Nemzeti Sport, 1923. augusztus (15. évfolyam, 116-135. szám)

1923-08-14 / 125. szám

Kedd 1923 aug. 14- XV. évf. 125, sav M*91 •!«»»*. • Mj&uA es péntek kivételéval minden nap awk«tó*ég es kitüMéva «!: Budapest, Vk ke'. átziMlea Ifj. Mána I.Fadissi­es.'Vy­sit» sarok T.«,ákcitb: Kwtsiní"- Ott, pusa&ok 9 Távirati cím: beared Ssort Budapest Telefon: 115—50, 115—60, K8—*. Ara 150 korona Ausztriában 1000 o. korona Jugoszláviában IPs dinár, Csehszlovákiában 0 75 ca. k. Romániában 20% lel, Német­országban 40,000 márka. Előfizetési árak egy negyed évre. ■ belföldre 5000 korona,­­egy kónapra 3200 korosul Ausztriába: 60,000 o kor., Jugoszláviába: 90 dinar (Sehsilmákiaba: 40 cs.­kor Romániába: 160 lei, Ké­­mdersiddth: 900,000 márka Amerikába: másfél dollár émOm. Trataeveléti Tatok • Magyar AtfeMIM Szövete**, a Magyar Birkózók­ és Bellák Ossz. 8*8i etedga. a Magyar Kwékpár«* OBeágos Lavws-Ten» s Szövetség, a Magyar Országos t­estedzö Egyletek Szövetsége, a Magyar nneo Szovetslg, a Magyar VII. szovetseg és a MOVE orsz. sportszervezetenek lm­atatos 1*­* Az FTC-t Ruttfiáról végleg kiutasították Dániába utazott a csapat —A ruttkai és zsolnai meccset nem játszhatták le — Rózsahegyen még mérkőztek A Makkabea ellen győztek 7:2 (2:2)-re _ A titkos feljelentések — Az „előzékeny“ cseh hatóság©1 — Kovács János elbeszélése a felvidéki kálváriajárásról­ ­ Valahány szór Ggy­ egy magyar csapat külföldi útra indul, mindig éber fig­yelemm­el kísérjük tmnnk minden lépését, viselt, dolgait nem­csak azért, hogy a m­aagyar sportkö­­zönség érd­eklőd­ését kielégíthes­s­k, de főleg azért, hogy azokat a szol­gálatokat, melyeket csak ezek a túrázó csapatok h­azánknak tesz­nek, feljegyezhessük, emlékezetbe véshessük, vagy hogy mindazt, am­i kár, hátrányos következmény Mag­yarországra, a magyar névre, a magyar sportra hárul esetleg egy-egy ilyen útból, arra rámutat­hassunk és azt kérlelhetetlenül os­torozhassuk. .A legkisebb csapat külföldi szerep­lése is nagyon fontos nekünk, de százszorosan fontos egy FXC- nek az útja, mely egy évtizedre visszanyúló európai hí­rével, nagy­szerű sikereivel minden más egye­sületnél többet, maradandóbbat al­kothat a külföld országaiban. Most is aggódó­ szeretettel kísér­tük az FTC-t útján. Szeretetünk kí­sérte a Felvidékre, ahol sem­mi­ más célja nem volt, csak az, hogy a ma­gyar futball iránti szeretőtét és tiszteletét élessze, hogy a Felvidék sportjának szolgálat­ot tegyen, fej­lődésének érezhető lökést adjon. Annál nagyobb volt a meglepe­tésünk, amikor arról a minden jogot és minden észszerű­séget m­egcsúfoló eljárásról értesültünk, amellyel az FTC capatait a cseh rendőrség és a cseh hatóságok in­duk­ál­ták és tisztességes, minden hátsó gondolat nélküli sportprogram­njának lebo­nyolításában megakadályozták. Elsőnek adtunk hírt a cseheknek erről a hallatlanul csúnya eljárásá­ról és ahogy azt a Nemzeti Sport mindenkor teszi, ha arra oka van, a felháborodás­­ hangján ítéltük el a történteket és vontuk le a kon­zekvenciát a csehekkel szemben, akik sok ezer szokásos ajánlatokkal csa­logatják csapatainkat Prágába, de ugyanakkor csendőrökkel vezettetik ki egyik csapatunkat az ország egy másik városából. Még nagyobb volt azonban a meglepetésünk, amikor a Sporthir­­top csütörtöki száma elkeseredett ■felháborodásunkért n­ekü­nk támad­, szinte a magyar­­sport ellenségének mondott bennünket és lapja, éléről kiáltotta világgá, hogy hamis hírt terjesztettünk az FTC ungvári kalandjáról. Ő már alaposan utána járt a történteknek és megállapí­­totta, hogy csak „egyszerű­ és min­denhol előforduló rendőri bakklö­­vés" történt, hogy „az FTC-nél, a­ cseh hatósgok a legnagyobb előzé­­kén­y­ség­gel jártak a kezére az i­t­­levélfor­maságok elintézésénél".. Hát igen, hamis volt a hírünk! Korántsem mondottunk el min­dent, ami