Nemzeti Sport, 1927. október (19. évfolyam, 170-191. szám)

1927-10-02 / 170. szám

A Hungária idei első standard­­csapatával mindent elkövet a prágai tisztes eredményért Jut-e két cseh csapat a K­özépeurópai Kupa döntőjébe ? — Saját tudósítónktól — A Középeurópai Kupa első esztendeje közeledik a be­fejezé­shez. Az elődöntő kétt utolsó találkozása szerepel a mai vásárnál) programján és ennek a két mérkőzésnek győztesei kerülnek be az új vándordíj első döntőjébe. A magyar közönséget elsősorban a prágai találkozás érdekli, ahol a Hun­gária fog megütközni a Spartha nagy­szerű együttesével. Miután az Újpe­st a kupaküzdelemből, már az első for­­dulóban kiesett, a Hungária az u­tol­só reménysége a magyar sportnak a Középeurópai Kupában. Ennél a talál­kozásnál minden körülmény a Hungá­ria győzelme ellen szól. Az első talál­kozás során a Hungária honi pályán is csak eldöntetlent tudott elérni a félel­metes cseh oroszlánnal szemben, akit most saját barlangjában kell fel­keresnie. Ha most ehhez­ hozzávesszük még a Hungária csapatának krízisét, amely már az egész őszi szezon eddigi tartalma folyamán súlyos gondokat okozott a klub vezetőségének és amely a Sábáidétól elteze­nved­ettt vereségben katasztrófává növekedett, akkor bizony még a minimális reménység sugara sem ragyog a Hungária mai prágai csillagzata fedett. A Hungária­ az elmúlt két hét folya­mán n­agy erőfeszítéseiket tette, hogy megtalálja Standard csapatát és az első kísérlet ebben az irány­ban a prágai összeállítátt lesz. Hogy ez miként fog beütni, azt csak a mérkőzés után lehet majd megál­­az­pítani. Annyi bizonyos, hogy akármennyire is­ elenyészőiek a Hungária győzel­mi kilátásai, a futball dicsőséges bizony­talansága mégis nyárrah­agy egy lehe­tőséget, hogy a Hungária sikerrel fogja megvív­ni a prágai harcot. "Hiszen már az eldöntetlen is elegendő lenne ahho­z, hogy a Hungária kilátá­­­sai ne omoljanak össze. Mert ebben az esetben egy seml­eges pályán lejátszan­dó harmadik mérkőzés sorsa állapíta­ná meg a döntő­beju­tási jogát. Már egy eldöntetlen is­­va­gy ered­mény lenne tehát, egy esetleges győzelem pedig­­ az utolsó évek legnagyobb szenzációját jelentené. A Középeurópai Kupa másik elődön­tője Bécsiben játszódik ma le a Rapid és a Slavia között. Az osztrák főváros reprezentánsa kéts­égkívül előnyösebb helyzetben van­, mint a Hungária, mert hiszen a­­szerdai meccsen Prágá­ban sikerült neki eldönstet­­ent elérnie. Ha a Rapid kijátssza rendes formáját, akkor győztesként kell elhagynia a Hüttn­dorrf-i pályát. H­a azonban a Hungáriának nem sikerül a nagy cselekedet, Bécsben pe­dig a Sla­via győz, a­kkor a két cseh csapat kerül a Középeurópai Kupa döntőjébe, ami egyáltalán nem fog di­csőségére válni a többi középeurópai országnak. Kalandom a női futballcsapattal Mit csinálnak a lányok érettségi előtt — Akik autóval és nevelő­kisasszonnyal járnak futballozni — A hosszúhaju veszedelem, mint futballbiró — Nem a taccsvonalat meszelik! — Délelőtt apácák, ^ ^ délután futballtársaságban Mit láttunk a vén Gellérthegy aljában A nap már leí­rt, vette útját. Nem is látszott már. A Gellérthegy, mely­nek aljában sétálgattunk, eltakarta. Késő délután volt. A villák előtt ké­nyelmes nagy autók álltak. A­ városba vitték szórakozni vágyó gazdáikat és úrnőiket. Hideg szellő suhant el mel­lettünk­ A hölgyek már prémes bun­dákban robogtak tova az autók mélyén. Szótlanul ballagtunk ketten, a szerpentin út mellett. Egyszer csak megszólal társam­ . —Látod ott azt a kertet? — Melyiket? —­ Azt, amelyik lefelé lejt a város felé, amelynek , háza már a város fe­lől közelíthető meg. — Látom! — Ez, egy nevezetes kert! A köze­pén fáktól körülvéve egy tenniszpálya­­volt ott! Később a tenniszpályát el­hanyagolták, ■állt árván, gondotala­­nul. Az idő kikezdte s csak a sima föld jelezte, hogy egykor volt ott tenniszpálya. Ekkor foglalta el a te­rületet egy húsz tagból álló gimna­zista leány­sereg! — Na és mit csináltak? — Megnagyobbították a területet és futballoztak! — Futballoztak? Nem figyeltem már a napot, a szel­lőt, az autót, a szerpentinutat... felébredt bennem a riporter. A szer­zőre! A női futballcsapat...