Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)

1930-04-01 / 63. szám

4 ­ooa. PORTYÁZÁS AZ AMATŐRFRONTON ■——MII I'■ ■■■———■'.....■■ama Ebédre: a huszonöt év előtti derbi, úgyis mint drukkercsesllege A BTC—MTK meccs, amelyen fel lehetett fedezni Rökköst, a kapusból lett piros-fehér jobbszélsői — Saját tudósítónktól — — Hej, Istenem,, de rég volt! Öreg bácsi sóhajt a tribünön. A pályán kavargó pirosfehér-kékfehér színek az elmúlás feneketlen tengeré­be merült régmúlt megtépett hangu­latfoszlányokat hoztak a megőszült tudat szintjére, a gondolatbúvárok, a múlt kincseit hiába hozzátok fel a mélyből, a kincs nem kincs többé, amit az idő elnyelt, az már csak em­lék s az emlék már csak fájdalom. Az öreg bácsi csak csóválja a fejét, neki a „tempó bétécé!” nemcsak azt jelenti, hogy ez az amatőrcsapat sza­badulni igyekszik a Stobbe-csoport fenyegető rémétől, hanem sokkal töb­bet, békét, fiatalságot . . kocsikor­zó .. . hídpénz ... omnibusz . . . akkor még omnibusz volt és a bajnok­ság mezőnyében nem volt BSzKRT, még villamos is alig volt s az omnibu­szok egykedvű kocsisai és kalauzai nem alakítottak futballcsapatot s mi­kor a­ BTC volt a bajnok, az omnibu­szok tetején nem voltak elektromos huzalok, hanem boldog békebeli sze­relmespárok. Hova tűnt mindez? Hol vannak a régi fiúk? Hol a régi MTK? Hol a régi BTC? Minden eltűnt s március 30-án kora délután az MTK—BTC meccsre sem­mi sem maradt a régi MTK—BTC találkozásokból. Semmi! Legföljebb a „pfujbíró!” A bácsi elmerengett. Hosszan­­ és szomorúan. Az MTK-pálya kongó nagytribünjén a betonlépcsőktől öve­zett pályát nézegetve. Ahol látható a BTC—MTK sorsdöntő meccs a ki­esésért, kicsi, de erős közönség előtt, déli tizenkétórai kezdettel, ebédidő alatt. Hogy a közönségnek legyen ideje kiérni a később kezdődő érdekfeszítő profimeccsekre. (Ilyen hangulatos­­ az ásatag derbi...) Pedig a meccs nem volt mindenki­nek kuriózum. Az a jótorkú, ifjú drukkertársaság, mely már a repülő­gépes, rádiós világba született bele, az egészből csak azt vette ki, hogy ha itt nem győz ma a BTC (illetve az MTK), akkor nagy bajok lesznek és még eddig nem született olyan első­­osztályú csapat, mely szívesen cserélt volna helyet a másodosztályú bajnok­kal. A meccsen az MTK csapata volt a favorit, a BTC csak olyan „szegény BTC­” volt. A BTC viszont megmu­tatta, hogy ha ugyan a „nagy” baj­nokságért az Újpest és a Ferencváros néz farkasszemet, a kieséstől félve mindig össze tudja szedni magát. — Rökk! Jól van Rökk! Tempó Rökk! Ez a csatakiáltás, mely a mérkőzés folyamán igen sokszor hangzott el, a BTC egészen fiatal jobbszélsőjének szólt. Ez a fiatal ifjúsági játékos, olyan nagyszerű szélsőjátékot produ­kált, hogy a külső bámusok majdnem úgy csodálkoztak, mint a benfente­sek. A benfentesek ugyanis nagyon csodálkoztak. Mikor megkérdezték tő­lük: — Ki ez a gyerek ? Alig tudtak felelni: — Egy ifi­kapus. Egy tréningen sok volt a kapus és beállították csa­tárnak. "Nagyon jól mozgott, mire . .. jól van Rökk, előre! A gyerek ugyanis éppen ebben a pillanatban ugrott ki. Kissé elnyom­ták s ezért a lövése félrement. Rökk nagyon tehetséges. Szenzációs kiugrá­si érzéke van, mindig legjobb pilla­natban startol s mire a bekk észbe­kap, arra már előnye is van. Jobb­összekötőnek még jobb lesz majd, bár beadni is tud. A BTC-vezetők