az FTC-vel történt. Csak enyhe szavakkal ítéltük el azt a gyalázatot, amiben az európai hír'd, az egész­­világon becsült és ismert magyar csapatnak része volt. Nem mondottuk el, hogy a szabályosan kiállított útlevelük dacára sem akarták már a határon átengedni őket, hogy még a sípcsontvédőt is szétfejtették az ,,előzékeny" cseh határőrök és a legaprólékosabban kikutattak minden embert és még így is, a té­vedések felderítése után is, csak nagy kínnal jutottak el Ungvárr­a. Nem mondottuk el, hogy tíz detek­tív és egy csomós tudor lepte meg őket a szállodában és rögtön az állomásra vitték az egész csapa­tot, hogy­ kizsuppolják Ungvárra! s ott éjszakákon át váróteremben tartották őrizet alatt. Nem mon­dottuk még el, hogy Patikáról njr* ki a kisi tóttá V »*. FTC csapatét és k­iérhfszf ?ets *c sem játszva utazott tovább Dániába. Nem­ mondottuk még- el, hogy az FTC-isták által irt levelek _ sem érkeztek még meg s a­ visszalépők­től még a leglényegtelenebb jegy­zeteket is elszedték az „előzékeny" cseh fináncok csak azért, mert FTC-isták voltak . . . Igen, mi elhamarkodtuk a mon­danivalónkat, mert nem akartunk ártani az útonlevő csapatnak és szordinóval szóltunk eddig. Mégis már a magyar sport, a­ magyar ügy ellenségének akar feltüntetni a Sporthirlap bennün­ket. Azért, mert fel tudunk jajdulni, le tépik, illik a magyart. Azért, mert ökölbe szorul a ke­zünk és vértsén forog a szemünk, amikor azt látjuk, hogy a trianoni ceruzával húzott gúny határon túl üldözött vad lett a magyar. Azér­t, mert él még bennünk az ezeréves hazánk, a fajhőnk szeretete és nem tudunk porba, alázkodni a hóhé­raink előtt, bármilyen csábító dal­lamokat penget is a szokol hangja a fülünkbe. Azért, mert nem­ tudjuk jobbunkat nyújtani annak a szörnynek, mely csak azért akarja megfogni azt a jobbot, hogy ütésre ne lendülhessen ellene . . . íme, ide jutottunk! A magyar sport, a magyar ügy lelkes védel­me bűn azoknak a szemében, akik a magyar sport csalhatatlan őrének mondják magukat. Netft, ezerszer nem! Alapostolok ők, akiknek a kezében vörös pöröly suhog és mindig oda sújt, ahol még a­ magyar ideálok virágai nyílnak a düledező bástyákon! Az FTC csapata, a­m­it az alábbiak­ból kitűnik, már Dániába utazott. Az A válogatott “‘Sf?k| Kertész II. számitjs Ant­rássy-út 36: 1 után levők közül ketten, Kordos János amatőr tréner és Bungler Jrt., mivel szabadságuk lejárt, Butikéról vissza­utaztak Budapestre. Kovácsz János első útja szerkesztő­ségünkbe vezetett és az ő elbeszé­lése nyomán ismert­etjük most már teljes részletességgel az­ FTC kálvá­riáját. Az FTC túracsapata pénteken, aug­ 8-án utazott el Ungvárra. Az éjszakát Miskolcon töltötte s csak reggel fél­­ órakor folytatta útját Sátoraljaújhely felé, ahova minden különösebb inci­dens nélkül érkezett­ meg. Itt, már várta a csapatot, az Ungván Atlétikai Club alelnökének az öccse, aki figyelmeztette úgy Klement Sándort, a csapat veze­­tőjét, valamint a játékosokat, hogy semmi olyat ne vigyenek magukkal, ami határvizsgálatnál cseh szempontból akár a legkisebb kifogás alá is eshet­­nék. Klement Sándor és a játékosok erre gyér­atékosan kijelentették, hogy a náluk a­ legszükségesebb dolgokon kívül nincs, semmi szabályellenes és nyugodt lelkitűncecettel néznek a határ­­vizsgálat elé. Mily nagy volt, tehát a meglepetésük, amikor átlépvén a határt, a csendőrlés­ fokozott vizsgálat tortúrája alá vetett mindenkit. . Különösen a derü­skedélyű vörös Szabót nézték gyanús szemmel. Szegény Piros­kát, tetőtől talpig levetkőztették, kifor­gatták a zsebeit, megtapogatták a ru­hája bélését, megnézték a cipője talpát, sípcsontvédőjét felfejtették, hogy vár­jon nem dugott-e oda valamit, ami ve­szélyeztethetné a cseh állam épségét. Egy kézzel írott papírlapot találtak végre, ami erősen gyanús volt a sze­mükben. A