Nemzeti Sport, 1927. december (19. évfolyam, 214-232. szám)

1927-12-02 / 214. szám

2 Nem is olyan nagy az elkese­redés, drága szerkesztő úr... — Csak nem a nemzetközi fron­tunkon ért vereségekről akar beszélni, Tereferd úr? — Akartam, azonban nem vette senki tragikusan azokat. Miért le­gyek én az a rossz fiú? A túrákra való készülődések foglalják le a csa­patokat és így ma én is kénytelen va­gyok ezekkel foglalkozni, ami azonban nem zárja ki azt, hogy régi jó szoká­somhoz híven, egyebekről ne infor­máljam szerkesztő urat. — Kerülje a hosszú bevezetést. — Teszem azt. Tehát a Ferencváros túrája teljesen kész, már akár me­hetne is. Az útra a jelenlegi csapa­ton kívül Turay, Koszta, Sándor és a lábtöréséből felépült Papp megy. Le­het azonban, hogy a 15 esztendőn ke­resztül szívvel-lélek­kel a zöld-fehér színekért küzdő, jelenleg a Turul szí­neiben játszó és még hozzá szenzá­ciós formában lévő halfot is elviszik. Legalább is erős mozgalom indult meg érdekében, bár valaki erősen el­lene van. — Megegyezés fog létrejöni. — Valószínű. A Hungária túrája is erősen érdekli a kék-fehérek játéko­sait, de ez ma még nem fix. Náluk az az újság, hogy a héten Orth Gyuri is megkezdte a tréninget, egy keveset labdázott is, de tavasz előtt aligha foglalja el új posztját, az immár egé­szen bizonyos hátvédposztot a csapat­ban. — Mégis? — ő is ambicionálja. Újpesten bor­zasztó nagy megdöbbenést váltott ki szegény Schaller katasztrófája. Róla beszélnek mindenütt, mindenki tud valami kedveset a régi jó pajtásról. Szegény özvegye, itt maradt minden támasz nékül. Szidon meséli, hogy szegény Schallerrel kedden délután kellett volna találkoznia, hogy a már régebben letárgyalt életbiztosítási ügyét perfektuálják. Szidon vá­rta is szegény Sakoliért egész délután, de bizony mindhiába. — Szomorú helyzet. —■ Nagyon. Kispesten is nagyon nagy a lehangoltság. A csapat három mérkőzésen 10 gólt kapott és vasár­napra is rosszak az előjelek. Ma, két nappal a mérkőzés előtt nem tudják, hogy együtt lesz-e a csapat vasárnap, annyi a sérült. De nemcsak ezért van­nak elkeseredve, hanem azért is, mert olyan játékosokat engedtek el, akiket nagyon tudnának most használni. Ilyen volt az amatőröktől a Lipótvá­roshoz szerződött Juhász is, akit most 1500 pengőért vettek vissza. — Ja, a feleúton nem szabad meg­állni. — Nagyon rosszmájúnak tetszik lenni. Van baj mindenütt. A Vasa­soknál sem bővelkednek egészséges játékosokban. Nagyon fáj a 33-asok­­tól elszenvedett vereség. Ettől függet­lenül az elmúlt napok egyikén levél érkezett. Franciaországból A levelet az egyelőre eltiltott ve­zér vette magához azzal, hogy elviszi a Westend­be, ahol köztudomás sze­rint internacionális társaság szokott együtt lenni. Bizonyára akad­ ott va­laki, aki a levelet le tudja fordítani. Feltevésében nem is csalódott egé­szen, mert úgy ahogy, lefordították a levelet, de éppen ami a legfon­tosabb lett volna, nem tudták lefordítani. Ezen törték nagyban a fejüket, ami­kor megérkezett az egykori virsli­gyáros, aki az egyik testületben ház­nagyi funkciót, tölt be s nagy kíván­csian érdeklődött, mi az, amin annyira törik a fejüket? — Nem tud véletlenül franciául, kedves Mester — kérdi a vezér a ház­nagyhoz fordulva. — Egész mi perfekt vagyok, — fe­lelé gyorsan a háznagy úr. — Hiszen akkor nagyszerű, leg­alább lefordítja nekünk ezt a fran­cia levelet. —• Nézi, nézi a háznagy úr, egy­kori ..., de ez igazán nem fontos, úgy tesz, mint aki fordítja magában a le­velet, de bizony eltelik jónéhány perc, még mindig nagy a csend, míg az­után a vezér megunva a hosszas vá­rakozást, odaszól. — Kedves háznagy úr, vagy tudja, vagy nem! — Kérem — mondja akadozva a te­rebélyes háznagy úr — ez a levél délfranciaországi dialektben van meg­írva s én bizony azt nem tudom le­fordítani. — Látja kedves háznagy úr, ■— mondja a vezér — így van ez az Ön bíráskodásával is. Mindenütt előadá­sokat tart arról, hogy mennyire per­fekt bíró, pedig a pályán bizony — délfrancia