Nemzeti Sport, 1923. február (15. évfolyam, 14-25. szám)

1923-02-03 / 14. szám

g A két csapat felállítása a követ­kező volt: TJTE: Knoll—Fogl H, Fogl HL —Peres, Baubach, Kelecsényi—Blu­­hon, Rosa, Priboj, Schaller, Szidom Francia kombinált: Cottenet (Olimpique válogatott) — Meyer (Red Star, válogatott), Baron (Olimpique)—­Marion (Red Star, válogatott), Belaonsté (Olimpique), Mistral (Olimpique, válogatott), Gordon (Red Star), Stuttler (Olim­pique), Mereier (Olimpique), Nao­­din (Red Star), Sentubéry (Red Star, válogatott). f Tanácsülés Futballdráma 2 felvonásban. ELSŐ FELVONÁS. . (Történik 1924-ben a Professzio­nalista Alosztály tanácstermé­ben. A terem berendezése ugyan­olyan, mint volt 1923-ban. A ta­nácstagok is a régiek. A változás legfeljebb csak annyi, hogy a Schlosser Imre arcképe mellé oda került a Spéci és Orth olajfestésű ábrázolata is. A képek fölött egy­másra boruló két kis nemzetiszínű selyem zászló porosodik ezzel az aranybetűs felírással: A tiszta professzionalizmus rettenthetetlen Úttörőinek — a hálás MLSz. A magyar pirner mellett, jobbról és balról, a Kardos N. István és Ács Tivadar művészi mellszobrai álla­nak magas márványoszlopokon. A két szobrot havonta friss babérág­gal disziti a­­ kegyelet.) Elnök: gyaluló Lajos tanácstag úr kért szót Gyaluló: Tisztelt Tanács! Ritkán kérek szót de ha szót kérek, annak van teteje. Most is olyan esetet kell szóvá tennem, amely felhábo­rít mindenkit akinek a szívében­­olthatatlan lánggal ég a magyar professzionalista futballsport sze­retete. Tudjuk, miről van szó, uraim." A magyar professzionista válogatott csapat két tagjáról van szó, két kiváló profi futballista el­tévelyedéséről, vagyis inkább bű­néről, a professzionalizmus ellen elkövetett vakmerő merényletéről. JSz a két ifjú... Közbekiáltások: Melyik két ifjú? Gyaluló­ ...Majd arra is kitérek... Itt a két ifjú megtette azt, igen t­isztelt uraim, hogy részt vett a Bu­dapest­ Madrid válogatott mérkő­zésen­ A spanyol főváros hi­­dalgóit és donnáit elragadták a já­tékukkal, igaz, ezt a javukra írom. Viszont megtették azt,­ hogy bár teljes tíz napig voltak távol Bu­dapesttől, nem fogadtak el nem­hogy száz pezetát, hanem egy rongyos maravédit sem. Tenyeres Árpád: Mi az a mara­­védi? Gyaluló: Szomorú fényt vet az ellenőr arra, hogy mindent tud, csak épp ezt nem tudja. A raara­­védi: pénz. Olyan, mint a fillér a ma. Adjon az Isten Tenyeres ar­nak egy zsákkal belőle... (Viha­ros derültség.) De folytatom... Nem fogyták el a fizetést sem, még­pedig azzal az indokolással, hogy a hazáért nem elég semmi áldozat s megvetnék önmagukat, ha csak pénzért tudnának lelkesen játszani, amikor Magyarország címere ékes­kedik a szívük fölött... Felkiáltások: Hallatlan! Ki volt az a két álprofesszionalista? Neve­ket kérünk! Gyaluló: Az egyik Dugó Dániel... Unsereiner Sándor: Gondoltuk mindjárt! Ez a Nemzeti Sport iz­gatásainak a következménye... . Gyaluló: A másik Beck Bálint... Hát, tisztelt tanács, kérdem az el­nökséget, hajlandó-e tűrni, hogy így csapják arcul, köpjék szembe a mi színtiszta professzionalizmu­sunkat? Így hágják át a szabályo­kat? Lelkes felkiáltások: Nem tűrjük! Fegyelmi elé velük! Ki kell dobni őket az amatőrök közé... Zsarnokóczay dr. (belép a ta­nácsterem ajtaján. Általános meg­döbbenés, majd