Nemzeti Sport, 1920. július-december (12. évfolyam, 26-46. szám)
1920-12-17 / 44. szám
Iványi Gyula Múlt számunkban jeleztük és a napilapok sportrovatában olvastuk, hogy Iványi Gyula, a magyar kard valódi értelmében vett korszakos reprezentánsa, több hónapos betegség után meghalt. A napisajtó úgy emlékezett meg róla, hogy a régebbi vivóvilágnak az emlékezetből kivesző alakja volt, akiről az újabb generáció már alig tudott. Már csak azért is szükségesnek tartom, hogy nemes alakját, kiváló egyéniségét és óriási tudását e szaklap hasábjain megörökítsem, mert tudása és egész szereplése valóban korszakalkotó volt a magyar vívás történetében és így megérdemli, hogy azzal a szereppel, amit ő betöltött, foglalkozzam és megörökítsem nagy kvalitásait az utókor számára. Iványi Gyula szereplése vívásunk átalakulási korszakába esik és ő mintegy összekötő kapocs szerepel a régi magyar vívórendszer és a milánói Radaelli mester által felépített új olasz iskola között. A nyolcvanas évek közepén kezdett a vívással foglalkozni, Halász Zsigának, a régi magyar mestergárda egyik buzgó és lelkes tagjának vezetése mellett. Eleinte a Budai Torna Egyesületbe járt, ahol Halász Zsiga tanított a 80-as években; tanulmányait mesterének Zsibárusutcai, majd Károly-körúti termében folytatta. Magam is itt láttam őt először dolgozni. Vivótársai azt mondják, hogy eleinte semmi feltűnőbb tehetséget nem árult el ; egy szorgalmas és akkurátus vivő volt, aki rendkívül lelkiismeretesen, de lassan haladva végezte gyakorlatait, de egyáltalán nem tűnt ki és alig mutatott olyan formát, amiből egy jószemű, gyakorlott mester már az első leckéknél meglátja a jövő bajnokét. 1894. év telén hirtelen, nagy ugrásokkal kezdett fejlődni ; úgy látszik, hogy a nagy szorgalommal megvetett alap ekkor kezdte gyümölcseit érlelni. A Magyar Atlétikai Clubnak 1895. május 12. és 13-án a fővárosi vigadóban tartott első nemzetközi versenyén megnyerte az első díjat a kardvívásban. 2-ik lett dr. Nugent Laval főhadn. (Mährisch—Weisskirchen). 3. Ferry Oszkár főhadnagy (MAC). 4. Wannorek János százados (Bécsújhely). Iványi e győzelmével nagy dicsőséget szerzett a magyar kardvívásnak és mesterének, Halász Zsigának s egyúttal nagy lendületet és energiát adott a magyar kardvívásnak s általában az egész magyar vivői életnek. A Milánóból megindult új olasz iskola, amely a mechanikának egy egész új formájával ajándékozta meg a világot, már kibontotta szárnyait és megkezdte hódító körútját Gregorich Amon ulánus főhadnagy, a morva-fehértemplomi huszérkadétiskola akkori vivómestere már az olasz iskolával próbálkozik és megnyeri a fenti vivóverseny alkalmával rendezett kard mesterversenyt és Halász Zsigát a 2-ik helyre szorítja. (3-ik Benyovits Lajos lett). Iványi fényes szereplése új tápot ad annak a hitnek, hogy a régi magyar kardiskola az új olasz rendszerrel is megbirkózik és győzedelmeskedik. Növeli az esélyeket a MAC által 1895 őszén Barbasetti Luigi, az 1893- ban Bécsben megtelepedett kiváló olasz tanítómester tiszteletére a Nemzeti Lovardában rendezett vívóakadémia, ahol úgy Iványi, mint Balogh Bódog, ama időnek kétségtelen legzseniálisabb magyar amatőrje, nagyon szépen szerepeltek Barbasettivel szemben. Sajnos azonban a mesterekről már ezt nem állíthatjuk. Nagyon természetes tehát, hogy ilyen előzmények után nemcsak a vivósportnak hívei, de az egész magyar társadalom a legnagyobb érdeklődéssel fordult az 1896. május 14—20-ka közt rendezett nemzetközi millenáris verseny felé és aggódva figyelte azt az összeütközést, amely a régi magyar kardiskola és az új olasz rendszer között végbemenendő volt. Mint tudjuk, az olasz iskola megszerezte a győzelmet. A mesterek kardversenyét Santelli Italo florenzi mester nyerte. 2-ik br. Bothmer Jenő huszár-főhada. 3. Gregorich Amon ulánus-főhadn. 4. Nádi Guiseppe. 3. Halász Zsiga. A mesterek tőrversenyének eredményei : 1. Merignac Lucien (Paris). 2. Giroldini Frederico (Velence). 3. Ryschanek Gottlieb (Bécs). 4. Tenner Henrik frigy. (Bécsújhely). Az osztrák tisztek ekkor már az olasz iskolát vívták. Az amatőrök kardversenyében 1. Ceccharini Santi bersaglieri frigy. (Florenc). Jelenleg tábornok az olasz hadseregben. 