Nemzeti Sport, 1908. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-04 / 27. szám

VI. évfolyam. 1908. julius 4. 27. szám NEMZETI SPORT és a M­atGYItR VÍZI SPORT MINDEN SPORTTAL FOGLALKOZÓ SZAKLAP. A Nemzeti Sportot 1903-ban Fodor Károly műegyetemi vivómester alapította. A Magyar Vizi Sport, előbb Magyar Evezős Sport, VIII. évfolyamában 1908. február 1-én egyesült a Nemzeti Sporttal. ______ Előfizetési ár: TZÍI n p FZC n Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Dr­ P iap°aidonosDEZSO _______Vill., ESTERHÁZY­ UTCA 6, St.________________FRIEDRICH NÁNDOR_______ Hirdetési képviseletünk Franciaország, Olaszország és Svájc területére: Société Générale de Publicité „LA RÉCLAME UNIVERSELLE, PARIS.“ 12. Boulevard de Strasbourg 12. Az indulókhoz. Irta: Friedrich Nándor. A régi időben az volt a legerősebb nemzet, mely­nek fiai legjobban forgatták a kardot. Az elsőséget az a nemzet vívta ki, amelynek fiai a népeket irtó hábo­rúban a legerősebb és legacélosabb öklöket vitte, mely testi erővel, szivóságával, edzettségével, bátorságával és harckészségével maga alá tudta gyűrni a nálánál gyengébb, harcra kevésbé rátermett népet. A hódító, a győzelmes fegyver nyomában gazdagság és vagyon, hírnév és dicsőség járt. Más idők járnak! A népek és nemzetek mai küz­delme vérontás nélkül folyik le, de még rettenetesebb eredménynyel. A népek a munka és a kultúra fen­­sőbbségének erejével törnek egymásra. S jaj a le­győződnek! A véres harcban legyőzött nép újra össze­szedheti magát, de a gazdasági harcban elvérzett nem­zet lassú, de biztos haladással megy a végleges pusz­tulás, teljes megsemmisülés felé. Jogilag talán szabad marad, de a valóságban rabszolgája lesz a nálánál kultúrában magasabb fokon álló idegen nemzetnek. Ez a harc testileg erősebb, szívósabb, edzettebb egyént kíván, mint a régi idők fegyveres harcosa volt, amely­hez még magasabb rendű szellemi képességek kell, hogy járuljanak. A mai, modernek mondott korban az ilyen egyén fejlesztésére törekszik minden állam és ennek a törekvésnek folyománya az 1908. évi londoni olympiai verseny is. Néhány nap múlva útra keltek, hogy a világ­­hatalmú brit nemzet talaján, a világ létezése óta talán legnagyobb atlétikai ünnepélyen résztvegyetek. Amit egy nemzet áldozatkészsége megtehet, azt­ a magyar megtette. A magyar kormány vezérei, Wekerle Sán­dor, gróf Apponyi Albert és Kossuth Ferenc lelkes bő­kezűséggel gondoskodtak arról, hogy a harc legfonto­sabb eszköze bőségesen meglegyen. Soha olympiai ver­seny ennél gondosabban, ennél jobban előkészítve nem volt. A Magyar Olympiai Bizottság vezérei: gróf Andrássy Géza, Múzsa Gyula, dr. Gerenday György és a többi lelkes magyar sportférfiak mesébe illő ön­­feláldozással munkálkodtak és ezért örök hála illeti őket. Mindenki érzi és át van hatva attól a tudattól, hogy annál többet, mint amit ők tettek, nem lehetett tenni. Bennetek és általatok képviselve van az ifjabb magyar nemzedék színe és virága. Aki kiválóbbságá­­nál fogva hivatott volt arra, hogy nemzetét e világra kiható fontosságú versenyen képviselje, az mind el­ment, senki sem maradt itthon. Össze fogjátok mérni erőtöket, más, s nálunknál nagyobb és gazdagabb nem­zetek ifjaival. Ez a faji kiválóság erőpróbája lesz. Mi itthon maradottak jól tudjuk azt, hogy van két nem­zet, melynek fiai évtizedes, tradicionális alapon fel­épült sportjukkal döntő előnyben vannak felettetek. De bízzunk abban, hogy döntő pillanatban a lelkese­dés és a lelketek­ és testetekben felhalmozott ősenergia csodákat fog művelni. A küzdelem nehéz és verejtékes pillanataiban gondoljatok arra, hogy egy nemzet min­den reménye, minden szeretete belétek van helyezve. Aggódva várjuk a hírt rólatok. Ha győzni fogtok, örömmámorba fog az ország úszni. Ha legyőzöttek, csak azt fogják az itthon maradottak kérdezni, várjon megtettétek-e kötelességteket? Még egyet! A magyarnak évezredes átka az örö­kös visszavonás, mely annyi bajnak, csapásnak és bal­sorsnak volt okozója. Most, mikor nemzetünk becsü­letéről van szó, mikor az egész világ kulturnépe egy­forma izgalommal és lázzal kiséri majd figyelemmel a londoni Stadion porondján lefolyó titáni küzdel­meket, mentesítsétek telketeket e gyarló érzelmektől. Legyetek odakint, a messze idegenben szerető testvérei és segítői egymásnak. Hassanak át benneteket a por­tól és a földi salaktól ment magasabbrendű érzelmek s annak gondolata, hogy minden dicsőség, amelyet az egyén szerez, mindnyájunk legszentebb érzelmeinek tárgyára, a magyar hazára, az édes anyaföldre há­ramlik vissza. És most Isten veletek! Egy nemzet szeretete és aggodalma kisér utatokon. Midőn megérkeztek Anglia klasszikus földjére, a szabadság, az alkotmányosság

Next