Nemzeti Sport, 1930. május (22. évfolyam, 84-104. szám)
1930-05-18 / 95. szám
/ .. /' » • _****««„ (ga Vasárnap, 1930 május 1®. ______________________1 romblatok és megfigyelések a Hohe Warten az angol—osztrák mérkőzésen Moha sincs elől a láb a templinél, az iram óriási, az angolabdakezelés cicoma nélkül való, de biztos, csak a rúgótechnika az, amelyben bizonytalanok az angolok Az eredménytelenség oka mégsem játékbeli hiányosság, hanem az egyszerű balszerencse volt .Pénteki számunkban közöltük Plutnár Istvánnak, a bécsi angol—osztrák ) mérkőzésre kiküldött főmunkatársunk , rari beszámoló sorait, amely a mérkö- (ér lefolyásával és a vele kapcsolatos , eseményekkel foglalkozott. A mérkőzésen túl is kínálkozott egy sereg olyan framdság, amellyelmeg kell ismertetni a szakköreinket és közönségünket, ha már elestek attól az élvezettől, amit az angol csapat játéka nyújtott volna szálmukra. Ha belenézünk ezekbe a tanulságokba, ahol az angol futball képe ■ tükröződik, egy kicsit mindig oda- látunk a magyar futball szabálytalan profiljára is ...) Az angolok játékának alapja a kondíció Ez a megállapítás egészen magától a jónak, természetesnek látszik. Mert ehet-e futballozni rátermettség, megfelelően előkészített és nevelt fizikum nélkül?Akkora rátermettség, ráneveltség, a készültség azonban, amekkorával, a Bécsben járt angolok rendelkeztek, alig található meg más nemzet fiaiban. Vagy ha a rátermettség meg is van — esetleg még nagyobb mértékben is — a ráneveltséget, céltudatos futballra képzést a játékosok külseje nagyon ritkán mutatja. Ha a magyar játékosokkal vetem össze az angolok alakjeit, erejét, csontozatát, izomzatát, testalkatát, szomorú az eredmény számunkra. Az osztrákok sem állanak jobban. De az olaszok — a Budapesten járt győztes olasz csapat a kondícióba nem váltana szégyent az angol játékosokkal szemben sem. A játékosokból sugárzó erő, egészség, épség tette lehetővé azt a hallatlanul nagy iramot, amit az első pillanattól az utolsóig bírt az együttes. De ez a tökéletes fizikum az alapja, annak a testtel való játéknak, amit a magyar futballbírák semmiképpen sem engednének meg. A legszédítőbb rohamban söprik el az ellenfelet, az angolok. Maguk is esnek, gurulnak ezeknek az elsöprő harcoknak a nyomán, de pillanat alatt talpon vannak és rohannak tovább. Métereket gurultak az emberek s olyan nagy lendületben ütköztek össze, amilyennél nagyobbat szinte el sem lehet képzelni futballpályán, mégsem esett senkinek sem baja. Az egyetlen Webster volt az, aki nem mindig szabályosan csinálta a testtel való játékot. Őt le kellett volna fújni néha-néha, de Muttert nem tette. Bizonyos viszont, hogy a magyar bírák sípja szinte szünet nélkül szólott volna s kivette volna érmék a játéknak a lendületét. Kár, hogy a BT nem küldött fel néhány jószemű, jó meglátású bírót a bécsi mérkőzésre, aki tapasztalatát közölhetné kollégáival Bíró Sándort ugyan ott látták a Hohe Warten. Megérdemelné a fáradtságot, hogy előadásban számoljon be bírótársinak a látottakról. Sohasem lábbal a templikben . Az emberek — mondom— néha repítitek vagy gurultak a nekirohanások nyomán. Mégsem történt komoly sérülés. A gyepen nem üti agyon magát a játékos s a testtel való elsöprés nem veszélyes. Sohasem a láb ment elöl ezekben aremplikben, hanem a test, mell, ami nem üt, nem tesz sérültté ellenfelet. Tandler kapott csak valami kellemetlenebb ütést a térdére s Webster sérült meg a játék végén kellemetlenül. Tandler sérülése nem volt komoly, hamarosan játszott tovább, Webster pedig önfeláldozásának esett áldozatul. Szabadrúgásnál az osztrák csatárok középeurópai recept szerint zavarták meg Hibbset a védésben, aki nem tudta elcsípni a labdát, sőt a kapufának esett s tehetetlen volt pár pillanatig. A labda balra gurult mögötte, ahol Horváth előtt gólhelyzet nyílt. Webster