dialektusban bíráskodik! — Tudja milyen sokan vannak ilye­nek, Terefere úr? — Nekem tetszik mondani. De mit szól szerkesztő úr ahhoz, hogy a Bocs­­kay mégis meggondolta magát és megvette Emmerlinget a Bástyától? — Nagy szükség van ott az erősö­désre. — De még mennyire. Erről jut eszembe, hogy amilyen nagy szükség van náluk játékosokra, éppen olyan könnyen el is engedik a már meglevő és nagyszerűen beváltakat. Itt van a kis Vincze esete. Vincze középiskolai tanuló lévén, csakis apai beleegyezés­sel szerződhetett a Bocskayhoz, de akkor is csak úgy, hogy az iskolából ki kellett venni és magánúton foly­tatni a tanulást. Vincze édesapja azt mondta, rendben van, de valami anya­gi kárpótlást kel ezért kapnom. Hát az csak természetes és meg is egyez­tek 1000 pengőben, amit „majd” meg­fizetnek. A fiút kivették az iskolából, leszerződött a Bocskayhoz, játszott 3—4 mérkőzésen, nagyon jól. Igen ám, mondotta egy hónappal azután az apa, de mi van az 1000 pedig öves? — „Majd” meg tetszik kapni. — De nem addig van ám! És azóta Vincze nem­ játszik a Bocskayban, hanem járja ismét az iskolát. — Ne mondja. — De bizony mondom, sőt azt is mondhatom, hogy a Bástya a jövő héten két nagy csatárágyúval akar k­irukkolni. — Érdekes. — Annyira diszkréten folynak a tárgyalások, hogy már az egyik nevé­vel is szolgálhatok, de tessék az író­asztalba jól megfogódzkodni, mert szörnyű nagy meglepetés és nem sze­retném, ha szédülés vagy ehhez ha­sonló érné szerkesztő urat. — Maga nem tud olyat mondani, amitől megszédülnék. — Tehát akkor bátran mondhatom. Teleki a temesvári Kinizsiből. Na, mit szól drága szerkesztő úr? óriási... kacsa. — Lehet, de nem én sütöttem el, hanem a szövetségben egészen vélet­lenül valaki. De erről jut eszembe, hogy Faragó Lojzi utolsó ténykedé­sét a Húsosoknál a vasárnapi mérkő­zéssel kapcsolatban­ még megtette, de már csak írásban. De nem is alkal­matlankodom tovább szerkesztő úr, de máskülönben is szaladok a Radius­­ba, hogy a vasárnap délelőtti film­­matinéról le ne csússzak ... MTK pálya, Hungária-ét Vasárnap, december 4-én d. u. fél 2 órakor H­ungária— Bástya L­­igabeli bajnoki mérkőzés ipor! Péntek, 1927 december 2. A főváros tanácsa kedvezően intézte el a BSE és a V Vasas pályaü­gyét Bíró Dezső pártja a BSE ellen foglalt állást — Saját tudósítónktól — A főváros tanácsa két fontos pá­lyaüggyel foglalkozott legutóbb és mind a kettőt kedvezően intézte el. örömmel kell ezt konstatálnunk, mert az intézkedés következtében két ér­demes egyesületünk haladása, fejlő­dése kap nagyon kedvező lökést. A két kérdés tárgyalásánál a tanács tagjai tanúságot tettek arról, hogy helyes érzékkel kezelik a sportügye­ket, mégis volt olyan momentum is, ami arra engedett következtetni, hogy még ezekbe a kérdésekbe is po­litikát óhajtanak belevinni egyesek. A BSE kérelme került először tár­gyalásra. A Millenáris kiépítésével kapcsolatban bizonyos területi korrigálásokat és hosszú, 1941-ig terjedő szer­ződést kért az egyesület. A tanács hivatalosan a kérés teljesí­tését javasolta s a nagy többség mel­lette is volt a javaslatnak. Csupán a szociáldemokraták frakciója ellenezte a javaslatot. Maga Bíró Dezső beszélt a BSE ügye ellen, ami érthetően pikáns helyzetet idé­zett elő. Mert nagyon furcsán véle­kedhet a BLASz társelnöke a sport fejlesztéséről és minden úton, módon való támogatásáról, ha a szövetség egyik tagegyesületének ügyét iparko­dik hátráltatni. Nehéz megérteni, hogy Bíró Dezső, a városatya, miért feledkezik meg azokról a kötelessé­geiről, amit Bíró Dezső, a szövetség társelnöke a tisztség elfogadásával vállalt!? Mondanunk sem kell, hogy félreérthetetlenül csakis a politika irányíthatta őt és pártját ebben a tiszta sportkérdésben, az a politika, aminek a sportba való bevitele ellen olyan sokszor, olyan szenvedelmesen tiltakozott éppen a BLASz társelnö­ke. Mi ugyan mindig tudtuk, hogy nem mindenki iszik vizet, aki vizet prédikál s Biró Dezső iparkodik is bebizonyítani időnként, hogy mi a sportról