Nemzeti Sport, 1905. január-december (3. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1. szám 5. oldal Nemzeti Sport Megtörtént például az idei bajnoki versenyen, hogy Zobl feh., a bécsújhelyi tanfolyam kitűnő tanára, egyenesen megkérdezte, hogy mikép fogjuk számítani a visszavágást, mire mi kifejtvén neki álláspontunkat, kijelentette, hogy elvei fentartása mellett, a versenyen a mi felfogásunk szerint fog bíráskodni. Ugyanígy tett Neralic Nagybecskereken, ahol egyenesen a versenybíróság elé vitte azt a két kérdést, hogy mit tekintünk riposztnak és hogy hány ütemkülönbséget tartunk a támadás helyességéhez érvényesnek. A zsűri aztán mind a két kérdést a magyar versenyszokások javára döntötte el, mire Neralic a határozat értelmében páratlan szakértelemmel folytatta működését. Igénytelen nézetem szerint csupán akkor szabad visszavágni, ha a támadást kivédtük, mert ellenkező esetben az ambó a mi terhünkre számít. Például ha ellenfelem fejet cselez és oldalt vág, nem szabad megtennem azt, hogy mikor ő még a cselnél tart, pengém az ő vasához értessem, aztán mit sem törődve azzal, hogy ő oldalba üt, én is vágjak és végül arra hivatkozzam, hogy pengét értem és visszavágtam. Nem tehetem ezt azért, mert nézetem szerint az ambóért az felelős, aki tudta, hogy akciója ambót fog okozni, márpedig aki egy erővel keresi ellenfele vasát, az nagyon jól tudja, hogy ellenfele mozdulata még csak csel volt, hogy az utána vágni és találni fog. Ezzel szemben az ellenkező nézeten levők azt vitatják, hogy úgy kell támadni, hogy a csel ne érhesse az ellenfél fegyverét, ha éri, vége a támadásnak, meg kell állani és védeni kell. Erre én azt mondom, hogy csak akkor kell megállanom és védésbe átmennem, de ellenfelem nemcsak érintett, hanem védett is. Az ellenvetés erre az, hogy mi hát a védés ? Egyszerű a felelet: a védésnek meg kell akasztani az ellenfél pengéjét útjában, vagy el kell téríteni abból. Ha ellenfelem vág, vagy szabályosan vagy szabálytalanul védem azt A szabályos védésnél nem lehet vita. A szabályos védés egy mozgás, de olyan mozgás, melynek véghatára van. Ha kvintet védek, meg kell állanom a kvintben és nem szaladhatok ki a végtelenig. Ha meg szabálytalanul védek, akkor el kell dobnom ellenfelem pengéjét az útból. Például ha az fejet vág, hát elütöm az útból és mihelyt pengéje annyira oldalt dobatott, hogy kívül esik testem vonalán, védve vagyok és visszavághatok. Szúrásoknál se nehéz a disztingválás; ha ellenfelem pengéjét eltoltam testem vonalából, jó volt a védés és visszavághatok. (Természetesen a becsavart és beerőszakolt szúrások nem érvényesek ebből a szempontból; ha kitoltam a pengét testem vonalából, ellenfelemnek nincs joga tovább folytatni a szúrást és én visszavághatok. Ha sikerült akciója és csak én kaptam, persze az megint más.) Az ellenkező nézeten levők nem kívánják azt, hogy a védés a támadást megállítsa vagy útjából eltérítse, elégségesnek találják az érintést. Például valaki szúr reám, én csak hozzá érek fegyveréhez, máris visszavághatok, elfoghatom a cselét, sőt még az invitóját is aztán tüstént jogom van vágni, ugyanígy elfoghatom riposztját és újra vághatok és így tovább, tekintet nélkül arra, hogy ő folytatta a támadást. Midőn pár hét előtt Bécsújhelyben jártam, tekintettel arra a kitüntető szívességre, mellyel fogadtak, alkalmat vettem magamnak, hogy e tárgyról az ottaniakkal meg a vendég olasz mesterekkel beszélgethessek. Alkalmat ad itt erre az az assaut melyet Neralic-csal vívtam. Természetesen csak utólag elméletben beszéltünk a dologról, mert assaut közben minden kétes tusst mindketten jeleztünk. Előfordult például egy ilyen tipikus eset: Neralic vág oldalt, én kivédem és visszavágok teljes körrel egy traversone-t. Neralic, mikor pengém a tercvonalon áthalad, azzal érintkezik, tüstént újból vág, mire én is, ő is egy pillanatban egy-egy hasvágást kapunk. Erre az volt a nézetem, hogy én védtem és