Nemzeti Sport, 1922. február (14. évfolyam, 10-17. szám)

1922-02-04 / 10. szám

2 1815-től 1919-ig az MTK játékosa voltam. 1918 őszén az MTK—Törekvés szövetségi mérkőzésen játszottam. Szorult anyagi helyzetemre való tekintettel — közkatona voltam — kérni akartam Brüll Alfrédet, az MTK elnökét, hogy némi segélyben részsiteen. Közben azonban eltávoztam. Másnap reggel ezen szándékomat közöltem Winkler Ferenccel, akivel a körúton találkoztam.T Wuilfter lebeszélt arról, hogy a pályán kérjek pénzt Brülltől, hanem azt a tanácsot adta, hogy lakásán keressem őt fel. Kijelentette, hogy egész bátran felmehetek hozzá, hiszen ő, Winkler, szintén kap Brülltől pénzsegélyt. Így is tettem. Aznap délután felmentem Brüll Alfréd lakására (Andrássy út 9.), ahol a titkárnál magam bejelentettem. Pár perc múlva Brüll kijött, bevezetett az ebédlőbe a miután elbeszéltem rossz anyagi helyzetemet, 50 koronát átadott, hangsúlyozva : „Pabikám, ha valamire szül--*» ged van, nyer* hottzásn“. A mit említett MTK—Törekvis-mérközés után láttam, hogy rá rá Birselay Braunnal, Brüll Alfréd pedig Orth-tal kezetfokbán, kék ban.!:rigyet csúsztattak a kezükbe. Később Orth-től megtudtam, hogy 80 karonát kapott. Az 1919/20. bajnoki évben, a tavaszi fordulóban, mr~~^j?Tree“ Ilod vazt. csapatban játszottam. Legutolsó mérkőzésünk, amely a Stobbe-csoport bajnokságát volt hivatva eldönteni, a VII. ker. elleni mérkőzésünk volt. Dóra, játékos zárásán állandóan a VII. kerület helyiségébe, a Markstein Bertalan tulajdonában lévő Kioszkba bejárt, ott ingyen vacsorát kapott a onnan hozta a híreket hozzánk, hogy mily öe*szsegeket kapunk, ha ss csapat lefekszik a VIL kerületnek. A* összeget 10.000 koronában állapitották meg, mely összegből egy krajcárt nem láttam. A mérkőzés alatt tényleg meggyőződtem, hogy egyes játékostársaim lazsálnak. A mérkőzés után többször találkoztam általam megvádolt játékostársaimmal, — jóval a fegyelmi bizottság ítélete után — s úgy Csizmann, mint Brda bevallották, hogy tényleg 10. 33 koronát kaptak s azt négy-ötfelé osztották föl. A múlt év nyarán együtt katonáskodtam Nikolsburger és Csajka WC-játékosokkal. Az MTK és a Vasútépítő iskola jótékony óévi futballmérkőzésre megbízást kaptunk a parancsnokságtól jegyárusításra. Páholyjegyeket vittünk ki hárman Markstein Bertalannak, a VI. kerület elnökének, őt nem találtuk otthon , a feleségével beszélgettünk. Nevezett a két FTC-játékos és az ott alkalmazásba® lévő Hoffmann, VII. kerületi játékos jelenlétében a következőket mondta: „Csonti, miért nem jött hozzánk. ‘ Itt jó keresete lett volna, több, mint a KAC-ban. Ha tudtam volna, meglőttem volna magát". Mint eüntettemi a két FTC-játékossal katonáskodtam s állandóan velük érintkeztem. Egy beszélgetés alkalmával kérdeztem tőlük, hogy mi a fizetőitek az FTC-ben? „Egyelőre 1000 korosa van havonta megszavazva”, de ők kijelentették, hogy ezzel nincsenek megelégedve, mert az FTC-ben a fiatalokat elnyomják az öreg ágyuk: Blum, Pataki és Potya harácsolnak el mindent. A fiatal játékosok nincsenek megelégedve Malakyval, szeretnék őt eltávolítani, de az öreg ágyuk érthető okok miatt nagyon ragaszkodnak hozzá. Egy alkalommal Csajkával és Nikolsburgerrel menvén, panaszkodott nekem, hogy szeretne egy pár cipőt vinni, de nincs rá pénze. Matyók Aladárhoz, az FTC alelnökéhez mentünk, ahol Csajka és Nikolsburger bementek pénzt kérni, de nem kaptak. Másnap, mivel a cipőre nagy szükség volt, újra elmentünk, de most már nem Matyókhoz, hanem Blum Zoltánhoz, ahol Csajka és Nikolsburger együtt lementek, s a cipő árát 800 koronát Nikolsburger megkapta, utána együtt vásároltuk meg a cipőt. Kijelentem, hogy ezen