Nemzeti Sport, 1928. november (20. évfolyam, 215-235. szám)

1928-11-02 / 215. szám

2 erős lövéssel a kapu fölé küldi a lab­dát. Akadozunk... Kirúgás után Bukovi Takátshoz ad. Az összekötő Ströckkel váltogatja a labdát. A háromszög pompás cikká­zással villámlik a kapu felé, de ,Ta­­káts II. megbotlik. Az elakadást rövidesen másik kettő követi: előbb Turayt, utána egyszerre három magyar csatárt ta­lál orszájban a bíró füttye. Nagy hazaad, Abbegien félregu­rít, Fuhrmann rosszul passzol, a tribün bosszankodik, nincs játék. Takács igyekszik valami színt adni a vértelen összevisszaságnak. Strö­­cköt szépen kiteszi, de a szélső lassú s Gallér kornerre ment. A sarokrú­gást Ströck íveli befelé, a védelem ki-, Bukovi visszafejeli, végre Fuhr­mann elrontja. 12. perc: — Mi lesz!!? zúg a tribün egyik oldala. — Tempó magyarok!!! — feleli a türelmesebb másik rész. A pálya képe semmi reakciót sem mutat a biztatásra. Mennek a rossz passzok, az akciótlanságok tovább. Csak két-három perc után csillan fel a remény két hatalmas, kihagyott helyzet alakjában. Hirzeré az első, akit Fuhr­mann indít útnak s aki baloldali fé­nyes helyzetet verekszik ki magának. De nem lő —­ várjon ki tilthatta meg neki? — hanem élesen bead, Takács II. átlépi a labdát, Ströck pe­dig emberbe lő. Gyenge vigasz, hogy ,— gól helyett — kornernek örülhet a góléhes 20.000. . . A kornert Ströck rúgja, a helyzetet Kohut hagyja ki. A sarokról beadott labda átíveli a kapu előtt tömörülő vé­dőket, magyar csatárokat és halfokat, Kohut elé száll. De a félelmetes Ko­­hut-bomba már csak régi emlék? Mese? Kohut bepasszol a kapu előtti sűrűségbe, a labda táncol, végre Ta­kács II. a kapu fölé emeli. 15. perc, 5 perc: 4 magyar orszájd Nagy művészet ! Előbb Ströck késlekedik a passzal, a kis Takács mellől előre ugorhat a A 23. percben Takács szép akciót indít el. Turayhoz passzol, aki kapás­ból szökteti Ströcköt. — Befelé kanyarodj! — ordít rá a tribün s Albi megteszi. 12 méterről lő 3 lövése a kapu sarka mellett sü­vítene el, ha Kohut és Hirzer rette­netes rössel rá nem rohanna. Gól! Gól!! Gól!!! Tombol, harsog a tribün, hogy egy­szerre értelmetlenül, csüggedten el­hallgasson. A labda, amit már a kapuba lát­tunk, a hadonászó Hirzer könyökéről­­ hátrafelé pattan. A nagy zsivaj­ban mintha a bíró füttye is felsiví­­tana, de a labda Weilerről taccsra száll s a bíró taccsdobást ítél. Kimaradt tehát a helyzetek helyzete is... A svájciak, akik csak itt-ott kerül­nek a magyar 16-os tájékára, most Fluhbacher révén próbálkoznak. Fogl III. és Nagy együttes erővel, de korántsem meggyőző módon szerel­t taccsra. Aztán Glasson toronymaga­san centerez a kapu mögé s hogy Dé­­nesnek a kirúgáson kívül is legyen valami dolga, Fuhrmann 30 méterről visszafejeli neki a rövidre sikerült kirúgást. Dénes javít, Berkessyt faultolják, Takács passza Gallér lábáról taccsra megy. Két svájci támadás Heinrichnél feltűnés nélkül meghal. Nagyobb emóciót okoz az a Hirzer— Kohut—Turay kombináció, melynek végén Turay lábáról falsolódik félre a labda, a kapus kiüti, Hirzer pedig fölé lövi. 27. perc: Mielőtt a kaparúgás megtörténne, a labdát újjal cserélik fel. >■— Kell is. A régivel nem megy a játék! Takács megint Ströckkel próbálko­zik, akit azonban testtel feltartanak. A labda kimegy. . .