Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)
1930-04-23 / 78. szám
Szerda, 1930 Április 23. Lopat Bemutató mérkőzés. A csütörtöki tréning után nem várható sok változás a bázeli csapaton Kik jöhetnek szóba Prágába, az elsejei meccsre — Saját tudósítónktól — Az egyiptomi királysíroktól útban Berlin—Páris—London felé Mr. Mc Kenzie, a londoni „Ismeretlen Katona" szobrásza s az USA vezető sportpedagógusa, ma előadást tart a Testnevelési Főiskolán — Saját tudósítónktól. — A bázeli mérkőzés nem szült olyan hangulatot a futball frontján, amely megnyugtató lehetne az olaszok elleni készülődések idején. A döntetlen eredmény, bármilyen körülmények között született is meg, nem hízelgő reánk nézve. De nem volt kielégítő a csapat játéka sem s az egész csapat összetételében is akadt javítani való. Erre törekszik a szövetségi kapitány, akinek a jövő héten sorra kerülő prágai mérkőzés módot nyújt arra, hogy a bázeli tanulságok alapján csiszolja, javítsa, tökéletesítse az együttest, amelynek az olaszok ellen már teljes harmóniába kell jutnia. A svájci tanulságok nem voltak kellemesek s nem hiába izgatja a közönség fantáziáját az, miképpen lehetne segítségére lenni a kapitánynak. Ez az igyekezet szülte a pécsiek felszólítását, hogy játszon a svájciak elleni, Budapestről válogatott csapat próbamérkőzést a vidéki együttesek játékosaiból összeállított tizenegy ellen. A gondolat sokkal életre valóbb, sokkal megszívlelésre méltóbb, mint ahogy azt a hivatalos körök fogadták. A baj csak az, hogy ennek a mérkőzésnek igazán nagy jelentősége most lenne, a cseh mérkőzés előtt, hogy a leszűrt igazságok súlyát a csehekén keresztül mindjárt meg is lehessen mérni. Az ilyen próbára, erre a komoly mértékre azonban most nincs idő. A húsvéti ünnepek szétszórták a csapatokat s nem lehetne kiállítani elsősorban azt a vidéki csapatot, amelyre ehhez a próbához szükség lenne. Pataki Mihály maga is gondolt valami hasonló megoldásra. Eredeti terve az volt, hogy két együttest hív egybe a csütörtöki tréningre. A két együttesben már bőségesen jutott volna hely azoknak a játékosoknak is, akik a végeredményben kijelöltek között helyet nem foglalhatnak. A különféle okok — csapatok túrázása, utazási nehézségek, az idő rövidsége stb. — megakadályozta a kapitányt abban, hogy tervét valóra váltsa s ismét megmarad múltkori elve mellett, a nagy csapatok kipróbált játékosait veszi alapul a csapat kiképzésénél. Nem tudhatjuk még, hogy annyira teljes ragaszkodással tartja-e meg ezt az elvet, mint az elmúlt, első válogatása alkalmával, annyi azonban bizonyos, hogy a tréningre hívottak névsora ezt mutatja. A svájci „törzs” mellé csupán Fehér, Turay, Vig, Lyka, Kohut került s belőle mindössze Dénes, Kompóti, a sérült Dudás és P. Szabó hiányzik. A névsor így sokkal többet árul el, mint amennyit az igen tréningek előtti névsorok elárulni szoktak. Az, hogy Dénes helyére Fehér került bele a kiszívottak listájába, nem jelent mást, mint annak a nagyszerű védésnek, kiváló formának az elismerését, amit Fehértől láthattunk húsvét első napján. Fehér különben is nagyon jó márka az olaszok szemében s neve még most is tiszteletet, megbecsülést jelent Itáliában. Dudás sérült, Korányi mentsen helyettesítette Bázelben, tehát nincs ok a gondolkozásra a meghívásnál. Nagyon érdekes az, hogy öt halfjátékos kapott meghívást erre a tréningre. Azt jelenti ez, hogy a kapitány nem igen lehetett megelégedve a Bázelben járt halftrióval. Két jobbhalfot, két balhalfot próbál ki s középre csupán Turay áll rendelkezésre. S az öt half elé csak öt csatárt hívott meg Pataki próbára. Azt mondja, Markost is meghívta volna, de nincs itthon. Nem jelenti a csütörtöki tréning, amelyet közönség nélkül, valóban tréningviszonyok között játszik végig a csapat, illetve a meghívottak együttese, hogy csak a tréningre jelöltek közül lehet valaki válogatott. Nagyjában Pataki múltkori válogatása után azonban azt kell tartanunk, hogy aligha kerül más a csapatba, mint aki már csütörtökön is ott lesz az Ülői úton. Ez a felfogás teljesen érthető lenne Pataki múltkori válogatása után s szervesen egészítené ki