Nemzeti Sport, 1926. október (18. évfolyam, 156-173. szám)
1926-10-01 / 156. szám
Péntek, 1936 október 1.S****f**«n» g» 9€»M Futball és futócipők legjobbak, legolcsóbbak Czigánynál L, AKM-utca 37. 3 EMLÉKEK ÉS JEGYZETEK EGY LETŰNT KORSZAKBÓL Hogy jön haza Olaszországból egy túrázó futballcsapat, a pénzével a menedzser Wilhelen, az UTSE volt centerhallja naplójában elmondja az UTSE olasz túráján történteket — Zálogban marad három tartalék — Három menüt eszik tizennégy kiéhezett futballista — Hol talál egy koszorú fügét Kojsza ? — A trieszti konzul nem szereti, ha „molesztálják“ — Lindeneck futballista elődei ~ A Nemzeti Sport tudósítóitól — Mindenki tudott arról, hogy az UTSE olaszországi túrája anyagilag rettenetes fiaskóval végződött - s hogy az UTSE még ma is az . ' akkori adósságainak nyögi a terhét. Az egyesület a túrán történteket gondosan eltitkolta, úgy, hogy a közönség csak az UTSE i. szép győzelmeiről tudott. Most az •új rendszer beálltával megszakadt minden összeköttető kapocs a régi és az új éra közt s így Wilhelm. •- az UTSE volt centerhallja a Nemzeti Sport útján a közönség elé tárja a túráról írt naplóját, melyben mindent őszintén elmond. A naplóból kihagytuk a közönséget nem érdeklő részeket s ott kezdtük, ahol igazán érdekessé válik az UTSE tortúrája, amikor az egyik olasz egyesülettől . kopott menedzser, egy Turmayer nevű magyar származású világcsavargó cserben hagyta őket. Milano, szerda, jan. 2. ■•.-de már hűlt,helye volt a drága barátunknak. Rögtön tisztában voltunk azzak hogy .'meglepett a csirkefogó. Ott álltunk tehát idegenben egy a? n.-krajcár nélkül. Nagy zavarunkban azt sem tudtuk, mit csináljunk. Csak jó idő múltán tártünk magunkhoz s hozzáláttunk a helyzet megoldásához. Értesítettük a rendezőséget s a két vezető, Bécsy dr. és Weisz Fülöp föliülent a magyat konzulátusra, hogy segítséget kérjen-Nagy drukkolás közben vártuk vissza őket, de csak este jöttek a konzuli titkár, társaságában. Nagy kő esett le a szívünkről, mikor a szállodással mindent elintézett, sőt még 250 líra kölcsönt vett föl, hogy átutazhassunk Triesztbe, hol még egy meccsünk volt. Ettől vártuk szabadulásunkat, mert itt négyezer lírára számítottunk. Az elutazással azonban baj volt, a szállodás csak három túsz etthagyásával akarta elengedni a csapatot. Hogyne, hiszen .18TK) líra adósságunk volt nála! Bele kellett mennünk a furcsa ügybe, de ez, ha jól elgondoljuk , mint később be is igazolódott — takarékossági szempontból csak előnyünkre szolgált, különösen a túszoknak. Tehát otthagytuk Hossót, Huszárt és Radóczot s még este átutaztunk Triesztbe. Trieszt, január 3. Megérkezünk Triesztbe, hol már várnak bennünket. Décsy dr. felmutatja: a szerződést, melyben a trieszti egyesület minden előre nem látható bajért felelősséget vállal. Elismerik. Megmondjuk, mi történt. Elszörnyűködnek, de továbbra is kötelezőnek ismerik el a szerződést. A meccset szépen, simán lejátszóik, 3:1-re megnyerjük s a végén a triesztiek egy vasat sem adnak. Azt hozzák fel indokul, hogy az a gazember itt is fölvette élire a pénzünket. Majd a guta kerülgetett bennlünket. Hogyis ne? Minden reményünket ebbeaz egy meccsbe, helyettük s acsirkefogó miatt most minden reményünktől megfosztottan kellett állnunk egy szívverdélekkel végigküzdött meccs után. . Hiába, semmit sem tehettünk. Érintkezésbe léptttnnk a magyar konzullal, de az sem tudott 1500 lírát adni (ennyi kellett volna hazautazásunkhoz). Pénzünk utolsó romjain megvacsoráztunk, bizony, elég szegényesen. Péntek, január 4. Décsy dr. látva a fenyegető helyzetet, fölvett egy bankban 1000 líra kölcsönt s feleségével együtt hazautazott, hogy