Nemzeti Sport, 1919. szeptember-december (11. évfolyam, 1-16. szám)

1919-09-18 / 1. szám

i Képes Sport TRIBÜN. A tribünről, tehát oly helyről, ahonnan a leg­­elrejtettebb zugba, a legtitkosabban folyó munka kohójába is elsiet a szó, szeretnénk hirdetni hango­san, félreértést nem keltve és tűrve, hogy a sportnak is szüksége van a maga reneszánszára, mint egész nemzetünknek, ha meg akarja állani helyét a népek világesemények küzdelemtől hangos porondján. E helyről, amely magasan felülemelkedve a szintén be­­láthatóvá teszi az alatta nyüzsgő embersokaság min­den irányban törtető zajait, szeretnénk mindenkinek megmondani, erősen a lelkére kötni, soha ki nem törlődő módon emlékezetébe vésni, hogy a magyar sportba is új ideákat, felfrissített tartalmat, más irá­­nyok felé mutató célokat és tisztító tűzön megedzett erkölcsöt kell bevinni, ha hírének és dicsőségének fényét kialudni engedni nem akarjuk. Nem a köz és a más irányban mozgó társadalmi élet terén most divatos, kaotikus zavarban egymással küzdő jelszavakra gon­dolunk, ezekhez e helyen semmi közünk. A sport autonóm területe a társadalmi tevékenységnek, meg vannak a maga külön céljai és törekvései, életét különleges törvények szabályozzák, cselekedeteit külön etika kódexe szerint bíráljuk el. Bizonyos, hogy a nemzetnek a maga egészében új ösvényt kell keresni, de az ottani akadályokon bukdácsoló kísér­letek nem hatnak át a sport mezőnyére, nekünk külön számadást kell csinálni, megállapítani a hibá­kat és hiányokat és kutatni az orvoslás eszközei után, nekünk saját külön életünk forrására kell ag­gódva figyelnünk és innen meríteni az új eszméket és jelszavakat, amelyeket zászlónkon küzdelembe viszünk. Szigorú leírája kell, hogy legyünk önmagunk­nak, mélyen bele kell pillantanunk agyunk és szívünk minden rejtekébe, hogy tiszta lelkiismerettel gyón­hassunk : mindig és mindvégig a helyes után igazi célunk felé igyekeztünk-e. Sportot akartunk-e mindig csinálni, tiszta, nemes és becsületes sportot, amelybe nem tévedtek és hatalmasodtak el idegen szempon­tok, sportot, amely csak arra az elvre és parancsra hallgatott : a sportot a sportért. * * * Hogy a sportdirektóriumról mi is mondjunk valami rosszat, kijelentjük, hogy annak egy szervi hibája volt : belevitte a politikát a sportba avval, hogy létezett. Mert politikai alakulás volt ez és nem sportbeli. Ez volt az első kísérlet arra, hogy politika alapon irányítsák a sportot, de nem sikerült. Osz­tályharc a zöld gyepen lehetetlen, nincs helye tehát a zöld asztalnál sem. A góllécek nem lettek rövideb­­bek attól, hogy egy csomó egylet MTE­-re változ­tatta meg a nevét és a diszkosz sem lett könnyebb a vörösingesek kezében. Rá is jöttek ők erre hama­rosan, de nem lehetett már „gyere ki“. Akkor aztán húzták az időt, amíg—„Gott behat“—valami válto­zás történik és —ezt el kell ismerni,— vigyáztak rá, hogy el ne rontsanak addig is valamit.­­ Olyanfor­mán csinálták ezt, mint az egyszeri három hitsorsos a paksi kompnál. Ezek is, lekésvén a kompról, a várakozás idejét egy kis alsóssal akarták kellemessé tenni , de minthogy mindegyiküknek csak a kompra való hatás volt a zsebében, nehogy baj történjék, az egész idő alatt folytonosan­­ passzoltak. BTC—33. FC: Zsák védését Oláh korrigálja. Kertész Gyula Javi

Next