azt a felfogást, amit válogatásából ki lehetett olvasni. A célja — úgy látszik — csak az, hogy ott javítson a csapaton, ahol az nem felelt meg anak a várakozásnak, amivel a pályára küldötte. A védelemről nem igen lehet vitatkozni, hiszen nagyjában és egészében jól állta meg a helyét. Csak éppen az vet éles fényt a Pataki-féle válogatás esetleges hiányosságára, hogy Korányi sokkal jobban, sokkal tökéletesebben bekkelt, mint Dudás, akinek pedig csak tartalékául volt jelölve. Nem lehetséges-e ugyanúgy, hogy Krebsz — csak példát mondunk — vagy Rozgonyi jobb formában van, mint Fogoly, nem lehetséges-e, hogy valami komoly próba egészen más erőviszonyokat mutatna az egyes posztokon ezen a héten, mint amit a múltkor gondolt a kapitány s gondolt a közönség nagy része? Hiszen alapjában véve a kapitány is elismeri a formák változását. A halfsorba már öt jelöltet hívott meg. Kihagyta Kompótit, akiről pedig széltében járja a hír, hogy Prágában mindig jól játszik. Tehát maga is elismeri, hogy nagyon rövid időn belül más és más formája van a válogatottnak, csak azt nem mutatja válogatási törekvése, hogy nemcsak a vezető csapatok játékosaira kell építeni, amikor az ember a legjobb, legmegfelelőbb együttest keresi valamely külföldi ország reprezentánsai ellen. A húsvéti körmérkőzés azt mutatta, hogy a nagy játékosok — a nagy csapatok nagy játékosai — zöme fáradt, ideges, túltrenírozott. Nem igen lettünk okosabbak látásuk után s nem látjuk indokoltnak azt, hogy csak velük lehet próbálkozni. Turay az egyetlen, aki új színt, új erőt vitt a játékba s éppen úgy klassziscenterhalfnak bizonyult, mint ahogy annak ígérkezett a center posztján is. Akkoriban is Prága állította ki róla elsőnek az igazi jó bizonyítványt, lehet, hogy új posztján is Prágában szerez sokat jelentő sikert. Benne lehet bízni s ha Kompóti helyére őt választaná a kapitány, meg tudnék érteni. Wéber nem váltotta be a reményeket, Lutz, Köves, Volentik nem az igazi, Bukóval sérült. A szélső balfok tekintetében azonban már nem ez a helyzet. Borsányi nagyon fáradt, túlságosan lestrapált benyomást kelt. Az idegei felett már-már nem úr a pályán. De hogy kívüle csak Lyka jöhet, mögötte feltétlenül a fernővárosi hali áll, nehéz lenne elhinni. Hiszen Lyka is kondicióbajokkal küzd s így tovább kellene nézni, másfelé kellene fordulni. Villányi, Palkó, Pető, sőt a Somogy Somogyija, az Attila Miskolcija mind erőteljes halfjátékos. Egyik-másikban a rutin, némelyikben pedig a feltörő fiatalság és erő kívánkozik nagyobb szerep felé. Baloldalon már más a helyzet. Óbecsei nagyon jó formában van, ha az átlagot nézzük, de Vig még felül is múlja. Kettőjük versenyébe nehezen szólhat bele a nagyon tehetséges Bán, vagy az óbudaiak Magyarja. A többi balball nem egészen versenyképes még akkor, amikor válogatottról beszélünk. A csatársornak két nagy problémája van. Az egyik a center, a másik a balösszekötő kérdése. Nem lehet azt mondani, hogy a jobbszárny bázeli játéka teljes értékű ajánló levél a további válogatott mérkőzések felé, de nem is igen lehet elmozdítani a ferencvárosi szárnyat a két helyről. Markos nagyon erős vetélytársa Táncosnak, de Takács Avarban elvesztette legkomolyabb ellenfelét. Barátky ugyan rohamlépésekkel fejlődik, de még nem tart ott, hogy Takáccsal egy nívón emlegethessük. Ha balösszekötőt játszana, mennyivel több esélye lenne a címeres trikóra? Center azonban nem volt Bázelben sem, nincs most sem. Skvarek nem múlja felül Sólyomot s Toldi sem Barátkyt. Csodálkoznunk kell, hogy a konzervatív megoldásokat kereső Patakinak nem jut eszébe Kautzky, akinek a Baranya remek eredményeiből olyan sokat köszönhet. Kautzky igazi centeriskolát játszik. Irányít a szó legtökéletesebb értelmében s hogy milyen sikerrel, azt a Pécsett járt K. Tait McKenzie dr., aki a philadelphiai Pennsylvania-egyetemen a testnevelés és fiziko-terápia tanára, valamint igazgatója az egyetem testnevelési osztályának is, ma délután a Testnevelési Főiskolán előadást tart. Mr. Mc Kenzie „mellesleg” szobrászművész is. E nemben éppúgy kimagasló egyénisége az Egyesült Államoknak, mint ahogy a sportpedagógiában is legelsőnek számít. A Hungária-szálló halljában,ahol a vendéglátó Testnevelési Főiskola igazgatójának, Szukováthy Imre dr.nak s kollégájának, Michael Doriza dr.