Nemzeti Sport, 1931. október (23. évfolyam, 189-209. szám)

1931-10-21 / 203. szám

Szerda, 1931 október 21. Kavarodás az állóhely jegyárai körül ■— Saját tudósítónktól — A ferencvárosi, pálya közönsége vasárnap nagy méltatlankodással fogadta a drága, 1­ 50 pengős álló­hely jegyárat. Főleg azt, hogy a hét folyamán az elővételi helyeken nem juthatott hozzá a jegyekhez a szokásos húszfilláros kedvezmény­nyel. Amint a Ferencváros, illetve az FTC vezetőségétől értesülünk, a szokatlan esetnek kettős oka volt. Az egyik ok az, hogy a vezetőség csak szerdán este tudta véglegesí­teni a vasárnapi kettős mérkőzést, tehát addig nem tudott jegyeket kibocsátani. Még Csütörtökön is pó­tolta volna a hiányt, de Kovács, az FTC pénztárosa beteg s így nem tudták már elintézni az ügyet. A héten már minden a szokott rend szerint történt. Hétfő óta kint vannak a jegyek a szokott elővételi helyeken s a közönség a megfelelő kedvezménnyel szerezheti be je­gyeit a vasárnapi mérkőzésekhez. Hogy történt a szerencsétlen következményű Hankó—Kertész összecsapás — Saját tudósítónktól — Békéscsaba, október 19. A Bohn SC-­Csabai MÁV mér­kőzésről szóló tudósításomban be­számoltam arról, hogy a II. félidő 39. percében egy szerencsétlen összecsapás következtében Hankó János, a MÁV fiatal játékosa a lábát törte. A szomorú eset úgy történt, hogy Kertész, a Bahn SC össze­kötője hátulról egy ugrálós lab­dát kapott, abban a pillanatban, mikor a labdát továbbítani akarta, kinyújtotta a lábát a labdáért Hankó is s a lendületben levő Ker­tész rúgása Hankó lábát érte. A reccsenés a nézőtéren is hallat­szott ,s az­ első pillanatban min­denki meg volt győződve arról, hogy törés történt. Hankót rögtön kivitték s a pályán levő orvos azonnal megvizsgálta. A vizsgálat eredményeként az orvos kijelen­tette, hogy a törést teljes pontos­sággal megállapítani nem tudja s lehet, hogy csak repedésről van szó. Ez a­ hír nagy megkönnyebbü­lést keltett mindenfelé s némileg megnyugtatta a kedélyeket. Hankót bevitték a csabai köz­kórházba, a játék pedig folyt to­vább. A mérkőzés után beszéltem Kertésszel, Hankó legjobb barátaim egyike s igazán nagyon sajnálom. Én azonban az esetről nem tehe­tek. Nálam volt a labda, el akar­tam­ előtte passzolni,­­mikor ő nagy­­­­ssel belém futott. Lábaink ta­lálkoztak s megtörtént a szeren­csétlenség. — Az vigasztal csak, hogy talán mégsem törött el a lába s hogy maga Hankó sem okol az esetért. Belátja, hogy elsősorban a vélet­len, másrészt az ő szeleburdisága okozta az egészet. A késő esti órákban bent jár­tam a kórházban. Ekkor már meg­volt a röntgenvizsgálat, mely két­séget kizáróan megállapította, hogy mégis törés történt. Jobb­lábán a sípcsont törött el. Orvosi vélemény szerint kom­plikációtól félni nem kell s előre­láthatólag sima lefolyású lesz a gyógyulás s tavaszra Hankó ismét vígan futballozhat. Ma ismét érdeklődtem állapota iránt s azt a felvilágosítást, kap­tam, hogy jól érzi magát s nyu­godtan alszik. K. L. lteck 33 FC külföldre távozott. Tóth, a VI. ker. SC jeles játé­kosa tört karral játszotta végig a vasárnapi meccs nagy részét. MTK-pálya, Hungária-út Vasárnap, október 25-én, délután