Nemzeti Sport, 1932. március (24. évfolyam, 43-63. szám)

1932-03-15 / 53. szám

Kedd, 1932 március 15. Havas-Mik egy évig nem szerepelhet Franciaországban, de a Ferencvárosban sem — Saját tudósítónktól — Érdekes és tanulságos ügyet tár­gyalt tegnap az országos intézőbizott­ság. Havas-Havlik Bélának, az FTC engedély nélkül Franciaországba tá­vozott válogatott fedezetjátkosának a kiadatási ügyét. A francia szövetség kiadatási kérelmét az IB meggagad­­ta, miután az FTC nem járult hozzá s a FIFA-szabályok 42. paragrafusa szerint ez a határozat azt jelenti, hogy Havas-Havrik egy évig, 1933 március 7-ig nem szerepelhet Fran­ciaországban, viszont nem játszhat itthon az FTC-ben sem, ha netán meggondolná magát és visszatérne. Az FTC aligha gondolt arra, hogy az eldobott kő ilyen messze száll. Mert azt talán el fogja érni, hogy a megtévedt játékos Franciaországban is lehetetlenné válik, de viszont hiába térne vissza, az FTC-nek nem lenne belőle haszna. Egy évig a ki nem adott játékosnak pihenni kell, akkor viszont­­ szabaddá válik. A FIFA-szabályoknak ilyetén intézke­désével a mi egyesületeink eddig nem voltak tisztában, úgy látszik, azt akarta a FIFA ezzel elérni, hogy a kiadás megtagadásával ne éljenek az egyesületek, csak súlyos, komoly esetekben. A mérkőzést vezető bírók ezt nem tudják... — Saját tudósítónktól — A Spárta FC jó erőkből álló együttes. Tréningjeit a Klauzál­­téren tartja, mégpedig minden este 7 órakor. Ilyenkor aztán futástól kétkapus játékig minden szerepel a műsoron. — Eleinte nagyon sok bajjal járt ez — mondotta az egyik vezető­t, a rendőrök sorra felírták a gyere­keket. Később már annyira ismer­tek lettek, hogy­ az igazoltatást is mellőzték, enélkül tettek feljelen­tést. A rendőrségen szerencsénkre megértéssel kezeltek bennünket, rendszerint megúsztuk egy kis dor­gálással. Már változott a helyzet, nem törődnek velünk, sőt a legtöbb őrszem szívesen szurkolja végig esti meccseinket. Közben éppen vége lett az ed­zésnek. A vasárnapi csapat össze­állítását készítik, amikor megérke­zik az intéző. Azonnal megrohan­ják. — Lesz meccs vasárnap? — ostromolják minden oldalról. — Mérkőzés lesz, mert a pálya­kezdést elintéztem, vagyis a pálya­bért kifizettem saját zsebemből. Azt azonban, hogy bajnoki vagy barátságos alapon játszunk-e, még nem tudom. A bíródíj még nincs befizetve, sőt ha ezt estig nem ren­dezzük , nem kapunk bírót. A pénztároshoz fordul: — Nem tudtatok valami pénzt szerezni? — Honnan, hiszen már minden forrást kimerítettünk. Már-már reménytelen a helyzet, de kis tanakodás után két szurkoló kijelenti: — Csak készüljetek nyugodtan a meccsre, a pénzt a bíródíjra mi elő­teremtjük. Előteremtették. Mint később ki­derült , elmentek havat lapá­tolni ... (K. L.) Rudas ma már ismét játszik az Attila csapatában, mert kitil­tása lejárt. Vele, de a megsérült Pogány, valamint a Pesten lakó játékosok nélkül így áll fel a mis­kolci gárda Diósgyőrött: Szemző — Vadász, Dankó — Gombos, Szabó, Bán — Csere, Vermes, Ru­das, Magyar, Sziklai. A gyulaiak örülnek annak, hogy nem kellett vasárnap játszaniok, mert jóformán minden edzés nélkül lettek volna kénytelenek a meccsre kiállni. A pálya eddig ugyanis olyan álla­potban volt, hogy azon futballozni nem lehetett. Edzőmérkőzést játszott vasár­nap Diósgyőrött a DAC a Pere­­cesi TK-val. Győzött a DAC 5:1 (3:0) arányban. Góllövő