Nemzeti Sport, 1923. április (15. évfolyam, 38-51. szám)

1923-04-01 / 38. szám

'■•:■/. Mik? Száz év uralva? — döl- ijesztette ki a mellét John bácsi. — Máris többet tudunk, mint Buda­pest. Nem hiszi az úri Mosolyog? Ke­­leit várjon, mindjárt mutatok va­­táshit.... de, mondja csak, nem jár el aztán a szája? Miután a legteljesebb titoktartá­­somról biztosítottam, dános bácsi káron fogott, megkerültük a­ tele­pet, amelynek a végében kocsi­szín áll. A bakter kinyitott egy kis ajtót, bevezetett a kocsiszínbe s pár pillanat múlva már egy tenyérnyi ablakocskán­­nézdelődtem kifelé. A telep egy tökéletesen­ felszerelt futballpálya volt­­,­­a pályán két csapat trenírozott. Az egyik csapatban, amelynek­­ fe­­­hér volt a­ dressze, sok olyan játé­kos­unkat ismertem föl, akik va­laha kedvencei­­voltak a budapesti pályáknak. Szabó Péter, Winkler ,­s Túri, Tóth, a KAC volt játék©­­s¥K A kapuban Stier állt, a BTO egykori, kapusa. Egyszóval csupa ismerős arc. Hanem a fekete dresszes csapat tagjait sohasem láttam. A legideá­lisabb testalkatú fiatalember nün­­tsenik. Magasak, karcsúak, csupa ideg és izom mind a tizenegy. És ott járt közöttük Robertson, az MTK első angol trénere, akiről semmi,­ de semmi hír nem jött. am­ióta távozott Budapestről. Ide­­áik­iszaladgált, magyarázott. Hogyan irjam le pontosan, amit láttam? A fehérek még kapura lődöznek. ..!A feketék azonban Robertset ve­szik körül a kapujuk előtt. A mes­ter kezében vadonatúj labda,­ amit a­ telep susztere most adott át ne­ki. Robi valami mérőszalagot húz elő, megméri a labda kerületét, .Tariáit a kezében előre nyújtva először a jobb, majd a balszerűét is­ biingva nézi, fürkészi a labda gömböl­yűségét. -- All right! — mondja, ravaszul mosolyogva.­­ -Játékosai, mint éhes kopók a pust, úgy lesik a pompás­­labdát. Csillog a szemük, arcukon megfe­szül a bőr a várakozástól és szájuk idegesen -- mozog, mint a telivér paripáé, mikor versenyre kantá­­rozzák, , Robi eleset­t,füttyent Középre mutat­v­a feketék a középvonal felé indulnak, de félszemmel foly­t­­on a­ ragyogó labdát figyelik. Egy szó nem hangzik, de mintha vala­mennyien könyörögnének a ke­gyetlen mesternek, aki szúró szem­mel kiséri pompás csapatát. Most erősen a földhöz csapja a labdát, mely hatalmasat ugrik é­s az­ egyik csatárhoz száll. Az a fe­jét tartja alá és csodák csodája, ahelyett, hogy elpattanna,­ a labda megáll a fején, így viszi pár lépést, aztán maga elé ejti, ballal a szélsőhöz röpíti. A szélső levegőben fogja, tovább emeli a labdát és mint a­ csikó,, vi­­hark­ol egyet vele, aztán élesen lövi a középre, ahol a center pontosan a, középponton stoppolja, hogy meg sérzi moccan lába alatt a labda. Elámulok! Most, hogy a szélső egész közel jutott hozzám, veszem csak észre, hogy milyen furcsa a feketék hajviselete. A­­ fejek tetején hatalmas hajt-so­­jn­a ágaskodik dúsan, magasan, í­jig köröskörű­l oldalt és hátul kig triób­a van , fejü­k borotválva, ahová egyetlenegy­ hajszál sem hajlik le a fészek­szerűen álló haj­­bóbitából. Ahogy végignézem a szélsőt, most meg a cipőn akad rpeg a szemem. Ez sem a régifajta. 