otthon felhajtsa a szükséges összeget, s megmentsen minket valahogy. Tehát alaposan megfogyatkoztunk. Most már csak tizennégyen maradtunk: Weisz Fülöp, Mészáros, Gally, Reisner, Szíriai, Dainkó, Minárovits, Török, Búza, Kojsza, Klein, Jüngling, Wagner és csekélységem. Tanakodtunk, mit is csináljunk. Elhatároztuk, hogy fölkeressük az itteni magyarokat s tőlük kérünk segítséget. Három csoportra oszoltunk s végigkilincsettük véreinket, de eredmény nélkül. Délben találkozott a három csoport. Nagy volt az elkeseredés, de csak nem csüggedtünk, tovább jártunk együtt s sikerült is egy vőföskereskedőt 30 óra erejéig megvágnunk. Habozás nélkül ebédhez láttunk. Gondolni is lehet, mi jutott egyre-egyre. Úgy ettünk, hogy hármanrendeltünk két fényes menüt: levest üres főzelékkel. Erre is éppen csak hogy elég volt a pénzünk. A szállodás majd kinézett bennünket, de ezzel nem sokat törődtünk. Legfeljebb csak annyiban, hogy — valószínűleg emiatt — elfelejtettünk vacsorázni. Szombat, január 5. Maradék pénzünket összeszedve, bevásároltunk, úgyhogy mindegyikre jutott egy veknicske kenyér és 10 deka szalonna. Ez a szalonna! Te jó Isten! Olaszországban ,úgy tartják a disznót, mint nálunk akutyát, láncon. Olyan soványak is, mint, az agarak. Legalább papírvékolsúságú szalonnájukon egy napig elrágódtunk. Egy pár pohár víz volt a vacsoránk ... Vasárnap, január 6. Ünneplünk... Kimegyünk a tengerpartra s bámulunk a meszeségbe. Egész nap ott ültünk a víz partján. Egyik-másik bemegy a városba s lődörög előre, hátra, de élelmet csaka legritkább esetben sikerül szerezni. A nap szenzációja volt számunkra egy koszorú füge, melyet Kojsza talált lóhulladékok közt Mintha kincset talált volna,, rohant egy kapu alá s kezdte enni. Mi természetesen rögtön ott termettünk s részt kértünk. Nem akart adni illő részt, mire majd elvertük. Fő az, hogy ettünk valamit. A Vacsora újból a csapból került ki... •Szerettünk volna valami munkát szerezni, valami hajókirakás-félét, de nem kaptunk. Volt egy pár köztünk, aki odahaza Újpesten szeretett halászgatni. Ezek egész nap azon tárták a fejüket, hogy miképpen lehetne csak egy halat, is szárazra húzni. Sok mindennel megpróbálkoztak, de sehogyan sem sikerült, Reisner például szétszedett egy csomó sportszárat, spárgával összekötözte, de a primitív hálót meg se közelítették a halak. Hétfő, január 7. Korán reggel a konzulátusra szaladtunk, de semmi hír a megváltó Pénzről. Újból a tengerpartra A magyar amatőr és professzionista A válogatott csapatok legutóbbi nagy sikerei egyszeribe újra aktuálissá tették a nemzetközi találkozások ügyét és ebben az irányban felvilágosítások végett az MLSz leghivatottabb szervéhez, a jövendő nemzetközi bizottság elnökéhez, Fischer Mórhoz fordultunk, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Ha valakii akktor éppen én éreztem legjobban az,utolsó, években annak a szerencsétlen ténynek,hatását, hogy csapataink játéknívóia visszament és a külföld szemében már nem voltunk az a csengő márka, mint néhány évvel ezelőtt. A legutóbbi eredmények, különösen az amatőr válogatott csapat gyönyörű szereplése, egyszeribe visszafordították a dolgot és megkönnyebbült az én helyzetem is. Ha még a svédeket sikerül nov. 14-én Budapesten megvernünk, akkor legjobban én fogom érezni ennek a hatását, aki vezetem a külfölddel a válogatott mérkőzésekre vonatkozó tárgyalásokat. — December elején aprofesszionista válogatott csapat délvidéki túrára megy, a felajánlott terminusok: december 12. Olaszország, december 19. Spanyolország. Tavasszal három ország, Anglia, Ausztria és Franciaország legjobbjait látjuk vendégül. — Külön tervet