volt: Sztollár (3), Kuris, Prokop, illet­ve Presovszky. Stájerország csapatát, mely Grác­­ban szombaton és vasárnap a ma­gyar profik második csapata ellen áll ki, ma, kedden állítják össze. A második félidőben mondotta valaki, amikor már nagy ásítások közben unt bele abba, hogy Nagy és P. Szabó állandóan egymást lesi, rúgja, kaszálja: — Kaviár után nem illik főze­lék feltétet az asztalra adni, uram! Olyan első félidő után nem sza­bad így mérkőzni! Általános igazságként fogadta el az egész nézősereg ezt a meg­jegyzést. Mert hiszen nem igen akadt senki, aki az újpesti néző­teret azzal az érzéssel hagyta el, hogy vérbeli, igazi, sportszerű sportmérkőzésben, ízig-vérig fut­ballban volt része. Annál többen voltak azok, akik elégedetlenül távoztak. Nem egy csoportban, nem egy szájból lehetett hallani: — Mást vártam! Nem ez az igazi! S a vezetők, akik olyan hamar kiszámították, hogy a mérkőzés nézőközönsége mennyivel csök­kent, a múlt éviekhez képest hány percent a bevétel visszaesése, aligha hallották meg ezeket a meg­jegyzéseket, aligha gondoltak arra, hogy az elmúlt esztendőkkel szemben mekkorát zuhant a fut­ball a­­ futball terén. Mennyivel esett a futball sportszerűsége a pá­lyán! Pedig a kettő között alighanem összefüggés van. Észre kellene tehát venni a számla másik olda­lát is. Annál is inkább, mert a kettő között valami láthatatlan erő tartja az egyensúlyt. Rá­mutatunk ennek a láthatatlan erőnek a megrontó jelenségeire. Tagadhatatlan, hogy fényesen indult a játék. Újpest olyan iramot kezdett, ami minden csapatnak dicsőségére válna. Lehet, hogy balszerencse üldözte ebben a játékszakaszban, lehet, hogy valami magára erősza­kolt játékforma bosszulta meg a csapat eredménytelenségében ma­gát, de ezen kívül bizonyos az is, hogy a Hungária pompás ellen­álló ereje is hozzájárult ehhez a sikertelenséghez, így tehát szíve­sen és örömmel élvezte mindenki a játékot, amely játék volt a szó igazi és nemes értelmében. Addig, ameddig Szalay vég­zete be nem következett. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis a játék elveszett s valami furcsa, kellemetlen viaskodás kapott he­lyet a pályán. Az első jele az volt, hogy P. Szabó csúnyán és kíméletlenül megrúgta a kapust. Nem az elsőt, mióta a magyar pályákon játszik. S csodálatosan még talán egyszer sem vette el ezért a tettéért azt a büntetést, amit a szabályok elő­írnak. Nos és ezzel a tettel megkezdő­dött a sportszerűtlenségek soro­zata. Mert igaz, hogy az is ször­nyen sportszerűtlen, hogy a játé­kos — ez is P. Szabó volt — min­den elrontott labda, minden rosz­­szul sikerült lövés után vagy a társaival vagy a kapu mögött so­rakozó kibicekkel vitatkozik, de sokkal visszatetszőbb volt, amikor Lenkey befutott s kézlegyintések­kel igyekezett ország-világ előtt kifejezést adni érzelmeinek: összefutnak, vitatkoznak a játékosok és a befutott civi­lek s a játékvezető eltűri. Pedig ez szabálytalan s a néző­sereg nem szívesen látja az ilyen eseteket. De előfordult az is, hogy játék közben — még az első félidőben történt — valami gyerek futott be oldalról a pályára Hubához. A játék a másik térfélen folyt s a gyerek hosszú ideig ott csúszkált a pályán, míg odaért a kapushoz, akinek citromot vitt. De az is megtörtént, hogy a játék vígan folyt, amikor két ember is befu­tott a pályára, hogy Avarnak se­gítsen. A szabályokban