önfeláldozóan vetette magát a csatár lába elé, akinek cipője az arcába vágódott. Orrán, száján dőlt a vér az angolnak. Alig tudták lapra támogatni. De amint magához tért, sietett vissza a pályára s balszélen játszott tovább. , Repültek az emberek, gurultak a játékosok, de egyetlen komoly sérülés nem volt , s egyetlen egyszer sem fetrengett senki, nem jajgatott senki, egyetlen egyszer sem rohantak a pályára ok nélkül a mentők, trénerek, masszőrök, intézők, kapitányok, ahogy azt nálunk olyan sokszor látni lehet. A két csapat futballt játszott férfiasan, de nem durván ahogy azt kemény, edzett férfiaknak játszani kell. Az angolok nem papírmasé futballisták ! Az angolok angol futballt játszottak Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy az angolok a futball első feltételének teljes egészében megfeleltek. A kondíciójuk fényes, tökéletes volt. Hogyan áll a csapat technikában és taktikában, vagyis a futball másik két nagy alapelemében ? Jimmy Hogan otthonjárta után a német lapokban, majd ebben az évben a londoni Athletic News hasábjain fejtegette az angol futballt. Erősen felrótta, hogy az angol futballból kivész a technikai finomságok szépsége és a taktika fordulatossága. Egyetlen nagy rohanás az angol futball, — írja Hogan — amely az eredményt hajszolja a pályán, de nem gyönyörködtet és nem keresi azt, hogy az eredmény miképpen születik meg. így szoktukjellemezni azokat a futballfajokat, amelyek még nem érkeztek el a kiforrott stílusok valamelyikéhez. A mérkőzés végén a Hungária vezérkarát kérdeztem a játékról s Zwack János találóan mondotta: — Nagyszerű mérkőzés volt. Az angolok pompásan futballoztak, de a régi MTK-t nem adnám értük! Nem lenne tehát az angoloknak megfelelő technikájuk? Az angol taktika csakugyan olyan átlátszó és kiforratlan ? A technika Achillles-sarka a rúgás Az első percek után meg lehetett állapítani, hogy az angolok mesésen kezelik a labdát. Úgy vették át a feléjük közeledő gömbölyű szerszámot, hogy öröm volt nézni. Semmi nekikészülődés, semmi póz, semmi igyekezet. . . Akár a földön, akár a levegőben jött a labda, engedelmes szolgája lett urának abbana pilanatban, amelyben hozzá érkezett. Nem minden esetben stoppoltak úgy, hogy megállott a labda, de mindenkor úgy vették át, hogy azonnal tudtak vele mit kezdeni. Rendszerint hatalmas réssel véghezvitt rohanás, előretörés következett. Különösen Jack volt ebben nagy. Nem igen tudták megfogni, ha egyszer elindult. Amilyen nagyszerű volt a labdaátvételük, éppen olyan kitűnően vezették is a labdát. Nagyon érdekes tulajdonságuk, hogy őe szinte kivétel nélkül külsővel vezették a gyepen a labdát. Meglepő és egészen furcsa mozdulatokat hoz ez a körülmény s az ellenfél mozgását váratlanul megnehezíti. Jobbal, ballal egyaránt jól végeztek a csatárok, halták ezt a műveletet s óriási lépéseik nyomán ,nagy területet hagytak pillanatok alatt maguk mögött. A csatárok, halfok többnyire a kapu felé, befelé törtek s ott véreztek el sorra, a tömörülő védelem falán, ha idejében nem vágták az ellenkező oldalra a labdát. Az első félidőben ez a játékforma hozott néhány nagyszerű helyzetet, de vagy a lövések tévesztettek célt vagy a fényesen védő Hiden tett mindent ártalmatlanná. A technikai elemek harmadik része, a fejelés is jó oldala volt a messze földről jött bécsi vendégnek. Tisztán, lökés és támaszkodás nélkül ugrottak fel a játékosok s ritkán esett meg, hogy osztrák fej érte előbb a labdát. Erejük bőven volt az ugrásokhoz, ruganyosságuk fényes kondíciójukból fakadt. Rúgásban bizonytalanok ! Ami meglepte az embert, az a rúgásban való bizonytalanságuk volt. Hibbs, az eléggé alacsony, vékonydongájú kapus ugyan híven követte az angol kapusiskola tradícióját s hatalmas rúgásokkal küldötte a földről a labdát a pálya közepén túl még szél ellen is. Széllel hetven métereseket rúgott