Nemzeti Sport, 1928. november (20. évfolyam, 215-235. szám)
1928-11-02 / 215. szám
2 erős lövéssel a kapu fölé küldi a labdát. Akadozunk... Kirúgás után Bukovi Takátshoz ad. Az összekötő Ströckkel váltogatja a labdát. A háromszög pompás cikkázással villámlik a kapu felé, de ,Takáts II. megbotlik. Az elakadást rövidesen másik kettő követi: előbb Turayt, utána egyszerre három magyar csatárt talál orszájban a bíró füttye. Nagy hazaad, Abbegien félregurít, Fuhrmann rosszul passzol, a tribün bosszankodik, nincs játék. Takács igyekszik valami színt adni a vértelen összevisszaságnak. Ströcköt szépen kiteszi, de a szélső lassú s Gallér kornerre ment. A sarokrúgást Ströck íveli befelé, a védelem ki-, Bukovi visszafejeli, végre Fuhrmann elrontja. 12. perc: — Mi lesz!!? zúg a tribün egyik oldala. — Tempó magyarok!!! — feleli a türelmesebb másik rész. A pálya képe semmi reakciót sem mutat a biztatásra. Mennek a rossz passzok, az akciótlanságok tovább. Csak két-három perc után csillan fel a remény két hatalmas, kihagyott helyzet alakjában. Hirzeré az első, akit Fuhrmann indít útnak s aki baloldali fényes helyzetet verekszik ki magának. De nem lő — várjon ki tilthatta meg neki? — hanem élesen bead, Takács II. átlépi a labdát, Ströck pedig emberbe lő. Gyenge vigasz, hogy ,— gól helyett — kornernek örülhet a góléhes 20.000. . . A kornert Ströck rúgja, a helyzetet Kohut hagyja ki. A sarokról beadott labda átíveli a kapu előtt tömörülő védőket, magyar csatárokat és halfokat, Kohut elé száll. De a félelmetes Kohut-bomba már csak régi emlék? Mese? Kohut bepasszol a kapu előtti sűrűségbe, a labda táncol, végre Takács II. a kapu fölé emeli. 15. perc, 5 perc: 4 magyar orszájd Nagy művészet ! Előbb Ströck késlekedik a passzal, a kis Takács mellől előre ugorhat a A 23. percben Takács szép akciót indít el. Turayhoz passzol, aki kapásból szökteti Ströcköt. — Befelé kanyarodj! — ordít rá a tribün s Albi megteszi. 12 méterről lő 3 lövése a kapu sarka mellett süvítene el, ha Kohut és Hirzer rettenetes rössel rá nem rohanna. Gól! Gól!! Gól!!! Tombol, harsog a tribün, hogy egyszerre értelmetlenül, csüggedten elhallgasson. A labda, amit már a kapuba láttunk, a hadonászó Hirzer könyökéről hátrafelé pattan. A nagy zsivajban mintha a bíró füttye is felsivítana, de a labda Weilerről taccsra száll s a bíró taccsdobást ítél. Kimaradt tehát a helyzetek helyzete is... A svájciak, akik csak itt-ott kerülnek a magyar 16-os tájékára, most Fluhbacher révén próbálkoznak. Fogl III. és Nagy együttes erővel, de korántsem meggyőző módon szerelt taccsra. Aztán Glasson toronymagasan centerez a kapu mögé s hogy Dénesnek a kirúgáson kívül is legyen valami dolga, Fuhrmann 30 méterről visszafejeli neki a rövidre sikerült kirúgást. Dénes javít, Berkessyt faultolják, Takács passza Gallér lábáról taccsra megy. Két svájci támadás Heinrichnél feltűnés nélkül meghal. Nagyobb emóciót okoz az a Hirzer— Kohut—Turay kombináció, melynek végén Turay lábáról falsolódik félre a labda, a kapus kiüti, Hirzer pedig fölé lövi. 27. perc: Mielőtt a kaparúgás megtörténne, a labdát újjal cserélik fel. >■— Kell is. A régivel nem megy a játék! Takács megint Ströckkel próbálkozik, akit azonban testtel feltartanak. A labda kimegy. . .