Nemzeti Sport, 1931. március (23. évfolyam, 39-61. szám)

1931-03-01 / 39. szám

2 _________ ugyanakkor agyában a taktikai lehe­tőségek számtalan variációja fordul meg. Futás közben, a pillanat tized­­része alatt át kell, hogy tekintse a helyzetet, mérlegelje a taktikai es­hetőségeket és a labdát oda kell jut­tatnia, ahol az a csapatnak a leg­hasznosabb. A futballista tehát fér­fias kiválóságai dacára alárendeli a saját érdekét az összeség érdekének és emellett az ideális futballista mindenkor korrekt, fair „sports­­man”. Mindezek az erények pedig a testet és lelket nevelő olyan tulaj­donságok, amelyek teljesen meg­egyeznek a modern pedagógus és a modern katona célkitűzéseivel. A futballban tehát egészséges, élelmes polgárokat és jó katonákat lehet ne­velni. Ezért pártolom. Dömbös Gyula honvédelmi minisz­ternek ezek a szavai azt jelentik, hogy ebben a minisztériumban már nincsen szükség a futball propagálására. Bár már az ország valamennyi is­kolájáról is elmondhatnánk ugyanezt! V. Gy. Az elsőosztályú amatőr­­csapatok mai összeállítása Törekvés: Kamanetzky — Mészáros II., Mészáros I. — Készéi I., Regős I., Marossy — Nemes, Regős II., Készéi II., Déri, Baráth. BSzKRt: Goda — Belcsik, Léhper — Szőnyi, Őri, Kiss — Bartos, Gergely, Weisz, Berecz, Bíró. BSE: Rastyovánszky — Szűcs I., So­­ponyai — Ellbogen, Teleki, Pázmándi — Mikes, Cseh II., Szűcs II., Varga, Kozma. BTC: Mosonyi — Orbán, Rádai — Cseresnyés, Németh, Sáross II. — Rökk, Illyés, Sáros I— Farkas, Trombitás. MTIC: Toldi — Kállai, Gábor — Vá­­radi, Zborai, Kovács — Szőke, Bacsai, Iványi, Ferenczy, Virág. URAK: Danzinger — Jeney I., Szlusii — Vida II., Schwartz, Molnár — Ehr­­lich, Tombor, Kulcsár, Vavró, Kozák. 33FC: Raffai — Szenczy, Wéber II. — Mihályi, Kondora, Krammer — Er­dei, Szabó II., Zloch, Major, Tajthy. III. ker. TV­E: Zloch — Paluch, Heskó — Nagy, Andreovits, Moscheim — Schweller, Ott, Mayherr, Kelemen, Lack­­ner, Fer. Vasutas: Pánczél — Velicskó II., Fogl I. — Szabó, Szoják, Bánky — Friesz I., Fogl II., Honthy II., Friesz II., Komáromi. Postás: Kristóf (Weisz) — Jelen, Fehérvári — Vánkos, Bokor, Bodrogi — Kéner, Kertész, Kalas, Mátéffy, Horgos. FTC: Bolykovszky — Tornya, Takács — Havas, Gervai, Schubert — Bodor, Huber, Demján, Obsitos, Barna. REAC: Szigeti — Erdődy, Ghimessy — Rajnai I., Izák, Nagy — Borbély, Fülöp, Koncicky, Víg, Szántó. A mérlegelés — A Nemzeti Sport eredeti tárcája — írta: Vető József I. Kicsit fülledt volt már a levegő abban a kis szobában, melyet a box­­szövetség a versenyzők lemérlegelésére kijelölt. Meztelen fiúk szaladgáltak, többen fázósan a kályha körül ültek, egy újságíró szemfülesen jegyezge­­tett, az ingujjra vetkőzött szövetségi kiküldött kiabált: — Most a könnyűsúlyúak követ­keznek! Ebben a súlycsoportban ígérkezett a legnagyobb tülekedés a bajnoki cí­mért. Beszélték, hogy a BBC Paflák­­ja szédületes formában van és inté­zője, a kis Balog­ot az egyhez akarta adni Paflák győzelmét, amelyet csak a most feltűnt Pető gátolhat meg. — Paflák! — hangzott a verseny­­jegyző hangja. Paflák felállt a mérlegre, ledobta kis nadrágját is, nyugodtan várta az eredményt. — Hatvanegy tíz . . . Szélesen mosolygott Balog, hiszen Paflák majdnem az elérhető súlyha­tárt hozta. Tudta Balog kívülről, hogy a könnyűsúly felső határa hatvanegy huszonhárom. — Mehetsz, fiam, haza. Már vacso­rázhatsz ! Néhány kisebb nagyság következett, azután sor került Petőre. Rátették a súlyokat. — Baj van — szóltak Petőnek. — Maga már weh­ersúlyú . . . Hatvan­egy harminckilenc ... — Ugyan kérem — ijedezett a ver­senyző. — Most jöttem a gőzből, le is mértem magam és ott még tizennyolc