Nemzeti Sport, 1922. december (14. évfolyam, 109-121. szám)
1922-12-02 / 109. szám
2 A Slavia felmondja a sportbarátságot a bécsi Amatőrökkel, mert Aloisi Vilmos dr., az Amatőrök intézője, a legutóbbi prágai Amatör—Slavia mérkőzés alkamából olyan éles sajtókampányt indított a Slavia durva játéka és a prágai bírók „haza-bíráskodása" ellen, hogy annak hullámai még a svéd Sdrottsbladet-be is eljutottak. Ezt már megsokalta a Slavia és most kurta levében közölte az Amatőrökkel, hogy addig nem érintkezik vele, amíg Meisl dr. így gázol becsületükben. A zágrábi SK Gradjanski nyilatkozatban cáfolja azt a hírt, hogy Schlosserral akár közvetlenül, akár közvetve tárgyalt volna tréneri szerződtetés végért-300 millió osztrák koronába kerül a Hohe Warte-pálya vízlevezető berendezésének kiépítése. A csehek által megszállva tartott Felvidéken a Szlovenszkói Magyar Labdarúgó Szövetséghez tartozó egyesületek között lefolyt bajnoki küzdelem, az elmúlt héten a kerületekben befejezést nyert. Az első helyre a pozsonyi (nyugati) kerületben a Ligeti SE, az érsekújvári (közép) kerületben az Érsekújvári SE, a losonci kerületben pedig a LAFC került. A bajnokságért folytatandó további küzdelemben az erőlteti három egyesület csapata fog résztvenni és pedig olyként, hogy a december hónapban megtartandó középdöntőben a LAFC az Érsekujvári SE-e mérkőzik s ennek a mérkőzésnek a győztese fog Pozsonyban a Ligeti SE-el játszani. Ez az eredmény azonban nem fogja hű képét adni a Felvidék futballsportjának, mert a bajnoki küzdelemben a két legerősebb kerület, nevezetesen Kassa és Ungvár neoe vettek részt, ami azzal magyarázható, hogy a SzLSz feloszlatása után az említett kerületek működése egy ideig stagnált. Sőt a kerületek szervezetének kialakulása még most sem történt meg s az összes ügyeket jelenleg is teljhatalommal Várnai Ernő egyedül intézi. E kerületek mindegyikében a bajnoki mérkőzések helyett egyfordulós díjmérkőzéseket rendeztek, amelyet a kassai kerületben a KSC gólaránnyal nyert meg a KAC ellen, az ungvári kerületben pedig az UMTE vezet. Denhoffer, a fiatalabb birógeneráció egyik ambiciózus és tehetséges tagja vasárnap vezeti századik mérkőzését- Denhoffer egyike a leglelkiismeretesebb biróknak, akit mindenkor szívesen látnak a csapatok. Ha szorgalma és ambíciója továbbra is megmarad, még találkozunk vele nagy mérkőzéseken is. Stampfer Sándornak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a bankszövetség intézőbizottsága, mert az egész szezon alatt a bíróküldést és a pályák megszerzését, valamint elosztását közmegelégedésre intézte. A bankszövetség alig tudja lebonyolítani mérkőzéseit az ősz folyamán. Egymásután maradnak el a mérkőzések: Angol-Magyar—Pesti Hazai, Hazai—Belvárosi, Angol-Osztrák—Hitel és a kényes, azonkívül nagyon elfoglalt bankfiók a téli rövid napokban már aligha jelennek meg a fagyos pályákon . A válogatott mérkőzés után Kiss Gyula, a magyar szövetségi kapitány a következőiket mondta: el• Nem a csapatban csalódtam, hanem 8 az egész magyar futballsportban. Most nyílt ki igazán a szemem, most láttuk , csak meg igazán, hogy mennyire elmara- dottak vagyunk. Óriási a differencia a két csapat között. A mi játékunk nem említ- hető egy napon az osztrákokéval. A mi stílusunk primitív az osztrákoké mellett, a mi munkánk kontármunka, a szó szoros értelmében véve nem tudunk futballozni. Gyökeresen meg kell változtatnunk játék- stílusunkat. Évtizedekkel ezelőtt futballozott így Európa, a múlt romjaiból nem lehet megélni. Az osztrákok már átalakultak, átvették a modern futballt, mi még nem. Nem dicsérek senkit, nem kritizálok senkit, mert nem emiatt a 11 játékos miatt vesztettük el a mérkőzést, hanem a stílusunk, a szisztémánk, a futballunk rendszere és játéktudásunk elmaradott-sága okozta vereségünket. Ez