­­ — Gyerünk, gyerünk ... de gyor­san! Hátha éppen futballoznak! Lassabban barátom! Nem jutsz te oda, be! — Miért nem már? — Csak azért, mert nem enged­nek be! — Biztos ez? — Biztos! Ide csak azok mehetnek, akik meghívást, kapnak. Már­pedig te, az,újságíró, nem kapsz meghívást. Nem akarnak nyilvánosság elé ke­rülni! • — Kezd érdekes lenni. — Várj csak. Ezek a lányok mind gimnazisták, legnagyobb részük most fog érettségizni. A futball nekik pasz­szió! —­ Na lám, futball és passzió! Rit­kaság! És két kapura játszanak? — Nem mindig! Néha meghívják — egyszer egy hónapban — a báty­jukat, öccsüket, akik az iskolák szom­szédságában a papok gimnáziumában tanulnak s ilyenkor két kapura ját­szanak­. . . Nézd azt az autót. Látod?! Éppen ott állt meg! Látod azt a lányt, aki kiszáll belőle, futballozni megy! — ~S az a hölgy, aki utána jön? — Az a nevelő kisasszonya. A szü­lők egyébként semmit sem tudnak az egészről. A lómig az egyik gazdag li­kőr gyáros lánya! — Barátom, én már nem bírom to­vább! Ide bemegyünk! — De hogy? — Egyszerű. A kerítésen! Rendőrt nem látok! Rajta: Szépen átmásztunk a kerítésen! Nem is volt magas. Bokrok és fák közé kerültünk. A pálya felé indul­tunk, bújócskázva. Egyszeresak egy szakadékféle elé kerültünk. Lenéz­tünk. Lent láttuk a pályát. Helyben vagyunk. Lefeküdtünk a fűbe. Éppen gyülekeztek. Hárman már dresszben voltak. A többiek lassan jöttek elő. Öltözetük? Hokkicipő, le­tűrt harisnya, berakott szoknya és blúz. Ja igen, egyszer, mikor az egyik elesett, láttam, hogy fekete nadrá­­gocska van a szoknya alatt... • Mikor már sokan f­rigy voltak, kijelölték a kaput. Felálltak. ty Előbb csak úgy rug­­ll — dalództak. Suttol­jL­­Jf ' tak. Parányi kis hú­­sos, izmos lábak a levegőbe lendültek s ~ szállt a labda. Köz­ben sikítottak, nevetgéltek s rúgták a gólokat. A VIII. b-és kisasszonyok- Mintha I. á-s profi futballisták len­nének. Egyszer csak abbahagyták, a lab­dát letették a földre. Az egyik lány, — ^ _ azt hiszem a likőrgyáros ÖM lánya volt, JC'w mert ő vitte K­Xv^ry fölvett egy rnv—göringyet a földről s el­/jr tett kezében. '\jl Választot­tak! Hölgy­­pk­ válasz volt! «W5L Először a jobbakat mustrálták ki — két párt­ra, aztán következtek a „középfinom" futballista — hölgyek. Végül maradt „egy páratlan hölgy”. Úgy látszik futballtudománya nem volt páratlan, mert a kapu mögé küldték gólbíró­nak. Megjelölték a másik kaput is, majd fölálltak. A szótvivő hölgy nevelőkisasszo­­nya kezébe vette a sípot, ő lett a bí­ró, izé, pardon, a bírónő! Közönség is akadt két másik nevelőkisasszony személyében. Megkezdődött a női futballmeccs! Eleinte „tapogatódzó” játék! Aztán száguldtak ide-oda, futkostak, én csak a lábakat néztem. Mert, ugye, a futballnál ez a fő. És milyen lábak, te jó ... És ezek a lábak „rúgtak” is itt-ott, mit kerteltek, „kapáltak” is. Sőt kaszáltak is. Egyik kis édest — ő volt a legszebb — véletlenül meg­­rúgták. Szegényke rögtön elkezdett sírni, s kiült a taccsvonalra. Zoko­gott! Én nagyon megsajnáltam, úgy szerettem volna megvigasztalni... — Mit sírsz, — szóltak a többiek, — hátha a Slaviával játszanánk és a Kumermann vagy a Seifert rúgna meg. Akkor is így bőgnél a nagy­közönség előtt? Erre már megszűnt a sírás, s a kis sérült visszavágott: — Akkor nem elírnék, akkor snap­­szot, innék, a tréner táskájából. S vígan folyt tovább a meccs. Egyszer csak elesik az egyik „másik édeske’’, de ez nem sírt, hanem föl­kelt s az arcát és a száját­ törülgetve indult kifelé. Biztosan felhorzsolta magát, gondol­tam én, s most megy magát be­­jódozni. Tényleg így is volt. — Amint kiért a taccsvonalra, föl­vett egy kis kof­fert — később jutott eszembe, hogy az ridikül volt, — kivett belőle egy üveg­félét, lecsavarta a dugóját és — rúzsozni kezdte a száját . . . A többiek persze