és szeg. köles. sorsjegy 110.50. 4 százalékos aranyjára­dék 90.30. M. orsz. bankr. —.—. Magy. vas. kölcsön 136.—. Magy. hitelb. részv. 315.—. Alföldi vasutr. 171.50. Magyar éjszakkel. vasutr. 158.8. 1869. m. kel. vas. áll. elsőb. kötv 91.60. Tiszai vasutr. 248.25. Magyar leszám. és váltób. 95.50.

Next