nyilatkozatomés s önként, a legjobb emlékezetem és lelki- ismeretem szerint tettem s a bentfoglalts ,az bármikor hajlandó vagyok a bíróságnak/tvoli Felolvasás után helybenhagyólag aláíratott. — K. m. f. — Csontos Kálmán e. k. — Előttünk, mint tanuk előtt: Pálfy György a k„ Pericht Rezső e. k. • Jegyzőkönyv, felvéve 1922. évi január hó 23-án a MOVE LS* hivatalos helyiségében. Jelen voltak alulírottak. Stallmach Alajos ur megjelenvén, a következő nyilatkozatát kéri jegyzőkönyvbe foglalni: A BTCvel való találkozásunk akta tanával 1921 júniusában Kaséin történt a követező eset. A BTC játékosai tudomást szereztek, hogy a KAC csapata Kassára érkezett. Felkerestek bennünket szállóbeli lakásunkon Hajdú, Trehovszky és Kanyonnek. Beszélgetésünk folyamán többek között szóba kerülük az anyagiak. Hajdú kiérde telem: ,Mennyi zsebpénzt kaptok ti napontafu Erre én ezt feleltem, hogy napi 10 cseh korona a zsebpénzünk. A fentnevezettek ennek hallatára a szószoros értelemben kinevettek azzal a megjegyzéssel: ,fPr''Pry lehettek ilyen pulik?” „A jövedelmet hazaviseltük. Mi akármenyzsűrt keresünk, azt mind kiköltjük, állandóan egy kis vendéglőben étkezünk és annyit eszünk, a»i«t amennyi belénk fér s minden, nap elkerülünk.” Hajdú ezek után, hogy állítását megerősítse, belső zsebébe nyúlt, kivette pénztárcáját és körülbelül 100—300 cseh koronát felmutatva, mondta: „Látod, alig három-négy napja, hogy itt vagyunk és már ennyi pénzünk van. Többek között még a munkabér megtérítőéről is szó került, ám mondtam, hogy a túra folytán elvesztett hivatali munkabérem nem térítik meg. Hajdú erre a következőket válaszolta: „Szép dolog. Nézd, kérlek, nálunk pl. a Trehovszky munkanélkül van és mégis fényes munkabér* megtérítést kap, hát még aki dolgozik, sejted, hogy az mit kaphat!“ Ezera, kijelentéseimet esküvel ra hajlandó vagyok megerősíteni. Felolvasás után helybenhagyólag aláíratott. — K. m. f. — Stallmach Alajos a k- — Előttünk, mint tanuk előtt: Pálfy György s. fe., Pericht Rezső g. k. * Jegyzőkönyv, felvétetett 1922 január hó 23-én a MOVE LSz hivatalos helyiségében az alulírottak jelenetében. Saguly János ur a következőknek jegyzőkönyvbe való felvételét kéri: 1921 augusztus havában lent nyaraltam Békéscsabán s ott egy alkalommal találkoztam Jánossyval, a VII. ker. SC játékosával, aki a csatát. ..Előre" futballcsapatát trenírozta. Beszélgetésközben elpanaszoltam neki, hogy Mayer, a KAC akkori intézője mily csúnyán bánt el velem. Megkérdezte tőlem, hogy továbbra is a KAC-ban szándékozom-e játszani? Én kijelentettem, hogy nem játszom tovább a KAC-ban, valószínűleg Csabán fogok maradni. Erre megkérdezte tőlem, hogy nem volna e kedvem a VII. ker. SC-ben játszani. Én erre azt válaszoltam, hogy nem ismerem a klubot, sem a játékosokat , nem érezném jól közöttük magamat. Jánossy erre azt mondta, hogy legyek egész nyugodt, bízzak meg benne, nem fogom megbánni, ha a VII. kerületibe megyek játszani. Én kérdeztem, miért? Jánossy erre azt felelte: .Azt hiszem maga is tudja azt, hogy a VII. ker. I.Vékasei nagyon jól el vannak látva.“ Erre kérdeztem én: „A libások?” Xevtve válaszolta: „Maga is kaphat egy standot a vásárcsarnokban.