pedig szi­gorúan meg van írva, hogy a pályára senkinek sem sza­bad bemenni játék közben, csak ha már a bíró füttye meg­állította a mérkőzést s a sérült játékosnak segélyre van szüksége. De ez volt a kisebb hiba! Hi­szen lassan-lassan Boronkay is *­S Hungária-szurkoló. Ezt a meccset meg is nyerhettük volna! Újpesti szurkoló: Mikor? Ha Szalay nem egy, hanem két gólt lő?... megfordult, észrevette a dolgot s megállt a játék. Jött azonban a második félidő. S ebben az volt hosszú időn át min­den esemény, hogy Nagy P. Szabó­ra vadászott. A két játékosról messze látszott, hogy egymást lesi, várja lábvégre, hogy ártson a másiknak. Az egész nézőtér látta, a bírónak azonban ehhez sem volt szava, erre sem talált a szabályban semmit. P. Szabó erre ki akarta erőszakolni a bíró figyelmét. Vi­tába szállt vele. Aztán nagyokat esett ok nélkül és gurult, fetren­­gett a fűrészporban. Példáját má­sok is követték. Vita, rugdosás, cél­talan jelenetek sora rabolta az időt s a közönség hiába várta a já­tékot, amiből pedig komoly kós­tolót kapott az első félidőben. Sőt Cseh II. hanyatt dőlt, mikor kapu mellé repült a labdája. Híres­­is a fejéhez kapkodott, mikor a kapufa tövét találta el. Arról már nem is beszélünk, hogy Szalay sírt félidőben az öngól miatt... De azt a nagy vitát, heves szóharcot, ami a játék után az öltöző folyosóján kitört, nem lehet szó nélkül hagyni. Igazgatóik, klubvezérek harsogtak a bíróra s másra, aki éppen oda­vetődött. Ezekben a dühös percek­ben tobzódott a mai futball ver­gődő lelke, sportszerűtlensége. Mert nem sportszerű az, mikor a játékos és a játékvezető nem a szabályok szentségét tartja legfőbb irányzójának, hanem tettével, igyekezetével megcsúfolja azt. Nem sportszerű az, ha a vezetők nem tudják élvezni a játékot, hanem csak a győzelmet s annak, elmara­dását a külső körülményekben ke­resik. Nem sportember a síró, hisz­tériás játékos, aki a hibáján két­ségbeesik, a vereségbe belebeteg­szik. Nem sport az, amikor a játék hevének nem tudja átadni magát játékos, vezető és néző egyaránt, mert ezer érdek és hátsó gondolat uralma alatt tobzódik a pályán és nézőtéren. Ami pedig ilyen légkörben, ilyen formában a néző elé vetődik, nem lehet élvezetes sportvetélkedés. Abban nincs gyönyörűség, nincs öröm és nincs hatóerő. Ezért halványodott el a néző­tér színes zajongása, élénk öröme, buzdító igyekezete, ezért hallgatott el szava s vált int hangulattalansággá az egész új­pesti pálya. Ezért nem volt megelé­gedett a közönség a játék végén. S minden gazdasági válságok ellenére is ezért fogy olyan ijesz­tően a nézők száma a futballmérkő­zéseken. Olyan arányban, amiyen arányban fogy a sportszerűség a pályán, amilyen tempóban szapo­rodnak a műesések, elharapóznak a hisztériás rángatózások, válnak síró bábokká a kemény, edzett, harcra termett futballisták. Jó lenne mindezt megszívlelni. Mert ha a mérkőzéseket ismét sportküzdelmekké tudjuk tenni minden tekintetben a vásári trük­kök mutogatása helyett, akkor szá­míthatunk a futball reneszánszára. A játékosnak tudnia kell, hogy a mérkőzés kétszer negyvenöt per­cig tart, melynek minden másod­percében mérkőzni kell. A veze­tőknek tudniok kell, hogy tisztes­séges, sportszerű viaskodásban ve­reséget szenvedni éppen olyan sportdicsőség lehet, mint győzni. A kaviár után pecsenyéket sza­bad csak felszolgálni, nem pedig hamisan habart