Nemzeti Sport, 1924. július (16. évfolyam, 117-142. szám)

1924-07-02 / 117. szám

2 0 | Furposapka........... L­i‘írfuÜGipO wimpaMing!.. 33.000 K Fürtfödressznővérti.... 60.000 | Btöolnár spoTH üzletében VI. Király­ utca 106. lenni) a mi szemün­kiben a bajnok­ságok szép eredményei után na­gyon megnőttek. Poulevard kérdésünkre nagy örömmel válaszol. Atlétái formá­jával­ meg van mindenben eléged­ve, egyesek közülük szerinte győ­zelmi eséllyel startolnak. Az esé­lyes francia atléták: 100 és 200 m.: André Mourlon (10.8) , Degrelle (10.9), R. Mourlon (10.9) . 400 m.: Fery akar meglepetést csinálni esetleges helyezésével. 800 és 1500 m­.: W.K­iath és Phi­­lipps. 2,000 m. akadály: Bontemps. (Poulevard vele a­­ fitt angol Ble­­u,vittel is­ meg akarja veretni.) Magasugrás: Lewdon, kinek ennyi legjobb versenyeredménye 190 cm. (A bajnokságban a sarka I'football típo'­s nadrág, harisnyaszar­­ fájt, azért ugrott csak 186­01.) Távolugrás: Wilhelme 7.125 m. 110 m. gát: Sempé. 15.6 mp. Az eddigiek majdnem mind a francia bajnokságok ezévi győzte­sei s második v. harmadik helye­zettel. Ezután a miniket különösen ér­deklő 3. számról faggatjuk. A pentatront egy külföldön is­meretlen atlétával, Courratger­­rel akarja megnyeretni, eddig elért eredményei­­ alapján tényleg sanszokkal indulhat: ge­rely 52 m., távol 6,60—6,70 m.. 200 m. 23,2 mp., diszkosz 39 m.. 1500 m. 4 p. 30. A de,kationban Sempé lesz a francia képviselő, kinek szintén jók az eredményei: 100 m. 11.3. 400 m­. 52. 1500 m. 4 p. 45, távol 6.90—7 m., magas 1.70—0.75 m­., rúd (úgy­mond gyengébb száma), 3.40 m­., súly 12 m., diszkosz 37 m., gerely 45 m., 110 gáton szerinte 15.3 mp.-re képes. A 4xlöi­­méteres stafétában Degrelle, Heise, R. Mourlon, A. Mourlon fogják képviselni a francia színeket, idejük ismételten 43 mp. volt­ meg­szorítás nélkül, de erős verseny esetén 42.4 mp.-re is képesek. Az amerikaiak után biztos második­nak tippeli őket trénerük, mert A. Mourton a finisben még az ame­rikaiak ellen sem fog semmit ■sem leadni. Meg akartuk hálálni az udvari­­assászárt és azért nem emlegettük neki sem Somfait, sem pedig a mi stafétánkat. Elvégre ő nem tehet róla, ha ő is olyan — hogy is mond­jam csak — feledékeny, — mint a legtöbb francia. Ha megsegít­ az Isten, majd megismeri úgyis Som­­fa­it még, ha pedig nem így lenne, akkor meg neki volt igaza, hogy nem is gondolt Európa egy­ik leg­jobb allround atlétájára. Közben a barnaiképű nökk­rikós is körözni kezd és mi az ő trénerét fogjuk közre. Amikor meghallja,­­ hogy magyarok vagyunk, szép em­lékektől lesz boldogan széles az arca és elmondja, hogy őt Bian­­chinak hívják és birkózó volt. Ott volt Stockholmban is. — Was macht der Varga Béla? — ez az első kérdése. Amikor meg­nyugtatjuk, hogy itt viszont fogja látni, nagyon örül és igen elisme­rően nyilatkozik a magyar birkó­zóikról. Majd egyre beszédesebb lesz — az atlétájára rá se néz — és elmondja, hogy ő az egyiptomiak olimpiai tré­nere. 16 emberrel tegnap érkezett meg, a­kik közül ez az egy csak atléta. Kérdezzük, hogy mit tud a zöld­­tzakós. Azt mondja, hogy erről neki sincsen fogalma. Min ■lösszé 6 hónapja fut és odahaza minden 59 98-es versenyét 15:30 körüli idő alatt egy