Nemzeti Sport, 1927. december (19. évfolyam, 214-232. szám)
1927-12-02 / 214. szám
2 Nem is olyan nagy az elkeseredés, drága szerkesztő úr... — Csak nem a nemzetközi frontunkon ért vereségekről akar beszélni, Tereferd úr? — Akartam, azonban nem vette senki tragikusan azokat. Miért legyek én az a rossz fiú? A túrákra való készülődések foglalják le a csapatokat és így ma én is kénytelen vagyok ezekkel foglalkozni, ami azonban nem zárja ki azt, hogy régi jó szokásomhoz híven, egyebekről ne informáljam szerkesztő urat. — Kerülje a hosszú bevezetést. — Teszem azt. Tehát a Ferencváros túrája teljesen kész, már akár mehetne is. Az útra a jelenlegi csapaton kívül Turay, Koszta, Sándor és a lábtöréséből felépült Papp megy. Lehet azonban, hogy a 15 esztendőn keresztül szívvel-lélekkel a zöld-fehér színekért küzdő, jelenleg a Turul színeiben játszó és még hozzá szenzációs formában lévő halfot is elviszik. Legalább is erős mozgalom indult meg érdekében, bár valaki erősen ellene van. — Megegyezés fog létrejöni. — Valószínű. A Hungária túrája is erősen érdekli a kék-fehérek játékosait, de ez ma még nem fix. Náluk az az újság, hogy a héten Orth Gyuri is megkezdte a tréninget, egy keveset labdázott is, de tavasz előtt aligha foglalja el új posztját, az immár egészen bizonyos hátvédposztot a csapatban. — Mégis? — ő is ambicionálja. Újpesten borzasztó nagy megdöbbenést váltott ki szegény Schaller katasztrófája. Róla beszélnek mindenütt, mindenki tud valami kedveset a régi jó pajtásról. Szegény özvegye, itt maradt minden támasz nékül. Szidon meséli, hogy szegény Schallerrel kedden délután kellett volna találkoznia, hogy a már régebben letárgyalt életbiztosítási ügyét perfektuálják. Szidon várta is szegény Sakoliért egész délután, de bizony mindhiába. — Szomorú helyzet. —■ Nagyon. Kispesten is nagyon nagy a lehangoltság. A csapat három mérkőzésen 10 gólt kapott és vasárnapra is rosszak az előjelek. Ma, két nappal a mérkőzés előtt nem tudják, hogy együtt lesz-e a csapat vasárnap, annyi a sérült. De nemcsak ezért vannak elkeseredve, hanem azért is, mert olyan játékosokat engedtek el, akiket nagyon tudnának most használni. Ilyen volt az amatőröktől a Lipótvároshoz szerződött Juhász is, akit most 1500 pengőért vettek vissza. — Ja, a feleúton nem szabad megállni. — Nagyon rosszmájúnak tetszik lenni. Van baj mindenütt. A Vasasoknál sem bővelkednek egészséges játékosokban. Nagyon fáj a 33-asoktól elszenvedett vereség. Ettől függetlenül az elmúlt napok egyikén levél érkezett. Franciaországból A levelet az egyelőre eltiltott vezér vette magához azzal, hogy elviszi a Westendbe, ahol köztudomás szerint internacionális társaság szokott együtt lenni. Bizonyára akad ott valaki, aki a levelet le tudja fordítani. Feltevésében nem is csalódott egészen, mert úgy ahogy, lefordították a levelet, de éppen ami a legfontosabb lett volna, nem tudták lefordítani. Ezen törték nagyban a fejüket, amikor megérkezett az egykori virsligyáros, aki az egyik testületben háznagyi funkciót, tölt be s nagy kíváncsian érdeklődött, mi az, amin annyira törik a fejüket? — Nem tud véletlenül franciául, kedves Mester — kérdi a vezér a háznagyhoz fordulva. — Egész mi perfekt vagyok, — felelé gyorsan a háznagy úr. — Hiszen akkor nagyszerű, legalább lefordítja nekünk ezt a francia levelet. —• Nézi, nézi a háznagy úr, egykori ..., de ez igazán nem fontos, úgy tesz, mint aki fordítja magában a levelet, de bizony eltelik jónéhány perc, még mindig nagy a csend, míg azután a vezér megunva a hosszas várakozást, odaszól. — Kedves háznagy úr, vagy tudja, vagy nem! — Kérem — mondja akadozva a terebélyes háznagy úr — ez a levél délfranciaországi dialektben van megírva s én bizony azt nem tudom lefordítani. — Látja kedves háznagy úr, ■— mondja a vezér — így van ez az Ön bíráskodásával is. Mindenütt előadásokat tart arról, hogy mennyire perfekt bíró, pedig a pályán bizony — délfrancia dialektusban