“ Én hivatkoztam, hogy egyetemi hallgató vagyok. Jánossy erre ezt felelte: „Akkor megkapja az édesatyja a standot, magát meg iskoláztatják tovább, ruházattal ellátják, sőt én megígérem magának, hogy abban az esetben, ha följön Pestre, én is visszamegyek a klubomba. Én határozott választ nem kaptam. Közben Mayert a KAC-ból kibuktatták és én visszatértem a régi klubomba. A múlt év nyarán, a lengyel túráról visszajövet, Kassán játszottunk s itt találkozóink az akkor éppen ott időzi BTC csapatával. A mérkőzés lejátszása után a vacsoránál vezetőségünk pár klubtársammal eltávozott és engem ott hagytak. Ezen én elkeseredtem. Ezt észrevették és Hajdú, Trehovszky stb. odajöttek hozzám és megkérdeztek: „Mi van veled, mért vagy oly szomorú?" Erre én a következőket válaszoltam : „Hogyne lennék szomorú, mikor *-;j®ratő»éBBn sngwn egy. pár járatnodtársammal otthagy, ők pedig külön mennek mulatni." Erre azt kérdezték: „Nálatok ezt is tehet, nézz ide, nekünk hogy fizetnek, mert, ha nem fizetnek, kibuktatjuk őket”. Másnap a sétatéren találkoztunk és akkor azt mondta Bajdu: „Látod ezt a ruhát rajtam. Ezt az olasz turon szereztem. Nézd a Krongó ruháját, a5 is ott szerezte." Kijelentem, hogy nyilatkozatomat önként tettem, s kérem, hogy ez ügyben a vizsgálatot megindítani szivezkedjék, vallomásom minden soráért a legteljesebb felelősséget viselem és a bíróság előtt hajlandó lennék ezt esküvel is állítani. Felolvastatván, helyesnek találtatott stb. stb. Jegyzőkönyv, felvétetett 1922. január hó 23-án a MOVELSz hivatalos helyiségében. Jelen voltak alulírottak. Varsa Péter megjelent és a következőket kéri jegyzőkönyvbe foglalni. 1919. év őszén, akkor még érvényben lévő december 15-iki átigazolási idő előtt összekülönbözvé® intézőmmel, Mayor Bélával, elhatároztam, hogy az FTC-be fogom kérni átigazolásomat. Ezen szándékomról említett tettem Bungler I.-nek, az FTC játékosának s ha jól emlékszem, Szabival is beszélgettem erről Nevezett játékosok közölték ezt az FTC Komoróczy nevű tagjával. Komoróczy az 1019. november havi KAC —33 FC mérkőzés alatt kapumhoz jött, bemutatkozott és meghívott Erzsébetkörúti lakására. Én a meghívást elfogadtam. Enaed kezet fogtunk és Komoróczy eltávozott a kaputól. Másnap délután megbeszélt helyen Bungler L és Hungler //.-vel találkoztam és együtt mentünk Komoróczy lakására. A lakásban már várt ránk Komoróczy, Szabd és még egy FTC-tag, kinek nevét nem tudom. A fogadtatás nagyon vélyes volt és rövid beszélgetés után Komoróczy kiszólt házvezetőjének, hogy terítsen. Fényes vacsora volt és utána következtek a jobbnál-jobb borok. Este 10 óra felé Komoróczy fejbólintással a másik szobása hívott s ott megkezdődött a tárgyalás. Komoróczy felvilágosítást kért helyzetem felől. Elmondtam neki, hogy kis fizetésű állami tisztviselő vagyok és jelenleg nem a legjobb anyagi helyzetben vagyok. Megkérdezte, hogy komoly szándékom-e az FTC-be menni. Én igennel válaszoltam. Komoróczy erre kijelentette, hogy hagyjam ott hivatalomat !3 , majd gondoskodik arról, hogy egy jó állásba helyez el, azonkívül lakás, természetbeni ellátást ígért. Mikor ezt a dolgot letárgyaltuk, Komoróczy kérdezte tőlem, hogy Eisemhoffert és Jeszmást meg tudnám-e nyerni az FTC részére. Én erre azt feleltem, hogy az említett játékosoknak szólni fogok, határozott ígéretet nem tehettem. Komoróczy ekkor zsebébe nyúlt, kivette pénztárcáját és egy bizonyos öszszeget kézsrontásnál kezembe adott. Én azonban tiltakoztam ez ellen s a pénzt azonnal visszaadtam Komoróczynak. Erre ő fogta a pénzt és a zsebembe tette. Ezek után elővett 3 nyilatkozatot az én, Eisenhoffer és Jeszmás részére való kitöltés végett. Az esti villamost lekéstem s ott maradtam reggelig. Reggel azután, mielőtt még eltávoztam, Komoróczy még egy csomagot adott át és ezzel elváltunk. Hazaérve, felbontottam a csomagot, abban élelmiszert találtam s a zsebembe dugott összeget megszámoltam s az 500 korona volt. Úgy látszik, hollétemről tudomást szereztek klubtársaim is, mert Blldog Ádám formálisan vallatás alá vett. Részletesen elmondottam a dolgot , miután lebeszélt az átlépésről, én megígértem, hogy az 500 koronát a három