szenvedelmes fel­kiáltások.) Ki vele! Eltévesztette ajtót! Ez profi tanácsterems­égének piaradjanak kint! ÁnM 83. És Gyaluloc Lajos barátom elmon­­­dott, szóról-szóra igaz. Nem úgy igaz ugyan, ahogy ő elmondja és nem olyan értelemben igaz, ahogy önök tudni vélik, dehát ez nem fontos. Az a fontos, hogy én itt va­gyok s megmondhatom önöknek a szemükbe, hogy mindezt én láttam előre, meg is mondtam már két éve, de akkor nem hallgatott rám senki. Sajnos, ide juttatta futball­­sportunkat a folytonos izgatás, a konkolyhintés, a konkurrens gyű­lölködése. Annál szomorúbb ez, mert én mindig azon voltam már az amatőr állapot áldatlan korsza­kában is, hogy a játékost fizetni kell. Fizetés nélkül nincs lelkese­dés. És most akadnak játékosok, akik lecsúsznak erről az erkölcsi bázisról... De azért, ne bántsuk őket, uraim. Ki tudja, talán fele­más fuszeklit vittek agy útra? Ké­rem jelentésem tudomásul vé­telét. Újlaki Róth Lajos: Hát, tisztelt tanács, van ennek a kérdésnek egy mellékzöngéje. Megvan a ma­ga sajátos ize. Igaz, hogy ez az iz nem iz, afféle nemi iz... (Derült­ség. Felkiáltások: Nonono!) Egyéb­ként pedig köszönöm a magam nevében is a szövetségi kapitány úr magasröptű jelentését. Teljesen igaza van. Illetve nincs teljesen igaza, mert például az én játéko­saim közül nincs egyetlen egy sem, aki el ne fogadná a fizetést, a mun­­kabérmegtérítést, a valutát, ha mindjárt lengyel márkában is. Felkiáltások: Nono! Akad önök­nél is amatőr! Unsereiner Sándort Igen tisztelt uraim! Igaza van a szövetségi ka­pitány úrnak, igaza van Újlaki tanár úrnak is és igazam van ne­kem is. Szomorú az eset, de nem kétségbeejtő. Ha itt ülne, nem mondhatna m­ást Apponyi gróf Al­bert sem. Egyébként pedig bízzuk a dolgot a szövetségi kapitány úr­ra, mert én az amatőröket és a spanyolokat ki nem állhatom, nem is szerettem soha. Valaky Mmás: Tisztelt tanácsom min­dig azon voltam azon vagyok most is hogy a kettéválasztásnak itt az ideje vagy ama­tőr vagy profi és mindig mondtam hogy az amatőrizmust el kell törülni miért is kérem indítványom elfogadását (Lélekzetet vesz, mire az elnök hirtelen bezárja az ülést) MÁSODIK FELVONÁS. (Történik 1924-ben, az MLSz amatőrosztályának tanácstermé­ben. Az amatőrök tanácsterme je­lenleg az MLSz fürdőszobája. A szobában hárman szoronganak.) Elnök: * Zsarnokóczay úr kért szót Zsarnokóczay: Az Opata-ügy. A Spéci-ügy. E kettő kell nekem. Most majd elmondom a véleménye­met. Ihász bácsi (benyit): Tisztelt ta­nács, menjenek már haza, mert kell a fürdőszoba, ne rontsák itt a levegőt És én is söprögetni aka­rok. (Elnök az ülést Ihász bácsi a fürdőszobát hirtelen bezárja.) Nemzeti Sport Szombat, 1921. február 8. AZ ÖSSZES SPORTEGYLETEK Ahol Kemál basa az úr... A török futball — A különböző népfajok külön szövetségekben játszanak Az európai politika nagy kérdé­sei között előkelő helyen áll a tö­­rökség kérdése. A közönség foko­zott figyelemmel kiséri Kemál basa személyét a törökök hősét aki a Dardanellákon túlra szorított törökség lelke és esze. És a sport mely szorosan követi az élet útját szintén fokozódó érdeklődéssel te­kint a föld felé, amely Kemál ne­vétől hangos. Vájjon van-e sport s ha van, milyen a testedzés a fél­hold égisze alatt vájjon az izlám milliói bekapcsolódtak-e már amúgy igazában