bíráskodik! — Tudja milyen sokan vannak ilyenek, Terefere úr? — Nekem tetszik mondani. De mit szól szerkesztő úr ahhoz, hogy a Bocskay mégis meggondolta magát és megvette Emmerlinget a Bástyától? — Nagy szükség van ott az erősödésre. — De még mennyire. Erről jut eszembe, hogy amilyen nagy szükség van náluk játékosokra, éppen olyan könnyen el is engedik a már meglevő és nagyszerűen beváltakat. Itt van a kis Vincze esete. Vincze középiskolai tanuló lévén, csakis apai beleegyezéssel szerződhetett a Bocskayhoz, de akkor is csak úgy, hogy az iskolából ki kellett venni és magánúton folytatni a tanulást. Vincze édesapja azt mondta, rendben van, de valami anyagi kárpótlást kel ezért kapnom. Hát az csak természetes és meg is egyeztek 1000 pengőben, amit „majd” megfizetnek. A fiút kivették az iskolából, leszerződött a Bocskayhoz, játszott 3—4 mérkőzésen, nagyon jól. Igen ám, mondotta egy hónappal azután az apa, de mi van az 1000 pedig öves? — „Majd” meg tetszik kapni. — De nem addig van ám! És azóta Vincze nem játszik a Bocskayban, hanem járja ismét az iskolát. — Ne mondja. — De bizony mondom, sőt azt is mondhatom, hogy a Bástya a jövő héten két nagy csatárágyúval akar kirukkolni. — Érdekes. — Annyira diszkréten folynak a tárgyalások, hogy már az egyik nevével is szolgálhatok, de tessék az íróasztalba jól megfogódzkodni, mert szörnyű nagy meglepetés és nem szeretném, ha szédülés vagy ehhez hasonló érné szerkesztő urat. — Maga nem tud olyat mondani, amitől megszédülnék. — Tehát akkor bátran mondhatom. Teleki a temesvári Kinizsiből. Na, mit szól drága szerkesztő úr? óriási... kacsa. — Lehet, de nem én sütöttem el, hanem a szövetségben egészen véletlenül valaki. De erről jut eszembe, hogy Faragó Lojzi utolsó ténykedését a Húsosoknál a vasárnapi mérkőzéssel kapcsolatban még megtette, de már csak írásban. De nem is alkalmatlankodom tovább szerkesztő úr, de máskülönben is szaladok a Radiusba, hogy a vasárnap délelőtti filmmatinéról le ne csússzak ... MTK pálya, Hungária-ét Vasárnap, december 4-én d. u. fél 2 órakor Hungária— Bástya Ligabeli bajnoki mérkőzés ipor! Péntek, 1927 december 2. A főváros tanácsa kedvezően intézte el a BSE és a V Vasas pályaügyét Bíró Dezső pártja a BSE ellen foglalt állást — Saját tudósítónktól — A főváros tanácsa két fontos pályaüggyel foglalkozott legutóbb és mind a kettőt kedvezően intézte el. örömmel kell ezt konstatálnunk, mert az intézkedés következtében két érdemes egyesületünk haladása, fejlődése kap nagyon kedvező lökést. A két kérdés tárgyalásánál a tanács tagjai tanúságot tettek arról, hogy helyes érzékkel kezelik a sportügyeket, mégis volt olyan momentum is, ami arra engedett következtetni, hogy még ezekbe a kérdésekbe is politikát óhajtanak belevinni egyesek. A BSE kérelme került először tárgyalásra. A Millenáris kiépítésével kapcsolatban bizonyos területi korrigálásokat és hosszú, 1941-ig terjedő szerződést kért az egyesület. A tanács hivatalosan a kérés teljesítését javasolta s a nagy többség mellette is volt a javaslatnak. Csupán a szociáldemokraták frakciója ellenezte a javaslatot. Maga Bíró Dezső beszélt a BSE ügye ellen, ami érthetően pikáns helyzetet idézett elő. Mert nagyon furcsán vélekedhet a BLASz társelnöke a sport fejlesztéséről és minden úton, módon való támogatásáról, ha a szövetség egyik tagegyesületének ügyét iparkodik hátráltatni. Nehéz megérteni, hogy Bíró Dezső, a városatya, miért feledkezik meg azokról a kötelességeiről, amit Bíró Dezső, a szövetség társelnöke a tisztség elfogadásával vállalt!? Mondanunk sem kell, hogy félreérthetetlenül csakis a politika irányíthatta őt és pártját ebben a tiszta sportkérdésben, az a politika, aminek a sportba való bevitele ellen olyan sokszor, olyan szenvedelmesen tiltakozott éppen a BLASz társelnöke. Mi ugyan mindig tudtuk, hogy nem mindenki iszik vizet, aki vizet prédikál s Biró Dezső iparkodik is bebizonyítani időnként, hogy mi