-nak társaságában beszélget a Nemzeti Sport munkatársával, éppen a szobrairól írt pompás monográfiát lapozza. Túl hosszú címein és tisztségein, a vastag kötet reprodukciói hitetik el a szemlélővel igazán, hogy Mr. McKenzie nagy művész és vérbeli sportember egy személyben. Kérdezzük: Mit csinál Pesten? Mennyi ideig marad itt? Hogy került ide? Hova megy innen? — Két napig akartam itt maradni, de Budapest szép és a két napból három lett. Egyiptomból jövök . Berlin —Paris—London az útirányom. Londonban töltöm a nyarat s ősszel utazom haza. Budapestre Szukováthy dr. meghívására jöttem el. Nehezen szántam el magam erre a kerülőre, de — nem bántam meg. Kérdezzük: A program ? — Művészet és sport. Egyiptomba a művészet vitt el. A királysírokban gyönyörű vert aranyholmikat láttam és általában gazdag egyiptomi művészetet. Itt megosztottam az időmet. A mai, keddi napot a művészetnek szenteltük. Voltam a Szépművészeti Múzeumban. Megnéztem Leonardo da Vinci lovasszobrát és a reneszánszszobrokat, amelyek nagyon szépek. A szerdai napot a Testnevelési Főiskolán töltöm. Délután négy órakor előadást fogok tartani ott és bemutatom azt a filmemet, amelyet az amsterdami olimpián tartott sportpedagógiai világkongresszuson is bemutattam s amely az amerikai iskolai testnevelést és sportot ismerteti. Ez tartalmazza csapatok mindegyike tapasztalhatta. Egyszerű a játéka, de nagyon hasznos, amit gyors szélsőivel nagyon jól kamatoztat mindig. Ha már a harcos fiatalokat nem keressük, ha Teleki kifinomultságát dekadensnek tartjuk, oda kellene térni a régi, lendületes csatárjáték sima, de sikeres labdaosztás egyik utolsó képviselőjéhez. A balszárny megoldására két lehetőség kínálkozott: Spitz—P. Szabó, vagy Toldi—Kohut. A kettő közül — úgy látszik — visszakapjuk a régi Híres—Kohut szárnyat, amelyről oly sokan, olyan sokszor vitatták már, hogy nem megfelelő. Híres elég jól állotta meg helyét ezen a poszton a húsvéti meccseken, de már nem a régi. Spitz első nap megmutatta, milyen jó, másnap meg, hogy milyen rossz tud lenni. P. Szabó visszaesett. Mi legszívesebben a fit Titkost látnák a helyén, mellette meg az olyan Barátky vagy Skvarek-féle játékost, akiknek sorába Toldi is, Szemes is tartozik, sőt erősen követeli a figyelmet az újlaki Lengyel! . A prágai mérkőzés mindenképpen tisztázhat néhány érdekes kérdést a továbbiakra vonatkozólag s ebben van a pénteki válogatásnak is, a jövő heti mérkőzésnek is a jelentősége, a diákok alkalmassági vizsgálatától kezdve a versenyeken keresztül az egész amerikai diáksportot, minden megnyilvánulását egészen a Pennsylvanian Relay-ig. Ez egy kétnapos verseny, amelyen az egész USA iskolái részt vesznek növendékeikkel s átlagosan 3000 indulóval, akik között 12 évestől kezdve az egyetemi hallgatókig minden korosztály képviselve van. Kérdezzük: Mikor van ez a verseny ? • — Sajnos, épp ezen a héten, 25 éve idén fordul elő először, hogy én nem vagyok ott ezen a versenyen. Mr. McKenzie, aki több mint negyedszázada dolgozik az USA iskolai sportjáért, ma előadást fog tartani — a budapesti Testnevelési Főiskolán. Ez a főiskola komoly sikere. Óbudai SE—Palotai MTK 2:1 (0:0). Vörösvári út. Bíró: Szép és Hár. Az újonnan alakult OSE II. félidőbeli lelkes játékával megérdemelten győz. A vesztes csapat tartalékosan állott fel. Góllövő: Klein és Grosszmann III., illetve Tóth. MOVE NMSE—Krisztinavárosi SC 4:1 (0:0). Bertalan utca. A Krisztinavárosi SC csak az első félidőben volt egyenrangú ellenfél. Góllövő: Szabó IV. (2), Gesztessy, Mészáros (öngól), illetve Schenk. Jól játszott Szabó IV., Karch, Szűcs és Gesztessy MOVE NMSE. Steiner, Schenk és Boros KSC. Szűcs SC—T. Előre old boy 6:4 (3:4). NFC Komb.—Romanelli FC 3:2 (1:0). Ceglédi út. Bíró: Ruck. Megérdemelt győzelem. Góllövő: Jakab (2), Klein, illetve Vass és Tibor. KIT—BSC 4:3 (0:2). Erősiramú mérkőzés, félidőnként váltakozó fölénnyel. A győztes csapat góljait Szollár (2), Gergáts és Vida szerezte.