Nemzeti Sport, 1923. május (15. évfolyam, 52-70. szám)

1923-05-29 / 69. szám

Ara 30 ^ ^ Kedd Korona Afi Jf SK Tg!* 1923 maius 86 ao^iooo^ WB mle » ■ mm* ff g HHP XV. évf. 69. SZ. ’satanován­ában 0.75 es­k.! VBMMlk, Wtfl—Mr. CaMMOk nmésláben Pl* lat Német és péntek BlOoW 350 mérks mindért nap assartM árak «© ne­­eMffwll m&BBk yu tfái évre: beUbUtre: :or*­ |Bra§agBB3h |BHrapP£iP|H& JfiöSÖR aztort. kémre*, (egy bóra 700 kor.), SJUSMIir ' tPodnmzieaiy­irtea sarok) Amúridba, 60.000 a. kere, .. 3$ MBBBMBL JHHHlli. '$$W% Levélcím: . 00 dinér, rérs­, 641. ■**&&& *t. CmhsziovdlaMa­­lOee-kor, flHH Távristl cím: Romániáin 100 lei, .VA JMeRSHHP Nemzeti Sport Smiapert md­omolgba. 2­000 márka, @WIF Telefon: Amerikába: másfél dollár. M8-28, 118—30, lffi-31 Az Óra. Testnevelési Tanács, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Birkózók­ és Boxolók Orsz. Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Orsi. Céllövő Szövetség, a Magyar Országos Lawn-Tenn­s Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletek Szövetsége, a Magyar Úszé Szövetség, a Magyar Vívó Szövetség és a MOVE orsz. spot Isset vezetőnek avatata a lapja A Kupaelődöntők napja Csütörtökön a Hungária­ útán: MTK-FTC és UTE—Törekvés űrnapján veszi kezdetét a Magyar Kupáért folyó küzdelem utolsó­ felvo­nása. összecsap a legnemesebb magyar futballtrófeáért az I. osztályú bajnok­ság élén álló négy csapat, a legjobb négy magyar tizenegy. MTK-FTC és ÚTE—Törekvés meccs egy pályán, ilyen attrakciója is ritkán akad a fő­város futballjának. A pompás díj, amely ma már valósággal elnyerhető, bizonyára erős küzdelemre sarkalja a csapatokat. A legkomolyabban az FTC készül a kupára, csapata ma délután kirándul a Hűvösvölgybe, ahol kipihenik az UTE-meccs fáradalmait és az MTK- meccsre pihenten, frissen állanak ki csütörtökön. Bankmérkőzések programmja Olaszb.—Hermes, Margitsziget, kedd, fél 6. Városlb.—Leszámítoló, Bertalan-u., péntek, fél 6. , Áll­lak.—Moktár, Thököly-út, szom­bat, fél 5. Hermes—Moktár, Margitsziget, hét­fő, fél 6. Kassai eredmények —A Nemzeti Sport tudósítójától — Kassa, május 27. Futball. KAC—KSC 3:0 (1:0). Bajnoki mérkőzés, nagy meglepe­tés. Atlétika. A­ KSG versenyén a diszkoszvetést Farkas 38 méterrel, a 100 m. juniort Frisch KAC 11.9 mp.-el, a távolugrás juniort pedig Knop 617 cm.-el nyerte. Takáts II. sérülése súlyosabb, mint az eléd hírekből következtetni lehetett. Nem egyszerű, hanem az orvostudo­mányban is igen ritka ficamodásról van szó. A megfeszített lábfej, melyre Fuhrmann teljes súlyával ráneheze­dett, egészen kifordult a bokában, úgy hogy teljesen eltorzult. A sebészeti klinikán az éppen súlyos operációt végző Verebély tanár a jelenlévő or­vostanárokkal hosszasan vizsgálta a ritka esetet. A magyar orvosi praxis­ban mindössze négy hasonló eset for­dult elő s az egész világ orvosi kara sem mutathat fel száz ilyen rándulást. Féltucat fényképet készítettek az el­torzult lábról, pontosan elmondatták az esetet Takátécsal és csak azután altatták el és tették helyre a bokában teljesen kifordult lábat. Az orvosi tu­domány mindenesetre hálás lesz — amint Verebély tanár mondotta — a ritka szép esetért, amit a futball oly véletlenül produkált, de szegény Ta­káts hetekig nyomja gipszbekötött lábbal az ágyat s belátható időn belül alig rúghat labdába. Az ILSz válogatott A­ csapatának összes tagja, ki a BEAC elleni meccsen szerepelt, továbbá a Viktó­ria SC intézője szerdán jelenjék meg a szövetség helyiségében a békéscsabai út megbeszélése végett. Hogy is volt csak? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani idegőrlően izgalmas volt az FTC—UTE-meccs. És az izgalom határozottan forrpontig hevült, amikor egyszerre csak azt látja a közönség, hogy Fuhrmann és Ta­kács II. — egyszerre rohanván egy labdára — összecsapnak s a „kis” Takács hanyattfekve marad a föl­dön. Az MTK-szívek megdermed­nek, a ferencvárosiak rövid, de velős szitkok között emlegetik a buta Vé­letlent, amely ime a védelem leg­erősebb oszlopát döntötte ki a zöld­­fehérek sorából — talán hosszabb időre. Csak éppen az FTC csapata nem ér rá a tépelődésre: az UTE csatársora ott van a kapuja előtt, neki védekeznie kell. A biró pe­dig, aki a játék menetét követte, nem látta a sajnálatos balesetet, csak akkor torpant meg, amikor a nézőközönség soraiból feléje zú­gott­an figyelmeztető kiáltás: — Biró! Bíró! . . . Csak Fogl II. nerő várt a fi­gyelmeztetésre. Ő, amikor észrevet­te, hogy senkinek sincs ideje gond­jaiba venni Takácsot, nem törődve egy esetleges FTC támadás veszé­lyeivel, ott hagyta őrállomását, át­rohant az FTC térfelébe s megpró­bálta felemelni szerencsétlenül járt ellenfelét. Meglátszott minden moz­dulatán,s­ hogy segíteni szeretne rajta. Az UTE fanatikusan klub­­szerető Fogl II-jén diadalmasko­dott az érző szivű ember. Bizony mondjuk, ez a Fogl Karcsi legna­gyobb dicsérete. Még tíz perc vált hátra a sors­döntő meccsből, az udvariatlan al­konyat azonban, nem törődve a mérkőzés fontosságával, sem a kö­zönség szemmeregetésével, kezdte homályba borítani a pályát. És éppen akkor, amidőn a 10 emberrel harcoló zöld-fehérek egymásután újították meg rohamaikat, az UTE kapuja, ellen. Nagyon jólesett ez az MTK-isták érző szivének s kö­zülük az egyik, aki szerint minden pillanatban esedékes volt már az FTC győzelmet jelentő gólja, oda­szólt nagy örvendezőn mellettte ülő barátjának. — Pajtás! Rohanj a telefonhoz! — Miért? — kérdezte az bámulva. — Hívd a tűzoltókat! — De miért? Miért? — kérdezte fokozott csodálkozással a bajtárs. — Hát nem látod, hogy ég az UTE? Az FTC olyan tüzet rakott alája, hogy egészen el talál égni, szegény. Az állóhely publikuma azonban, javarész zöld-feh­ér-párti lévén, más véleményen volt, s csak azért is azon igyekezett, hogy metől maga­sabbra lángoljon kedvenc csapa­tának a tüze. És hogy ebbeli akara­tát „messzelátszóan" is kimutat­hassa és észrevétethesse: gyufákat gyújtott. Nyolcvan-száz szál gyufa lángja lobogott bele egyszerre az alkonyatba s a gyufák világánál diadalmasan énekelte a kórus: — Ég-az-UTE!-Ég-az-UTE! De azért nem égett le, csak — lán­g. Csak a kezüket dörzsölő MTK-isták erősködtek, hogy de­­bizony leégett — csonkig. És ha az MTK szempontjából nézzük a dolgot, azzal* az MTK- istáknak tökéletes igazuk volt. * Talán még akad egy-két ember, aki emlékszik rá, mint kötötte az ebet a karóhoz Plattkó Ferenc, a viharedzett csudakapus, mikor ván­dorlásai befejeztével hazatért, ké­szen rá, hogy magára öltse a meg­közelíthetetlen amatőr játékos szeplőtelen tógáját. Talán még arra is emlékeznek egynehányan, (— Istenem, oly könnyen felejtenék az emberek, különösen ha maguk is akarják —), hogy akkor szinte explodálásig feszítették a magyar nemzeti érzések a kvietált cseh őrmester domború mellét, ugy­­annyira, hogy némelyik már-már a „legnagyobb magyar" jelzővel akarták feldíszíteni a nevét s ne­künk szinte szégyenkeznünk kel­lett, hogy csak „ilyen" kis magya­rok vagyunk e nagy honfiú mel­lett. És Plattkó mester állta is a Garat, fogadkozásai mellett mind­addig, amíg a klub- és válogatott túrák pezetái, lírái és svá­jci frank­jai élesztették szívében a hazafiú érzelem szent tüzét. Talonba került Fehér, akinek pechje volt, mert Csak a MAC kapujában bravuros­­kodott s nem adatott meg neki a szerencse, hogy őrmester lehessen a mindnyájunk által bámult cseh hadseregben. Ememir pechje volt Amselnek is, aki csak tartalékos minőségben került fel Bécsbe s egész „véletlenül" olyan védést produkált, hogy a Plattkó hazafial szíve majd megrepedt a láttára. Ettől kezdve Plattkó nem volt a régi többé. Mikor pedig a pünkösdi ünnepek alatt itt járt angolok azt a szentségtörő véleményt merték nyilvánítani, hogy nevezett ex­­cseh­ őrmester az alacsony labdákat épp úgy beengedi, mint a Vasklub kapusa, aki tudvalevőleg 192 gólt szedett be ebben a futball-esz­­tendőben, akkor fentebb illően megnevezett kitűnőségünk egy­szerre rájött, hogy neki­k haladék nélkül talpra kell állítania a spa­nyol motoripart s elment a donnák és hidalgók hazájába . . . A szaksajtó akkor illően elsi­ratta nemcsak Plattkót, hanem az ..