Nemzeti Sport, 1932. március (24. évfolyam, 43-63. szám)
1932-03-15 / 53. szám
Kedd, 1932 március 15. Havas-Mik egy évig nem szerepelhet Franciaországban, de a Ferencvárosban sem — Saját tudósítónktól — Érdekes és tanulságos ügyet tárgyalt tegnap az országos intézőbizottság. Havas-Havlik Bélának, az FTC engedély nélkül Franciaországba távozott válogatott fedezetjátkosának a kiadatási ügyét. A francia szövetség kiadatási kérelmét az IB meggagadta, miután az FTC nem járult hozzá s a FIFA-szabályok 42. paragrafusa szerint ez a határozat azt jelenti, hogy Havas-Havrik egy évig, 1933 március 7-ig nem szerepelhet Franciaországban, viszont nem játszhat itthon az FTC-ben sem, ha netán meggondolná magát és visszatérne. Az FTC aligha gondolt arra, hogy az eldobott kő ilyen messze száll. Mert azt talán el fogja érni, hogy a megtévedt játékos Franciaországban is lehetetlenné válik, de viszont hiába térne vissza, az FTC-nek nem lenne belőle haszna. Egy évig a ki nem adott játékosnak pihenni kell, akkor viszont szabaddá válik. A FIFA-szabályoknak ilyetén intézkedésével a mi egyesületeink eddig nem voltak tisztában, úgy látszik, azt akarta a FIFA ezzel elérni, hogy a kiadás megtagadásával ne éljenek az egyesületek, csak súlyos, komoly esetekben. A mérkőzést vezető bírók ezt nem tudják... — Saját tudósítónktól — A Spárta FC jó erőkből álló együttes. Tréningjeit a Klauzáltéren tartja, mégpedig minden este 7 órakor. Ilyenkor aztán futástól kétkapus játékig minden szerepel a műsoron. — Eleinte nagyon sok bajjal járt ez — mondotta az egyik vezetőt, a rendőrök sorra felírták a gyerekeket. Később már annyira ismertek lettek, hogy az igazoltatást is mellőzték, enélkül tettek feljelentést. A rendőrségen szerencsénkre megértéssel kezeltek bennünket, rendszerint megúsztuk egy kis dorgálással. Már változott a helyzet, nem törődnek velünk, sőt a legtöbb őrszem szívesen szurkolja végig esti meccseinket. Közben éppen vége lett az edzésnek. A vasárnapi csapat összeállítását készítik, amikor megérkezik az intéző. Azonnal megrohanják. — Lesz meccs vasárnap? — ostromolják minden oldalról. — Mérkőzés lesz, mert a pályakezdést elintéztem, vagyis a pályabért kifizettem saját zsebemből. Azt azonban, hogy bajnoki vagy barátságos alapon játszunk-e, még nem tudom. A bíródíj még nincs befizetve, sőt ha ezt estig nem rendezzük , nem kapunk bírót. A pénztároshoz fordul: — Nem tudtatok valami pénzt szerezni? — Honnan, hiszen már minden forrást kimerítettünk. Már-már reménytelen a helyzet, de kis tanakodás után két szurkoló kijelenti: — Csak készüljetek nyugodtan a meccsre, a pénzt a bíródíjra mi előteremtjük. Előteremtették. Mint később kiderült , elmentek havat lapátolni ... (K. L.) Rudas ma már ismét játszik az Attila csapatában, mert kitiltása lejárt. Vele, de a megsérült Pogány, valamint a Pesten lakó játékosok nélkül így áll fel a miskolci gárda Diósgyőrött: Szemző — Vadász, Dankó — Gombos, Szabó, Bán — Csere, Vermes, Rudas, Magyar, Sziklai. A gyulaiak örülnek annak, hogy nem kellett vasárnap játszaniok, mert jóformán minden edzés nélkül lettek volna kénytelenek a meccsre kiállni. A pálya eddig ugyanis olyan állapotban volt, hogy azon futballozni nem lehetett. Edzőmérkőzést játszott vasárnap Diósgyőrött a DAC a Perecesi TK-val. Győzött a DAC 5:1 (3:0) arányban. Góllövő volt: Sztollár (3), Kuris, Prokop, illetve Presovszky. Stájerország csapatát, mely Grácban szombaton és vasárnap a magyar profik második csapata ellen áll ki, ma, kedden állítják össze. A második félidőben mondotta valaki, amikor már nagy ásítások közben unt bele abba, hogy Nagy és P. Szabó állandóan egymást lesi, rúgja, kaszálja: — Kaviár után nem illik főzelék feltétet az asztalra adni, uram! Olyan első félidő után nem szabad így mérkőzni! Általános igazságként fogadta el az egész nézősereg ezt a megjegyzést. Mert hiszen nem igen akadt senki, aki az újpesti nézőteret azzal az érzéssel hagyta el, hogy vérbeli, igazi, sportszerű sportmérkőzésben, ízig-vérig futballban volt része. Annál többen voltak azok, akik elégedetlenül távoztak. Nem egy csoportban, nem egy szájból lehetett hallani: — Mást vártam! Nem ez az igazi! S a vezetők, akik olyan hamar kiszámították, hogy a