boldogok. Mikor Füleki bevágja az első gólt, az egyik kijelenti: — Jaj, csak maradna az eredmény úgy, ahogy van. Akkor persze még nem sejtette, hogy ez a kijelentése igen nagy sze­rénységre vall.A Ritter bíró egy alkalommal nagyon kikapott a közönségtől. A határbíró beintésére ugyanis ofszájd miatt le­fújt egy olyan helyzetet, mely leg­alább kétméteres „nem ofszájd” volt. A közönségnek valahogy sohasem tetszik, ha a taccsbíró túlbuzgó. Szin­te széberség kell hozzá, hogy egy em­ber­, akit odaállítottak határőrnek, ne azzal törődjön, vagy ne csak azzal tö­rődjön,­ hogy mikor hagyja el a labda a pályát, hanem akkor is integessen, mikor ofszájd van, sőt akkor is, mikor nincs ofszájd. — Figyelje a taccsot! — ordít ma­gából kikelve egy fiatalkorú BTC- drukker. — Na és ha éppen nincs taccs? — vette pártfogásába egy kék-fehér ér­zelmű közelálló. — Akkor olvasgasson futballszabá­­lyokat! De nemcsak a bíróval nem voltak megelégedve, hanem a játék nívója sem elégített ki mindenkit. Valaki megalkotott kritikául egy szállóigét: — Olyan gyengék ezek a csapatok, mintha Magyar Kupáért játszó profik lennének! Lassan szállingózik a közönség. Nyugodt ebéd utáni mozgással jönnek, elveszik az ingyenprogramot, hogy legyen mire ülni, a pályára csak úgy félszemmel néznek s félgőzzel érdek­lődnek . — Milyen meccs? Még az amatőr­­meccs? Kik ezek? — MTK—BTC. — Mi az eredmény? — Eddig kettő-null. — Egen? Az eredmény senkit sem zaklat fel, hiába, nem jó amatőröknek nagy pá­lyán játszani ebből a szempontból. A László­ téri pályán például valószínű­leg az egész nézőtér vibráló idegizga­lommal leste a Jutagyár—MTC ered­ményét, míg itt a legnagyobb rész tipikusan „korán jött” néző, aki alig várja, hogy vége legyen az „amatőr­nek” s megkezdődjön az, amire kijött. Az MTK-ban nagyon jó a center­­half Rhéder, a csatársor alig játszott. A védelem sem, élén a marcona Rácz­­cal. A BTC-ben a kapus okoz néhány kellemetlen percet a drukkereknek. Sok labdát kiejt. — Mondtam, hogy nem lehet ezt a gyereket betenni! — mondja valaki a vezetőségből. Félidőben oda is megy hozzá, mikor levonulnak és mond neki valamit, de a többiek leintik: — Hagyd most már, akkor még ide­gesebb lesz. , A kapus pedig, Erdődi a második félidőben egészen feljavult, szenzáció­san húzott le egy labdát, majd csinált egy vakmerő lábravetődést. A BTC-vezetők egészen kibékültek vele.* Frischer, az MTK intézője, nagyon ideges volt. Kezdetben ott állt a tri­bün előtt, a második félidő elején már kint volt az állóhelyen. Minden gól után tett néhány lépést, kifelé. Az ötö­dik gólt már a turniké­tájáról látta. Ezután lőtte becsületgólját az MTK, erre három lépést előrement Frischer. De ha ilyen alapon akart volna visz­­szajutni a nagytribünre, akkor nem nagy jövője lett volna..Egy perc múl­va ugyanis vége volt a meccsnek. 41 Jó meccs volt? Igen. Nem valami nívós, de lendületes. Megérte a por­tyázás, mert fölfedeztük Rökköt, a BTC jobbszélsőjét. Talán lesz idő, mi­kor erre a fölfedezésre majd hivat­kozni lehet. ■X­Nagy taps: Kifut az Attila. ‘­erbifszna: A kis Takács útja az újabb rekord felé Érdemes kissé vissza-vissza te­kinteni, hogy az utóbbi évek alatt kik voltak a gólrekorderek: 1923124: Csontos UTE 15 gól. 1924/25: Takács II. Vasas 20 „ 1925/26: Takács II. Vasas 30 „ 1926/27: Horváth III. ker. 14 „ 1927/28: Takács II. Ferencv. 