árván maradt magyar kaput"* is. Amsell azonban valószínűleg nem olvasta el ezt az elégiát, mert­ va­sárnap úgy védett az UTE ellen, hogy még azoknak is meg kellett hajtania előtte az elismerés zász­laját, akik — ők tudják miért — egyáltalán nem akarják ott látni Amsellt a válogatott csapatban. Mi­kor azután a játék folyamán a szaksajtó megállapítása szerint „Pribojnak egy három lépésről re­mek ívben rúgott és menthetetlen­nek látszó labdáját Amsell fényes bravúrral korner árán mentette“ egy elkeseredett FTC-ista indigná­­lódva kiáltott fel: — És még azt lamentálják, hogy árván maradt a magyar kapu! Az oknyomozó fut­balltörténetírók megállapítják majd, hogy ebben a percben Plattkó nagyot csuklott Spanyolországban. De ha már beszéltünk a „nagyok­ról", ejtsünk szót egyszer a kicsi­nyekről is. Ha az olvasó a­ hétfői n meccstudósításokban 12:0, 10:0,15:0, esetleg — ritkán — 7:0-ás eredmé­nyekről olvas, mérget vehet rá, hogy a IH. osztály Stobbe-csoport­­jában küzdő Vasklubról van szó, 192 gólt kapott ebben a futballév­­ben a Vasklub s ezzel az­tán olyan rekordot csinált, amelyhez fogható aligha van fel­jegyezve a labdajáték annálesetben. És azért a Vasklub vasárnapról- vasárnapra játszik. Beveszi a maga góladagját s nem csinál rossz képet hozzá, hanem játszik. Sportol. Mert a sport nemcsak akkor sport, ép­pen, ha fölényesen nyerünk, de akkor is, ha veszítünk. Ezért be­csüljük mi sokra a Vasklub sport­tól nem tágító játékosait, ezért, ál­lítjuk példaképpen a kishitű játé­kosok elé, akik olyanok, mint az árnyék, csak napfényes időben hűek a klubjaikhoz s mihelyt el­borul a nap — eltűnnek, mint az árnyék...• A BEAC-tól azonban már meg­szokták a hívei, hogy mindig csak az utolsó­­ pillanatban gyűlnek össze a játékosai. Ez a nagy „pon­tosság" aztán idegessé teszi a csapa­pat várakozó játékosait s ha rosz­­szul játszanak, mindig készen ál­lanak a kifogással: izgatottá tet­ték őket a késedelmeskedők. Va­sárnap azonban — kivételesen — jókor együtt volt a csapat s jóideig rugdostak már egy kapura, mig a­ Postások beszállingóztak a pályá­ra. Az állóhely közönsége már tü­relmetlenkedett : — Nohát, hol vannak már azok a Postások. Egy kiszáradt torokból éles hang felelt vissza reá: — Most hordják szét a déli pos­tát! Gyenge nevetés honorálta a nem nagyon elmés választ. Hanem mi­kor megindult a játék s a Postások ugyancsak megmutatták, hol van­nak. Felhangzott az ellenhumoros kérdés♦ — Nohát hol vannak az egye­temisták? Egy mérges BEAC-hivő harago­san válaszolt: — Nem látja? Vizsgára készül­nek. Most tanulják a leckét A Postások párthívei erre vissza­kiáltották: — No, ha a vizsgán is így tudják majd a leckét, aligha lesz énekes halott belőlük.* Kevés, de annál hangosabb torkú közönség előtt folyt le a BTC—HL kér. TVE mérkőzése a Hungária­­után. Az újlakiak megkésve jöttek. Neuhaus, természetese­n legkésőb­ben. Be is engedett egy gólt hama­rosan oly szépen, hogy öröm volt nézni. A III. kerületiek közönsége ingerülten kiáltott le hozzája a tribünről: — No mi az? Mi az? Már megint csónakázni voltál? Pedig talán nem is annyira Neu­­haus volt hibás a dologban, mint s/ ­­let-­ hí­­ján 11.­ szk fagyóci RADÓCZY LAJOS (MAG) bflJIkStlBle V. Arany János-utcs 18. Telefon: 154-51 és 5.33. TER JÓZSEF órái a legjobbak Aranyat ezértSz ékszert elad, vesz, cserél. József-komt 44. Ter. József 24-48 VENNitsspo'8 Weszely István cikkek Budapest, IV. Váczi­ utca 9. sz. cikkekIfttBAN­

Next