főzelékeket! A Sátoraljaújhelyi AC megy húsvétkor Beregszászra s nem a Sátoraljaújhelyi MÁV, mint va­sárnapi számunkban tévesen ír­tuk. A Szolnoki MÁV csapata vasárnap könnyen győzött Irsán. Kis szerencsé­vel nagyobb is lehetett volna az ered­mény 4:0-nál, pedig az irsai gárda (hatalmas lelkesedéssel harcolt. A gó­lok közül kettőt Kotlát, egyet-egyet pedig Sonkoly és Kelemen lőtt. A mezőny kimagaslóan legjobb embere Sárkány MÁV volt. A III. ker. TVE szerdán kétka­pus edzőmérkőzést játszik a III. ker. FC-vel. Az edzést Szaffka vezeti. Előzőleg kondíciógyakor­­latok lesznek. Czury, az UTE válogatott hali­ja ismét sorompóba áll vasárnap csapatában a BSzKRT ellen. Az újpestieknél a gyenge szereplés nyomán átszervezik a csapatot. Különösen a csatársorban akar­nak több változást eszközölni. A most visszaamatőrizált Kahn is rövidesen helyet kap a támadó­sorban, de a Vig-fivérek játékára is számítanak a lila-fehérek. A Sabaria legénysége a hosszú miskolci út után tegnap reggel fél nyolckor má­r visszaérkezett Szom­bathelyre. A­ játékosok egyöntetűen a fárasztó utazással magyarázzák a 4:0-ás vereséget. A gárda ma pihen, szerdán ellenben már kétkapus edzé­sen vesz részt. A heti második edzés ideje péntek. A Fér­ Vasutas húsvétkor Pá­pán játszik a Pápai Kinizsivel két mérkőzést. A vasutasok kombi­nált csapata ugyanekkor Fűzfőn és Várpalotán vendégszerepel. Pécsett vasárnap mérkőzés nem volt, mégis két játékos megsérült. Mindkettő csapata edzésén, Iván PSC bokazúzódást szenvedett, Pozsgay pedig a jeges pályán megcsúszott s rándulást szenvedett. Legalább két­­két hétig pihenni ők kell. A mára tervezett Pécs-Baranya— PVSK mérkőzést Pécsett a nagy hó miatt nem tudják megtartani. Általá­ban délnyugaton olyan a helyzet, hogy talán még a vasárnapra kitű­zött mérkőzéseket sem tudják meg­rendezni. Etzinger Győző, a Soproni VSE volt amatőr és legutóbb a Pécs- Baranya profijátékosa a télen sú­lyos térdműtéten esett át, álla­pota azonban már annyira javult, hogy néhány nap múlva meg­kezdheti az edzést. Hír szerint Schöll, volt soproni klubtársa je­lenlegi egyesületébe, a bécsi Bri­­gittenauba gravitál. Jelenleg a Lotex fiatal játékosokból álló csa­patát edzi határozott sikerrel. Pécsett húsvétkor négyes körmér­kőzés lesz a PAC, PSC, DVAC és az eszéki Olimpia SE csapatának rész­vételével. A BRSC húsvét vasárnapján játsza le a Rákosligeti AC elleni Corinthian-díj mérkőzését. A meccs Rákosligeten kerül eldön­tésre. A Schmoll megóvja az Orv. Műszerész ellen 2:1 arányban el­vesztett mérkőzését, mert sze­rinte Tálos, mint KISOK-játékos jogosulatlanul szerepelt a győz­teseknél. Kaviáros előétel után nem illik főzelék feltétet felszolgálni! P. Szabó vitatkozik, Lenkey magyaráz a pá­lyán, Huba citromra éhes, Szalay sír, Cseh II. összeesik, Híres a fejét fogja, Nagy bikaviadalt játszik P. Szabóval, a vezetők bíróvért isznak Minden volt a derbin, csak a sport és a játék veszett ki egy félidő alatt — Saját tudósítónktól — 3©©iaÖ Szurkolók egymás közt 5 „Szabó már volt Prágában — mesélte a vörös Takács, a Hungária segédedzője —, ami­kor a válogatottak nélkül ját­szottunk a Sparta ellen. Hetet kapott (mi is rúgtunk vagy né­gyet), de a sok gól dacára is kitűnően védett. Mind közelről kapta a gólokat, amelyek közt orszáj­gól is akadt nem egy. A prágai tűzkeresztségen tehát már túlesett.” Szabóról, aki so­roksári fiú és a Soroksártól ke­rült a Hungáriához, mesélik még, hogy a vasárnapi meccs után két kérdés izgatta legjob­ban: 1. Mit szólnak otthon ki­tűnő újpesti szerepléséhez? 