a sportról való felfogása. Baj nem történt azért a BSE ügye körül. A tanács nagy többsége megszavazta a javaslatot s nem sokkal később a Vasas kérésére került a sor, amelyben pályája számára terület átengedését kér A tanács javaslata az volt, hogy a Vasas hét évre kapja meg a területet, de negyedéves felmondással ki lehessen lakoltatni. Mondanunk sem kell, hogy ez a megoldás nagyon kellemetlen lett volna a Vasasra, hiszen ilyen feltételek mellett nem igen érdemes áldozni a pálya kiépítésére. Érezte ezt a tanács is s a megindult vita során Dinich Vidor mutatott rá a Vasas érdemeire, a Vasas-pálya ügyének fontosságára. Azt javasolta, hogy tíz esztendőre, egyéves felmondással, úri jogon, vagyis évi egy aranyért kapja meg a Vasas a kért területet. A tanács nem zárkózhatott el ez elől a javaslat elől és annak megfelelően tíz évre engedte át a területet a Vasasnak. Ami nagyon ritkán esik meg, a tanács szinte egy emberként szavazta meg Dinich javaslatát és a sport minden felett álló erejének, eggyé forrasztó hatalmának volt gyönyörű példája ez a szavazás, mely minden ellentétet elsimított egy pillanatra az előbb még élénken csatázó pártok között. Bizonytalan még az Attila vasárnapi összeállítása Mind a miskolci, mind a fővárosi sajtóban különböző, fantasztikusabbnál fantasztikusabb hírek jelentek meg az Attila vasárnapi csapatösszeállítását illetőleg. Ezek a hírek azonban minden komoly alapot nélkülöznek s abból eredtek, hogy a szerdai, tréningen az Attila igen újszerű öszszeállításban kísérletezett, ez azonban még nem jelenti azt, hogy így is fog felállni. A csütörtöki tréningen aztán megint újabbszerű variációban dolgoztatta Nagy József tréner a csapatot ,s így már ekkor megdőlt a szerdai hírek valódisága. A tegnapi tréning után alkalmunk volt beszélni Nagy Józseffel, aki kijelentette, hogy még ő maga sem tudja, milyen összeállításban játszik csapata s így a megjelent hírek mind csak egyéni kombinációkon alapuló csapatösszeállításokat tartalmaznak. A csapatösszeállítást — mondja Nagy — még az a körülményt is nehezíti, hogy Dankó és Muhoray sérült s nem valószínű, hogy vasárnap sorompóba tudnak állni. A végleges csapatösszeállítás minden valószínűség szerint csak közvetlenül a meccs előtt fog eldőlni, minthogy különben is a csapatöszszeállítást teljhatalmúlag Nagy József tréner eszközli, ő pedig állandóan csak a meccs kezdete előtt hozza nyilvánosságra végleges csapatát. A Sabaria tegnap kiadós tréninget vett a SzAK amatőr csapatával együtt. A tréning után a következő csapatot állította össze a Slovan ellen Bányai tréner: Rudolf — Nagy, Prém — Pesovnik, Sághy, Vámos — Buresch, Mészáros, Szofián, Holzbauer, Tárnok. Bányai tréner kijelentése szerint azonban szeretnének a második félidőben egy-két tartalékot is szerepeltetni, kétes azonban, hogy ebbe beleegyezik-e a Sivan. Megsemmisítették a Kisvárdai SE—• NyKISE mérkőzést. A keleti alszövetség intézőbizottsága tegnap esti ülésén megsemmisítette a KSE—NyKISE mérkőzést, melyet eredetileg a KSE nyert meg 2:1 arányban, Belovay nevű kisvárdai játékos szerepeltetése miatt. Az NyKISE így most még veretlenül áll. A két egyesület máris megegyezett az új mérkőzés terminusa ügyében s a meccs vasárnap már eldöntésre is kerül Kisvárdán. , G. Tóth N., a Mezőtúri AFC kiváló játékosa a vasárnapi MAFC— GySC mérkőzésen oly súlyosan megsérült, hogy még mindig alig tud a lábára állni. Emmerling átadása ügyében megkezdett újabb tárgyalások a Bástya és a Bocskay között sikerrel fejeződtek be s a Bocskay 1500 pengőért megvette a kiváló hátvédet, aki vasárnap már be is mutatkozik új csapatában. Vasárnap különben sorompóba áll már Semler is így a Bocskay jelentősen megerősödve veszi fel a küzdelmet az Attila ellen. Ruczek Jenő, a Győri AC volt kiváló játékosa, aki az utóbbi években Bécsben a Hakoahbast játszott, viszszatért Győrbe s a DAC-ba kérte igazolását. Weszely ——i H n— Váci-utca 9.I ■■■■! "