Nemzeti Sport, 1927. október (19. évfolyam, 170-191. szám)
1927-10-02 / 170. szám
A Hungária idei első standardcsapatával mindent elkövet a prágai tisztes eredményért Jut-e két cseh csapat a Középeurópai Kupa döntőjébe ? — Saját tudósítónktól — A Középeurópai Kupa első esztendeje közeledik a befejezéshez. Az elődöntő kétt utolsó találkozása szerepel a mai vásárnál) programján és ennek a két mérkőzésnek győztesei kerülnek be az új vándordíj első döntőjébe. A magyar közönséget elsősorban a prágai találkozás érdekli, ahol a Hungária fog megütközni a Spartha nagyszerű együttesével. Miután az Újpest a kupaküzdelemből, már az első fordulóban kiesett, a Hungária az utolsó reménysége a magyar sportnak a Középeurópai Kupában. Ennél a találkozásnál minden körülmény a Hungária győzelme ellen szól. Az első találkozás során a Hungária honi pályán is csak eldöntetlent tudott elérni a félelmetes cseh oroszlánnal szemben, akit most saját barlangjában kell felkeresnie. Ha most ehhez hozzávesszük még a Hungária csapatának krízisét, amely már az egész őszi szezon eddigi tartalma folyamán súlyos gondokat okozott a klub vezetőségének és amely a Sábáidétól eltezenvedettt vereségben katasztrófává növekedett, akkor bizony még a minimális reménység sugara sem ragyog a Hungária mai prágai csillagzata fedett. A Hungária az elmúlt két hét folyamán nagy erőfeszítéseiket tette, hogy megtalálja Standard csapatát és az első kísérlet ebben az irányban a prágai összeállítátt lesz. Hogy ez miként fog beütni, azt csak a mérkőzés után lehet majd megálazpítani. Annyi bizonyos, hogy akármennyire is elenyészőiek a Hungária győzelmi kilátásai, a futball dicsőséges bizonytalansága mégis nyárrahagy egy lehetőséget, hogy a Hungária sikerrel fogja megvívni a prágai harcot. "Hiszen már az eldöntetlen is elegendő lenne ahhoz, hogy a Hungária kilátásai ne omoljanak össze. Mert ebben az esetben egy semleges pályán lejátszandó harmadik mérkőzés sorsa állapítaná meg a döntőbejutási jogát. Már egy eldöntetlen isvagy eredmény lenne tehát, egy esetleges győzelem pedig az utolsó évek legnagyobb szenzációját jelentené. A Középeurópai Kupa másik elődöntője Bécsiben játszódik ma le a Rapid és a Slavia között. Az osztrák főváros reprezentánsa kétségkívül előnyösebb helyzetben van, mint a Hungária, mert hiszen aszerdai meccsen Prágában sikerült neki eldönstetent elérnie. Ha a Rapid kijátssza rendes formáját, akkor győztesként kell elhagynia a Hüttndorrf-i pályát. Ha azonban a Hungáriának nem sikerül a nagy cselekedet, Bécsben pedig a Slavia győz, akkor a két cseh csapat kerül a Középeurópai Kupa döntőjébe, ami egyáltalán nem fog dicsőségére válni a többi középeurópai országnak. Kalandom a női futballcsapattal Mit csinálnak a lányok érettségi előtt — Akik autóval és nevelőkisasszonnyal járnak futballozni — A hosszúhaju veszedelem, mint futballbiró — Nem a taccsvonalat meszelik! — Délelőtt apácák, ^ ^ délután futballtársaságban Mit láttunk a vén Gellérthegy aljában A nap már leírt, vette útját. Nem is látszott már. A Gellérthegy, melynek aljában sétálgattunk, eltakarta. Késő délután volt. A villák előtt kényelmes nagy autók álltak. A városba vitték szórakozni vágyó gazdáikat és úrnőiket. Hideg szellő suhant el mellettünk A hölgyek már prémes bundákban robogtak tova az autók mélyén. Szótlanul ballagtunk ketten, a szerpentin út mellett. Egyszer csak megszólal társam . —Látod ott azt a kertet? — Melyiket? — Azt, amelyik lefelé lejt a város felé, amelynek , háza már a város felől közelíthető meg. — Látom! — Ez, egy nevezetes kert! A közepén fáktól körülvéve egy tenniszpályavolt ott! Később a tenniszpályát elhanyagolták, ■állt árván, gondotalanul. Az idő kikezdte s csak a sima föld jelezte, hogy egykor volt ott tenniszpálya. Ekkor foglalta el a területet egy húsz tagból álló gimnazista leánysereg! — Na és mit csináltak? — Megnagyobbították a területet és