Nemzeti Sport, 1925. január (17. évfolyam, 1-18. szám)
1925-01-01 / 1. szám
A Könyvek Könyve azt mondja: „Akik imgasakodnak, felmagasztosidnaik! És mondom: „Jaj a kedélyeknek es a miaukkal bélelteknek, mert azok sohasem jutnak be a mennyeknek orszci/•*»_« ^ Vasárnap volit, (Mielőtt. A lankás hegyen fenn egy kis kápolna gyenge harangja dalol a vizem de minut valami kitárult, boldog uanoni Mée mindig hallom a pap hangját. Pedig már egy tízórája, hogy kijöttem abból a hifi tarcsa, tömjén - terhes, gyertyafényéé, homolypapos kápolnából. . . Lenin a réteken netrnyi parajtsuhanc kavarja fel a pold .fűből kitelezett poros homokt . Valami éktelen rongylabda lidul döcögve, bukdácsolva mezítlázfal bakancshoz és hajrás túrjongósiájuk tölti be ezt a, pillanatnyi világot . El akartam menni melettuk ide valami őrjöngő minitoros csatakiáltási üti meg e pilllnatban azütemet*, kénytelen vagyok megadni. Az egyik házihejjas, mezítlábas bevágta a labdát a kapuba. i)mint egy teriumfátort ünneplálk. Körülfogják, a kezét szorongatták, a haját verdesik. Le kell hogy üljek egy kőre, hogy nézzen ezt az örömöt, ezt a nagy, boldog* termeiki örömöt, ezt a páratlan és öntudatlan sportrajongást, ami kél pillanatra lebilincseli A mdíthábas _ hősnek ugyan vérzik a tála, sántít is egy kicsit, a seb is sajog, de a harc folyik tovább betorosan, pogányosan, magyarosan.] Lehunyom a szemem,és hallgatom, ezt a, csiripelő, sinogató zenebonát, ezt a most Csepeledé, harcos jövő nemzedéket. S amint így hunyt szemekkel, a világtól, elzártan kitárom magamat a bekinzubogó érzéseknek, egyszerre, csak érthetetlenül, bántón és néma,zártan, mint valami hirtelen támadt hagy fájás, belém-nyíltal a, százszo elcsépelt,, túlontúl letaposodott, szó hangszeren kikürtölt keserű párizsi finálénk: Egyiptom. A rét, a gyerekek,a kápolna, a nyár. minden, minden egy pillanat alatt szétfoszlik,jelöltem. Ezeknek a tragikus napoknak az emléke szánkázik végig az ágyamon, megelevenedik, fenyeget s mint valami kísérteties feketeanacska, dörgölődzik hozzám. Elbukott fajtámnak minden tragikuma, minden bűne, gyengesége, erélytelensége, fáradtsága — jaj és még mennyi más, ez mind benne ■vált ..Egyiptomiban.“ Furcsa —■ azt mondják, a tengerinek egyetlen cseppjéből _ követik ez tetni lehet az óceán kémiai összetételére. A végtelen kicsiből a végtelen nagyra. És ez a végtelen kicsi, ami megmutatta a háború utáni megsanyargatott magyar fajta a lánc nélküli arcát, ez a végtelen kicsi az a bizonyos ..Egyiptom“ volt. , 1-2 élet célja Küzdelem: küzdeni és győzni. A sport célja is körülbellül ugyanaz. [Csakhogy a sport eddig nem ismerte a darwini elméletet, a létért való harcot — imagnetikai komponensekből tevődött össze: a kis idejem az elvonatkoztatott jóért folytatódott, melynek magyarázata már majdnem metormikai alapokon nyugszik — a uyúzelemért. J... ^ a nagy ^váilságégés tőből mot- S 6® te kezünlljcet. a szívünket kiíjásrf ^ iáeájlatokat sárba hernterpv'v az elgvonatkoztatottt jóért matatott küzddljílmdk hirdetői maim!]111 spirituszt no kerülitek. A xnnijirobot. a száraz ikervérbe liáVkÍ°s'a^* a. só, bajba és háromkoriTM k szájaik sehogysem _itóS* megértei“hi ezt a régi elfoop■ tott melódiájáén drága kintornát i degen maradt M nekik. .«E* • , a káta Wmna. gyenge hanbim« flhemui,ji e’send van. Mán* a zan 18 ^takarodtak: dél Sú láSPiiS* ,a'W xma't é^etji* VailiaikimptekkoL j jj Lsuhan mellettem. i^yen prédikált, s a * Ft brr a.1 a kevelyeknek zok i ^tetteiknek, mert is^letes^^H* ——jmegsüvegelem a S. f hj0eSKaT1 nézek unk ^Valir ^ 11 i esztendőt ru]i^aJF'jx ■Klóév* legnagyobb “*» 11 IVHn mm A cserkésztábortól a párisi sajtópáholyig Hogy valósulnak meg az álmok — Hogy lettem én sportújságíróvá — A Nemzeti Sport tudósítójától — Már régen, elltatároztam, hogy meg fogom inni egy újságíró életét, jobbanmondva, hogy hogy lesz valaki sportújságíró. Gondolkodtam sokáig, hogy kit interjúvoljak meg a nagyok közül a Spaltrow Robertsot., Amerika, híres spoid-rispontceréje. Hamneyt, avagy az Idrottsibüadet hosszú szerkesztőjét, Teáéiért kérdezzem-e meg affalót, hogy hogyan lett belőle újságíró? Külfölön kudarcot vallottam, együk sem volt hajlandó nyilatkozni. Itt ihon is sorra kérdezgettem a Nemzeti Sport munkatársait: • „Kiértek, nézd, mondj valamit, hiszen a sportújságíró diatom úgy kezd kifejlődni., inni kell erről, hát hogy is lettél te riporter.