a nemzetközi testedzés forgatagába. Ez az aktuális kérdés sorra fog­lalkoztatja a külföldi szakújságo­kat Ezek töredékes híradásai, el­sősorban a hannoveri DSZ cikkei alapján alkalmunk van egy kis összefoglalást adni a török sport­ról, melynek éppen olyan érdekes és különös a berendezése, egész fölépítése, mint a török nép lelkéé. Természetesen a törököknél is a futball a legnépszerűbb sport! És a futballban nem sokkal marad el a többi európai országtól a tö­rökök birodalma. Hatalmas tömeg rúgja a labdát s a török futball, mely már a háború előtt is kiemel­kedett a jelentéktelenségből, ha még méltó ellenfélnek nem is tu­dott teljes mértékben mutatkozni, ma már jelentékeny erőt reprezen­tál és a háború után, különösen a tavalyi és idei év folyamán új, ha­talmas lendületet vett A háború előtt csak a kelet elsői voltak ők. Válogatott csapatuk is szerepelt Görögország, Itália és Ausztria ellen. Az igazi fellendülésben, mely most is tart még, nagy érde­meket szereztek maguknak a né­metek. Ahogyan az osztrák és a magyar futball megszületésében a főszerepét az angolok vindikál­hatják maguknak, úgy a törököké­ben a németeket illeti a legna­gyobb dicsőség. A legtöbb nagy tö­rök csapatnak van egy-két német játékosa vagy trénere, aki a csa­pat kiképzésén kívül organizáció­jában is rendkívül hasznos mun­kát végez. A török futball legérdekesebb t őrülete természetesen Stanibul, Konstantinápoly. A csodálatos vá­ros lakossága idők folytán a leg­­teljeseb­b piértékiga,­­tegyes lett. Nincs az a Nevi-Tork,­ abc'' annyi és oly különféle náció fordulna meg, lakna és élne, mint az Arany­szarv városában. És a konstanti­nápolyi futball e szerint a nemzeti tagozottság szerint teljesen külön­álló, önálló csoportokra oszlik. Négy nemzeti szövetség működik a városban, négy nemzeti szövetség rendez bajnokságot és él külön, rendes, önálló életet. A négy közül első helyen áll a török szövetség. Ennek a szövetségnek az egyesü­letei két liga keretében mérkőznek, azonban ez a két liga egyenrangú, nem egymásnak alávetett, mint máshol az I. és I. liga s a külön­állóságuk oka az, hogy az egyik ligának a csapatai péntekenként játsszák le mérkőzéseiket (Pénteki Liga), a másikét pedig vasárnaponként (Vasárnapi Liga). Újabban ez az elkülönültség kezd engedni , már több csapat van, amelyik úgy a pénteki, mint a va­sárnapi ligára nevezett 8 részt is vesz azon. A legjobb csapat, egyéb­ként a török földön legszebb fut­ballt játszó együttes is a konstan­tinápolyi Gálát a Serail Club, amelyik az elmúlt esztendőben ná­lunk is vendégszerepelt egy kö­zépeurópai (német-, svájci-, osz­trák-, cseh-, magyar-) túrája kere­tében. A bajnokcsapat mögött so­rakozik a többi klub, amelyek azonban nem sokkal maradnak el a vezető mögött Ezek a klubok a Fener Bagrese, Altun Ordu, Su­­leymaniek, Anadolou Hisszar, Beyler Bey, Vefa. A török egyesü­leteknek van egyébként a legtelje­sebb mértékben, többé-ke­vésbbé már tökéletesen kiforrott stílusuk. .Különös az ő játékuk. — írja az egyik német lap — a csapat a leg­teljesebb csendben játszik. Nincs egy ember, aki zavarná a bírót, nincs egy ember, aki közbeszólna a meccsen, senki nem reklamál, senki nem protestál, halálos csend­ben játszik a csapat, legfeljebb vagynéha hangzik fel egy-két szó, akkor is csak a