Nemzeti Sport, 1924. május (16. évfolyam, 74-94. szám)

1924-05-05 / 74. szám

_________Hétfő, 1924 május 7. ■4 A mérkőzés után fél utolsó percei­ hatása alatt vant az egész csapat. — Mondtam, hogy jöjjetek hátra — szól Mmidi. — Három perc van hátr­a és kockáztatjátok a győzel­met. Most itt van. — Nem lehet hátramenni — Je­tei Opata. —_ Állandóan támadtunk, miért menjünk vissza. Az csak nekik használt volna. — Hiába, szerencse is kell a meccsek megnyeréséhez — mor­­fondál Fehér. — Utána vágódtam, de már csak meglöktem a labdát, lövédeni nem tudtam. Fogl II. maga elé mered­t a fe­jét tránza. — Pedig most ők voltak soron egy jobbfajta vereségre! De hát nem ment a csatársornak. A Zoli­nak sem sikerült az a nagyszerű feltörés. — A szél előrevitte nagyon a labdát — mondja Opata. És annak az Oetriczeknek olyan mázlija volt a közelharcban. Orth, Braun. Molnár. Jena már a vízben ülnek. Orth a jobb comb­ját fájlalja, mert alaposan­­bele­rúgtak. —•­ Nem bigtam a második félidőt — mondja. — Csa­­k az bosszant, hogy az utolsó percekben kaptuk a gólt — mondja Blum. Az osztrákok­nál nagy az öröm. Boldo­gok, ragyog az arcuk az öröm­től s alig győ­zik fogadni a gratulációt. Most már Meisl is megelégedett s az öreg Brundstatter vidáman hajt­ja fel a konya­kos üveget. Os­­triozek csak mosolyog, amint gratulálnak neki,­­légvárét még jóideig alig győzi a levegőt szívni magába, úgy ki­merült.­­ Nem sokat, időznek az öltözőben, autókra szállnak és berobognak a­­városba. A magyarok öltözőjében még öltözködnek a fiúk. Csendesen be­szélgetnek az egyes helyzetekről, így is győzhettünk volna, ,úgy is megnyerhettük volna, hangzik folyton. Hát minden jó lett volna — fejezi be Gál bácsi — csak a végén s­em szabad lett volna gólt kapni! — fel is mondtam — szól Braun —­­legalább eggyel kell többet rúgni mindig, mint az ellenfél! Ez az egész! A közönség nagyjában csalódottan hagyta el a pályát. A sorozatos sikerek után győzelmet,­jó eredményt, szép já­tékot várt... olyat, amilyent az olasz meccsen látott. Mikor a második félidőben az egyre veszélyesebb osztrák táma­­­dásoka­t látta,­­ a felhős ég­­,s egyre jobban fenyegetett­­ a tavaszi eső­vel, megindult az áradat a kapuk felé. Lassan ürült a roppant néző­tér, jó idő telt el, míg üres foltok szakí­tották meg az egybeolvadt emberi fo­lyamot. A páholyok és a­­ nagy tribün kényelmes helyein nyugodtan­ várta a publikum nagy része, mig a tömeg elvonult s csak azután indult­ el. A pályán már a futball rajongói, kis diákok rug­dosták a rongylabdát és próbálgat­ták a látott trükköket. A minisztereln­ök is lement a pá­lyára s jó ideig fel-alá sétált rajta társaságával. Nézegette a pálya be­osztását, a vonalakat, mintha csak tanulmányozni akarta volna a futballt. Ritkább sorok húzódtak már a kijárat felé, mikor gróf Bethlen István is autójához ment, hogy a városba hajtasson. Az osz­ladozó tömeg megismerte s lelke­sen megéljenez­te. Autók dübörögtek, kocsik robog­tak a sportteleptől minden irányba s a negyven ezernyi töm­egből 18­lig akadt valaki, aki nem arra gon­dolt, Várjon egy hónap múlva meg­hozza-e a magyar futball azt az örömet, amit tőle várunk!