Nemzeti Sport, 1905. január-december (3. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1. szám 5. oldal Nemzeti Sport Megtörtént például az idei bajnoki versenyen, hogy Zobl feh., a bécsújhelyi tanfolyam kitűnő tanára, egye­nesen megkérdezte, hogy mikép fogjuk számítani a visszavágást, mire mi kifejtvén neki álláspontunkat, kijelentette, hogy elvei fentartása mellett, a versenyen a mi felfogásunk szerint fog bíráskodni. Ugyan­így tett Neralic Nagybecskereken, ahol egyenesen a verseny­bíróság elé vitte azt a két kérdést, hogy mit tekintünk riposztnak és hogy hány ütemkülönbséget tartunk a támadás helyességéhez érvényesnek. A zsűri aztán mind a két kérdést a magyar versenyszokások javára döntötte el, mire Neralic a határozat értelmében párat­lan szakértelemmel folytatta működését. Igénytelen nézetem szerint csupán akkor szabad visszavágni, ha a támadást kivédtük, mert ellenkező esetben az ambó a mi terhünkre számít. Például ha ellenfelem fejet cselez és oldalt vág, nem szabad meg­tennem azt, hogy mikor ő még a cselnél tart, pengém az ő vasához értessem, aztán mit sem törődve azzal, hogy ő oldalba üt, én is vágjak és végül arra hivatkozzam, hogy pengét értem és visszavágtam. Nem tehetem ezt azért, mert nézetem szerint az ambóért az felelős, aki tudta, hogy akciója ambót fog okozni, már­pedig aki egy erővel keresi ellenfele vasát, az nagyon jól tudja, hogy ellenfele mozdulata még csak csel volt, hogy az utána vágni és találni fog. Ezzel szemben az ellenkező nézeten levők azt vitatják, hogy úgy kell támadni, hogy a csel ne érhesse az ellenfél fegyverét, ha éri, vége a támadásnak, meg kell állani és védeni kell. Erre én azt mondom, hogy csak akkor kell meg­­állanom és védésbe átmennem, de ellenfelem nemcsak érintett, hanem védett is. Az ellenvetés erre az, hogy mi hát a védés ? Egyszerű a felelet: a védésnek meg kell akasztani az ellenfél pengéjét útjában, vagy el kell téríteni abból. Ha ellenfelem vág, vagy szabályosan vagy szabálytalanul védem azt A szabályos védésnél nem lehet vita. A szabályos védés egy mozgás, de olyan mozgás, melynek véghatára van. Ha kvintet védek, meg kell állanom a kvintben és nem szaladhatok ki a végtelenig. Ha meg szabálytalanul védek, akkor el kell dobnom ellenfelem pengéjét az útból. Például ha az fejet vág, hát elütöm az útból és mihelyt pengéje annyira oldalt dobatott, hogy kívül esik testem vonalán, védve vagyok és visszavághatok. Szúrásoknál se nehéz a disztingválás; ha ellenfelem pengéjét eltoltam testem vonalából, jó volt a védés és visszavághatok. (Természetesen a becsa­vart és beerőszakolt szúrások nem érvényesek ebből a szempontból; ha kitoltam a pengét testem vonalából, ellenfelemnek nincs joga tovább folytatni a szúrást és én visszavághatok. Ha sikerült akciója és csak én kap­tam, persze az megint más.) Az ellenkező nézeten levők nem kívánják azt, hogy a védés a támadást megállítsa vagy útjából elté­rítse, elégségesnek találják az érintést. Például valaki szúr reám, én csak hozzá érek fegyveréhez, már­is vissza­vághatok, elfoghatom a cselét, sőt még az invitóját is aztán tüstént jogom van vágni, ugyanígy elfoghatom riposztját és újra vághatok és így tovább, tekintet nél­kül arra, hogy ő folytatta a támadást. Midőn pár hét előtt Bécsújhelyben jártam, tekin­tettel arra a kitüntető szívességre, mellyel fogadtak, alkalmat vettem magamnak, hogy e tárgyról az otta­niakkal meg a vendég olasz mesterekkel beszélgethessek. Alkalmat ad itt erre az az assaut melyet Neralic-csal vívtam. Természetesen csak utólag elméletben beszél­tünk a dologról, mert assaut közben minden kétes tusst mindketten jeleztünk. Előfordult például egy ilyen tipikus eset: Neralic vág oldalt, én kivédem és vissza­vágok teljes körrel egy traversone-t. Neralic, mikor pengém a tercvonalon áthalad, azzal érintkezik, tüstént újból vág, mire én is, ő is egy pillanatban egy-egy has­vágást kapunk. Erre az volt a nézetem, hogy én védtem és megállás, idővesztegetés