a leglasujtóbb kritika, ami a magyar futballsportot hosszú évek óta „hozzáértők" részéről érte. Hogyan, hát annyira sülyedt volna a magyar futbalsport azóta, hogy Kiss Gyula szövetségi kapitány? Hiszen — emlékezzünk csak vissza — azelőtt kritikusi minőségében, sohasem a magyar futballsportot, vagy a válogatott játékosokat, hanem a válogatás rendszerét hibáztatta. Vagy igaza van tehát a szövetségi kapitánynak és akkor a magyar trénerek nem értik a dolgukat és igazán csodáljuk azt a külföldi egyesületet, mely magyar trénert alkalmaz, vagy magyar játékost szerepeltet csapatában, vagy pedig nincs igaza és akkor másutt kell a kudarc okát keresni, nem a magyar futball visszamaradottságában. Megkérdeztük tehát a vezetőcsapatok trénereit, mint akiket ez a nyilatkozat bizonyára a legkellemetlenebbül érint, hogy saját közvetlen tapasztalatuk mennyiben fedi a szövetségi kapitány mgállapításait. FP ONTZ DÖME, az MTK és a Vasas trénere a következőket mondta lapunknak: — Nem kell félteni a magyar futballsportot. Olyan tehetségek nőnek, gyarapodnak, amilyenekre bizton lehet fölépíteni a jövőt és jó kezekben, jól összeválogatva nehéz perceket szereznek majd az osztrákoknál keményebb ellenfélnek is. Ehhez azonban a játékosok tudásán kívül az, is kell, hogy azokat állítsák a megfelelő helyekre, akik tényleg odavalók. Tóthról például mindenki tudta, hogy formán kívül vag, ugyanez fokozott mértékben köztudomású volt Zatykó Ferencről is. Ha tehát a csapatból ki is hagyták Kovácsot (VII. ker.), tartalékként mást nem is lehetett volna beállítani. A meccs elvesztése egyetlen szerencsétlen körülményen múlt: vannak kitűnő kapusaink, hátvédeink és csatáraink , de fedezeteink nincsenek. Könnyű dolga volt tehát az osztrák halfsornak, hiszen a mi csatársorunk felőrlődött a labda messzerzéséért folytatott küzdelemben, holott azt hiszem, tálalva kellett volna kapnia a halfoktól. Ezenkívül, a futball 30%-ban szerencsejáték. Ha ez a 30% történetesen a mi részünkön van, könnyen megfordított lehetett volna az eredmény. A modern futball? Én hosszabb ideig voltam Pozsonyban, láttam játszani a Spártát. Hát kérem, nem az az igazi futball. Mi sokkal inkább megközelítjük az ideálist és ha megfelelő halfok fejlődnek és az illetékesek nem hagyják teljesen figyelmen kívül az olyan kiválóságokat, mint például Berkes, akik nincsenek folyton a nyilvánosság előtt, de akiket a képességük folytán már régen „felfedezhettek" volna — ismét nagy nemzetközi győzelmeknek lehetünk hőse’ POZSONYI IMRE, a Zuglói AC trénere ezeket mondta! — Kérem, én harminc éve ismerem Kiss Gyulát, nagyonjóban vagyok vele, egyáltalán nem akarok vele polemizálni. Én is azt mondom, hogy nagyon leromlott a magyar futball nívója, de ennek egyedüli oka az, hogy a középiskolákban elhanyagolják a német tornát. Olyan gyenge a felsőtesttel, mint amilyen a "mi játékosainknak van, nem lehet eredményes játékot produkálni. Tessék a klubbotnak elővenni télen is a játékosokat, legyen az a téli torna olyan kötelező, mint a pályatréning, pótolják a klubbok azt, amit az iskola elmulaszt. Elnéztem az ifjúsági meccs szereplőit. Igen csekély kivétellel cingár, erőtlen gyerekek. Ez a jövőnk?! Ilyenekből nehéz nagy futballistákat nevelni? Miért voltak az osztrákok eredményesek! — Mert minden emberük atléta a szó klasszikus értelmében. Hifsoruk azt a folytonos romboló munkát végezte, melyet én is tanítok és ellentétben a mi halfsorunkkal, minden labdát stoppolt. Nem az a hakinak a feladata, hogy kapásból elvágja magától a labdát, hanem hogy odatálalja annak a partnerének, aki momentán a legkedvezőbb helyzetben van. Én most láttam Tóthot először játszani — de azt mondhatom, hogy ez az ember nemcsak hogy most nem nagy játékos, de sohasem lehetett és véleményem szerint nem is lesz az. Addig nem