való felfogása. Baj nem történt azért a BSE ügye körül. A tanács nagy többsége meg­szavazta a javaslatot s nem sokkal később a Vasas kérésére került a sor, amelyben pályája számára te­rület átengedését kér A tanács javaslata az volt, hogy a Vasas hét évre kapja meg a területet, de negyedéves felmondással ki lehes­sen lakoltatni. Mondanunk sem kell, hogy ez a megoldás nagyon kellemet­len lett volna a Vasasra, hiszen ilyen feltételek mellett nem igen érdemes áldozni a pálya kiépítésére. Érezte ezt a tanács is s a megindult vita so­rán Dinich Vidor mutatott rá a Va­sas érdemeire, a Vasas-pálya ügyének fontosságára. Azt javasolta, hogy tíz esztendőre, egyéves felmondással, úri jogon, vagyis évi egy aranyért kapja meg a Vasas a kért területet. A ta­nács nem zárkózhatott el ez elől a ja­vaslat elől és annak megfelelően tíz évre engedte át a területet a Vasasnak. Ami nagyon ritkán esik meg, a ta­nács szinte egy emberként szavazta meg Dinich javaslatát és a sport min­den felett álló erejének, eggyé for­­rasztó hatalmának volt gyönyörű pél­dája ez a szavazás, mely minden el­lentétet elsimított egy pillanatra az előbb még élénken csatázó pártok között. Bizonytalan még az Attila vasárnapi összeállítása Mind a miskolci, mind a fővárosi sajtóban különböző, fantasztikusabb­­nál fantasztikusabb hírek jelentek meg az Attila vasárnapi csapatössze­állítását illetőleg. Ezek a hírek azon­ban minden komoly alapot nélkülöz­nek s abból eredtek, hogy a szerdai, tréningen az Attila igen újszerű ösz­­szeállításban kísérletezett, ez azon­ban még nem jelenti azt, hogy így is fog felállni. A csütörtöki tréningen aztán me­gint újabbszerű variációban dolgoz­tatta Nagy József tréner a csapatot ,s így már ekkor megdőlt a szerdai hírek valódisága. A tegnapi tréning után alkalmunk volt beszélni Nagy Józseffel, aki ki­jelentette, hogy még ő maga sem tudja, milyen összeállításban játszik csapata s így a megjelent hírek mind csak egyéni kombinációkon alapuló csapatösszeállításokat tartalmaznak. A csapatösszeállítást — mondja Nagy — még az a körülményt is ne­hezíti, hogy Dankó és Muhoray sé­rült s nem valószínű, hogy vasárnap sorompóba tudnak állni. A végleges csapatösszeállítás min­den valószínűség szerint csak köz­vetlenül a meccs előtt fog eldőlni, minthogy különben is a csapatösz­­szeállítást teljhatalmúlag Nagy Jó­zsef tréner eszközli, ő pedig állan­dóan csak a meccs kezdete előtt hozza nyilvánosságra végleges csa­patát. A Sabaria tegnap kiadós trénin­get vett a SzAK amatőr csapatával együtt. A tréning után a következő csapatot állította össze a Slovan el­len Bányai tréner: Rudolf — Nagy, Prém — Pesovnik, Sághy, Vámos — Buresch, Mészáros, Szofián, Holz­­bauer, Tárnok. Bányai tréner kije­lentése szerint azonban szeretnének a második félidőben egy-két tarta­lékot is szerepeltetni, kétes azon­ban, hogy ebbe beleegyezik-e a Sivan. Megsemmisítették a Kisvárdai SE—• NyKISE mérkőzést. A keleti alszövetség intézőbizottsága tegnap esti ülésén meg­semmisítette a KSE—NyKISE mérkő­zést, melyet eredetileg a KSE nyer­t meg 2:1 arányban, Belovay nevű kis­várdai játékos szerepeltetése miatt. Az NyKISE így most még veretlenül áll. A két egyesület máris megegyezett az új mérkőzés terminusa ügyében s a m­eccs vasárnap már eldöntésre is ke­rül Kisvárdán. , G. Tóth N­., a Mezőtúri AFC ki­váló játékosa a vasárnapi MAFC— GySC mérkőzésen oly súlyosan meg­sérült, hogy még mindig alig tud a lábára állni. Emmerling átadása ügyében meg­kezdett újabb tárgyalások a Bástya és a Bocskay között sikerrel fejeződtek be s a Bocskay 1500 pengőért megvette a kiváló hátvédet, aki vasárnap már be is mutatkozik új csapatában. Vasárnap különben sorompóba áll már Semler is így a Bocskay jelentősen megerősödve veszi fel a küzdelmet az Attila ellen. Ruczek Jenő, a Győri AC volt ki­váló játékosa, aki az utóbbi években Bécsben a Hakoahbast játszott, visz­­szatért Győrbe s a DAC-ba kérte igazolását. Weszely ——i H n— Váci-utca 9.I ■■■■! "

Next