Nemzeti Sport, 1920. július-december (12. évfolyam, 26-46. szám)

1920-12-17 / 44. szám

­ Iványi Gyula Múlt számunkban jeleztük és a napilapok sport­rova­tában olvastuk, hogy Iványi Gyula, a magyar kard valódi értelmében vett korszakos reprezentánsa, több hónapos beteg­ség után meghalt. A napisajtó úgy emlékezett meg róla, hogy a régebbi vivóvilágnak az emlékezetből kivesző alakja volt, akiről az újabb generáció már alig tudott. Már csak azért is szükségesnek tartom, hogy nemes alakját, kiváló egyéniségét és óriási tudását e szaklap hasábjain megörökít­sem, mert tudása és egész szereplése valóban korszakalkotó volt a magyar vívás történetében és így megérdemli, hogy azzal a szereppel, amit ő betöltött, foglalkozzam és megörö­kítsem nagy kvalitásait az utókor számára. Iványi Gyula szereplése vívásunk átalakulási korszakába esik és ő mintegy összekötő kapocs szerepel a régi magyar vívórendszer és a milánói Radaelli mester által felépített új olasz iskola között. A nyolcvanas évek közepén kezdett a vívással foglalkozni, Halász Zsigának, a régi magyar mestergárda egyik buzgó és lelkes tagjának vezetése mellett. Eleinte a Budai Torna Egyesületbe járt, ahol Halász Zsiga tanított a 80-as években; tanulmányait mesterének Zsibárus­­utcai, majd Károly-körúti termében folytatta. Magam is itt láttam őt először dolgozni. Vivótársai azt mondják, hogy eleinte semmi feltűnőbb tehetséget nem árult el ; egy szorgal­mas és akkurátus vivő volt, aki rendkívül lelkiismeretesen, de lassan haladva végezte gyakorlatait, de egyáltalán nem tűnt ki és alig mutatott olyan formát, amiből egy jószemű, gyakorlott mester már az első leckéknél meglátja a jövő baj­nokét. 1894. év telén hirtelen, nagy ugrásokkal kezdett fej­lődni ; úgy látszik, hogy a nagy szorgalommal megvetett alap ekkor kezdte gyümölcseit érlelni. A Magyar Atlétikai Club­nak 1895. május 12. és 13-án a fővárosi vigadóban tartott első nemzetközi versenyén megnyerte az első díjat a kard­vívásban. 2-ik lett dr. Nugent Laval főhadn. (Mährisch—Weiss­kirchen). 3. Ferry Oszkár főhadnagy (MAC). 4. Wannorek János százados (Bécsújhely). Iványi e győzelmével nagy dicsőséget szerzett a magyar kardvívásnak és mesterének, Halász Zsigának s egyúttal nagy lendületet és energiát adott a magyar kardvívásnak s általában az egész magyar vivői életnek. A Milánóból megindult új olasz iskola, amely a mecha­nikának egy egész új formájával ajándékozta meg a világot, már kibontotta szárnyait és megkezdte hódító körútját Grego­­rich Amon ulánus főhadnagy, a morva-fehértemplomi huszér­­kadétiskola akkori vivómestere már az olasz iskolával próbál­kozik és megnyeri a fenti vivóverseny alkalmával rendezett kard mesterversenyt és Halász Zsigát a 2-ik helyre szorítja. (3-ik Benyovits Lajos lett). Iványi fényes szereplése új tápot ad annak a hitnek, hogy a régi magyar kardiskola az új olasz rendszerrel is megbirkózik és győzedelmeskedik. Növeli az esélyeket a MAC által 1895 őszén Barbasetti Luigi, az 1893- ban Bécsben megtelepedett kiváló olasz tanítómester tiszte­letére a Nemzeti Lovardában rendezett vívóakadémia, ahol úgy Iványi, mint Balogh Bódog, ama időnek kétségtelen leg­zseniálisabb magyar amatőrje, nagyon szépen szerepeltek Barbasettivel szemben. Sajnos azonban a mesterekről már ezt nem állíthatjuk. Nagyon természetes tehát, hogy ilyen előz­mények után nemcsak a vivósportnak hívei, de az egész magyar társadalom a legnagyobb érdeklődéssel fordult az 1896. május 14—20-ka közt rendezett nemzetközi millenáris verseny felé és aggódva figyelte azt az összeütközést, amely a régi magyar kardiskola és az új olasz rendszer között végbe­menendő volt. Mint tudjuk, az olasz iskola megszerezte a győ­zelmet. A mesterek kardversenyét Santelli Italo florenzi mes­ter nyerte. 2-ik br. Bothmer Jenő huszár-főhada. 3. Grego­­rich Amon ulánus-főhadn. 4. Nádi Guiseppe. 3. Halász Zsiga. A mesterek tőrversenyének eredményei : 1. Merignac Lucien (Paris). 2. Giroldini Frederico (Velence). 3. Ryschanek Gott­lieb (Bécs). 4. Tenner Henrik frigy. (Bécsújhely). Az osztrák tisztek ekkor már az olasz iskolát vívták. Az amatőrök kard­­versenyében 1. Ceccharini Santi bersaglieri frigy. (Florenc). Jelenleg tábornok az olasz hadseregben. 