Nemzeti Sport, 1908. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-04 / 27. szám
VI. évfolyam. 1908. julius 4. 27. szám NEMZETI SPORT és a MatGYItR VÍZI SPORT MINDEN SPORTTAL FOGLALKOZÓ SZAKLAP. A Nemzeti Sportot 1903-ban Fodor Károly műegyetemi vivómester alapította. A Magyar Vizi Sport, előbb Magyar Evezős Sport, VIII. évfolyamában 1908. február 1-én egyesült a Nemzeti Sporttal. ______ Előfizetési ár: TZÍI n p FZC n Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Dr P iap°aidonosDEZSO _______Vill., ESTERHÁZY UTCA 6, St.________________FRIEDRICH NÁNDOR_______ Hirdetési képviseletünk Franciaország, Olaszország és Svájc területére: Société Générale de Publicité „LA RÉCLAME UNIVERSELLE, PARIS.“ 12. Boulevard de Strasbourg 12. Az indulókhoz. Irta: Friedrich Nándor. A régi időben az volt a legerősebb nemzet, melynek fiai legjobban forgatták a kardot. Az elsőséget az a nemzet vívta ki, amelynek fiai a népeket irtó háborúban a legerősebb és legacélosabb öklöket vitte, mely testi erővel, szivóságával, edzettségével, bátorságával és harckészségével maga alá tudta gyűrni a nálánál gyengébb, harcra kevésbé rátermett népet. A hódító, a győzelmes fegyver nyomában gazdagság és vagyon, hírnév és dicsőség járt. Más idők járnak! A népek és nemzetek mai küzdelme vérontás nélkül folyik le, de még rettenetesebb eredménynyel. A népek a munka és a kultúra fensőbbségének erejével törnek egymásra. S jaj a legyőződnek! A véres harcban legyőzött nép újra összeszedheti magát, de a gazdasági harcban elvérzett nemzet lassú, de biztos haladással megy a végleges pusztulás, teljes megsemmisülés felé. Jogilag talán szabad marad, de a valóságban rabszolgája lesz a nálánál kultúrában magasabb fokon álló idegen nemzetnek. Ez a harc testileg erősebb, szívósabb, edzettebb egyént kíván, mint a régi idők fegyveres harcosa volt, amelyhez még magasabb rendű szellemi képességek kell, hogy járuljanak. A mai, modernek mondott korban az ilyen egyén fejlesztésére törekszik minden állam és ennek a törekvésnek folyománya az 1908. évi londoni olympiai verseny is. Néhány nap múlva útra keltek, hogy a világhatalmú brit nemzet talaján, a világ létezése óta talán legnagyobb atlétikai ünnepélyen résztvegyetek. Amit egy nemzet áldozatkészsége megtehet, azt a magyar megtette. A magyar kormány vezérei, Wekerle Sándor, gróf Apponyi Albert és Kossuth Ferenc lelkes bőkezűséggel gondoskodtak arról, hogy a harc legfontosabb eszköze bőségesen meglegyen. Soha olympiai verseny ennél gondosabban, ennél jobban előkészítve nem volt. A Magyar Olympiai Bizottság vezérei: gróf Andrássy Géza, Múzsa Gyula, dr. Gerenday György és a többi lelkes magyar sportférfiak mesébe illő önfeláldozással munkálkodtak és ezért örök hála illeti őket. Mindenki érzi és át van hatva attól a tudattól, hogy annál többet, mint amit ők tettek, nem lehetett tenni. Bennetek és általatok képviselve van az ifjabb magyar nemzedék színe és virága. Aki kiválóbbságánál fogva hivatott volt arra, hogy nemzetét e világra kiható fontosságú versenyen képviselje, az mind elment, senki sem maradt itthon. Össze fogjátok mérni erőtöket, más, s nálunknál nagyobb és gazdagabb nemzetek ifjaival. Ez a faji kiválóság erőpróbája lesz. Mi itthon maradottak jól tudjuk azt, hogy van két nemzet, melynek fiai évtizedes, tradicionális alapon felépült sportjukkal döntő előnyben vannak felettetek. De bízzunk abban, hogy döntő pillanatban a lelkesedés és a lelketek és testetekben felhalmozott ősenergia csodákat fog művelni. A küzdelem nehéz és verejtékes pillanataiban gondoljatok arra, hogy egy nemzet minden reménye, minden szeretete belétek van helyezve. Aggódva várjuk a hírt rólatok. Ha győzni fogtok, örömmámorba fog az ország úszni. Ha legyőzöttek, csak azt fogják az itthon maradottak kérdezni, várjon megtettétek-e kötelességteket? Még egyet! A magyarnak évezredes átka az örökös visszavonás, mely annyi bajnak, csapásnak és balsorsnak volt okozója. Most, mikor nemzetünk becsületéről van szó, mikor az egész világ kulturnépe egyforma izgalommal és lázzal kiséri majd figyelemmel a londoni Stadion porondján lefolyó titáni küzdelmeket, mentesítsétek telketeket e gyarló érzelmektől. Legyetek odakint, a messze idegenben szerető testvérei és segítői egymásnak. Hassanak át benneteket a portól és a földi salaktól ment magasabbrendű érzelmek s annak gondolata, hogy minden dicsőség, amelyet az egyén szerez, mindnyájunk legszentebb érzelmeinek tárgyára, a magyar hazára, az édes anyaföldre háramlik vissza. És most Isten veletek! Egy nemzet szeretete és aggodalma kisér utatokon. Midőn megérkeztek Anglia klasszikus földjére, a szabadság, az alkotmányosság