1.( Robi kiáll valamit, mindenki mereven figyel, fütty és indul a játék. A fekefék kezdtek. A center jobb lábbal rúgja meg a labdát s sz szelíd ívben a fehér jobbösszekötő feje fölött röpült a­­fehér fialf felé, aki erősen star­tol rá. . , — Ez ugyan gyönge­ dolog,, — dörmögöm. ''/.// De a labda hirtelen a földre csap és hátrafelé pattan, pontosan a fekete balösszekötő­höz. A fehér half megtorpan,­ majd utána száguld s hopp, most,­el­veszi... de nem! Az összekötő jobbal éleset vág a labdába­. Na, ez szép gyertya! És még hozzá azt hiszi,­­ he egy­­előre repül a labda, rohan Slier kapuja felé. • De mi az, szél van odabent? Itt nem fut s a kornerzászló sem moz­dul! Mégis, amint a fehér már-md* elfejeli a gyertya­labdát, az mint­ha szeme lepne, repül hátra a­­fe­kete balhallhoz. Ő nagyot ugrik, a balszélsőt nézi és fejjel, mint­a, bombát vágja a centerhez a­­lasz­tit. A center nagy könnyedén fog­ja levegőben jobbal az éles labdá­t. Hallja már rajt van, a labda olln­­yulna, de az már gyönge emelés­sel a center fején van, aki így tesz vele pár lépést s lerázza a nehe­zen forduló centerhal­fot. Az egyik bekk rohan rá, a centerhalf is jön utána, de­­ő pokoli nyugalommal ejti fejéről a­ bal lába elé a labdát s úgy vágja a levegőből balra­, előre. Úgy látszik, hogy a tizenhét cég­nál túl fog­ repülni a gólvonalon? Stier már szalad a kapuból,, hogy visszahozza, a jobb balf kiáll ne­­ki: hagyd, kimenni! A fek­eték megállanak, de a feketék nem. A balszélső kimért tempóval fut" a kornervonal felé s az egyenesen röpülő labda most hirtelen pörögni kezd és kikanya­rodik a kifutott Stier fölött pontosan a balszélsőhöz. — Stop! — mondom-önkényte­le­nül ő azonban nem stoppol! Már előzőleg háttal fordult a pálya felé s mikor a labda eléje pattant abban­ a pillanatban, amikor a földet elhagyja, magasra emelt jobb lábának talpával hatalmasat üt az engedelmes jószágra. A szél­ső egész felső teste hátulról előre­­hajló lendületet tett, a jobb lába majd kirepült a csípőjéből, k­ét labda nagyot puffanva, min­tily ágyúból lőtték volna ki, vágódott a kapu elé, a tizenegyes tájára. Az ellenfél még alig mozdult meg, Stier még csak fele után volt a kapujába visszafelé futva, a center már éles fejessel a jobb sarokba küldte a labdát. Pillanatok alatt­ történt az egész. Ellenfél nem ért a labdához még, mintha csak az ördögök dirigál­ták volna. Stier alig meri kivenni a hálóból a bennragadt labdát. — Forgatja, nézi, figyelmesen rúgja középfelé, de az ép úgy száll, mint bármely más­ labda a Millenárison vagy az Üllői-úton. Én a szememet dörzsölöm, nem akarok hinni abban, amit láttam. De már felálltak újra a csapa­tok, kezdenek a fehérek. Robi előbb a balhalmnak magya­ráz valamit. Papíron mutogat ne­ki előbb ceruzával, majd a haji fejének oldalhosszát méri meg és meggyőződéssel mondja: — Yes! Fütty. A fehérek egész rendesen csinálják. A center az összekötő­höz, az a centerhalfhoz, ő meg a startoló Szabóhoz a