— Vigasztaljon meg, kérem — szól valaki — hogy lehet a futballt jól is játszani... Hirzer mintha erre a bemondásra válaszolna. Turay passzából, fordulás­ból, jobblábbal élesen lő, Séchehaye, vetődve csak kornerre tudja ütni. A kornert — mely sorrendben a harmadik — Turay mellé fejeli. Fél óra múlt el már a játékidőből. Gól csak nem születik ... A tribün, az állóhely, a körlépcsők nagy karéja ütemes biztatásba fog. Bele­kiabálja, bele­dobogja a magyar fiúkba azt, amire végre rátaláltak­ a lendületet. Ötperces ostrom, mely végre gólt hoz Hevesedik az iram. Svájc kezdi, Abbegien faultolja Nagyot. A szabad­rúgás Berkessyhez kerül s tőle Kohut kap jó labdát. Hirzerhez passzol s a Kicsi a kapus kezébe lő. aBHBBgMBm'naarowMHii'ii ■ ■ —ara A Nevető ember I Aztán a jobboldalunk indul előre. Svájc érzi az erősítést s minden, ere­jével igyekszik parírozni. Fassler olyan rössel fut a labda után, hogy Carraroba kell kapaszkodnia, hogy hasra ne essék. A barátságos olasz nem haragszik érte. A tempó gyors. Abbegien sikertelen kiugrása után csak rövid másodper­cek telnek el s már Hirzer offszájdját fütyüli le a bíró. Majd Turay—Ströck—Turay— taccs a labda útja. A bedobás Ströck­­höz kerül, a szélső bead s beadása nyomán nagy a kavarodás. De csak port vert fel... A szó „szoros” értel­emében. 33. perc: Turay Hirzerhez ad, aki fordulásból gyengén lő, Séchehaye véd. Rögtön ezután Ströck centerez veszélyesen, de a jól irányított labdát a kapus húzza le. A kirúgást Berkessy fogja el, Bukovihoz passzol, aki Tu­­raynak ad. A center driblizik , a vé­delem szerel. Egy perc múlva a bíró kilencedszer fütyül magyar offszájd miatt. Ezút­tal Kohutot csípi rajta. A szabadrú­gás most sem dobja frontba a sváj­ciakat , máris Turaynál a labda, aki a kis Taki elé tálalja. Az összekötő fölé lő. A tizedik offszájd Kohut érdeme. A 35. percben a piros ingesek tör­nek előre. Abbegien emberbe lő, de lövését amúgy is hidegre teszi Carraro füttye: Fassler passzív offszájdon áll. A szabadrúgást Weiler 11. taccsra fejeli. Berkessy dob, Turay fejjel Kohutot szökteti. A szélső a vonal­ról centerez, de labdája Werni­ bele­tett lábáról magasan a kapu mögé száll. A gól kopnere A lábát fájlaló Kohut helyett Hir­zer áll neki a sarokrúgásnak. A lab­dát valamivel a hatoson kívülre irá­nyítja. Turay alakja hosszan kiszökken a kapu előtti csoportból. Egy csattanás s a védhetetlen fejes Svájc kapujának bal sarkába pattan! Gól. 36. perc. A közönség megbocsátó.. Elfelejti a 36 perces meddő­séget, ha vég­re bent láthat­ja az első, na­gyon várt, ma­gyar gólt. S Turay fejesét zúgó taps ünnepli. Csak egy hangot hallunk. Némi maliciával telten szól: — Az én csapatom eddig már öt gólt rúgott volna! (Ami a szövetségi kapitánynak le­gyen mondva...) Közben újrakezdenek s a nagy Abbegienek utódja a kis Abbegien balra oszt. Kár, mert Heinrich bizto­san ront. Hirzer adja a feleletet, ki­tör és megbotlik. Kohut javít, vissza­játszik összekötőjéhez, aki Ströckhöz vágja át a labdát. Újpest csillaga azonban ezúttal sem eredményes: messziről, kevéssel mellé lő.­­ Kevés különbséggel ugyanígy: Heinrich és Fassler után Abbegien a labda végső iránya, hogy a center lábáról félrelövés szülessék meg. 39. perc Turay—Takács II.—Ströck. Ströck ront, bekkie lábának passzol. Weiler I. rúgását Fogl Józsi bátyja régi stí­lusában, hatalmas rúgással küldi vissza. Taps. Változó, de nem „változatos” a to­vábbi játék. Takáts offszájdja, Ber­kessy rossz taccsdobása, Abbegien mellélövése, Kohut szép, trükkös el­futása, Takács emberbelövése: ezek az események. Az utolsó: Heinrich lefut. Nagy elfalazza előle a labdát. Dénes kirúgásával és vegyes érzel­mekkel Vége a félidőnek. Jön a „dumai" Carraro súlyba veszi sípját, a fiúk ügetnek kifelé. A tribün megmozdul, a korzósétány feketélik az emberektől. A játékosok depressziója megfekszi a közönséget is. Ezt az óriási hang­szert, ezt az irdatlan erejű lelkesítő kürtöt, mely élő, működő szerve volt a játéknak a félidő végezetéig. Buzdított, és záporozódott a rit­mikus taps és