voltam­ .Rászóltak, hogy ne vitatkozzon a szövetséggel, nézze meg ő is a mérleg másik oldalát. — Horváth bácsi — kérdezte Pető trénerétől. — mi lesz most? Horváth hamar érdeklődött: — Meddig jelentkezhetünk újra? A szövetségi kiküldőt megnézte órá­ját. — Negyedóra múlva lezárom a mérlegelést­­ . Petőt gyorsan becsavarták gyap­jú­­szvetterekbe, kabátot adtak rá, oda­tuszkolták a kályha mellé, majd azt tanácsolták neki, hogy szaladgáljon egy kicsit a folyosón. II. Munkába vette a masszőt is. Balog kárörvendve nézte a jelenetet, pár perc múlva könyörtelenül megszó­lalt. — Letelt, a negyedóra ... Pető ismét a mérleghez ment. — Hiába . . . Hatvanegy huszon­kilenc . . . Westersúly ... Rettenetesen megrémült. Érezte, hogy most nagyon jó formában van, elkaphatná Pasiákot. És tessék! Wes­tersúly! Ahol az Európa-bajnok Ke­nyeres indul . . . Hideg veríték gyöngyözött arcán. Horváth hozzáugrott, letörülte a pár verítékcseppet. Ennyivel is köny­nyebb . . . — Kérem, ha valami módon lehet­séges, még egy kis halasztást szíves­kedjenek ... Csak öt deka ... Talán Balog úr is beleegyezik néhány perc késésbe . . . Balog fölnevetett: — Nem őrültem meg! Ha Pető nem tudja hozni a könnyűsúlyt, induljon a westerben ... Édes Istenem, talán megveri a Kenyerest... Komoran hangzott a szövetségi em­ber hangja: — Szóval Pető ... Nem folytathatta, mert hirtelen közbevágott Pető. — Egy pillanat! Én a könnyűsúly­ban akarok indulni! Szólt és felkapott az asztalról egy ollót. Pánikszerű gyorsasággal tövig levágta dús haját. Nem gondolt Man­óira, a Cicára, az ismerősökre, hanem csak arra, hogy Paslákot csakazértis le fogja ütni! Megdöbbenve állt mindenki a szo­bában, csak Horváth aggódó hangja hallatszott: — Pető fiam, vágja le a körmeit is! Ami biztos, az biztos . . . A fiú ránézett, lesújtóan. Összeütődtek a vasdarabok. Fel­hangzott: — Nana . . . Hatvanegy huszon­egy ... azaz pontosabban kevesebb ... legalább két grammal... III. Vége volt már az egész mérlegelés­nek, a versenyzők összegyűltek a to­vábbi utasítások, a beosztás miatt. A tornaterembe lépett a gondnok. — Látom, már megvolt a mérlege­lés, bent voltam a szobában. Hanem észrevettem valamit... Remélhetőleg észrevették, hogy a mérleg talpán el­repedt az egyik sarok és vasléccel erő­­sítetté­k meg . . . Micsoda?... Nem látták? ... Hiszen ez körülbelül húsz dekát jelent . . . Ennyivel könnyebb mindegyik versenyző . . . Pető elsápadt, végigsimította tar fe­jét és csak azt sajnálta, hogy zsűritag­gal szemben való tettlegességért örök­re eltiltják a versenyzőt. ^©„eMEE ír, gr*. A kultssszmis misster veszi kezébe a Sportpalota ügyeit Kiebelsberg Kuné gróf március első terében teát ad az OTZ székházában s arra meghívja az érdekeit szövetségeit vezetőit — Saját tudósítónktól — A Sportpalota terekajándékozási ügyének aktái ma már elintézettnek tekinthetők. Az ajándékozás tényét most már csak a kikerülhetetlen hiva­talos út lassítja, de egészen bizonyosra vehető, hogy Sipőcz polgármester leg­későbben május havában prezentálni fogja az OTT küldöttségének azt az Magy joec£ — Mit szólsz? Nyertem egy tom­bolán/ — És mit nyertél? — Ne is kérded! Egy sí fölsze­relést! okmányt, mely a telekajándékozásról szól. A Sportpalota céljait szolgáló telek tehát biztosítottnak tekinthető. Az első akadályon túljutott már az érdekeltek tábora. Hátramaradt most még egy primer jelentőségű probléma: a Sportpalota építési költségei­nek előteremtése. A kérdés megoldása nehéz. Hozzá­vetőleges számítások szerint a Sport­palota építési költsége a 700.000 pengős minimumtól egé­szen a 2 milliós maximumig leng ki. Ezek a különböző számadatok különböző