lesz tisztességes futball Magyarországon, amíg a játékosok felső testük fejlesztésére nem fordítanak ugyanannyi gondot, mint teszem azt a fejelésre, vagy más technikai részre. Az előforduló alattomos, durva faultok is erre vezethetők vissza. A játékos érzi, hogy a test a test elleni férfias küzdelemben alulmarad, meg nem engedett eszközöket vesz tehát igénybe, hogy a „kölcsönt" visszaadja, a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Igaza lenne a szövetségi kapitánynak akkor, ha a magyar futballsport nívóját a válogatott csapatnak az osztrákok ellen mutatott játéka jelezné. Ez azonban szerencsére távolról sincs így. Győztek az osztrákok, mert az ellenük felállt magyar csapatnak olyan volt a halásora, hogy lehetetlen volt nem győzni ellene. Győztek az osztrákok, de ez a győzelem nem a „modern stílus“ diadala volt egy szintén stílussal, mondjuk „ami elavult" stlusunkkal játszó együttes ellen, hanem legázolása egy csapatnak, melyben nincs egység, akarat és egyetértés. A legegyszerűbb ellenszere ennek a belerobogó „modern" stílusnak, ha nem játszom magas labdákkal és rögtön passzolok, tehát nem adok alkalmat a testi erőfölény és súlytöbblet kihasználására. A magyar csapat ezt nem ismerte föl, ami nem nagy futballintelligenciára vall, viszont a szövetségi kapitánynak hivatalból tisztában kell ezzel lenni és például a félidőben figyelmeztethette volna erre a játékosokat- Az pedig már nem stílus, hanem jellemhiba, ha valaki a válogatott mérkőzésen partnereit klubszínek szerint osztályozza és a neki kevésbbé szimpatikusakról tudomást sem vesz. Tény, hogy sok úgynevezett „nagy játékos" nincsen tisztában a stílus-ábécével, de hiszen az idén tíz válogatott mérkőzés volt, néhány trial-mérkőzéssel és szövetségi tréninggel, amelyeken kevés kivétellel ugyanazok a játékosok vettek részt, — ha valaki komolyan törődött volna a válogatott csapat egységes stílusával, ezt eddig már elérhette volna. Hiszen ezeknek a játékosoknak a technikája csaknem tökéletes, amit tehát mondanak nekik, meg is tudják csinálni. Aki a klubmeccseket is figyelemmel kísérte, az ezután a tényleg gyászos mérkőzés után sem törhet pálcát a magyar futballsport fölött. Az MTK impozáns győzelme a WSC és a Rapid fölött mindenre inkább alkalmas, mint az osztrák fölény bebizonyítására.. Azt hiszem, a szövetségi kapitány is csak első meglepetésében nyilatkozott ily elkeseredetten, komolyabb megfontolás után ő is belátja állítása igaztalansá- gát- SCHLOSSER IMRE, a VÁC trénere a következőket mondta: — Annyira keserű ez a nyilatkozat és úgy halmozódnak benne a kövek a magyar futballsport állítólagos sírjára, hogy azt kell hinnem, aszövetségi kapitány Bécs óta nem látott magyar cspatot játszani. Ez a válogatott meccs tényleg alkalmas volt arra, hogy lehangolja azokat, akik a győzelmet biztosra vették. És az volt a legnagyobb baj, hogy a játékosok is ezek közé tartoztak és mikor látták, hogy nem megy minden úgy, ahogy szeretnék, hogy erősebb ellenállásra találnak, mint várták, elvesztették kedvüket és bizalmukat nem a stílus hiányzott a csapatban, hanem a kedv és lendület. Nem tudok az osztrákok stílusáról sem olyan töltetlen elragadtatással szólni. Ezt a meccset nem az osztrákok nyerték meg, hanem a magyarok veszítették el. SCHÖFFER IMRE, az NSC trénere: — Csak egyet ismerek el Kiss Gyula nyilatkozatából, hogy „óriási differencia van a két csapat között". De nem úgy, ahogy ő gondolta, az osztrákok előnyére, hanem a miénkre. Merem állítani, hogy a tudás tekintetében nincs egyetlen egy játékos sem az osztrák csapatban, amelyik a mieinknél jobb volna. A mi stílusunk nem primitív azt osztrákoké mellett, mi igenis tudunk futballozni, a mi játékunk az igazi futball és nem az osztrákoké, akik a modern futballnak megfelelően már átalakultak . A