2. Iványi Gyula MAC. 3. Piacenti Marco (Florenc), 4. dr. Müller Kamillo (Bécs). A magyarok közül jól vívtak: Gáspár Kornél, Mészá­ros Ervin, dr. Porteleky László, Szarvassy György, Zulawszky Béla. E két utóbbi ekkor a bécsújhelyi iskolai tanfolyamon voltak. A­z egész versenyen tehát csak Iványi Gy­ula hatalmas egyéni tudása állta meg helyét. Nagy kvalitásait semmi sem igazolja jobban, mint az a körülmény, hogy az első helyet csak egy tussal vesztette el. Az utolsó tuson múlt a győze­lem. Ceccherini fej­oldalt támadott, Iványi sekunddal véd, riposth­oz mellet, Ceccherini közben elkapja pengéjét és szin­tén mellett vég. Calabresi Edvardo (Milano) egy rendkívül szenvedélyes olasz vivő beletapsol és a zsűri hosszú tanács­kozás után Ceccherini javára dönti el a győzelmet. Valóban elmondhatjuk, hogy az erkölcsi győztes Iványi Gyula volt, aki fényes szereplésével megmentette a magyar kard becsü­letét és ha mi magyarok kénytelenek voltunk is meghajolni az új iskola tömegesen felvonuló reprezentánsai előtt, azért Iványi személyével megvédtük a magyar iskola jó hírnevét. A millenáris versenyen nyert tapasztalatok azonban gon­­­­dolkodóba ejtették a magyar vivóélet komoly vezetőit, akik arra az elhatározásra jutottak, hogy mivel a hallhatatlan ér­demű Keresztessy József visszavonulása után megállt fejlődé­sében a magyar vivósport, sürgősen szükség van a refor­mokra, amelyek másként el sem képzelhetők, mint az új olasz rendszer alapján. Ezért a MAC már 1916 év őszén szerződ­teti Santelli Italot, mint a mesterverseny győztesét, és utána egymásután jönnek be országunkba a jó és kevésbé jó olasz mesterek. Iványi Gyula maga is átpártol az olasz iskolához, fel­csap Santelli tanítványának és mesteréhez közel másfél év­tizedig hű marad. Nem vette át azonban az olasz iskolát a teljes rendszerében, hanem átdolgozta a magyar vérmérsék­lethez és nem dobta el azt, ami a régi magyar iskolában jó volt. Ezért volt kimagasló Iványi egyénisége és volt műkö­dése korszakalkotó. Vele és benne alakult ki az új magyar iskola, amelyet méltán lehet újra magyarnak nevezni, s amely ismét visszanyerte hegemóniáját a kardvívás terén az egész világon. Iványi nagyszerűen védett, szinte érinthetetlen volt, ki­tűnően vágott elő, pompásan alkalmazta a feltartó szúráso­kat, tempója elsőrendű és lábai gyorsak voltak, mint a puska­golyó. Nagy egyéniségét legjobban jellemzi, hogy magára a mesterére, Santellire is erős befolyást gyakorolt és részben átalakította őt. A mester tanítványának befolyása alatt lett erélyesebb és keményebb és nem hiszem, hogy túloznék, ha azt állítom, hogy Santelli, Iványi hatása alatt lett magyar vívóvá. Külföldön két ízben szerepelt. 1899 junius havában Páduában a Club di Schema e Gimnastica nemzetközi ver­senyén 2-ik lett Galanta mögött, aki nyomban utána mester lett és 1900-ban Parisban, ahol 200 amatőr között De la Falaise kapitány után a 2-ik lett. Mindkét versenyben, de különösen az utóbbiban minden szakértő tudta és a közönség is érezte, hogy a tulajdonképeni győztes Iványi Gyula volt, de a nemzeti sovinizmus egyik esetben sem engedhette el idegennek az első helyet. Legjobban igazolja Iványi nagy­szerű formáját, hogy­ Gregorich Amon kapitányt, aki évekig, egy egész külön methodikával készült a párisi versenyre és egész biztosra vette a győzelmet, tiszta parád-riposttal 4: 1-re megverte, így Gregorichot a 4-ik helyre szorította. 3-ik volt Gianese, az olaszok nagyhírű vívója, aki később szintén mester lett. Ezután Iványi már csak vívóestélyeken és akadémiákon szerepelt. Santilli termének egész a múlt évig szorgalmas látogatója volt. Így mutatott páratlan szerénységgel példát hogy miként kell a sportot és a nemzeti ügyet támogatni és egyben az egészséget, az egyéni erőt és munkaképességet szolgálni. Méltán elmondhatjuk, hogy ami Keresztessy József vol a magyar mesterek között, ugyanaz Iványi Gyula a magyar kard amatőr bajnokai sorában. Messze kimagasló alakjának dicső emlékét híven őrizzük meg, nemcsak mint vívónak, hanem mint egy talpig jellemes kemény öklű és gerincű, testben, lélekben és gondolkozásban egyaránt nemes férfiúnak, a magyar ifjúság ideáljának. Nem kételkedem, hogy a Magyar Vivó Szövetség s­em­ fog emlékét megörökíteni. E tekintetben a szövetség mag mellett fogja találni az egész magyar vivóközönség leg­messzebbmenő támogatását. Dr. Gerentsér László NEMZETI SPORT

Next