elképzelések szülöttei. Egy­öntetű, szerves, együttműködő építő­­munkára eddig nem volt alkalom. Min­den ambíció harcban élte ki magát­ a­ telekajándékozás kör­üli problémák megoldásán. Ez a probléma most megoldódott. Egy hete már, hogy megoldódott s a magyar sport néhány vezére máris át­nyergelt, hogy a további célkitűzések fonalát felvegye. Ennek a roppant horderejű munká­nak most méltó vezére akadt. Klebelsberg gróf kultuszminisz­ter, az első magyar sportminiszter, aki már régen átlátta a Sportpalota meg­valósításának múlhatatlan szükségét, most egykor adott programjához híven a Sportpalota építési akciójá­nak is az élére állott. Március első felében teát ad az OTT székházában, melyre meginvitálja az érdekelt szövetségek vezetőit és pro­gramot ad és javaslatot tesz az építési költségeik előteremtése tekintetében. A kultuszminiszternek ez az óriási horderejű elhatározása máris jelentős záloga a sikernek. Klebelsberg Kunó gróf meg fogja találni azt az utat, mely ebben a nehezen megoldható problémában a kibontakozáshoz vezet. Hír szerint az egyesületi vezérek, akik a konferencián részt vesznek, elő­zetesen is tanácskozásra jönnek össze, ahol az adományozott telek optimális kihasználását illetően folynak majd tárgyalások. Jakube és Tallián nélkül kénytelen a Somogy ma a Turul ellen kiállani. Ja­kubet az orvos tiltotta el a játéktól, míg Tallián váratlanul súlyosan megbetege­dett. Jakube helyét Csizi foglalja el, míg a halfsor Tallián nélkül így alakul: Győrffy, Péter, Kárpáti. Kaposvárott nem valami nagy bizakodással tekinte­nek a mérkőzés elé. A kabala is rossz: a Turul még sohasem kapott ki Kapos­várott! Vasárnap, 1931 március 1. A lengyelek le akarják mondani a július 5-iki Lengyelország—ma­gyar profiválogatott mérkőzést, ha ezt nem számítjuk nemzetek közötti mérkőzésnek — Saját tudósítónktól. — Megírtuk, hogy a FIFA néhány nappal ezelőtt átiratban értesítette az MLSz-t, hogy a július 5-én Krakóban vagy Varsóban eldöntésre kerülő Lengyelország—magyar profiváloga­­tott mérkőzést — a magyar szövetség kérésére — nem sorolja a nemzetek közötti mérkőzések közé. Ugyanezt az értesítést, úgy látszik, megkapta a lengyel szövetség is, mert tegnap át­iratban fordult az MLSz-hez s abban azt kéri, hogy a július 5-iki mérkő­zést tekintsék mégis nemzetek közötti mérkőzésnek, máskülönben nem áll módjában azt megrendezni. Erre az átiratra az MLSz helyett a PLASz még tegnap válaszolt és le­szögezte, hogy a tárgyalásokat mind­végig a profiszövetség folytatta le, szó sem volt arról, hogy nemzeti vá­logatottat állítsunk ki a lengyelek el­len, hiszen az a PLASz-nak, mint al­­szövetségnek, nem is állna módjában. Megállapítja továbbá a PLASz, hogy a lengyel szövetség eredetileg egy B) garnitúrát kért, nem lehet tehát sem­mi kifogása, midőn most a profi A­ válogatottat kapja meg ellenfélül. A szövetségben kíváncsian várják a lengyelek válaszát. A Rapid elengedte Wesselyt, a veterán bal­szélsőt Wessely Svájcba megy trénernek — Telefonjelentésünk — Bécs, február 28. A Rapid csatársorának legjellegze­tesebb tagja, a zömök termetű bal­szélső, annyi izgalmas küzdelem hőse, a 35-szörös osztrák válogatott Wessely békésen felbontotta szerző­dését a Rapiddal, amely a kiváló já­tékos érdemeit méltányolva, teljesen szabaddá tette őt. Wessely polgári állását március 15-re felmondották neki és így aktuálissá vált, hogy kül­földön keressen tréneri elhelyezkedést. Ez hamar sikerült is és Wessely szombaton este már el is utazott St. Gallenbe, ahol mint tréner és já­tékos is szerepelni fog az ottani csa­patban. H. O. A Turul leszerző­dtette Talmácsot, a Soroksár volt játékosát.

Next