észrevették s az egyik ki is adta a jelszót: — Gyerekek, fáradtak leszünk. Pi­henjünk egy kicsit! Félidő! Mindenki helyeselte a bemondást, s a csapatok levonultak! Pihenni? Á, dehogy! Hová tetszik gondolni! Rúzsozni és púderezni mentek! A taccsvonal mentén! Mert itt nem a taccsvonalat meszelik! Leültek a fű­­zbe, rúzsoztak és beszélgettek. Beszél­gettek? Traccgoltak! Ugyan halkan, de direkt hallottam, hogy a tisztelen­dő úrról van szó. B­ár a mozdulatok­ból éppen nem ez volt következtet­hető! Aztán egyszer csak összebúj­tak, sugdolództak. Talán csak nem a bírót szidják? Nem! Rögtön széjjel­­váltak s nevettek, de még milyen na­gyon! Sejtem, hogy milyen jó vicc lehetett . . . Mikor pedig már jó sokáig­ pihen­tek, nekikészülődtek és újra fölálltak. Az egyik kislány, akit az előbb ki­hagytak, már örült, hogy most őt is beteszik. Pedig nagyon korán örült. A házból ugyanis az egyik ablakon kiszólt valaki: — Uzsonna! Nem szívesen vették tudomásul, de azért indultak befelé! Az egyik lány ezzel vigasztalta a többieket: — Gyerekek, uzsonna után majd alakuló közgyűlést tartunk. Jó? — Jó, jó! — hangzott örömmel és kórusban. — Mi az, ezek csak most tartják az alakuló közgyűlést? — kérdeztem a barátomtól. — Most is tartanak! És minden héten tartanak. Élvezik a titkos vá­lasztás és a kibuktatás örömeit! Nem volt még elég sötét s mi nem mertünk még kimászni. Hátha jön a rendőr? Tovább beszélgettünk. — És kik ezek a lányok? — Mondtam már! Mind gimnazis­ták, most fognak érettségezni. Itt járnak a közelben, az egyik női szent­ről elnevezett intézetben! És a szüleik? — Azok aligha tudnak erről. Leg­följebb egy-kettőé. De ezek is ki szok­tak ko­pni, ha a mama megsejt vala­mit! — És hol tanultak ezek játszani? — Barátom! Ki szoktak járni ren­des nagy meccsekre, különben pedig sokszor kinéznek a BEAC tréningjei­­re. Ez is a közelben van, így beszélgettünk még egy kicsit. Egyszer csak mentek hazafelé a lá­nyok. Intézeti sapkákban, jól felöl­tözve. Bizony Isten, amúgy szebben néztek ki. Aztán szépen átmásztunk a kerítésen, rendőr sehol, de a túlsó parton egy — izé— egy hölgy sétál­gatott. Tegnapelőtt és azelőtt még nagyon én is vele tartottam. Most dühösen nézett rám. Biztosan valami rosszat gondolt magában. Válaszul én pedig megfogadtam, hogy többé nem­­ sétálgatok vele, hanem ezen­túl idejárok. Bókás Mattan­ovich Béla, rúzsozni kezdte Töltőtollal fényképezőgépek javítását jótállással vállalja Lasek Antal és Társa töl­tőtellk­i­r­ály Budapest, VI., Magyar­ u. 26. sza. ▼eeáünaip, ÍSET o Ebébieivel. Pflum II., a Soroksáriak jobbössze­­kötője súlyos torokgyulladés­a miatt nem játszhat ma a Terézváros ellen. Tribün-áruház csapata ma Kiskőrö­sön vendégszerepel. Az Órások és a Wetkerle fúziójáról terjedtek el tegnap hírek a PLSz-ben, bár a hírt egyik részről sem erősítet­ték meg eddig kompetens helyen. Prága tegnapi futballja. A baj­nokságért csak egy mérkőzés volt, melyben a Viktória Ziskow fölénye­sen győzött Celtie Carlin ellen 3:0 (3:0) arányban. Barátságos mérkő­zések: DFC—Union Ziskow 5:4 (1:2), CAFK—Naselsky 3:3 (0:2). A közönség érdeklődése a cseh-ma­­gyar válogatott meccs iránt még az osztrák-magyar iránti­ in túlszárnyal­ja. Az MLSz-ben és a PLASz-ben pont kétszer­ annyi ülőhely jegyet jegyeztek elő eddig, mint amennyi ülőhely egy­általában van a Hungária­ úti pályán, úgyhogy a­ szó szoros értelmében két ,,táblás házat” is ki lehetne áirűsíteni. Ilyenkor tűnik ki, hogy anyagi szem­pontból­ i­s milyen kár, hogy még nincs stadionunk. A jegyelosztóknak az MLSz-ben és a PLUSz-ben most per­sze fő a fejük, hogy hogyan osszák el igazságosan a kevés jegyet a rengeteg jelentkező között. Bécsben tegnap csak egy bajnoki mérkőzés volt a Wacker és a Slovan között, mely 2:2 (2:1) arányban döntetlenül végződött. A Slovan sokkal jobb volt, a Wacker csak sze­rencséjének köszönheti az egy pon­tot. A Wacker góljait Tax és Haus­­wirth (11-esből) lőtte, míg a Slovan gólszerzői Eckl és Hanel voltak.

Next