futballoztak! — Futballoztak? Nem figyeltem már a napot, a szellőt, az autót, a szerpentinutat... felébredt bennem a riporter. A szerzőre! A női futballcsapat... — Gyerünk, gyerünk ... de gyorsan! Hátha éppen futballoznak! Lassabban barátom! Nem jutsz te oda, be! — Miért nem már? — Csak azért, mert nem engednek be! — Biztos ez? — Biztos! Ide csak azok mehetnek, akik meghívást, kapnak. Márpedig te, az,újságíró, nem kapsz meghívást. Nem akarnak nyilvánosság elé kerülni! • — Kezd érdekes lenni. — Várj csak. Ezek a lányok mind gimnazisták, legnagyobb részük most fog érettségizni. A futball nekik paszszió! — Na lám, futball és passzió! Ritkaság! És két kapura játszanak? — Nem mindig! Néha meghívják — egyszer egy hónapban — a bátyjukat, öccsüket, akik az iskolák szomszédságában a papok gimnáziumában tanulnak s ilyenkor két kapura játszanak. . . Nézd azt az autót. Látod?! Éppen ott állt meg! Látod azt a lányt, aki kiszáll belőle, futballozni megy! — ~S az a hölgy, aki utána jön? — Az a nevelő kisasszonya. A szülők egyébként semmit sem tudnak az egészről. A lómig az egyik gazdag likőr gyáros lánya! — Barátom, én már nem bírom tovább! Ide bemegyünk! — De hogy? — Egyszerű. A kerítésen! Rendőrt nem látok! Rajta: Szépen átmásztunk a kerítésen! Nem is volt magas. Bokrok és fák közé kerültünk. A pálya felé indultunk, bújócskázva. Egyszeresak egy szakadékféle elé kerültünk. Lenéztünk. Lent láttuk a pályát. Helyben vagyunk. Lefeküdtünk a fűbe. Éppen gyülekeztek. Hárman már dresszben voltak. A többiek lassan jöttek elő. Öltözetük? Hokkicipő, letűrt harisnya, berakott szoknya és blúz. Ja igen, egyszer, mikor az egyik elesett, láttam, hogy fekete nadrágocska van a szoknya alatt... • Mikor már sokan frigy voltak, kijelölték a kaput. Felálltak. ty Előbb csak úgy rugll — dalództak. SuttoljLJf ' tak. Parányi kis húsos, izmos lábak a levegőbe lendültek s ~ szállt a labda. Közben sikítottak, nevetgéltek s rúgták a gólokat. A VIII. b-és kisasszonyok- Mintha I. á-s profi futballisták lennének. Egyszer csak abbahagyták, a labdát letették a földre. Az egyik lány, — ^ _ azt hiszem a likőrgyáros ÖM lánya volt, JC'w mert ő vitte KXv^ry fölvett egy rnv—göringyet a földről s el/jr tett kezében. '\jl Választottak! Hölgypk válasz volt! «W5L Először a jobbakat mustrálták ki — két pártra, aztán következtek a „középfinom" futballista — hölgyek. Végül maradt „egy páratlan hölgy”. Úgy látszik futballtudománya nem volt páratlan, mert a kapu mögé küldték gólbírónak. Megjelölték a másik kaput is, majd fölálltak. A szótvivő hölgy nevelőkisasszonya kezébe vette a sípot, ő lett a bíró, izé, pardon, a bírónő! Közönség is akadt két másik nevelőkisasszony személyében. Megkezdődött a női futballmeccs! Eleinte „tapogatódzó” játék! Aztán száguldtak ide-oda, futkostak, én csak a lábakat néztem. Mert, ugye, a futballnál ez a fő. És milyen lábak, te jó ... És ezek a lábak „rúgtak” is itt-ott, mit kerteltek, „kapáltak” is. Sőt kaszáltak is. Egyik kis édest — ő volt a legszebb — véletlenül megrúgták. Szegényke rögtön elkezdett sírni, s kiült a taccsvonalra. Zokogott! Én nagyon megsajnáltam, úgy szerettem volna megvigasztalni... — Mit sírsz, — szóltak a többiek, — hátha a Slaviával játszanánk és a Kumermann vagy a Seifert rúgna meg. Akkor is így bőgnél a nagyközönség előtt? Erre már megszűnt a sírás, s a kis sérült visszavágott: — Akkor nem elírnék, akkor snapszot, innék, a tréner táskájából. S vígan folyt tovább a meccs. Egyszer csak elesik az egyik „másik édeske’’, de ez nem sírt, hanem fölkelt s az arcát és a száját törülgetve indult kifelé. Biztosan felhorzsolta magát, gondoltam én, s most megy magát bejódozni. Tényleg így is volt. — Amint kiért a taccsvonalra, fölvett egy kis koffert — később jutott eszembe, hogy az ridikül volt, — kivett belőle egy üvegfélét, lecsavarta a dugóját és — rúzsozni kezdte a száját . . . A többiek persze észrevették