nélkül visszavágtam, tehát nála a tuss, viszont ő azzal érvelt, hogy vágott, én visszavágtam, 5 pengét ért (teb­ben) tehát joggal vágott újra. Miután úgy ebben, mint az analóg esetekben a bécsújhelyiek Neralicnak, Fodor mester meg nekem adtak igazat, az egész eszmecserét és barátságos vitát a jelen volt három olasz mester Barbasetti, Arista és G­uasti véleményezése elé terjesztettük. Ez ideig magam is azt hittem, hogy az olaszok túlnyomó többsége a bécsújhelyi nézetet vallja, így nagy volt az örömöm, mikor hallottam, hogy úgy Barbasetti mint Arista az én nézetemhez csat­lakoztak. Arista különösen igen lelkesen bocsájtkozott helyettem a vitába és csakhamar átvette annak veze­tését, rendkívül érdekes dolgokat mondva. Szerinte a védésnek elégségesnek (sufficient) kell lenni, meg kell állítani a vágást, vagy elhárítani az ellenfél fegyverét az útból, aztán szabad csak visszavágni. Az egyszerű érintés teljesen szabálytalan és irreális. Ehhez a nézet­ben csatlakozott Barbasetti is. Ellenben Nevalic nézete kitűnő védőre talált Guasti-ban, aki nagy hévvel fejte­gette, hogy jó támadás csak az, amely nem ér vasat, az érintésre, tehát a védő visszavághat, a támadónak ellenben megállani s védekezni kell. Szerinte a csel is csak akkor jó, ha nem ér vasat, ha vasat ér, a támadó hibás. Érdekes volt az a magyarázata, hogy az említett egyszerű traverzone visszavágásnál én voltaképen mind­azokat a testrészeket, amelyek előtt a kardon elvonult (tehát az oldalt, külső arcot, fejet, belső arcot) cselez­tem, tehát ellenfelem joggal fogta kardomat és vágott újból. Hiába mondtam, hogy ez a teória lehetetlensé­gekre vezet, mert hiszen akkor bármit véd is ellenfe­lem, én egyszerűen még egyszer érintkezem vele, aztán újból vághatok a végtelenig igazi komoly védés nélkül, Guasti megmaradt álláspontja mellett. Azt a célt, ho­gy a bécsújhelyi iskolát meghódítsam az én igénytelen nézetemnek, természetesen az olasz mesterek nézetének ily megoszlása után nem érhettem el, de legalább elértem annyit, hogy most már nyilván­való ott is, hogy Olaszországban is sokan vannak, akik a mi nézetünket osztják. Az első és legfontosabb tanulság, amit a bécsúj­helyi vitából meríthettem, az volt, hogy ime még az oly kitűnőnek mondott bécsi zsűriben is a két résztvevő mester a legegyszerűbb és leggyakrabban előforduló kérdésben homlokegyenest ellenkező felfogást vallott. Ebből pedig következik annak a megjegyzésemnek a helyes­sége, hogy a bécsi zsűri csak alakilag volt jó, de a bíráskodás belső értékére sok kívánni valót hagyott hátra. A zsűritagok fényesen bíráskodtak, de akként, hogy amit az egyik kimondott, a másik ráhagyta. Hát bizony ez se ideális módja a bíráskodásnak, de ezen lehet segíteni és pedig: tökéletes szabályalko­tással. A MASz­ szabályzatát eddig minden komoly kül­földi szakember igen jónak mondotta, Zobl főh. és Ne­ralic meg éppen rendkívüli tetszéssel nyilatkoztak róla. Azt meg minden hivatása magaslatán álló versenybíró vallja, hogy a vitáknak csak rege ferenda lehet helye, ellenben a lex lat­a kizár minden ellenvetést. Nem kel­lene tehát egyebet tennünk, mint alaposan megbeszélni az ismert vitás kérdéseket, aztán azokról néhány dönt­vényt készíteni. Ez a munka sem nagy, sem nehéz. Én meg is fogom indítani a mozgalmat, hogy a MASz. vívó­­szakosztálya hozzálásson a döntvények elkészítéséhez. Eddig is büszkék lehetünk arra, hogy az egész világon egyedül nekünk van a vívóversenyekre országos érvényű hiteles és hivatalos tusfelbírálási szabá­szatunk, a dönt­vények elfogadása után még arra is büszkék lehetünk, hogy csupán nálunk nem lehet ily alapvető, kérdé­sekről vitatkozni, mert hiszen azok el vannak döntve. NOXIN CIPŐCRÉME Kid-Box-Calt és Chevreaux-bőr fényesítéséhez. A bőrt puhítja és vizathatlanná teszi, annak tükörfényt kölcsönöz. Kapható drogue­­riákban, jobb cipőüzlet, bőrkereskedés, festék- és fűszerüzletben Hochsinger Testvérek, Budapest, Rózsa­ u. 85.

Next