— Vigasztaljon meg, kérem — szól valaki — hogy lehet a futballt jól is játszani... Hirzer mintha erre a bemondásra válaszolna. Turay passzából, fordulásból, jobblábbal élesen lő, Séchehaye, vetődve csak kornerre tudja ütni. A kornert — mely sorrendben a harmadik — Turay mellé fejeli. Fél óra múlt el már a játékidőből. Gól csak nem születik ... A tribün, az állóhely, a körlépcsők nagy karéja ütemes biztatásba fog. Belekiabálja, beledobogja a magyar fiúkba azt, amire végre rátaláltak a lendületet. Ötperces ostrom, mely végre gólt hoz Hevesedik az iram. Svájc kezdi, Abbegien faultolja Nagyot. A szabadrúgás Berkessyhez kerül s tőle Kohut kap jó labdát. Hirzerhez passzol s a Kicsi a kapus kezébe lő. aBHBBgMBm'naarowMHii'ii ■ ■ —ara A Nevető ember I Aztán a jobboldalunk indul előre. Svájc érzi az erősítést s minden, erejével igyekszik parírozni. Fassler olyan rössel fut a labda után, hogy Carraroba kell kapaszkodnia, hogy hasra ne essék. A barátságos olasz nem haragszik érte. A tempó gyors. Abbegien sikertelen kiugrása után csak rövid másodpercek telnek el s már Hirzer offszájdját fütyüli le a bíró. Majd Turay—Ströck—Turay— taccs a labda útja. A bedobás Ströckhöz kerül, a szélső bead s beadása nyomán nagy a kavarodás. De csak port vert fel... A szó „szoros” értelemében. 33. perc: Turay Hirzerhez ad, aki fordulásból gyengén lő, Séchehaye véd. Rögtön ezután Ströck centerez veszélyesen, de a jól irányított labdát a kapus húzza le. A kirúgást Berkessy fogja el, Bukovihoz passzol, aki Turaynak ad. A center driblizik , a védelem szerel. Egy perc múlva a bíró kilencedszer fütyül magyar offszájd miatt. Ezúttal Kohutot csípi rajta. A szabadrúgás most sem dobja frontba a svájciakat , máris Turaynál a labda, aki a kis Taki elé tálalja. Az összekötő fölé lő. A tizedik offszájd Kohut érdeme. A 35. percben a piros ingesek törnek előre. Abbegien emberbe lő, de lövését amúgy is hidegre teszi Carraro füttye: Fassler passzív offszájdon áll. A szabadrúgást Weiler 11. taccsra fejeli. Berkessy dob, Turay fejjel Kohutot szökteti. A szélső a vonalról centerez, de labdája Werni beletett lábáról magasan a kapu mögé száll. A gól kopnere A lábát fájlaló Kohut helyett Hirzer áll neki a sarokrúgásnak. A labdát valamivel a hatoson kívülre irányítja. Turay alakja hosszan kiszökken a kapu előtti csoportból. Egy csattanás s a védhetetlen fejes Svájc kapujának bal sarkába pattan! Gól. 36. perc. A közönség megbocsátó.. Elfelejti a 36 perces meddőséget, ha végre bent láthatja az első, nagyon várt, magyar gólt. S Turay fejesét zúgó taps ünnepli. Csak egy hangot hallunk. Némi maliciával telten szól: — Az én csapatom eddig már öt gólt rúgott volna! (Ami a szövetségi kapitánynak legyen mondva...) Közben újrakezdenek s a nagy Abbegienek utódja a kis Abbegien balra oszt. Kár, mert Heinrich biztosan ront. Hirzer adja a feleletet, kitör és megbotlik. Kohut javít, visszajátszik összekötőjéhez, aki Ströckhöz vágja át a labdát. Újpest csillaga azonban ezúttal sem eredményes: messziről, kevéssel mellé lő. Kevés különbséggel ugyanígy: Heinrich és Fassler után Abbegien a labda végső iránya, hogy a center lábáról félrelövés szülessék meg. 39. perc Turay—Takács II.—Ströck. Ströck ront, bekkie lábának passzol. Weiler I. rúgását Fogl Józsi bátyja régi stílusában, hatalmas rúgással küldi vissza. Taps. Változó, de nem „változatos” a további játék. Takáts offszájdja, Berkessy rossz taccsdobása, Abbegien mellélövése, Kohut szép, trükkös elfutása, Takács emberbelövése: ezek az események. Az utolsó: Heinrich lefut. Nagy elfalazza előle a labdát. Dénes kirúgásával és vegyes érzelmekkel Vége a félidőnek. Jön a „dumai" Carraro súlyba veszi sípját, a fiúk ügetnek kifelé. A tribün megmozdul, a korzósétány feketélik az emberektől. A játékosok depressziója megfekszi a közönséget is. Ezt az óriási hangszert, ezt az irdatlan erejű lelkesítő kürtöt, mely élő, működő szerve volt a játéknak a félidő végezetéig. Buzdított, és záporozódott a ritmikus