átigazoló lapot csomaggal együtt visszaadom Komoróczynak. Boldog azonban közölte ezt még Mayer Bélával, aki magához kéretett és szintén kért arra, hogy ne hagyjam cserben az egyesületet. Elkérte tőlem a három nyilatkozatot azzal, hogy majd elintézi a dolgot. Megígérte, hogy egy öltöny ruhát csináltat s ha bármikor szükségem lesz anyagi támogatásra, csak bizalommal forduljak hozzá. Másnap értesültem a apokban arról, hogy Mayer Béla följelentést tett Oprée Rezső elnöknél játékoscsábilis miatt Komoróczy ellen, átadván neki a 3 nyilakozatot és 500 koronát. Vártán: ez ügyben vele fed Káligarítsomat, azonban asip kivetkezett le, sőt Hauer I Básta tett hét nalva szijetetette,i, az ügy már teljesen elsimult és kihallgatásra egyáltalán nem kertül sor.A Komoriczy-vacsorára vonatkozólag még a következő momentumra emlékszem: Szabó, az FTC játékosa, a következő szavakat intézte hozzám: „Nézd komcsi, gyere az FTC-be, majd meglátod, milyen jó dolgod lesz. Itt vagyok én, már hónapok óta nem mélázok s nézd, milyei kövér vagyok, elegáns lerrásom van itt, van csuda kaja és pia és csudásan élek." Múlt év tavaszán, katonáskodásom idején a kelenföldi laktanyában találkoztam Szántóval, a Törekvés jobb szélsőjével, akivel beszélgetésibe elegyedtem. Beszélgetésünk során megkérdeztem, hogy katonáskodása alatt részesül-e klubjától anyagi támogatásban. Erre ő kijelentette, igenis heti 300 koronát kap. Erre én megjegyeztem, hogy én is oly összegű támogatást kapok, míg katonáskodom. Klubomtól kapott anyagi támogatásom eredetére vonatkozólag a következőket mondhatom: 1920 november havában bekövetkezett katonai szolgálatra való bevonulásomig egyletem részéről anyagi támogatásban nem részesültem. Bevonulásommal egyidejűleg beszüntették hivatalomban élvezett fizetésemet és a kedvezményes ellátást. Katonai zaoldom és étkezési pénzem (megtakarított vagyonon, nem lévén) nem volt elegendő arra, hogy magamat fentartsam, így 1921 tavaszán arra kényszerültem, hogy Mayer Bélát felkeressem és tőle katonáskodásom tartamára némi segítséget kérjek. Mayer Béla ugyan megígérte ezt, azonban a támogatás csak a húsvéti német túra után következett be. Ezzel a támogatással 1921 október 3-ikan bekövetkezett leszerelésemig éltem, azután visszakerültem hivatalomba, s így megszűnvén kényszerhelyzetem, támogatással tovább nem éltem , azóta egyetlen fillért sem kaptam. Itt jelentem ki, hogy ezen nyilatkozatomat önként, legjobb emlékezetem szerint tettem s a benfoglaltakat bármikor hajlandó vagyok a bíróság előtt esküvel erősíteni. Felolvastatván, hilyegnek találtatott. —* Kmf. Varga Péter sk. Előttünk: Pilfy György sk., Pericht Rezső sk. Ehelyütt még egy szavunk van a labdarúgás híveihez. A sportot megmételyező álamatőrséget csak akkor irthatjuk ki teljesen, ha minden őszinte ember mellénk áll. Felhívjuk a játékosokat és a közönséget, hogy az álamatőrségre vonatkozó minden adatát rendelkezésünkre bocsássa. Ne sajnálja senki se a fáradságod és ha valamely konkrét adat birtokában van, jöjjön fel a szerkesztőségünkbe (VIII., Rökk Szilárd utca 4.), ahol mi jegyzőkönyvbe foglaljuk az általa elmondottakat. Csak a nyilvánosság előtt való tisztogatás mentheti meg a magyar labdarúgósportot mai válságából! Nemzeti Sport Szombat, 1922 február 4 Fiume kávéház a JEAC törzsasztala Az összes külföldi és magyar sportlapok Tulajdonos: Meuxner ötivzláif Gs&adep-fére W elténímMvés&ékz MSJFQ er,áztál. Opalograph JtészüWc Sokszorosít kéz- és gépkést, rajzot, szSafi&Sot tetszés szerinti színben egyszerű kezelés, olcsó ütem, nem kopik. Teljmentesen bemutatja: JBLYfotóipar Budapest, IV. ker., Peren estektér: ?, féle:.Telefon 122-itt.