egész körrel nyerte, vagy hogy nem tudni, mi van még istenb­e. — A versenyen mindenesetre Nurmihoz fog ragadni Mohamed Sajed — mondja a mi egyiptomi barátunk és mi, miközben elbúcsú­zunk tőle, azon gondolkozunk, nem volna-e jó finn testvéreinket előre figyelmeztetni a Salem-ve­­szedetemre... Most átmegyünk az olimpiai faluba. A­­stadionból ,kilépve, kis réten megyünk keresztül és csak­hamar éktelen éles kavicsokkal készült „utcába" kerülőink. Az olimpiai falu utcái igazán nem kellemesek sem nem pormentesek. Bekukkantunk egy házikóiba. Két­ágyas szobát látunk, amelyikben csak annyi hely van, hogy az egyik lakó levethesse a kabátját. Hát itt aztán igazán nem volna jó lakni. Alacsony fabódékból áll ez a „falu," amely csak annyiban fe­lel meg az olimpiai sport követel­ményeinek, hogy közel van a sta­dionhoz. Egyébként poros, fülledt, a szűk szobák pedig egyenesen egészségtel­en­ek. Az egyik bódéban két boxóló iz­zad tréning címén, néhány négli­­zsében levő férfi pedig kárörvendő arccal nézi őket. Mi meg sem ál­lunk itten, sokkal nagyobb­­vadra megyünk, az amerikai atlétákat keressük. pFootballDreSS minden dlub­j­a színben, sípcsontos boka-, térdvédő stb.­­ Hosszas kérdezősködő® után végre a szomszédos tréningpályáira uta­sítana­k és mi arra menve, tényleg már messziről látunk egy-két jó mozgású futót. Az egyik­­különö­sen szépen tartja ma­gát és mi egyenesen feléje megyünk, mert látjuk, hogy lelassít. Mire oda­érünk, már a köpenyét, húzza fel és mi éppen azon gondolkodunk, váj­jon melyik amerikai hírességgel lesz alkalmunk beszélni, amidőn melléje érve, észrevesszük, hogy l­esz. Egy legalább is 55 éves öreg yanikivel állunk szemben, akinek a lábán azonban teljes szabály,szerű szögescipő van. Nincs idő a cso­dálkozásra. Bemutatkozunk és megtudjuk, hogy az amerikai expedíció alelnöke vett egy kis kondíciótréninget. Csak úgy! Eszembe jut, hogy mit mondott nekem a bázeli gyorson hétfőn az az angol öregúr: „Ná­lunk angoloknál a sport minden embernek a kulturszü­kséglete." Bizony, így van és ameddig ez nálunk is nem lesz így, addig sportról nem beszélhetünk. Mindennek dacára természetesen a pompás kondícióban levő al­­elnök sem kerülhette el az interjút és kérdéseinkre a következőt mon­dotta­ el az amerikaiakról: A 250 tagból álló csapat Cherbourgon keresztül a transatlantic különvonatai­­val érkezett meg tegnap, 25-én Parisba Nagy örömünkre — úgymond — itten­­honfitársaink nagy serege köszöntött a pályaudvaron. Jól fegyelmezett és egyenlően szövetségileg felszerelt­; kék ruha, Girardi szalmakalap, a csillagos címerrel a szalagon atlétáink innen magánosok autóin és autóbuszo­kon itteni­­ szállásukra mentek. Az úszók egy nagy része és atlétáink kisebb része, a colombesi olimpiai faluban lakik. Az atléták másik szin­tén kis részét s a szövetségi tagokat a futballisták s rugby-játékosok által elhagyott­ Hotel Axcelmansban szál­lásolták el. Míg a többiek, a csapat legnagyobb százaléka Murat hercegnek Rocsnencourt­ban (Versaillestől 1—2 km.) lévő gyönyörű farrrcszerű bir­tokán fognak elhelyezkedni. Mindenesetre ezek helyzete a meg­­irigylésreméltóbb, t. i. A kis házban laknak majd, minden házban 10 szoba van s minden szobában 2 