dolgoztam ki derék amatőrjeink nemzetközi összeköttetéseinek kiépítésére. Németországgal vettem fel az érintkezést és remélem, januárra sikerült a német a szövetségekkel megfelelő túrát nyélbeütni. Tavasszal természetesen revánsot kell adnunk az osztrákoknak Bécsben. — A IL osztályú professzionisták számára olasz túrát,, tervezek, amelynek során Liguria, Lombardia stb. válogatottjaival mérnék össze olasz földön erejüket. — A vidéki kerületeket részben Németországban szeretném elhelyezni, amennyiben ezt a németek felfogadó képessége megengedi, azonkívül az északi államokba: Lengyel-, Észt-, Lett-, Litván- és Finnországban való összeköttetésüket óhajtom kiépíteni. — Nehéz probléma lesz, a megegyezés a csehekkel. Mi ,t. Tevánssal tartozunk nekik és a tavasz folyamán fel kellene utaznunk Prágába. Igen nehéz dolog azonban terminust találni, pedig aligha, térhetünk ki a kötelezettségünk teljesítése elől. — Amint látható, a nemzetközi program elég gazdag és egyaránt kielégítheti az amatőrök és profik, fővárosiak és a vidék igényeit- Ez vándoroltunk ki s ott töltöttük az egész napot. Kedd, január 8. Pénz még mindig nincs! Már igazán kell valamit csinálni. Néhányan megpróbálják a fölszerelést eladni, de fenének se kellett, mert ott a sportcikkek nagyon olcsók, a mienk az egész nem ért volna 50 líránál többet. Szerda, január 9. Reggel fenn voltunk a konzulnál s kértük, hogy adjon annyi pénzt, hogy hazautazhassunk a zsuplevélen. . — Nem vagyok az ilyen zaklatásokhoz hozzászokva — mondotta. — Menjenek dolgozni, akkor lesz pénzük s haza mehetnek. Tehát innen is kidobtak bennünket.Helyzetünk kezdett tarthatatlanná válni. Az éhség következtében már járni sem volt erőnk. Az utolsó cigaretták szájból-szájba vándoroltak, rágtuk, ettük a végét, de a kínzó éhséget ezzel sem tudtuk csillapítani. Egész nap ágyban heverve vártuk a jó szerencsét. (Folytatjuk.) Különben derék futballistáink érdeme, mert ha ők továbbra is így folytatják a győzelmi sorozatot, akkor az én munkám, nagyon könynyű. A jó bornak a futballban sem kell a cégér. És hogy mit ér egy-két ilyen válogatott győzelem, az látható az osztrákokhoz való viszonyunkon. Tavaly már is a viszony „meglazításáról“ rebesgettek Bécsben, pedig mi megmondtuk, hogy velünk nem lehet összeveszni, mi nem tudunk rájuk megharagudni és lám, elég volt a bécsi győzelem ahhoz, hogy odaát máris mindenki a tavaszi revánsmérkőzésről beszéljen velünk kapcsolatban. — Remélem, az új rendszer nemzetközi viszonylatban leg,a magyar futball teljes reneszánszát fogja meghozni. . . A profiválogatott déleurópai túrája s három tavaszi vendégünk mellett az amatőrök reprezentatív programulja is nagynak ígérkezik — a Nemzeti Sport tudósítójától — MAFC—Zugló mérkőzés szombaton Amerikai-út Bíró, Hertzda. Az eredetileg vasárnapra kisorsolt MAFC—Zugló I. oszt. amatőr bajnoki mérkőzést szombat délután fél 4 órakor játsszák le az Amerikai-úti pályán. Az előrehozatal oka az, hogy a MAFC hétfőn, Szegeden ►játszik a REAC ellen, az egyetemi pálya ünnepélyes megnyitójám s így a vezetőség nem akarja a csapatot, két erős meccsel kifárasztani. Abajnoki mérkőzésre a következőképpenáll fel a két együttes: MAFC: Szarka — Szedlák, Alin — Kiss, Váry, Földváry — Pauer, Horváth, Schuber, Fehér, Nagy. Zugló: Spindler NI. — Tóth, Lengyel — Rubró, Bayer, Menyász — Hatvani, Schuster, Poliacsek, Vargha, Novodreczky. A mérkőzés kimenetele teljesen nyílt. Két egyenlő erejű, erős csapat küzdelme lesz, melyben a Műegyetem, ha csatárjaba kijátssza szokott formáját győzhet. UTE-Stadion, Vasárnap d. u. v. 2 ó. Baki FC-Bocskay , Újpest- Ferencváros profi bajnoki mérkőzések