megállás, idővesztegetés nélkül visszavágtam, tehát nála a tuss, viszont ő azzal érvelt, hogy vágott, én visszavágtam, 5 pengét ért (tebben) tehát joggal vágott újra. Miután úgy ebben, mint az analóg esetekben a bécsújhelyiek Neralicnak, Fodor mester meg nekem adtak igazat, az egész eszmecserét és barátságos vitát a jelen volt három olasz mester Barbasetti, Arista és Guasti véleményezése elé terjesztettük. Ez ideig magam is azt hittem, hogy az olaszok túlnyomó többsége a bécsújhelyi nézetet vallja, így nagy volt az örömöm, mikor hallottam, hogy úgy Barbasetti mint Arista az én nézetemhez csatlakoztak. Arista különösen igen lelkesen bocsájtkozott helyettem a vitába és csakhamar átvette annak vezetését, rendkívül érdekes dolgokat mondva. Szerinte a védésnek elégségesnek (sufficient) kell lenni, meg kell állítani a vágást, vagy elhárítani az ellenfél fegyverét az útból, aztán szabad csak visszavágni. Az egyszerű érintés teljesen szabálytalan és irreális. Ehhez a nézetben csatlakozott Barbasetti is. Ellenben Nevalic nézete kitűnő védőre talált Guasti-ban, aki nagy hévvel fejtegette, hogy jó támadás csak az, amely nem ér vasat, az érintésre, tehát a védő visszavághat, a támadónak ellenben megállani s védekezni kell. Szerinte a csel is csak akkor jó, ha nem ér vasat, ha vasat ér, a támadó hibás. Érdekes volt az a magyarázata, hogy az említett egyszerű traverzone visszavágásnál én voltaképen mindazokat a testrészeket, amelyek előtt a kardon elvonult (tehát az oldalt, külső arcot, fejet, belső arcot) cseleztem, tehát ellenfelem joggal fogta kardomat és vágott újból. Hiába mondtam, hogy ez a teória lehetetlenségekre vezet, mert hiszen akkor bármit véd is ellenfelem, én egyszerűen még egyszer érintkezem vele, aztán újból vághatok a végtelenig igazi komoly védés nélkül, Guasti megmaradt álláspontja mellett. Azt a célt, hogy a bécsújhelyi iskolát meghódítsam az én igénytelen nézetemnek, természetesen az olasz mesterek nézetének ily megoszlása után nem érhettem el, de legalább elértem annyit, hogy most már nyilvánvaló ott is, hogy Olaszországban is sokan vannak, akik a mi nézetünket osztják. Az első és legfontosabb tanulság, amit a bécsújhelyi vitából meríthettem, az volt, hogy ime még az oly kitűnőnek mondott bécsi zsűriben is a két résztvevő mester a legegyszerűbb és leggyakrabban előforduló kérdésben homlokegyenest ellenkező felfogást vallott. Ebből pedig következik annak a megjegyzésemnek a helyessége, hogy a bécsi zsűri csak alakilag volt jó, de a bíráskodás belső értékére sok kívánni valót hagyott hátra. A zsűritagok fényesen bíráskodtak, de akként, hogy amit az egyik kimondott, a másik ráhagyta. Hát bizony ez se ideális módja a bíráskodásnak, de ezen lehet segíteni és pedig: tökéletes szabályalkotással. A MASz szabályzatát eddig minden komoly külföldi szakember igen jónak mondotta, Zobl főh. és Neralic meg éppen rendkívüli tetszéssel nyilatkoztak róla. Azt meg minden hivatása magaslatán álló versenybíró vallja, hogy a vitáknak csak rege ferenda lehet helye, ellenben a lex lata kizár minden ellenvetést. Nem kellene tehát egyebet tennünk, mint alaposan megbeszélni az ismert vitás kérdéseket, aztán azokról néhány döntvényt készíteni. Ez a munka sem nagy, sem nehéz. Én meg is fogom indítani a mozgalmat, hogy a MASz. vívószakosztálya hozzálásson a döntvények elkészítéséhez. Eddig is büszkék lehetünk arra, hogy az egész világon egyedül nekünk van a vívóversenyekre országos érvényű hiteles és hivatalos tusfelbírálási szabászatunk, a döntvények elfogadása után még arra is büszkék lehetünk, hogy csupán nálunk nem lehet ily alapvető, kérdésekről vitatkozni, mert hiszen azok el vannak döntve. NOXIN CIPŐCRÉME Kid-Box-Calt és Chevreaux-bőr fényesítéséhez. A bőrt puhítja és vizathatlanná teszi, annak tükörfényt kölcsönöz. Kapható drogueriákban, jobb cipőüzlet, bőrkereskedés, festék- és fűszerüzletben Hochsinger Testvérek, Budapest, Rózsa u. 85.