a gyepretett labdáról. Meszsziről futott neki s a bécsiek állandóan harsányan vezényeltek: hó-rukk! Hibbset nem zavarta ez. A bírót sem. A hó-rukk harsogott, búgott, a labda mert messze repült. Nem volt baj a bekkek rúgótechnikájával sem. Azt az előzetes hírt, hogy a két bekk egészen középszerű, Goodall teljes mértékben megcáfolta., A legjobb bekkek közül való, akit valaha is láttam. Rúgótechnikája azért nem mozog Rumbold, Fogoly II., vagy akár Caligaris magasságán sem, de biztos, halálosan biztos. Nem rúg taccsot, minden labdája a pályára száll és könnyedén, elegánsan végzi dolgát. A helyezkedése művészi produkció volt. Blenkinsop lényegesen gyengébb legény ezekben a tudományokban. .Goodallnak nagy része van abban, hogy Wessely szinte egyetlen egyszer sem. Horváth pedig csak elvétve jutott komolyabb szerephez az egész mérkőzés folyamán. Miben állott tehát a gyengébb rugótechnika? A halfok passzolásában és a csata Magyarországon a legrégibb legjobb vezetői (soffőrjei) tanítv.^ /■&. r-v, v. a ip iipEL m m ványaink UöxÜt kerülnek ki. ■-~«asnaSfej SOFFORISKOLA, ^VSBtf y :,eDUngSTv stein-u.2M8am i mely saját autóin tökéletesen kitárni látház), ezelőtt TavaszmezőiL 8. t'ür- és Iwtgyvezetök részére kéim tanfolyaméi. VHI., Karptenstem-utca 20. sz. Telefon: 1. 412-464 ! Egy jó borotváltó arc mindent megér síy. Ginette-pen£ével gyorsan és tökéletesen borotválkozhat, fjr illette vok passz játéka ham, valamint kapura lövésében. A halfák közül Webster irányította csak igazán a labdát, Ő sem azzal a körültekintéssel, amivel a centerhátfoktól várjuk. Strange azonban csak rombolt, a Berlinben megsérült Marsden helyét betöltő Cowan pedig csapata leggyengébb embere volt. Az iram öli meg a rúgótechnikát ? A csatársorban a passzjáték nem azt jelenti, amit mi passzjátéknak nevezünk. Ez a körülmény a csapat taktikájából következik. Hosszú labdák szállnak, amelyek nem mindig céltudatosak, még kevésbé találják jó helyzetben azt a játékost, akihez adresszálva vannak. Ezért tűnik olyan bizonytalannak a játékosok rúgótechnikája. Jack kiemelkedett ezen a téren, bár ő sem játszott pontos passzokkal. A két összekötő általában hátul járt s így az előre adott labdákra nagy rohanással száguldott a másik három. Crooks fenomenális szélső, Lueff nem bírt vele. Centerei is jók voltak, de nem azok a telitalálatra tempírozottak, amelyek feltétlenül biztos helyzetet teremtenek. Watson és Bradford egészen eltűnt a passzjátékban, Rimmer pedig rosszkornereket rúgott, s nem igen volt beadása, így állott a csapat a rúgás terén, ami nagy hiányosság volt, hiszen a jó futball első feltétele mégis csak a pontos rúgás, jól irányított passz, kapura küldött lövés. Az eredmény elmaradásának pedig a legfőbb oka az, hogy az angolok nagyon gyatrán lőttek. Hiden kiválóan védett ugyan, mégis azt lehet mondani, hogy az eredménytelenségnek csak 30 százalékban volt ő az oka, míg 70 százalék az angolok gólképtelenségének, lövőtudományuk csődjének az eredménye. Az egyetlen Jack lőtt igaz csatár módjára. Bradford nem tudott lőni, Rimmer legfeljebb a kapu fölé küldötte labdáit. Watton egy ízben faképnél hagyta Rainert s méterekről bosszantóan mellé küldötte a labdát. Néhány perc múlva pedig ugyanazt ismételte meg Crooks. Kétféle okot hoztak fel a szakemberek a rúgótechnikában való gyengeség mentésére. Az egyik az vott, hogy szokatlan labdával játszott az angol csapat. Könnyű volt neki a bécsi labda. Erre rögtön meg volt a bécsi felelet: Meisl Angildból hozattaa labdát. A másik oknak azt találták ki, nem az angolok, mert ők nem mentegetőztek, hogy a nagy iramban nem lehet, biztos mi, rúgni. Ez népszerű megokolás. Ezt célozza nagyjábólHogan írása is, aki elítéli és helytelennek tartja a tartalomnélküli rohanást. Orth Gyuritól is gyakran lehetett halani, hogy az iramot nem szabad túlságosan fo