ágy. 50 méterre e házaktól van a külön e célra berendezett amerikai villamos konyha és kantin, hogy az atléták a megszokott táplálékkal elégíthessék ki nem kis igényeiket. A versenyzők az utazás fáradalmait elsőrangúan bírták, ebbe sok sze­rencse is játszott közre. Legfontosabb természetesen a tenger csendessége volt. Gyönyörű idő kedvezett a hajó­idnak s igy a résztvevők állandóan napi 3 órai sportmunkával voltak el­foglalva. Ez állott elméleti és gyakor­lati oktatásokból. Trénereink a­ ver­senyzésről tartottak előadásokat, amel­­let, hogy a sport történelmével is igyekeztek a sportolók érdeklődését felhívni a sport kulturális szerepére. Tréningünk — mondja az ősz atléta — futásból, ugrásból, tornagyakorlatok­­ból, váltási gyakorlatokból állott. Ter­mészetes, a birkózók s boxolók ren­des tréningjüket folytatták. Első napunk pihenéssel telt el s hol­nap, 27-én kezdjük itteni tréningjein­­ket a colombesi stadion tréningjá­­ ­t. Paris, június 27. Ma kezdődött meg a tőrcsapat­­verseny a Velodrom d‘Hiverban, a­mely cirkulaszerű épület s pony­váia alatt a komprimált hőség­ alig elviselhető. A résztvevő nemzetek a következő öt csoportban kezdték meg a küzdelmet: 1. csoport: Olaszország, Cseh­ország és Nagybrit­a­nnai,a.­ ­ Atlétikai felszerelés! I M­ASZ előírás szerint. — Futócipő acélbetétté!! 2 3 * 5 * * * * * * 2. csoport: Franciaország, Ma­gyarország és Spanyolország. 3. csoport: Amerika, Argentína és Hollandia. 1. csoport: Belgium, Uruguay és Ausztria. 5. csoport: Dánia, Cuba és Svájc. Tényleges küzdelem csak a 2. és a­­3. csoportban volt, ahol a poron­don­ dőlt el, melyik két csapat me­het tovább a másod­­ik fordulóba. Az első csoportban Csehország, a negyedikben Uruguay, az ötödik­ben­­ pedig Cuba nem jelentkezett és így a csoportok másik két résztvevője küzdelem nélkül jutott tovább. A legerősebb küzdelem a mi csoportunkban volt. Délelőtt kezdődött a verseny a magyar—spanyol mérkőzéssel. A két csapat úgy állt fel: Magyarország: Berti, Posta, Schenker, Tersztyánszky. Spanyolország: Deleado, Pomes- Soler, Garcia, Montoro. A mieink elfogódottan kezdik a mérkőzést és az első asszóit Berti elveszíti. Utána Posta, Schenker és Tersztyánszky megnyerik az asszójukat é­s ettől kezdve állan­dóan vezetünk. Vívóinkat zavarja a szokatlan hőség és terep, va­lamint az 5 tagú zsűri, amely minden akció után az elnök kérdései nyomán hangos meg­beszélést tart, sőt ez a megbeszélés sokszor vitává is fejlődik. Ezen­kívül a 4 spanyol közül három bal­kezes, ami szintén irritálja a mie­inket. Ennek dacára nem ve­sztik el a fejüket és szépe­n verekszenek, kü­lönösen Schenker, aki minden fe­lesleges művészetet mellőzve, ki­zárólag tuséra ment, hősi küzdel­met víva minden egyes találatért. A tizenharmadik asszó után 8:15 az arány a mi javunkra és most már biztosnak látszik a mérkőzés. Ámde most sorra kerül Berti, aki elveszti asszóját. 