­ • A mérkőzés statisztikája Egy válogatott mérkőzés statiszti­kája, a rajta előfordult különféle si­keres és sikert ellen akciók összehason­­lításával — soha sincsen híján bizo­nyos pilkantériáina­k és érdekességnek. A gólokban kifejezésre jutó eredmény ugyanis nem adja mindig hifi és pon­tos képét a két csapat erő­viszony­ának, sőt még a momentán farménak sem , ezért fel­tétlenül segítségése van fi figyelmes szemlélőnek az a statósatika, melyből okvetlenül következtetni lehet legalább is arra, hogy melyik csapat vette ki inkább fi részét a játékból. Kétszeresen érdekes ez a s­zeszahason­lítás akkor, mikor az eredmény is dön­tetlent jelez, amikor tehát minden apró momentumot megragadunk, hogy egyik vagy másik csapatnak jobb vol­tát valamiképp bólcsapogvuhaesuk , a nagyobb hitelesség kedvéért csarnok­­kídl is elé támogassuk. Amint az a játék képén is meglát­szott és eredményben is kifejezésre ju­tott, az első félidő a magyar csapat kétségtelen fölénye jegyében telt el. Elég utalnunk a ka­pura-3 ü­tések közöt­t fennálló 10:1-es arányra, hogy csatár­sorunk nagyobb veszélyességét és az osztrák csatársor viszonylag gyengébb játékát megfelelően illusztráljuk. 11. félidő: Gólt rúgtak 1 2 Komért, rúgtak 7 1 Szabadrúgás! lőttek a) hendsz miatt, 2 1 b) fault miatt 1 ' :1 a c) offszájd miatt 3 E­­T-mccsot dobtak 14 pl A támadást befejezték a) kapura lövéssel 4 fi b) kapu mellé lövéssel ,1 2 c) ikapu fölé lövéséé! — 2 Más módon jutott a labda az ellenfél kaprosa kezébe 2 1 A, támadás átjutott a komervonalon­­ 3 3 A második félidő statisztikájának összehasonlí­tágánál feltűnik azonnal a szokatlanul óriási 7:1-es komera rámy, amely azonban nem annyira az osztrák védelem, mint az erősem zavaró szél rovására írandó. Szabadrúgások tekin­tetébe® nincsen semmi lényeges kü­lönbség a két csapat eredménye között, de már a kaprára-lövések arány­ásná­nál látható az osztrák csapat felültö­­rekedése. A két félidő összegezése után a következő képet kapjuk: Hagy. Cantr. [ Gólt rúgtak 2­­ 2 li-est rúgtak 1 Borúért rúgtak 8 2 Szabadrúgást lőttek a) hendsz miatt 1 :1 bi fault miatt ' 5 ti c) off'szájd miatt n 11 Taposot dobták 32 22 A támadást befejezték a) kapura lövéssel 14 ,, 7 b) kapu mellé lövéssel 2 1 c) kapu fölé lövéssel 1 Más módon jutott a labda az ellenfél kapusa kezébe 7 s A támadás átjutott a komervonalon 1 3 Bármiképpen forgatjuk is a. .fenti statisztikát, mást, mint magyar fö­lényt nem igen tudunk kihámozni be­lőle. A kornerarány 8:2 a járónkra, ez magában is ékesen szóló bizonyíték. Mi 10, ők 20 szabadrúgást rúgtak, itt teh­át minim­ális a differencia.. A latoso­kat nem is számítjuk, bár ott is a ma­­­g­yarok járnának jobban, a kapura­ tö­véseket ellenben, mint az­ akciók sike­res befejezését, okvetlenül figyelembe kell vennünk és itt 14:7-es arány mu­tatkozik­­­ magyar csapat javára. Eszerint jogunk van az erkölcsi győ­zelmet vagy a „primus inter páros" címet a magmák részére vindikálni. Sajnos, hogy erre r."is/oni" i. félidő: Mngy. Csató. Gólt rúgtak . 1 . ll-est rúgtak — 51 Bok­iért rúgtak 1 1 Szabadrúgást lőttek 11 a) hendsz miatt 3 g b) fault miatt 3 * e) offfeeájd miatt fi­fi Távcsőt dobtak Ifi 12 A támadást befejezték a) kapura lövéssel 10 I b) kapu mellé lövéssel 1 S c) kapu fölé lövéssel 1 8 Más módon jutott a labda az ellenfél kapusa kezébe 5 7 A támadás átjutott a komervonalon 1 .