fél­­3 órakor Hungária-III.ker.FC Előtte fél 1 órakor Budai 11—Kispest I. ligabeli bajnoki mérkőzések Kohl Hogy holnap 250,holnapután 350 kilométeres sebessé­get futunk ki motorral, az pusztán csak pénzkérdés — mondja Wright, a táti beton géplovagja — Ha sikerül, 250 fontot keres a világrekorder, akinek a gépe 30,000 pengőt ér, de a rekordot a gyár nem becsüli többre, csak — 50 fontra — Saját tudósítónktól —­­A vizen kétszáz, a földön 100, a levegőben 700 kilométer felé kö­zeledik a gépszörnyetegek sebes­ségi rekordja. Mikor a hangos hír­adókban bőg Kaye Don Miss Eng­la­ndja, üvölt Campbell „kék ma­dara”, Scgrave őrnagy „arany nyila”, vagy sivít Stainforth had­­nagy játékszernek kinéző hidro­­plánja, az embernek a hátán a hi­deg borsódzik végig. A világrekor­der —­ emelkedünk fel hozzájuk gondolatban"... A világrekord — indul meg agyunkban valami kom­plikált, tisztázatlan, összefüggéste­len gondolatfolyamat, középkori miszlicizmuszból, kétségbeesett technikai ismeretkoncentrációból és végtelen elismerésorkánból keverve. Aztán kapunk valami hézagos magyarázatot a távíró gyorsröptű beszédjéből is. Itt keveredik: ... gyári menő, új technikai meg­oldás ...........kereskedelmi.­.. hadi érték ... Sehogy sem tudunk ki­okosodni az összefüggésekből. Szin­te a levegőben úszva fut, halálréme­ken keresztül a hérosz, akinek a­­ zsebében van az ideál a gyári szerződés, vagy agyában a mániá­kus gyötrődés valami technikai megoldással.­ És most itt van közvetlen közel­ségünkben­­a világrekordér, és már harmadízben tör világrekordra J. S. Wright. Harmadízben próbál­kozik meg az abszolút motorkerék­páros sebességi világrekord meg­javításával. Kétszázhatvan-kétszázhetven ki­lométeres sebességet akar elérni a táti beton országúton. Mit jelent ez? Alig érzékelhető szám. Háromszor-négyszer akkora sebesség, mint a gyorsvonat szá­guldása , elképzelhetetlen azoknak, akik éjjeli taxizások alkalmával torkukban érzik a szívüket hatva­nas-hetvenes tempóknál. Másod­­percenként 75 kilométeres utat megtenni, mélyen lehajolva a ha­talmas masina tartányára, görcsö­sen markolni a keskeny kormányt, figyelni a motor szíve dobogását és résen lenni, ha valami nem várt történik. Túl minden sportbeli, technikai és kereskedelmi vonatkozáson, van ebben valami mélyen emberi, mé­lyen lelki mozzanat. Olyan sebes­séggel vágtatni két keréken, mint ember még soha. Ez a küzdelem Prometheus lázadása béklyói ellen, az ősember harca a röghöz kötött­ség ellen, a gondolat harca a tunya anyaggal szemben. Van ebben valami emberfeletti , ha a költő szemével nézzük az eseményeket. De ha a riporter ve­szi elő jegyzetkönyvét s a fotográ­fus a gép lencséjének rideg, reális nézését szegzi rá a­­misztikumra, akkor próza, munka, robot lesz az, ami előbb még monda, legenda volt. Hónapokig tartó fúrás-faragás, a költségekért való kilincselés, sa­mint egy parányi szeg a tömlőben, gumidefekt s újabb technikai hősi halál. Lehetetlen szabadulni ezektől a gondolatoktól, amint vizsgáló szem­mel figyeljük a vékony, kékszemű szőke angolt, amint a Berkovits­­féle műhelyben gépe körül pepe­csel. A szó szoros értelmében pepe­csel, mert