papírlapon a Szabó kedvenc nótája volt. Azt is elolvasták, hogy nem irredenta nóta-e? Végre is vas­munkás igazolványát mutatta be Szabó, akkor aztán elhitték neki, hogy ninc­senek felforgató szándékai s nem gyamrsabb semmivel sem, mint a többi. A h­atri,■rendőrség vezetője, egy cs­end­­őrhadnagy ezután kijelentette, hogy a csapat,­­— bár a vizsgálat negatív eredménnyel járt — nem mehet tovább, mert az FTC nem is az FTC, h hanem a TTC, amelynek már volt egy nem egé­szen illatos kalandja tavaly nyáron Kassán. Szlovenszkóba tehát a TTC nem teheti be a lábát- Kijelen­tet­te a csend­­őrhadnagy azt is, hogy a csapat ellen né­vtelen feljelentés érkezett az illetékes hatóságokhoz, amely feljelentésben propaganda szándékkal gyanúsítják meg."Tovább nem mehetnek tehát. Ez Ruszinszkó kormányzójának kemény parancsa. A csapat tagjait határtalan izgalom fogta el. Bizonyítgatták, hogy ők nem a J­TC, hanem az FTC. Ebben a bizo­­nyításban segítségükre volt egy határt Tindev is, a Szlávia egykori játékosa, aki ismerte az­­FTC több játékosát s­­maga, is igazolta, hogy ez a csapat tény­leg az FTC és Kern a TTC. Ekkor a­­ csendőrhadnag­y Klenk­al huorvenció­­jára a kassai zsupánhoz fordull id­.Je­nőn, aki. Megengedte­­végre, hogy a csa­pat elutazzék légvárra. Mindez szombaton délután történt, ismételjük. »Szombaton délután 5 óra­kor kellett volna játszani a csapatnak, tíz Ungvári MTK-val. Ebből, persze, nem lett semmi, mert­ fél hét óra volt, amikor megérkeztek Ungvárra.Ott Ser­­csényi-szállóban­ szálltak meg, ahova több kocsin mentek be a pályaudvarról. Az utcákon, amerre elhaladtak, nagy közönség verődött össze a mélységes szeretettel üdvözölte a világhírű klub játékosait. A szállóban a fiúk mindenekelőtt tisz­tálkodni akartak: fürdeni, borotvál­kozni. Mindezt azonban még lesig sem végezhették el, amikor megjelent a szállodában tíz detek­tív és egy csomó gommibotos re­ndőr. A rendőrség vezetője ekkor a csapat vezetőjéhez, Klemen­ Sándorhoz for­dult Sz kijelentette, hogy S és a csapa­t minden egyes tagja le van tartóztatva. Illetve a csapatnak egy félórán belül­­l kell hagynia Ungvári. — Kínok a parancsára? —, kérdezte Klemen!, — Az ungvári kormányzó paran­csára. — És hol az írásbeli parancs? !— Az nincs. Nem is kell!­llyerniük, azonnal a pályaudvarra. A játékosokat végtelen izgalom fogta el. Azt hitték, a határon történt inci­densnek nem lesz folytatása és ime, kez­dődik a dolog éleiről. Gondolkodásra azonban nem volt idő. Menni kellett az állomásra azonnal. Félig felöltözötten, félig borotválatlan. Külön rendőr ügyelt minden, egyes emberre. Nyolc órakor elindult a menet ar pályaudvarra. Kocsikon mentek m­ostt is, de biciklista rendőrök gyűrűjében. Az utcákon ,a közönség, amely egy fél­órával ezelőtt még ünnepelte az FTC játékosait, most áttatva és­ felháborod­va nézte ezt az undorítóan hőau­te jelenetét, í­gy vitték ki »­. FTC csapatát az á­llomásra, mint egy csoport fegyentet. A fiúk sápadtan, okulbe-zomlt kézzel, szemükben a megalázás költnyeivel, a, tehetetlenség dühével ültek a kocsik«*. Soha, soha ilyen szégyen! Kint a pályaudvar ezalatt mér tele volt tömve rendőrséggel, detektívekkel. Az FTC csapatát egy II. osztályú váró­­­teremben internálták. Ki volt adva «■ szigorú parancs, hogy nem érintkezhet­nek senkivel. A legelső vonat éjjel fél 1 órakor indul Ungvárról, avval távoz­niuk kell. Mehetnek­, ahova akarnak, Kassára, flózsahegyre, Zsolnára, ahova tetszik, csak éppen ungváron nem nm roilkgfiktk.­­ Ez fess utóbbi körülmény szeget irtott Kh-ment Sándor Tejébe. Rájött, hogy mindezt, alighanem a konkurens klu­bolynak köszönheti az FTC, amelyek ilyen aljas és menthetetlen­ eszközökkel próbálták megakadályozni- a crapit VKM­H összes siport­cikkekWeszely István Bud­apest, IV, Váczi­ utca 9. sz. cikkek

Next