— A játékról általában Nagy és v­égig szép, változatos játékot váltunk az 51-ik ma­gyar—osztrák összecsapástól és amikor Björklund bíró sípja a mérkőzés végét jelezte, a csalódás keserű izét éreztük a szánkban. Válogatott csapatunk pompásan induló tavaszi győzelmi szériája megszakadt és bizony nehezen tudtunk belenyugodni abba, hogy eanittal a Sors nem mosolygott oly barátságosan színeinkre, mint előző két erőpróbánk alkalmával. Ha azonban megszabadulunk a balsorsos Il-ik félidő kellemetlen benyomásaitól, majd nem találjuk teljesen indokoltnak a meccs végén érzett csalódásunkat. A Sors, a nagy­ rendező, ezúttal rosszzul osz­totta be a két félidőt, már tudni­illik a hatáskeltés szempontjából. Ha fordítva zajlottak volna le a félidők, ugyanarról a meccsről sokkal elégedettebben távozott volna el a publikum. A két félidő ugyanis egymástól teljesen elütő, ellentétes képet mu­tatott.­­A v­­ezett félidő a magyar, a második az osztrák csapat fél­ideje volt. Az volt a baj, hogy az első fél­időben produkált magyar fölény­ mindenkiben az olasz meccs felejt­hetetlen emlékét keltette fel , ami­kor a második félidőben széllel és nappal hátban további gólokat várt csapatától a közönség, alig lehe­tett az első félidő matadoraira rá­ismerni. Valljuk be azonban őszintén, az osztrák válogatott. A csapattal nem szégyen eldöntetlent csinálni. Mintha nehéz angol proficsapat lett volna, úgy lépett pályára teg­nap Ausztria válogatott tizenegye. Pompás kondícióban, az évtizede­ken át csiszolt bécsi futballiskola minden kellékének és a sértetlen, osztrák játékosanyagnak birtoká­ban álltak ki tegnap a Hungáriá­ul porondjára és hatalmasan de­monstrálták, hogy Bécsnek már nincs oka félnie annak a kis lépés­nek a megtételétől, amely m még a professzionizmust­ól ,, el­választj­a. Ha az anyagi feltételek megvan­nak hozzá, akkor a játéktudásuk­­alapján nézol kell aggódniok a kö­zeli újítás jövőjén!­.­. A magyar olimpiai csapat még nincs együtt, abban az értelemben, ahogy azt a tréningben lévő sportemberre mondják. Úgy látszik, még lábá­ban éhezte a csapat múlt vasár­napi berlini meccsét, másképp szinte érthetetlen volna második félidőbéli visszaesése. Az állóké­­­pességen még sok a javítani való. Az állóképesség hiánya, amely különösen hal­f sorunknál vált érezhetővé, volt az oka annak, hogy a csapatunk nagyszerű kvalitá­sai csak az a félidőben érvé­nyesültek. Ebben a félidőben, ha a csatár­sor összmunkája nem is érte el az olasz meccsen súrolt színvonalat, mégis elég volt ahhoz, hogy a­ fé­lelmetes ellenféllel szemben végig a magyar csapatnak biztosítsa a játék irányítását. Ebben a félidő­ben még Orth széles skálájú játé­ka is teljes mértékben érvényesült. Hosszú, h­alálbiztosan irányított labdáival hol Jennyi, hol Braval dobta előre s a két pompás szélső bőven teremtette a helyzeteket. Belső triónktól azonban ezúttal elpártlot a Szerencse, a csalfa istenasszony, na meg Ostriezek is beigazolta, hogy minden osztrák­­ kapus közül az ő szíve van legin­­­ká­l­b a helyén. Pedig, amikor Eisenh­offer a 4. percben bevágta bombagólját Ostriezek kapujába, de nagy bi­zalom lobogott a csapatban és az önfeledten tombolt­ közönségben. „Jól indul, csak így tovább!'' — zengte a tribün és csapatunk való­ban erélyesen tört az újabb siker­re. De csakhamar eszmélt