31 „ 1928/29: Takács II. Ferencv. 41 „ Az utóbbi hat év alatt tehát a kis Takács négy­szer vitte el a gólrekorderi cí­met, de elvitte volna 1926/27-ben is, ha nem jött volna közbe a lábtörése. Ebben az évben a III. kerület hosszú­­növésű csatára, Horváth lett a gólrekorder, csekély 14 góllal. Hogy miért ilyen kevéssel? Akkor volt a profizmus első eszten­deje s az I. ligában még mindössze­­csak 10 csapat játszott. Érdekes, hogy Takács, bár törött lába miatt hóna­pokig pihent, mégis 10 gólos lett végeredményben. 20—30—31—41 ... ezek a gólszá­mok jelzik a kis Takács útját felfelé. Mindig javított a rekordon s ezidén alighanem újra ezt teszi. Az elmúlt vasárnap négy gólt helyezett ponto­san be a hálóba Takács II. s ezzel 30-ra ugrott a góljainak száma. Most már vitathatlan, hogy ezidén is Ta­kács II. lesz a gólrekorder, kérdés csupán az, hogy a hátralevő hat meccsen lő-e a kis Taki tizenkét gólt. Ennyi kellene ugyanis az újabb­ re­kordhoz.* A rekordhoz szükséges áldozatok a következő csapatok: Hungária, III. ker. FC, Nemzeti, Kispest, Bu­dai „11”, Pécs-Baranya. Az ősszel a kerületieket 5 góllal, a Hungáriát 3-al ajándékozta meg a gólrekorder, a Nemzetinek 5-öt rúgott, míg a Bu­dai „11” 2-t, Kispest 1-et kapott, a Pécs-Baranya ellen pedig nem volt eredményes a kis Takács. Ez 16 gól összesen s ha most is ennyit rúgna ezeknek a csapatoknak, úgy vég­eredményben 47 gólos lenne. No, de ez már kissé sok lenne. A Fradi­­drukkerek a felével is kiegyeznének. Ez meg viszont kevés az újabb re­kordhoz ... * * Jelenleg különben ez a kép az 1. ligában: 31 gólos: Takács II. Ferencváros 19 gólos: Avar Újpest. 13 gólos: Fossák Bástya, P. Szabó Újpest. 12 gólos: Spitz Budapest. — 11 gólos: Ember Budai 11. — 10 gólos: Lengyel II. ker. FC. — 8 gólos: Hí­res Hungária. — 7 gólos: Barátky Hungária, Teleki Bocskay, Titkos Hungária. — 6 gólos: Bihamy Hun­gária, Dressler III. ker. FC, Jakube Somogy, Kalmár Hungária, Schwarz Bástya, Szemes Bocskay, Toldi, Tán­cos Ferencváros.* A vasárnapi góllövők közül Fürst­­ner és Kavasküri Kispest, Sztancsik Budai „11”, Kautzky Pécs-Baranya négygólos lett. Egyébként csak 17 gól esett, pedig mind a tizenkét csapat játszott. ■i* A Hungária első vereségét és a Nemzeti első pontját hozta a vasár­nap. •X­A Ferencváros, III. kerület és a Pécs-Baranya vasárnap nem kapott gólt s most nézzük meg, hogy melyik csapat hány meccsen nem kapott gólt: 6 meccsen: Budai 11, Újpest. 5 meccsen: Ferencváros, Kispest. 4 meccsen: Attila, Bocskay, Hun­gária, III. ker. FC, Pécs-Baranya. 3 meccsen: Bástya, Somogy. 2 meccsen: Nemzeti. * Hány meccsen nem rúgott gólt?: 8 meccsen: Nemzeti. 6 meccsen: Attila, Budai 11, Kis­pest. 5 meccsen: Bástya, Pécs-Baranya, Somogy. 4 meccsen: Bocskay. 3 meccsen: III. ker. FC. 1 meccsen: Hungária, Ferencváros, Újpest.­ ­ A bajnokság állása csak a tavaszi eredmények alapján: 1. Újpest 6 5 1 — 15:5 11 2. Ferencváros 5 4 1 — 20:5 9 3. Hungária 5 3 11 10:5 7 4. Pécs-Baranya 6 3 1 2 8:13 7 5. III. ker. FC 6 2 2 2 9:10 6 6. Attila 6 2 2 2 5:9 6 7. Bocskay 6 3 1 3 12:7 6 8. Budai 11 6 2 1 3 7:8 5 9. Kispest 6 2 1 3 8:10 5 10. Bástya 6 2—4 12:14 4 11. Somogy 6 — 3 3 6:14 3 12. Nemzeti 6 — 15 2:14 1 Kedd, 1930 április . Karikatúrák a vezérkarról Pekár Gyula, az NTE elnöke (Szép Lajos rajza)

Next