s az egyik ki is adta a jelszót: — Gyerekek, fáradtak leszünk. Pihenjünk egy kicsit! Félidő! Mindenki helyeselte a bemondást, s a csapatok levonultak! Pihenni? Á, dehogy! Hová tetszik gondolni! Rúzsozni és púderezni mentek! A taccsvonal mentén! Mert itt nem a taccsvonalat meszelik! Leültek a fűzbe, rúzsoztak és beszélgettek. Beszélgettek? Traccgoltak! Ugyan halkan, de direkt hallottam, hogy a tisztelendő úrról van szó. Bár a mozdulatokból éppen nem ez volt következtethető! Aztán egyszer csak összebújtak, sugdolództak. Talán csak nem a bírót szidják? Nem! Rögtön széjjelváltak s nevettek, de még milyen nagyon! Sejtem, hogy milyen jó vicc lehetett . . . Mikor pedig már jó sokáig pihentek, nekikészülődtek és újra fölálltak. Az egyik kislány, akit az előbb kihagytak, már örült, hogy most őt is beteszik. Pedig nagyon korán örült. A házból ugyanis az egyik ablakon kiszólt valaki: — Uzsonna! Nem szívesen vették tudomásul, de azért indultak befelé! Az egyik lány ezzel vigasztalta a többieket: — Gyerekek, uzsonna után majd alakuló közgyűlést tartunk. Jó? — Jó, jó! — hangzott örömmel és kórusban. — Mi az, ezek csak most tartják az alakuló közgyűlést? — kérdeztem a barátomtól. — Most is tartanak! És minden héten tartanak. Élvezik a titkos választás és a kibuktatás örömeit! Nem volt még elég sötét s mi nem mertünk még kimászni. Hátha jön a rendőr? Tovább beszélgettünk. — És kik ezek a lányok? — Mondtam már! Mind gimnazisták, most fognak érettségezni. Itt járnak a közelben, az egyik női szentről elnevezett intézetben! És a szüleik? — Azok aligha tudnak erről. Legföljebb egy-kettőé. De ezek is ki szoktak kopni, ha a mama megsejt valamit! — És hol tanultak ezek játszani? — Barátom! Ki szoktak járni rendes nagy meccsekre, különben pedig sokszor kinéznek a BEAC tréningjeire. Ez is a közelben van, így beszélgettünk még egy kicsit. Egyszer csak mentek hazafelé a lányok. Intézeti sapkákban, jól felöltözve. Bizony Isten, amúgy szebben néztek ki. Aztán szépen átmásztunk a kerítésen, rendőr sehol, de a túlsó parton egy — izé— egy hölgy sétálgatott. Tegnapelőtt és azelőtt még nagyon én is vele tartottam. Most dühösen nézett rám. Biztosan valami rosszat gondolt magában. Válaszul én pedig megfogadtam, hogy többé nem sétálgatok vele, hanem ezentúl idejárok. Bókás Mattanovich Béla, rúzsozni kezdte Töltőtollal fényképezőgépek javítását jótállással vállalja Lasek Antal és Társa töltőtellkirály Budapest, VI., Magyar u. 26. sza. ▼eeáünaip, ÍSET o Ebébieivel. Pflum II., a Soroksáriak jobbösszekötője súlyos torokgyulladésa miatt nem játszhat ma a Terézváros ellen. Tribün-áruház csapata ma Kiskőrösön vendégszerepel. Az Órások és a Wetkerle fúziójáról terjedtek el tegnap hírek a PLSz-ben, bár a hírt egyik részről sem erősítették meg eddig kompetens helyen. Prága tegnapi futballja. A bajnokságért csak egy mérkőzés volt, melyben a Viktória Ziskow fölényesen győzött Celtie Carlin ellen 3:0 (3:0) arányban. Barátságos mérkőzések: DFC—Union Ziskow 5:4 (1:2), CAFK—Naselsky 3:3 (0:2). A közönség érdeklődése a cseh-magyar válogatott meccs iránt még az osztrák-magyar iránti in túlszárnyalja. Az MLSz-ben és a PLASz-ben pont kétszer annyi ülőhely jegyet jegyeztek elő eddig, mint amennyi ülőhely egyáltalában van a Hungária úti pályán, úgyhogy a szó szoros értelmében két ,,táblás házat” is ki lehetne áirűsíteni. Ilyenkor tűnik ki, hogy anyagi szempontból is milyen kár, hogy még nincs stadionunk. A jegyelosztóknak az MLSz-ben és a PLUSz-ben most persze fő a fejük, hogy hogyan osszák el igazságosan a kevés jegyet a rengeteg jelentkező között. Bécsben tegnap csak egy bajnoki mérkőzés volt a Wacker és a Slovan között, mely 2:2 (2:1) arányban döntetlenül végződött. A Slovan sokkal jobb volt, a Wacker csak szerencséjének köszönheti az egy pontot. A Wacker góljait Tax és Hauswirth (11-esből) lőtte, míg a Slovan gólszerzői Eckl és Hanel voltak.