a csapat és a közönség, hogy az ellenfél nagy és méltó. A tartalék, Reg­­nardt és az újonc Rainer pillanat­ra sem vétették észre Blum Litá­­nyát. Előttünk nagytudású, munka­bíró fedezetsor állt és a magyar csapat legnagyobb dicsérete, hogy a pompás osztrák halfsor dacáisra is bőven volt dolga az osztrák köz­vetlen védelemnek. Eisenh­offer, és Opata gólhelyzeteinél csak a sze­rencse mentette meg a góltól az osztrák kaput, ezzel szemben Fe­hérnek semmi komoly dolga nem akadt, mert bekkjeink minden osztrák akciót szétromboltak még a megérés pillanata előtt. Az I. félidőben két góllal job­bak voltunk az oszt­rá­koknál, de a belső triónk csak az első ne­gyedórában volt igazán friss, az­után egyre bágyadtabb lett és mind többet vesztett lendületéből és így elmaradt játékbeli fölé­nyünk illő kamatoztatása. A II. félidőben váratlanul összecsuklott halfsorünk, elsősorban Orth, aki meg se sé­rült- amellett azonban teljesen el is készült az erejével. Az ő visz­szaesése csaknem az egész véde­lemre átragadt és bizony a csa­tá­rsog sokszor hosszasan hiába várta a támogatást. Viszont a pompás kondícióban lévő osztrákok csak a II. félidőben jöttek igazán bele s ekkor fogalmat alkothattunk ma­gunknak afelől, hogy az első fél­idő nagy magyar, fölénye alatt hogy szoronghatott, a tribünön Meisl Huóval az élén az osztrák koló­nia. Ebben a félidőben domboro­dott ki az a különbség, amellyel a professzionizmus útján Budapest­tel szemben Bécs előbbre van, a bekkek holtbiztosan rúgtak, a hal­­fok, élükön az elpu­sztí­th­at­atlan Brand szett érrel, akit most annyi­szor elparentáltak, tömték labdá­ival csatáraikat és a csatárok­­ ostromolták Fehér­ kapuját. Ést mégis, a két gólon kívül komoly dolga most sem volt Fehérnek, csatársorunk petsig, bár a, JE­nter- Land“-dal jóformán csak a jobb­oldalon át volt kapcsolata, mégse csinált veszélyes akciókat,amelyek közül a legszebb meghozta a má­sodik vezető gólunkat, további góllal kecsegtető akcióitól pedig­ ismét a szerencse vonta meg azt a kicsiny kis segítséget, amely nél­kül nincs góllövő csatár, így esett, h­ogy a a második félidőben a*­, osztrá­kok voltak két góllal jobbak, de csak a mezőnyben, ment gól­helyzete ezúttal is a magyar, csa­patnak volt, több. Ezt különben a második félidő 7:1-es kom­entrá­nya is bizonyítja. A­­kornereire különben büszke lehet a magyar csapat. A nyolc ko­rner közül egyik szebb volt, mint­ a másik, akár Braun, akár Jeny rúgta őket, sőt, mikor Braun a játék végén megsérült és az utolsó kornerekel a jobboldalon­­Molnár, rúgta, ő sem vallott szégyent. Az viszont más lapra tartozik, hogy a ugrólé komorból egyet sem tud­ott­­érté­kesíteni a magyar csapat. Sétabot + Sétabot + Sétabot FRIED Király-áica 39 FRIED Szenzáció Óriási Szenzáció „Theza^ Uj tatéi­­ány. \ csipkekészítés elképzelhetetlenül „Xheza“ Tka-aM gyors módja. U8.vanosvi.ii művészi értékű és szép- ' -rv­a( 11 A régis csipkék 10-­szer (tízszer) rövidebb) idő • alatt 11 A ®*^«**» „Theza'4 készülnek mint eddig, tehat jövedelmezősége mint „Trneza“ rr*|i ít­yen foglalkozást fölülmúl. Magyarországon kizárólag T'm­.o 53 I, Budapest, Fi. Zsigmondi-u. 20. v.t. szfim alatt. 77**»**7«. „TEaeza44 ügy tanfolyamon (S-10 óra) tökéletesen megtanulható. ..Thera“­s Óriási Szenzáció Óriási

Next