a komoly munkát a sok­szoros világrekorder veterán C. F. Temple és segédje végzi. Valami furcsa munkamegosztás van kettő­jük között. Wright csak a zsoké szerepét tölti be, talán nem is ért a motorhoz, ő csak ráül a gépre és falja a kilométereket. A technikai munkát Temple végzi, ez a fitos­­erra kis angolka, aki talán többet ért a motorhoz, mint bárki más. Az utolsó csavarig maga kon­struálta és építette a gépet, bele­adja mindazt, amit több mint egy évtizede megtanult. Temple a ket­tősben az észt, a szellemet képviseli, Wright a kivitelt. Mondhatjuk úgy, hogy Temple énekel bele a gramofonba és Wright a lemez, mely szolgai módon lejátsza azt. Amint neki szegezzük­ Wrightnek a kérdések sortüzét, azonnal segít­ségé­re siet Temple és szinte a szá­jába adja a szavakat. Talán attól fél, hogy Wright többet árul el, mint amennyit illik. Ki tudja? Vontatottan kezd beszélni Wright, közben oda-oda pislant Temple felé, aki társa második szava után kéretlenül is megszólal és befejezi a mondatot. Érdekes megtudni tőlük, hogy m­i is az a cél, melynek szol­gálatába szegődtek, hogy mi a világrekordhajhászás célja? — A versenyzés, a világrekord­ben határa van csupán a sebesség­nek: a pénz. Ha a sebesség meg­szerzése többe kerül, mint amennyi az új világrekord kereskedelmi és propagandaértéke, akkor már nem, érdemes folytatni a dolgot. Mert fantasztikus pénzbe kerül a világ­rekordok megjavítása. .A gép egy­maga közel 30.000 pengő értéket képvisel. És közel egyévi kitartó, fárasztó munkát. De hol vannak még a költségek, a szállítás,-­­az utazás, a pályadíj stb. (Mire gondol a 200-on felüli sebességben?) —Sok gondolkodni való idő nin­csen. Ha gondolok valamire, úgy az csak az, hogy minél nagyobb sebes­séget érjek el. Van valami öröm, valami jó érzés a szupersebességben. Valami felfoghatatlan diadalmas érzés, amint az utat szegélyező fák szürke fallá olvadnak össze, amint a fehér beton kígyóvonallá torzul a szemem előtt. (Hát a félelemérzés?) — Nem dicsekvésből mondom, de semmi félelmet nem érzek. Ha félnék, nem is mernék ilyesmire vállalkozni. Valahogyan hiányzik az idő a félelemre, teljesen lefog­lalja az embert maga a sebesség. A gépet tartani kell, egyenes vo­nalba kényszeríteni, figyelni a mo­tor hangját, készen lenni nem várt eseményekre. Még akkor sem sza­bad félni, amikor, bekövetkezik néha a vobbli, az első kerék len­gése. Igyekezni kell egyenesbe hoz­ni az első kereket egyetlen ezred­­másodpercnyi késlekedés nélkül. (Milyen az érem anyagi ol­dala?) — Korántsem olyan rózsás, mint azt a laikusok hiszik. Ha megcsi­náljuk a rekordot, a legjobb eset­ben 250 fontot keresünk. Amiből le kell vonni azokat a költségeket, melyeket a saját zsebünkből fizet­tünk ki! Az útra 50 fontot kap­tunk előlegként. Nem fontos ma már az angol gyáraknak a verseny­zés. Nagyon is vezet az angol mo­­toripar a világon. Biztosítva van a­ pozíció, nem kell tehát nagy össze­geket áldozni az első hely megszer­zésére. Ha majd-­­mások akarnak felülkerekedni, akkor megint fon­tos lesz, akkor megint súlyos ezrek kerülnek elő. De addig nem. (Miért gyorsabb ez a gép, mint a tavalyi világrekordgép?) — Semmi