zúgott a Rajta, ma­gyarok! De ebben a buzdításban és ebben a ritmusban benne visszhang­zott az elkeseredés, a düh és a ha­rag visszhangja is, mely kifejezte, hogy mennyire nem érti, ami lenn a pályán történik, hogy mennyire más reményeket épített magának húsz, harminc,­­ negyvenöt perccel ez­előtt. Ez az óriási hangszer azonban tu­dott fenségesen néma is maradni. Mi­kor Carraro sípja az első félidő 20-ik percében haptákba vágatta a svájci és a magyar együttest, hogy ezzel az aktussal az élő világ nevében kegye­letét rójja le a hősi halottak nagy vi­lágának: 20 ezer ember emelkedett fel helyér­ől és állott némán és moz­dulatlanul egyetlen hosszú percig. Megrendítő erő a tömeg fenséges né­masága itt, egy rohanó, lendülő játék zűrjében, túl tapson, kiáltáson: Min­denszentek napjának délutánján. De ez csak egy percig tartott. S utána már perdült megint a labda és rohant a támadósor. A hangulat, ami a félidőben kiala­kult, nagyjában bizakodónak látszott. Abban mindenki egyetértett, hogy Carraro nem áll feladata magaslatán. Orszájciprofesszor: bogaras, igazság­talan szigorú, nyom bennünket. — A svájciakat lelépjük a második félidőben — így az optimisták. — Nem fogják bírni az iramot... tech­nikai fölényünk ... a gyenge, svájci f­alszárny ... és hasonlók keringenek a levegőben. Egyik páholyban svájci úr két svájci nővel. Látszik rajtuk: kétség­­beesettek. Halljuk, amint odaszól va­lakinek németül: — Ich glaube nicht, das unsere Leute noch gewinnen könnten! Akik megértették a pesszimista svájci"urat, azok nevettek rajta. A svájci úr azonban nem nevetett... A korzón most két komoly papi ember reverendája tarkítja a színes ruhák tömegét. Az OTT előkelőségei megunták a terrasz magasságait s most a tribünön ütik fel szállásukat. A meccs kritikája mellett refrénként mindig visszatér a tegnap szenzáció­ja: az újságtalan Budapest kíváncsi­sága: — Megjött már a Zeppelin? Nagyon haragszik a közönség a határbíróra is. A svájcira. Aki olyan sovinisztán pártos, hogy jobban már nem is lehet. Az első félidő közepén valaki a já­tékosok között a Nemzeti Sport egyik példányát ejtette le a pályára. Valaki megszólal­ .— Ennek a Nemzeti Sportnak min­denütt ott kell lennie. Egy vicces úr: — Ezek a svájciak úgy összekeverték az összeállításu­kat, mint mások a kártyát. De mindez a „beszéljünk másról” máz alatt ott búvik a nagy és jogos kívánság. — Gólokat akarunk látni. És úgy is indul a második félidő, hogy legázoljuk a pirosinges helyete­ket ... Gonrad Veidt I Omnia I * Ili svájci bekk, aztán Turay—Hirzer, aztán megint Takács, végre Kohut áll lesben. A tribünök embersokasága nem or­­szájdot akar látni. Gólt. S mert azt nem kap, füttykoncertbe kezd ... Hosszú éles fütty... A bíró sípja szólt... Carraro megállást int. . A két csapat játékosai vigyázzba állnak. Feszes, mozdulatlan Carraro is. A tribünök közönsége végighul­­lámzik. Mindenki feláll. S lehajtott fővel, húszezernyi em­ber áldoz halottai emlékének... Taccsal megy tovább a játék. Turay Oxforddal szökteti Ströcköt. A trükk szép, a labda — túlszalad a vona­lon ... A kirúgás rövid s Turay most Ko­­h­utot küldi harcba. Vili elfut Vögeli mellett, el­hagyja Wernlit, odaér a svájci kapu elé! De mikor lövésre len­dül a lába, Séchehaye már dobja magát. A süvítő bomba karjai közé fúródik. A lövés ereje lab­­dástól kornerre dobja a kapust, aki azonban gyorsan felpattan s kivágja a labdát. A bíró továb­­­­bot int. SportT I | Prolongálva ! | Fórum I Péntek, 1928 november 2. FTC pálya Üllői-út Vasárnap, nov. 4-én, délután 1 órakor Hungária-Teplitzer FC nemzetközi mérkőzés. V43 órakor Ferencváros-Sabaria ► I. ligabeli bajnoki mérkőzés

Next