“ Ketetjetet egyik scan ad, hanem kidobnak mindenütt: „A unusaim az enyém, senkinek sietnimi közié hozzá.“ Mit csináljak, mát tegyek, törtem a fejemet és a kegyetlen szerkesztő námförmied: „Egy .Ilyen cikk kell nekem, írd meg, vagy, vagy riporter, vagy nem. Holnap 11-kor érte megy a Feri, addig kész Ikiell tennaünre.“ Majdnem kétségbe estem. Mondom magasmibian, még egy kisérletet teszek, ... Telefon. „Mond csak Szenekesütő Úr! Te nem volt mál hajlandó pár szót mondani klakrrered kezdetéről?“ — Azt már kevésbé — (dühösebben:)., írjál okvetlen, 11-kor miagy a Feri — (még dühösebben:). — Ha nem tudsz másról írni, írd meg azt, hogy hogy lettél te újságíró. Leteszem a kagylót Elgondolkodom és az 1924. év 12hónapjánalk eseményei éppen most, december 31-én, az év utolsó napján, majdnem az utolsó órában elvonulnak szemem előtt. Hogy lettem én újságíró? Ez a kérdés. Háttéren feltűnik előttem egypár jóozzaniat, emlék, melyek kitörülhet ellen emlékképp rögződtek meg bennem. Meganárgyalóízzák talán ezek azt, hogy került toll a kezembe? Emlékszem, az 1820. esztendő nyarán, ' az antwerpeni olámpis'ád évében. 14 éves voltam. Cserkésztáborban, Szepes-Straucr Béla barátoan miat vártuk a síírekét, ~ jött 10 nap múlva az esemény megtörténte után. a Paddock győz 100-on, 200-on Woodkingtól vereséget szenved. Elgondolkodunk ketten Jó volna most ott lenni valahol a stadion eldugott, kis pontján. De reményünk csak az 1932-es Los Angelesban tartandó olimpiádra lehetett. Mert ha 1924-ben ott is leszünk, amint azt akkor elhatároztuk, legfeljebb messziről nézegetünk, figyelgetünk, szenengeltjük a tapasztalaitokat. A négy év elrepült, én köziben kijutottam Németországba s ott folytattam tanulmányaimat. Ott olvasttam a Szépes- Etrauek Béla chiamonixi szerepléséről, egyszerre eszembe jutott a négy évvel ezelőtti cöerikésiatáskor s az elhatározásomat megújítottam. Megyek a párisi olimpiádoit megnézni. Húsvéti szabadságomon találkozóim barátommal. Ő már akkor újságíró volt, rajzos riporter, én pedig szerény német Studfemt. Szól a bajnok úr: — Te Petit' Tudod, hogy megyek Párásba? — Én is ott leszek — volt a felelet. Hogy mily módom fogok kijutni, arról máig halavány fogalmam sem volt. Mindenesetre spórolhaim, zsugorgtattam a pénzem. Megtakarított tőkéim végül 120 dollárra rúgott. A terv kész volt. Június 1-én Párásban I k kell lennem. Visszamentem Lipcsébe és a Handels-Hochschulen az előadások alatt Párásban járt az eszem, az olimpiádra gondoltam, ott VH-tem már a legolcsóbb helyen és néztem, állítottad, hoigy hogyan fiat a csodás Nurma .Este otthon egyszerre csak eszembe jutott, hogy én ismertem a MAC- ból Mamusich Mihályt, a Nemzeti Sport olimpiai futballtudósítóját. Ki is fejtettem németkollégámnak és síziobatársaimnak, hogy jó volna Párásban felkeresni Maimusick Mihályt és megkérniezni, hátha segíthetek néki valamit. Tudok giépelni, gondoltam, beszélek angolul, franciául, németül, talán hasznomat veheti és akikor — az álmok álma — talán kaipok valami is potya állóhelyet a stadionba ezért. Merengtem, merengtem és hiú reménykedéssel már láttam magamat valahol Parisban loholni a nagy újságírók után, mint szerény és gépíró-fordító tanonc. , Nekivágtam tehát a futballol kapládos világvárosnak a magam 120 dollárával és rajongó, lelkes optimiszmusával. Kiszámítottam, mennyibe kerül a vasút, rájöttem, hogy ha napi 1 dollárra redukálom összekiadásom,’ kijövök, a pénzemből. Gyerünk Párosba!: És nem vágttam Kinn azután némi aggodalommal léptem be a Hotel Hausmannba és kerestem Mamusich doktort.: „Mamusich dokctor nincs otthon.