balszélre pasz­­szol. A sima talajon pompásak a passzok. A­­fekete jobbhalt u­gyan elfoghatná, de inkább kissé befelé húzódik s hagyja a labdát. — Tempó, Retár! — kiáltom- Pe­tár neki is lendül, de a fekete jobb bekk mellette terem és Teljes éjj­­eb nyúlva, hogy a két lába ce­cs, végigfeszül a­ földön, hiegi- outr­­a rohanó Petár előtt a labt Ab A. labda a vonal felé röppen vagy egy métert, de onnan Szabó mögé falsolva, a talpra ugrott bekk lá­bán áll meg. Emel egyet rajta. A kapus labdája éhesen áll a tizen­hatoson, odaszól a hekknek. Ez jó­­szivü és ívben küldi hozzá a lasz* / PEKTMST BAaua fogászati »Oterme DadapcU. vn. EmsítrceMrrrt 54 f­ 5W**fst­­*.x MCSzz &iva.ta)&s fogásba klubtagok 25% családtagjaik 15%«os szongeUiBéByb*B ?tezsg8iBéti________ Nemzeti Sport tsámat éirást 1923 április 1. gtüWCTHWTWWgwaCTyi i| »^’iijwbrw;^» • ■*' t mm i i———ww—»—wwfw————wa————»1 i i iiii»—|»i—iw^^i.miiw»—■ w-w—miwiijm nan/M—Ma— AZ ÖSSZES SPORT Orth játszik Berlin ellen Sérült térde a rohamos gyógyulás útján — Az UTE csoda­­­­tevő balzsama ~ A Nemzeti Sport­ tudósítójától -­Pótolhatatlan veszteség érte m a m­­agyar válogatott csapatot leg­főbb erősségének, Orth-nak harcképtelenné válásával. Kép­telen hírek keltek szárnyra a ki­váló­ képességű center súlyos sé­rüléséről és arról, hogy ebben a szezonban már nem is léphet pá­lyára. Klubja minden hasonló esetekben sikerrel alkalmazott gyógyírt kipróbált, de sem az ősszel oly ragyogóan hatott vér­em , rerum gerendarum, sem egyéb balzsamok s­em használ­ták. A baj nagyon komoly volt. A segítség azután onnan érke­zett, ah­onnan legkevésbé várták. . Kangfelder Ferenc, az UTE kitűnő alelnöke ugyanis tudatá­tjan a különbségnek, melyet az jelen­t, ha a válogatott csapat centerében- Orth helyett Friboj áll, azonnal irt Valenciába és a nagy nemzeti érdekre való hi­vatkozással, arra kérte az ot­tan­i­ FC-t, küldjenek a súlyosan sérült magyar­ futballcfenoidén számára egy adagot abból a cso­­dakenőcsből, mely lehetővé teszi, hogy az egyik nan tönkresérült játékosaik ióábra é’r ismét játsz­­hassantik. Az MTK-ban bizalma­t­­lankodással fogadták az ajándé­kot („Tim­e­o Dana os et dana fe­­rehtes.“)­­ és biztonság kedvéért először a Rácz bácsi MiHa ku­tyájának lábát kenték,­ be­­ vele. A hatás meglepő volt. Arkutya, melyet tavaly, egy kicsúszott diszkosz talált térden és azóta három lábon sán­tikált a pálya környékén, előbb bá­gyadta.. .fe­küdt egy darabig, majd felug­rott és­ örvendű csap­olással ■négy lábon ugrálta, fut­kosta ,be a kísérlet helyéül szolgáló­­ öl­tözőt. • Ál? • Most már senki sem tétovázott és a tegnapi nap folyamán.. .be­kenték a nagy térdkalácsot.­­Az eredmény az előző nagysikerű próba után ‘nem.. is lehet ot­t' '• 'két­séges és senki. sem­. csodát között, mikor a kitűnő..center:- a klub.'el­­nökével folytatott rövid, de ala­pos tárgyalás után kijeléptette, hogy hétfőn a KAC jel­en ' ját­szani akar. Az MTK a­zonba­r régi' szoká­sához ... híven, , elébehelyezi a nemyzeti érdeket és Orth­ot még egy­­hétig pihentetni fogja, hogy az április­ 8-iki válogatott, mécs­esen teljes tudásával --képvisel­h­esse a magyar színeket. Értesülésünk szerint Orth az MTK - UTE meccsen az UTE iránti, hálából szintén o­ttént vesz részt.