Nemzeti Sport, 1906. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
4 oldal Nemzeti Sport élet szépen fejlődik, amennyiben a tényleg működő atlétikai egyletek szép versenyeket rendeznek, kitűnő atlétákat produkálnak, de nagyon kevés még mindig a komolyan működő atlétikai egylet Ha a szövetség a vidéki képviselők intézményét folytatólag kiépíti, ha ezek a képviselők lelkesen fogják fel hivatásukat, valósággal apostoli missziót teljesíthetnek. Az atlétikai tréner-kérdés várna megoldásra. Ha nem is vagyunk annyira, hogy minden egylet állandó trénert tartson, szükségünk volna legalább időnkint egy-egy alaposan képzett szakemberre, ki atlétáinkat hibáira figyelmeztesse és a helyes módszert nekik megmutassa. Fölvetjük az ideát, nem szövetkezhetnének-e az egyletek közösen egy tréner tartására, ki naponkint más egyletben fejtené ki tevékenységét. Football terén szintén mozgalmas lesz az élet. A bajnokság, illetve az azt pótló tavaszi körmérkőzés mellett kiírásra került eddigi vándordíjakon kívül a Coritbiai vándordíjért is küzdeni fognak csapataink. Ennek a nagyszerű díjnak helyes kiírása és beosztása próbára fogja tenni a szövetség bölcseségét. Bizonyos azonban, hogy football sportunknak ez az új küzdelem, és az ezáltal elért változatosság óriási előnyére lesz. A helyzet minden vándordíjban másként fog alakulni, a véletlen is kiveszi a maga szerepét úgy, hogy mindig más és más egyletek élvezhetik a döntő mérkőzés izgalmait. Nemzetközi mérkőzés is sok lesz. Egyik egyletünk már közzé is tette a maga nagyszabású programmját. A múltak tapasztalataiból okulva, nem lehet előre megmondani, mennyi fog abból megvalósulni, mennyi komoly belőle, mennyi csak jámbor óhaj. Azt hisszük azonban, hogy az igazi nagyszabású football atrakciók onnan fognak ez évben is kikerülni, ahonnan eddig is mindig oly keveset hirdettek, de annál többet tettek. A szövetség működése az elmúlt évben nekmi volt minden tekintetben kielégítő, sok volt a belső harc. Ennek okát mi főképen abban látjuk, hogy az egyletek nagyrészben nem vezetőiket, hanem egylete javára túlságosan exponált, vagy komolyságra nézve meg nem állapodott tagjaikat küldik a szövetségbe. Pedig akit otthon saját egylete nem tart alkalmasnak egy klub ügyei vezetésére, az annál kevésbé képes országos ügyeket higgadtan, elfogulatlanul és magasabb szempontból elbírálni. Csak arra hivatkozunk, hogy a többi szövetségisen mindenütt a klubok elnökei és más hasonló nagytekintélyű tagjai foglalnak helyet. Ha már a választási rendszer behozatala a kisebb egyletek ellenőrzése folytán nehezen vihető keresztül, legalább az ügyviteli szabályokat kellene megfelelően módosítani, hogy rövidebb, nappal tartott ülésekkel lehetővé tétessék idősebb és hivatása, családja által elfoglaltabb férfiaknak a kiküldése. Úszás terén, mióta honfitársaink világra szóló győzelmeket arattak, óriási lendület észlelhető. Most a tél közepén is verseny versenyt követ. Ennek nem örülünk túlságosan. Egyfelől valamikor csak kell valami szünetnek lenni, örökké nem lehetnek úszóink tréningben, másfelől úszógárdánk számához képest túl sok a verseny. Semmi haszon nincs abban, ha ugyanazok az erők küzdenek hétről-hétre. A sportszerű uszoda kérdése hosszú vajúdás után a megvalósulás stádiumába lépett. A MASz-é az érdem, hogy ki tudta a fővárosnál eszközölni a sportkörök jogos kérése meghallgattatását. Most csak arra kell vigyázni, hogy utólag meg ne bolygassák a terveket. Az év programmja összeállításánál legnagyobb fontosságú lesz a bajnokságok helyes kiosztása az egyletek között. E tekintetben minden jogos igényt ki kell elégíteni. Alapos a panasz a tekintetben, hogy szép folyónkat, a Dunát, úszóink nem használják ki eléggé. A folyó vízben rekordok nem hitelesíthetők, az igaz, de elvégre a sportnak nemcsak a rekord a célja. Hosszú távúszásra nincs pazarabb pálya, mint itt a fővárosunk kebelén átfolyó hatalmas víztükör. Jégsportunk még nem elég intenzív és sportszerű, korcsolyázónk sok van, de nincs elég versenyzőnk. A BKE buzgó működése és áldozatkészsége megtenni ugyan gyümölcseit, de igazi eredményeket csak akkor tudunk majd elérni, ha minél több egylet felveszi programmjába a versenykorcsolyázást és nemes verseny fejlődik ki köztük. 1. szám Erdély kardbajnoksága. Irta : Rajeczky László. Nagyon kevés szó esett eddigelé Erdély vívóéletéről. Nem volt illetékes faktor, mely szóval és tettes tevékenységre ösztönözte a szunnyadozó munkakedvet. Pedig hát hamu alatt lappangott a parázs. Talán lesznek még, akik emlékeznek arra, hogy pár évvel ezelőtt volt egy vívóakadémia Kolozsvárt. Gerencsér László dr. rendezte a KEAC. javára, mint rövid, de annál eredményesebb vivómesteri működésének első bemutatóját. Ezen az akadémián a mi vívóink akkor még kicsi gárdája szépen állotta meg helyét a MAC. vívóival szemben. Azóta azonban sokat haladt a vivás ügye a KEAC.-ban; megnövekedtünk számban, erősödtünk tudásban, s ma elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy magunkhoz ragadjuk a vivás ügyének vezetését Erdélyben. Már t. i. annak a vívásnak a vezetését, mely modern elvek szerint, művészi eszközökkel törekszik a sikerre, s nem vattázott paplanokba bújva, lovassági pallosokkal. Ezt hívják ugyanis nálunk „magyar" vívásnak. S ennek a dicső rend Lapunk szerkesztősége: Nagy Béla dr. főszerkesztő. Moór Jenő Lázár József segédszerkesztő, főmunkatárs. Rovatvezetők: Vivás: Nagy Séta dr. Torna : Boros Mihály. Atlétika: Lázár József. Jégsport: Lázár József. Football: Moór Jenő. Lósport: Leopold Gyula Evezés : Ábray Zoltán. Céllövészet: Moór Jenő. Úszás: Lázár József. Kerékpár: Pálffy Jenő. Lawn-tennisz: Kertész János. Munkatársaink: Fodor Károly, Gerentsér László dr., Hajdú Marcel dr., Lauber Dezső, Hollóssy Jenő, Horváth Ferenc, Lovas Gyula, Németh Andor, Stankovits Szilárd, Zuber Ferenc, Horváth Elemér, Friedrich Nándor, Kéler Tibor, Lindner Ernő, Stauber Dezső, Müller Béla, Müllender Sándor, Kepes Elek, Pollitzer Sándor, Gróf Vay Lajos. Külföldi állandó tudósítóink: Scheffer Ödön (Bécs), Petrik Otakar dr. (Prága), Hertzkn Rudolf (Berlin), Eidlitz Kornél (Anglia), Boros Imre (Svájc), Pivny Aladár (Paris), G. A. Lázár (New York), Krieser Károly (Serajevo).)