“ Második nap. ..Mamusich doktor már elment.“ Harmadik nap: „Mamusich doktor meghagyta, hogy este a Börzén lesz, az újságíró-szobában.“ A Börzén csak ígéretet kaptam: „Holnap már hazautazom Pestire, vége már a futballcsalpatimaiknak, majd otthon megbeszélem Vadas dr.-fiat, addig várjál nyugodtan.“ A futball döntőjét 1s frankos helyről néztem végig. Egy hét eltelt és jött a levél: „Mienj fel a Gomité Olympic Framcassibe Kruyt úrhoz, minden rendben lesz.“ Én voltam Paris legboldogabb órabére. Mindenkinek szerettem volna arcába kiáltani. ..Újságíró vagyok. Riporter vagyok.“ A corbonnni ünnepélyen már ott feszítek a sajtópáholy második sorában. Figyelek, riporter vagyok. Vadas dr. megjött és ott láttam nevem a Nemzeti Sportban: „ ... és Mmentünk Colombesbe Petrovitssal, a Nemzeti Sport korábban kijött munkatársával. ..“ Azután jött a tűzpróba. Az amerikaiak tréningjéről egyedül kellett írnom. Csönd volt Columbesben és az amerikaiakat nehezen találom. Közben beszélek magyar .Kollégák akialó, bemutatkozóim, újságíró vagyok. Gúnyos mosoly az arcokon, gondolják: „Szegény lap, melynek ilyen srácok a riporterei.“ De én csak nekits mentem a jenki kreikkeihez. Piaddacik, Murchisson, Robertson, Ray stb. mind, mind sorra kerülnek. Weidiinger kolléga csak csodálkozik. Se neki, se más újságírónak az USA főbüszkeségei, vezérei nem nyilatkoztak. Nekem igen. Tálkán nem vettek komolyan, gyereknek tanítottak s ez volt a szerencsém. Kedvesek és leereszkedni szeretnek a nagyságok. Sokan kinevetnek, amiint bemegyek Paddockhoz az öltözőbe. Franciának néz. Kinevet, önérzetem semmi, hiszen olyan nagy fiú előtt állok. Este Vadas gratulál és első cikkem lejön! Másnap ismét tréning. Nagy fiú lettem a kollégák szemlében, úgy látszik. Legalább erre vall, hogy miután újra elbeszélgettem az amerikaiakkal, a most már tömegesen sróduló magyar riporterek, egy déli lap rovatvezetőjével az élükön, egyre a kabátomat húzogatták, hogy s kottyantsuk el egy kicsit abból, mit mond. Le Gendre, mit mond Simpson. Pár szót mondok nekik, büszke vagyok még, ifjú, kezdő, örülök, ha szivességet tehetek, de persze az igazi nagy szenzációkat tartom magamnak. Megtudom, hogy hol treníroznak az úszóik és jön Tourelle, a Velodrom d’Hiver, Stadion. Ülök a sajtó,páholyban, jegyzek, jegyzek, jegyzek. Aztán egy kis pihenő, fellihegem, magam. Mellettem Szepes- Strauch Béla barátom is, éppian pontot tesz egy mondata végére. Összenézünk, elmosolyodunk. — Emlékezel? Négy évvel ezelőtt, mikor faltuk az akkor oly gyéren szivárgóantwerpeni híreket? Emlékszel? Cserkészi ti álbor... íme, itt vagyunk, Párisban, az újságíró-páholyban csücsülünk... Jobban sikerült, mint ahogy sejtettük. \ ff áh ha niár nem is Sparrow Robert- I 'onróil, ilo inne, önauagamrö'] megírtiaim, ( ■hogy lett belőlem újságíró, Petrovits Vidor. A *«*•*♦», ^ JBOBH CZItfí ÍUv”fotbail és Xutóaliptík gyártesa Budapest L, Attlai utca 37. szám Boldog újévet kivárt olvasóinak a Nemzeti Sport helyett ugyanis azt a pesti leányt vágták ki a filmből, aki legjobban örült a ,■brüsszeli ajándéknak (sima zöld estélyi ruha, brüsszeli csipkedíszítéssel hófehér amatőr alapon). Ez szintén jó jel Paksra. Szörnyű bűntett, történik a MASz-ban. Amatőrség gyanúja miatt felfüggesztem nek háromdiétát: Juhászt, Orbánt, Engelthalt el. Fejük fölött a varjuk a következőket károgják: „Kár, kár, hogy csak hármat, függesztettek fel. Megkezdődik a bajnoki szezon. Játékosaink erősen ambicionálják a játékot. Jó jel... A mit sem sejtő futballisták ellen egy reakcionárius társaság ,,FutballtiUhrom!“ csatakiáltással sötét támadást fordít. Az OTT várakozó álláspontra helyezkedik. Ezen az állásponton találja őt az UTE. fiú, aki Prágában szeretne játszani, de az OTT bácsi magasabb politikai okokból nem nyitja ki a sorompót. Az UTE. fiú ezt nehezen akarta .