- : fit. A kapus ujjongva nyújtja ha­talmas kezét és a labda az egyik ujján pörögni kezd. Robi kiált valamit dühösen, m­i­­re ő nagy öklével a fél vonalnál álló jobbszélsőhöz üti ki a pergő­forgó labdát. — Mi ez? — kérdeztem mattamtól megdöbben­-­e — hiszen ez már nem is futball, hanem billiard, ez a falsok technikájának hihetet­len magasfokú kihasználása. Most már értem, hogy miért van a­ bájuk dákóf­ormára leny­írva és miért olyan különös alakú a cipő­jük. Micsoda óriási­ lehetőségek? Micsoda óriási fejlődés? Ik­sz mi a futball őskorát éljük meg. Hisz ez a csapat 10:0-ra veri meg a­ Liver­poolt és a West Broom­wich Al­­biont. Rekuzók, nachschiederek és maszk­szék a futballban, hogy erre eddig még nem­ jöttünk rá. Légy üdvözölve drága Robert­­son! Ő jövel párisi olimpiád! line 8,7 olimpiai bajnokcsapat!­­ — Eleget látott, uram, távozzék! — szólal meg mögöttem az öreg John hangja. Sajnálkozva engedelmeskedtem. Úgy­ éreztem magam, mint az éhes emb­er,akit a legizesebb falat mel­lől állítanak föl az étkezés kezde­tén.— Kik ezek? — kérdeztem.John­ János bácsit, mikor már kint vol­tunk. — A feketeruhások. Csupa ma­gyar gyerek. Mister Robertson szedte össze őket még 1910 végén az ország minden részéből. A gaz­­­dám­ megbízásából csinálta persze. Akkor épült ez a pálya is, távol a világ zajától s azóta itt­ tanulnak, itt tökéletesítik magukat a fiúk. A fehér csapat tagjai folyton változ­­nak s csak arra jók, hogy a feke­ték rajtuk köszörüljék ki a tudo­mányukat. — No és profik a feketedressze­­sek! ■— Mind munkából élnek. Gazda­sági intézők- írnokok stb. a fraran­­csi úr közelfek­vő nagy uradalmá­ban. Kocsin h­úzzák őket Ide a pró­bák délután­jája . Hogy hívják őket, nem tudom. De annyit már hallot­­t­am én is, hogy ősszel bemutatkoz­­t­ak Budapesten, mert ők akarnak játszani Páriában, 1931-ben m­ongolok, franciák, ineg a töb­biek ellen. De szót se­ erröl, m­ári­, mert... . ..És­ a puskájára mutatott. Szegülő fejjel hagytam­ ott­ a­ ti­­tokzatott futballpályát? -John-János bácsit a puskájával, aztán Ek-sír.­­Ch.,ak a nevemet nem irani­­alá. Fé­­lek,­­ hogy 'a­gyonpalt­ani.' á ' John- János bácsi. ' .. HOVÁ MEMJZÜNK ? MŰVÉSZ­ SZÍNPAD Csengeri-utca 69 RÓZSAHEGYI Kálmán a KBVs­­zeti Süinház ibö­­vészé luindei? este fellép a •­­ BÖLCSŐ-bau VároMt.ec'­TELEFON 35-33 Husvét vasárnap, április 1-én délutáin­tól­­1 órakor nagy ■ máj-nyitó előadás Trektbart vaskírÁi( fólépiáve) Jajö-ek a jegyiizstákbal, és a cirkirr pénztáránál mar’Mpfiatdk Fővárosi Nagymozgó (Itákóczi-trt JG) Vasárnap ' Az Apys és a VadkiMa • Katonazane­lóadások kezdeta 5, V. S árakor Siéckínyi Kávéház' Ferenc-kttrut 9/11 FTC­­@r£s*aztal Magyar Világ Kávéház Kossuth Lajos-utca ,18 MACIASZTAL’ Bajor Sörmészek Vk­. KlauzAI*utca 8 - ■ Ángyán Béla muzsikál Elletsz, ihatsz, táncolhatsz

Next