csapatkapitány kommandója: Oschouk! (hamar), vagy Bourda. (hozzám értelemben). És a re­ndkívül szangvinikusan, s lelkesen, ros­szel, tűzzel játszó csa­­pathoz szinte teljesen nem illő az a hangtalan némaság, amelyben végigküzdik a meccset És győzze­­nek, vagy veszítsenek, soha nera lát, nem hall az ember elégedetlen­­séget, veszekedést, ha győz, a csa­pat, egymás közit szorítgatja bol­­dogan a győztes tizenegy, ha ve­szít, akkor lehajtott fejjel megy mindenki a maga útjára." A török szövetségnek van ter­mészetesen a legnagyobb nemzet­közi összeköttetése is, csak a múlt­kor adtunk róla hírt, hogy a fran­­ciák maguk keresik a velük való összeköttetést úgyhogy az idén ősz­re valószínűleg már megrendezik a francia-török válogatott meccset Ha a jelenleg nagy for­mában levő franciák ellen nem is sok eséllyel startol a félhold csa­pata, a mérkőzés sorsa koránt sincs elkönyvelve a franciák részére, mert a lelkes török csapat a hazai közönség fanatikus biztatásától kísérten, erős próbára teszi majd a hosszú útról jött francia játékosok képességeit Lélekben, stílusban, szellemben, no meg tudásban is egészen más a török után rangban következő görög szövetség. A görög csapatok hírhedt mécs­esei, lármás, mindig veszekedéses küzdelmei egészen más képet mu­tatnak, mint a török meccsek. A görög csapatok egyébként csak egyetlen egy liga keretében küz­­denek, melyben vezető szerepet a Tatadla és Ismatia Club, valamint a Pera Club játszik. Harmadik a rangban az örmény szövetség, amely ugyan két ligáért­­ átesik, de nem áll azon a nívón sem, ame­lyen az egy ligáért küzdő görögök szövetsége. Az örmény liga élén a Club de Pera áll Végül a negye­dik szövetség az izraelita szövetség, amely szintén egy liga keretében bonyolítja le csapatai mérkőzései Az izraelita szövetség egyesületei közül legtöbbet ér a Makkab! csa­­paté, bár a többi a cseh és román területekről már ismert nevekkel ellátott csapat sem marad el sok­ban mögöttük tudás dolgában. A törökök legjobb játékosa egyébként a most Németországban élő, jelenleg a karlsruhei FönlS színeiben szereplő ’Bekir fetó. A többi sport nagyon másodren­dű szerepet játszik Törökország. Az atlétika ugyan nagyszámú hívővel kedhet, de ezek között rendkívül csekély számban akad dobó atléta, annál több a futó, főleg sprinter és az ugró. Dolgozni azonban ők is dolgoznak, erre vall hogy sike­rült a franciák ígéretét megnyer­ni egy francia-török atlétikai via­dalra. A hockey, box és tenniss érdemel még említést, mint amely sportoknak szintén van hivő sere­gük Kemál basa országában. Fő­leg a török boxoló anyag nagy­szerű, azonban nincsenek még ki­képezve úgy, hogy az európai nagynevű boxsampionokkal a küz­delmet győzelem reményében ve­hetnék föl. A tenniszt pedig tulaj­donképen nem is nevezhetjük nem­zeti sportnak, mert bármilyen nagy számban is akadunk tenni­­szezőre, ezek legtöbbje angol és francia. A török sport tehát halad és kö­veti Európa többi országát. És nincs messze az idő, amikor majd ez a nagy és jó anyag egyszerre csak a nyakára nő a többi nép fiainak, mint ahogyan az alig is­mert spanyol futball egyszerre csak a semmiből a legmagasabb nívóra emelkedett. Művész Szilfa© (Csengeri-utca 63) irodalmi Kabaré műsor. Kezdete este fél­i órákon Ünnep- és vetamap tét előadás.

Next