2. Iványi Gyula MAC. 3. Piacenti Marco (Florenc), 4. dr. Müller Kamillo (Bécs). A magyarok közül jól vívtak: Gáspár Kornél, Mészáros Ervin, dr. Porteleky László, Szarvassy György, Zulawszky Béla. E két utóbbi ekkor a bécsújhelyi iskolai tanfolyamon voltak. Az egész versenyen tehát csak Iványi Gyula hatalmas egyéni tudása állta meg helyét. Nagy kvalitásait semmi sem igazolja jobban, mint az a körülmény, hogy az első helyet csak egy tussal vesztette el. Az utolsó tuson múlt a győzelem. Ceccherini fejoldalt támadott, Iványi sekunddal véd, riposthoz mellet, Ceccherini közben elkapja pengéjét és szintén mellett vég. Calabresi Edvardo (Milano) egy rendkívül szenvedélyes olasz vivő beletapsol és a zsűri hosszú tanácskozás után Ceccherini javára dönti el a győzelmet. Valóban elmondhatjuk, hogy az erkölcsi győztes Iványi Gyula volt, aki fényes szereplésével megmentette a magyar kard becsületét és ha mi magyarok kénytelenek voltunk is meghajolni az új iskola tömegesen felvonuló reprezentánsai előtt, azért Iványi személyével megvédtük a magyar iskola jó hírnevét. A millenáris versenyen nyert tapasztalatok azonban gondolkodóba ejtették a magyar vivóélet komoly vezetőit, akik arra az elhatározásra jutottak, hogy mivel a hallhatatlan érdemű Keresztessy József visszavonulása után megállt fejlődésében a magyar vivósport, sürgősen szükség van a reformokra, amelyek másként el sem képzelhetők, mint az új olasz rendszer alapján. Ezért a MAC már 1916 év őszén szerződteti Santelli Italot, mint a mesterverseny győztesét, és utána egymásután jönnek be országunkba a jó és kevésbé jó olasz mesterek. Iványi Gyula maga is átpártol az olasz iskolához, felcsap Santelli tanítványának és mesteréhez közel másfél évtizedig hű marad. Nem vette át azonban az olasz iskolát a teljes rendszerében, hanem átdolgozta a magyar vérmérséklethez és nem dobta el azt, ami a régi magyar iskolában jó volt. Ezért volt kimagasló Iványi egyénisége és volt működése korszakalkotó. Vele és benne alakult ki az új magyar iskola, amelyet méltán lehet újra magyarnak nevezni, s amely ismét visszanyerte hegemóniáját a kardvívás terén az egész világon. Iványi nagyszerűen védett, szinte érinthetetlen volt, kitűnően vágott elő, pompásan alkalmazta a feltartó szúrásokat, tempója elsőrendű és lábai gyorsak voltak, mint a puskagolyó. Nagy egyéniségét legjobban jellemzi, hogy magára a mesterére, Santellire is erős befolyást gyakorolt és részben átalakította őt. A mester tanítványának befolyása alatt lett erélyesebb és keményebb és nem hiszem, hogy túloznék, ha azt állítom, hogy Santelli, Iványi hatása alatt lett magyar vívóvá. Külföldön két ízben szerepelt. 1899 junius havában Páduában a Club di Schema e Gimnastica nemzetközi versenyén 2-ik lett Galanta mögött, aki nyomban utána mester lett és 1900-ban Parisban, ahol 200 amatőr között De la Falaise kapitány után a 2-ik lett. Mindkét versenyben, de különösen az utóbbiban minden szakértő tudta és a közönség is érezte, hogy a tulajdonképeni győztes Iványi Gyula volt, de a nemzeti sovinizmus egyik esetben sem engedhette el idegennek az első helyet. Legjobban igazolja Iványi nagyszerű formáját, hogy Gregorich Amon kapitányt, aki évekig, egy egész külön methodikával készült a párisi versenyre és egész biztosra vette a győzelmet, tiszta parád-riposttal 4: 1-re megverte, így Gregorichot a 4-ik helyre szorította. 3-ik volt Gianese, az olaszok nagyhírű vívója, aki később szintén mester lett. Ezután Iványi már csak vívóestélyeken és akadémiákon szerepelt. Santilli termének egész a múlt évig szorgalmas látogatója volt. Így mutatott páratlan szerénységgel példát hogy miként kell a sportot és a nemzeti ügyet támogatni és egyben az egészséget, az egyéni erőt és munkaképességet szolgálni. Méltán elmondhatjuk, hogy ami Keresztessy József vol a magyar mesterek között, ugyanaz Iványi Gyula a magyar kard amatőr bajnokai sorában. Messze kimagasló alakjának dicső emlékét híven őrizzük meg, nemcsak mint vívónak, hanem mint egy talpig jellemes kemény öklű és gerincű, testben, lélekben és gondolkozásban egyaránt nemes férfiúnak, a magyar ifjúság ideáljának. Nem kételkedem, hogy a Magyar Vivó Szövetség sem fog emlékét megörökíteni. E tekintetben a szövetség mag mellett fogja találni az egész magyar vivóközönség legmesszebbmenő támogatását. Dr. Gerentsér László NEMZETI SPORT