taps és zúgott a Rajta, magyarok! De ebben a buzdításban és ebben a ritmusban benne visszhangzott az elkeseredés, a düh és a harag visszhangja is, mely kifejezte, hogy mennyire nem érti, ami lenn a pályán történik, hogy mennyire más reményeket épített magának húsz, harminc, negyvenöt perccel ezelőtt. Ez az óriási hangszer azonban tudott fenségesen néma is maradni. Mikor Carraro sípja az első félidő 20-ik percében haptákba vágatta a svájci és a magyar együttest, hogy ezzel az aktussal az élő világ nevében kegyeletét rójja le a hősi halottak nagy világának: 20 ezer ember emelkedett fel helyéről és állott némán és mozdulatlanul egyetlen hosszú percig. Megrendítő erő a tömeg fenséges némasága itt, egy rohanó, lendülő játék zűrjében, túl tapson, kiáltáson: Mindenszentek napjának délutánján. De ez csak egy percig tartott. S utána már perdült megint a labda és rohant a támadósor. A hangulat, ami a félidőben kialakult, nagyjában bizakodónak látszott. Abban mindenki egyetértett, hogy Carraro nem áll feladata magaslatán. Orszájciprofesszor: bogaras, igazságtalan szigorú, nyom bennünket. — A svájciakat lelépjük a második félidőben — így az optimisták. — Nem fogják bírni az iramot... technikai fölényünk ... a gyenge, svájci falszárny ... és hasonlók keringenek a levegőben. Egyik páholyban svájci úr két svájci nővel. Látszik rajtuk: kétségbeesettek. Halljuk, amint odaszól valakinek németül: — Ich glaube nicht, das unsere Leute noch gewinnen könnten! Akik megértették a pesszimista svájci"urat, azok nevettek rajta. A svájci úr azonban nem nevetett... A korzón most két komoly papi ember reverendája tarkítja a színes ruhák tömegét. Az OTT előkelőségei megunták a terrasz magasságait s most a tribünön ütik fel szállásukat. A meccs kritikája mellett refrénként mindig visszatér a tegnap szenzációja: az újságtalan Budapest kíváncsisága: — Megjött már a Zeppelin? Nagyon haragszik a közönség a határbíróra is. A svájcira. Aki olyan sovinisztán pártos, hogy jobban már nem is lehet. Az első félidő közepén valaki a játékosok között a Nemzeti Sport egyik példányát ejtette le a pályára. Valaki megszólal .— Ennek a Nemzeti Sportnak mindenütt ott kell lennie. Egy vicces úr: — Ezek a svájciak úgy összekeverték az összeállításukat, mint mások a kártyát. De mindez a „beszéljünk másról” máz alatt ott búvik a nagy és jogos kívánság. — Gólokat akarunk látni. És úgy is indul a második félidő, hogy legázoljuk a pirosinges helyeteket ... Gonrad Veidt I Omnia I * Ili svájci bekk, aztán Turay—Hirzer, aztán megint Takács, végre Kohut áll lesben. A tribünök embersokasága nem orszájdot akar látni. Gólt. S mert azt nem kap, füttykoncertbe kezd ... Hosszú éles fütty... A bíró sípja szólt... Carraro megállást int. . A két csapat játékosai vigyázzba állnak. Feszes, mozdulatlan Carraro is. A tribünök közönsége végighullámzik. Mindenki feláll. S lehajtott fővel, húszezernyi ember áldoz halottai emlékének... Taccsal megy tovább a játék. Turay Oxforddal szökteti Ströcköt. A trükk szép, a labda — túlszalad a vonalon ... A kirúgás rövid s Turay most Kohutot küldi harcba. Vili elfut Vögeli mellett, elhagyja Wernlit, odaér a svájci kapu elé! De mikor lövésre lendül a lába, Séchehaye már dobja magát. A süvítő bomba karjai közé fúródik. A lövés ereje labdástól kornerre dobja a kapust, aki azonban gyorsan felpattan s kivágja a labdát. A bíró továbbot int. SportT I | Prolongálva ! | Fórum I Péntek, 1928 november 2. FTC pálya Üllői-út Vasárnap, nov. 4-én, délután 1 órakor Hungária-Teplitzer FC nemzetközi mérkőzés. V43 órakor Ferencváros-Sabaria ► I. ligabeli bajnoki mérkőzés