másban nem rejlik a sebesség növekedése, mint a még gondosabb munkában. El sem kép­zeli senki, mekkora gonddal és fá­radsággal jár az efajta szuper­gyors motor megépítése és össze­szerelése. A konstrukció alig vál­tozott­­meg, csak éppen, a kivitel. És rendelkezésre állanak a tavalyi gépnél szerzett tapasztalatok. Tisz­tán idő és munka kérdése az egész. Minél több pénz áll rendelkezésre, minél több időt lehet neki szentel­ni, annál jobb az eredmény. (Milyen lesz a jövő világrekord­­motorja?) — Még hosszú ideig a mostani konstrukciók fognak vezérszerepet betölteni. De nincsen messze az az idő, amikor a hengerek számának növelése hatalmas sebességemel­kedést fog eredményezni. Jön­nek majd sorjában a négy-hat­­nyolchengeres motorkerékpár mo­torok, a sor végéin a turbinaszerű konstrukciót várjuk. De nehogy va­laki olyasfajta turbinára gondol­jon, mint amilyen a gőzgépeknél szokásos. Inkább olyasfajta meg­oldásra kell gondolnunk, mint a repülőgépek csillagmotorjai. Adva lesz egy blokk, melyben 20—30 fu­ratban apró dugattyúcskák mozog­nak. (Tudnának ennél is gyorsabb gépet kiállítani?) — Ismét csak annyit mondhatok, hogy kizárólag pénzkérdés az egész. Szerezzenek nekünk valami jó pén­zes mecénást, aki megkockáztat 1s—50.000 pengőt­, csinálunk neki olyan motorkerékpárt, mely akár 350 km-es sebeségre is képes. ■ (Ezennel jelentkezésre szólítjuk fel a mecénásokat. Tessék jelent­kezni annak, akinek 50—50.000 pengője van. Wrightéket egész nap megtalálja a Berkovits-féle műhely­ben. S akinek illúziója van a sebes­­ség vadászokról, az ne menjen a tuti betonra. Az csak nézze végig a hangos híradókban.) * I. Juhász EGF a fején megsérült szombaton. A Törekvés Dérije még mindig nem heverte ki a románok elleni meccsen szerzett bokazúzódását. Vasárnap is emiatt pihent. Készél I. is a bokáját fájlalja. Kezdődik... rasztó munka a szerelőpad mellett s végre a döntő nap, amikor alkalom nyílik kipróbálni a gépet. A laikus azt hinné: Istenem, hát ráül és történjen, aminek történni kell, néhány másodperc az egész eset és aztán­­ dől a dicsőség, árad a pénz. Nos, nem egészen van így! Akik kint rostokoltak Táton a kísérletek­nél, meggyőződhettek róla, hogy nemcsak az előkészület, hanem a ki­vitel is prózai. Afféle borsóhányás a falra, abban a reményben — hátha csoda történik és ott ragad az egyik borsócska a falon. Géphiba géphiba után, ötszöri­­tízszeri nekidurálás és balsiker bal­siker nyomán. Türelemjáték. S köz­ben haláltánc. Mert nem kell más, hajszolás — szólal meg Wright — , tulajdonképpen anyagpróba és sem­ ’­mi más. ,a ma verseny­gépének anyaga a holnap túragépében már feltalálható. Ami 260-as sebesség­ben beválik, az több, mint jó a mindennapi használatban. Hol vol­nánk ma, ha nem lettek volna ver­senyek! A modern motorkerékpár minden porcikája a versenyzésnek köszönheti létét. (Mi a motorkerékpáron elér­hető sebesség határa?) — Határról nem beszélhetünk. Nincsen határa az elérhető sebes­ségnek. Elképzelhető akár 3—400 kilométeres sebesség is. Ha alám adnak olyan gépet, mely 300 kilo­méterre képes, hát ki is veszem azt­­ belőle. Nem rajtam múlik. Egyet­ . . 240 kilométer ... 5

Next