2. Mi volt a Soroksár—Szeged II. liga derbi eredménye? Most még egy harmadik problémája is akadt a derék kapusnak: 3. Mit szól Soroksár ahhoz, hogy válogatott lett? Hegymegi Kiss Pál lemondott a Bocskai elnöki tisztségéről — Saját tudósítónktól — Hegymegi Kiss Pál tegnap levél­ben bejelentette a Bocskai vezetősé­gének, hogy nem régóta viselt elnöki tisztségéről lemond. Hegymegi Kiss lemondását azzal indokolta, hogy talán az ő személye az akadálya annak, hogy Debrecen városa most nem hajlandó a Bocs­kainak segélyt nyújtani. Kifejtette levelében, hogy ezért a segélyért ő minden erejével harcolni fog s egy­részt azért is mondott le, hogy ak­ciószabadsága a városi közgyűlésen e kérdés tárgyalásánál teljen legyen. A közgyűlés, hol a segélykérelem döntés alá kerül, szerdán lesz. A Bocskai vezetősége nagy kíváncsiság­gal várja a szerdai napot és bízik abban, hogy Debrecen városa a múlt­hoz hasonlóan most sem fog elzár­kózni a Bocskai támogatásától. Az UTSE feljelentette a TSC-t a BLASz-nál, mivel a tatai úti pá­lyán a meccs befejezése után in­­zultálták játékosait. Brenner II., a PSC fiatal kö­zépcsatára felépült sérüléséből és vasárnap Balázs helyett már ő irányítja a pestújhelyi csatár­sort. Ágendorfer, a Vérhalom hát­védje a III. ker. TVE-hez kérte átigazolását. A játékára már va­sárnap sor is kerülhet. Három betege van az ÉMOSz­­nak: Weiszberger, Pyber és Ro­­zenthal. A P. Törekvés feljelenti Faragó bírót, mert szerinte teljesen jog­talanul ítélt meg ellene egy ti­zenegyest. El lehet nyerni a Nendtwich An­dor-serleget”. Még 1926-ban alapította a Pécsi Sport Club a Nendtwich Andor-serleget, mégpedig örökös vándordíjnak pécsi csapatok részére. Ezért a szép trófeáért nemes és nagy versengés folyt éveken keresztül az egyesületek között. Az utóbbi években azonban elhanyagolták a csapatok a díjért való küzdelmet. Az illetékesek előtt először érthetetlennek tűnt fel, hogy két-háromszori felhívás után is csak egy-két egyesület adta le neve­zését. Az egyesületek megkérdezése után azonban megállapították, hogy az örökös kiírás vette el a klubok kedvét a nevezéstől. Tudomására ju­tott ez az alapító egyesületnek is, mely most közgyűlésén elhatározta, hogy megváltoztatja a díj kiírását három egymásutáni, vagy öt sorrend­­nélküli győzelemhez kötve a serleg végleges elnyerését. Határozatáról az alszövetséget is értesítette. Az egye­sületek minden bizonnyal nagy öröm­mel veszik tudomásul a hírt s bizo­nyos, hogy lesz nevező ezentúl bőven az értékes díjra. A MÁVAG nem örül annak, hogy Zavaczki válogatott lett, mert így a Törekvés elleni mér­kőzést nem játszhatja le. —Most a legjobbkor kerültünk volna ösz­­sze a Törekvéssel — panaszolja a MÁVAG vezetője — és tessék, el kell majd halasztanunk a mécs­eset későbbre, pedig vasárnap el­kaphattuk volna a vasutasokat. A X. ker. FC Rimaszombaton vendégszerepel húsvétkor. A jó­képességű IV. osztályú csapatnak az első­­napon az RME, a máso­dikon az RPOSE lesz az ellen­fele. Fegyelmez a KSSE. A KSSE vezetősége legutóbbi fegyelmi ülésén több első csapatbeli játéko­sát sportszerűtlen viselkedés miatt kizárta az egyesület kebe­léből. Helyüket fiatal erőkkel pó­tolja.

Next