8:6! Utána Tersz­­tyánszky következik, aki szintén vereséget szenved spanyol ellen­felétől. Az utolsó asszó előtt tehát 8:7 volt az arány a javunkra és mi hirtelen kiszámítottuk, hogy ha eldöntetlen lesz az eredmény, akkor el is vesztettük a mérkő­zése mert a spanyolok tuss­­aránya alighanem jobb lesz. Posta Sándor áll fel az utolsó mérkőzésre Garciával­ szemben. Alig hangzik el az „allez!" ve­zényszó és máris bent van a fuss a lyáin és a metropolitain club pályáin, tartjuk minden délután. — Ha érdekli magukat — fejezi be a zárkózott öregúr a beszédét — na­gyon fogunk örülni, ha valamelyik tréningünkön mint publikumot üdvö­zölhetjük önöket. Holnap tehát a tőrvívóink első sze­replésén kivil még egy eseményben lesz részünk, n­a szerencsénk lesz vé­gignézzük az amerikai atléták tré­­ningjét. Addig is: a viszontlátásra. Vadas Gyula dr. magyar bajnoknál. Aggodalmunk­­ fokozódik, amidőn egy felülírái­­ bedobott szúrását a zsűri nem adja meg, ellenben a ri­posztot az ellenfelének megítéli. Meredt sze­mekkel nézünk a plánéra, nem is merjük magunk előtt sem kimon­dani, amire gondolunk: ezt a ver­senyt már elvesztettük! Újabb ak­ció kezdődik. Posta makacsul meg­ismétli előbbi szúrását és a zsűri újból az ellenfélnek ítéli meg az eredményt. 3:0 Garcia javára! Mi többiek már mind kétségbe­estünk, csak maga Posta nem. TS& BALOGH ÉS TÁRSA skmit szakiszteréban Erzsébet-korat 'Qk?1 mnebettjjran­^^ a vasidegzetű férfi megkisérelte a­­ lehetetlent és — s­iker­ült neki, egymásután adott be spanyol el­lenfelének két fetartó szűrést,­ majd egy parádicipoisztta­l 3:3-ra egyenlítette ki az eredményt és végül két újabb feltartószú­­rással 5:3 arányban megnyeri az asszót! Győztünk! Az első mérkő­zésünket tétn­át megnyertük és én úgy­­ éra jean,­­ hogy itt leselkedett ránk, az a bizo­nyos kavics, amelyen a váratlan elbukások szoktak történni. "Ez­­ volt a tőrvívóink egyiptomi mér*, közé­se, a­melyet azonban magyaro­k akarattal és lelkesedéssel meg­nyertek. A csapat tagjai közül elsősor­ban Schenker Zoltánt illeti a dicséret. Ez a pompás férfi volt a csapatnak a legbiztosabb pillére, aki minden­­ mozdulatával, az acélos akaratú-­ val és még a spanyolok előtt is respaktust keltő elszánt tekintete- Ment­elik az Angolparkba vel elárulta, hogy mindent betead a csapat győzeleméért. Kizárólag tuséra ment, verekedett. Tőrrel aj kezében verekedett a hazája dicső­í­ségéért és ez a férfias küzdelme a nap hősévé tette őt. Posta Sándor is becsülettel állta meg a helyét. Csak egy asszót vesztett el, és itta a szokott nyugodtsága ezúttal mintha egy kissé elhagyta volna is. az utolsó asszójával véghezivalfció: bravúrja ismét az igazi Postása vallott. Berti­ás T­ersztyánseki csak egy-egy a­sszót tudott ma nyerni, ami azonban csupán azt jelenti, hogy az ő idegeik érezték a legtovább a fárasztó út és a k ikör­­n­yezet változás hatását. Mert ez a mai verseny az idegiek mérkőzése is volt és benne al­ulm­aradtak azok, akik a nagy meleget, az uta­zás és elhelyezkedés izgalmait nem bírták kellően el­viselni. . A zsűri 5 tagból állt, elnöke , francia, tagjai pedig az egyes nemzetek kiküldöttei. 11 A francia elnökökkel teljes mér­tékben meg voltunk elégedve, dr.T Thierm és Lajoux határozott mia- A tőrcsapatvisrsany első napja Csapatunk bravúros győzelme — A három balkezes spanyol —­ Az idegek erőpróbái® — Schenker a hőse a napnak — Posta feltartószúrásaival nyertük meg a versenyt — A vivókongresszus határozatai — h­jra felvettek az HVSz-he­z Szenda, 1924 július 3

Next