vasárnapi játékban óriási volt a differencia a két csapat között, de csak abban, hogy az osztrákok játszottak ellenünk, a jobbnak tartott csapat ellen úgy, ahogyan mi játszottunk Bécsben a jobbnak tartott osztrák csapat ellen. Nekik szerencséjük volt akkor, hogy ki tudtak egyenlíteni, holott több góllal győzhettünk volna, nekünk azonban most nem volt szerencsénk. Tudunk-e futballozni ! A magyar trénerek válasza a szövetségi kapitánynak HOLITS ÖDÖN, az UTER trénere RADOCZY kriléz ML [MAC] St. IV., Arany János-u. 18. II. Telefon: 198-00 és 154-52 Varrott talpú footballcipő 350011 1208 MACHER-nál, Podmaniczky-u. 45, Iasznált plaszé-liBzIyHJiel leskink! ^ Testvéreit !, Rákóci-tér 10, Karptemtein-u. 31 és Cserhát- t. 11 Megét»fc&ztek &'• JC. Pooper* cipő újdonságai Bauer, Gyár utca IS &S©ms©fi $gs©srft Szombat, 1922 december 2. Az osztrák-magyar szépséghibái Még hétfői számunkban megemlékeztünk arról, hogy a válogatott meccs lakomáján a jubileumra való tekintettel kölcsönösen megajándékozta egymást és játékosait a két szövetség. Tapintatból nem akartuk összehasonlítani, mit adott az egyik és mit a másik szövetség, most azonban, hogy a bécsi sajtó is foglalkozik ezzel az üggyel, fölmentve érezzük magunkat és leközöljük a W. S. Tagblatt idevonatkozó híradását. Az osztrák játékosok az u. n. Corinthian plakettet kapták bronzból márványlapon, az osztrák szövetség pedig hatalmas nagy márványlapot hasonló, de sokszorosan nagyított mértékű bronz plakettel. Az osztrák játékosok nagyon örültek a gyönyörű ajándéknak, a magyar játékosok már kevésbé voltak elragadtatva attól a szegényes plakettocskától, amit az osztrák szövetségi kapitány alig- alig mert nekik átnyújtani. Már ez is elég kínos volt az osztrák vezetők részére*, de egy még kellemetlenebb jelenettől a ma gyar szövetség vezetőség mentette meta őket. Szerencsére gondoskodtak ugyanis nemcsak csokorról, hanem megfelelő, szalagról is és így Meislék hamar eldughatták a magukkal hozott piros-fehér-piros papírszalagot, amely így visszavándorolt Bécsbe. A W. S. T. ajánlja a szalagnak az osztrák sportmúzeumban való elhelyezését, az utódok legalább elővehetők majd az 500-ik mérkőzéskor, hisz csak egy nullát kell majd hozzányomtatni . Jellemző az osztrák szövetség elnökségének fösvénységére, hogy mindössze 30.000 koronát adtak Schwetz mérnöknek, az expedíció managerének, aki azután kénytelen volt Minder pénztárost megpumpolni. Az osztrák játékosok különben a győzelmi mámorban meg is feledkeztek a zsebpénzről és csak amikor hétfőn hajnalban Bécs tornyai feltünedeztek és a szürke, hideg reggel a rideg valóra ébresztette őket, annál erélyesebben kezdek követelni a megszolgált diétákat. A Belveder-kávéházban, ahol a Bécsbe viszszaérkező csapatok a reggelit szokták elkölteni, a megijedt vezetők hamar kifizették legalább részben az „illetményeket", mire a hátralék sürgős kifizetésének esküvel való megígérésére a játékosok elálltak abbeli szándékuktól, hogy az ÖFV elnökének lakása elé vonulva tüntessenek a zsebpénz késedelmes kifizetése miatt A csapat egyik sok vihart látott tagja így nyugtázta az összeget: Hála Istennek, már azt hittem, hogy ezúttal semmit sem kapunk. Pedig jól ellátta volna a feleségem a hajómat, ha megtudta volna, hogy ingyen játszottam!! Nincs többé drága ruházkodás! POPPER TESTVÉREKNÉL Szondy u. 23. Telefon 126-59 uraságoktól levetíti férfi-, fiúruha nagyáruházában Az ÉGISZERFÉMHArc brilliáns, ezüstért óriási árat fizet, alsóerácsor 3. (Rákóczi-út sarok)Ess neműt a palást, sarkalást, javítást mindenféle sportcipőkre, elismerten legjobban készít VEZUV S&s5nmis8p@tauil6 1211 Vt. Felsőprácsor utca 43. ntm. __ ____ kitűnő cikkei sportolók részére a&sg? -w.? sésborszesz, mertholsősborszesz Mm&st JKTQL AA JaL Brazm-fluid MILÁN GYI. SPORT EMJ3ROCATION