mérkőzés nézőközönsége mennyivel csökkent, a múlt éviekhez képest hány percent a bevétel visszaesése, aligha hallották meg ezeket a megjegyzéseket, aligha gondoltak arra, hogy az elmúlt esztendőkkel szemben mekkorát zuhant a futball a futball terén. Mennyivel esett a futball sportszerűsége a pályán! Pedig a kettő között alighanem összefüggés van. Észre kellene tehát venni a számla másik oldalát is. Annál is inkább, mert a kettő között valami láthatatlan erő tartja az egyensúlyt. Rámutatunk ennek a láthatatlan erőnek a megrontó jelenségeire. Tagadhatatlan, hogy fényesen indult a játék. Újpest olyan iramot kezdett, ami minden csapatnak dicsőségére válna. Lehet, hogy balszerencse üldözte ebben a játékszakaszban, lehet, hogy valami magára erőszakolt játékforma bosszulta meg a csapat eredménytelenségében magát, de ezen kívül bizonyos az is, hogy a Hungária pompás ellenálló ereje is hozzájárult ehhez a sikertelenséghez, így tehát szívesen és örömmel élvezte mindenki a játékot, amely játék volt a szó igazi és nemes értelmében. Addig, ameddig Szalay végzete be nem következett. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis a játék elveszett s valami furcsa, kellemetlen viaskodás kapott helyet a pályán. Az első jele az volt, hogy P. Szabó csúnyán és kíméletlenül megrúgta a kapust. Nem az elsőt, mióta a magyar pályákon játszik. S csodálatosan még talán egyszer sem vette el ezért a tettéért azt a büntetést, amit a szabályok előírnak. Nos és ezzel a tettel megkezdődött a sportszerűtlenségek sorozata. Mert igaz, hogy az is szörnyen sportszerűtlen, hogy a játékos — ez is P. Szabó volt — minden elrontott labda, minden roszszul sikerült lövés után vagy a társaival vagy a kapu mögött sorakozó kibicekkel vitatkozik, de sokkal visszatetszőbb volt, amikor Lenkey befutott s kézlegyintésekkel igyekezett ország-világ előtt kifejezést adni érzelmeinek: összefutnak, vitatkoznak a játékosok és a befutott civilek s a játékvezető eltűri. Pedig ez szabálytalan s a nézősereg nem szívesen látja az ilyen eseteket. De előfordult az is, hogy játék közben — még az első félidőben történt — valami gyerek futott be oldalról a pályára Hubához. A játék a másik térfélen folyt s a gyerek hosszú ideig ott csúszkált a pályán, míg odaért a kapushoz, akinek citromot vitt. De az is megtörtént, hogy a játék vígan folyt, amikor két ember is befutott a pályára, hogy Avarnak segítsen. A szabályokban pedig szigorúan meg van írva, hogy a pályára senkinek sem szabad bemenni játék közben, csak ha már a bíró füttye megállította a mérkőzést s a sérült játékosnak segélyre van szüksége. De ez volt a kisebb hiba! Hiszen lassan-lassan Boronkay is *S Hungária-szurkoló. Ezt a meccset meg is nyerhettük volna! Újpesti szurkoló: Mikor? Ha Szalay nem egy, hanem két gólt lő?... megfordult, észrevette a dolgot s megállt a játék. Jött azonban a második félidő. S ebben az volt hosszú időn át minden esemény, hogy Nagy P. Szabóra vadászott. A két játékosról messze látszott, hogy egymást lesi, várja lábvégre, hogy ártson a másiknak. Az egész nézőtér látta, a bírónak azonban ehhez sem volt szava, erre sem talált a szabályban semmit. P. Szabó erre ki akarta erőszakolni a bíró figyelmét. Vitába szállt vele. Aztán nagyokat esett ok nélkül és gurult, fetrengett a fűrészporban. Példáját mások is követték. Vita, rugdosás, céltalan jelenetek sora rabolta az időt s a közönség hiába várta a játékot, amiből pedig komoly kóstolót kapott az első félidőben. Sőt Cseh II. hanyatt dőlt, mikor kapu mellé repült a labdája. Híresis a fejéhez kapkodott, mikor a kapufa tövét találta el. Arról már nem is beszélünk, hogy Szalay sírt félidőben az öngól miatt... De azt a nagy vitát, heves szóharcot, ami a játék után az öltöző folyosóján kitört, nem lehet szó nélkül hagyni. Igazgatóik, klubvezérek harsogtak a bíróra s másra, aki éppen odavetődött. Ezekben a dühös percekben tobzódott a mai futball vergődő lelke, sportszerűtlensége. Mert nem sportszerű az, mikor a játékos és a játékvezető nem a szabályok szentségét tartja legfőbb irányzójának, hanem tettével, igyekezetével megcsúfolja azt. Nem sportszerű az, ha a vezetők nem tudják élvezni a játékot, hanem csak a győzelmet s annak, elmaradását a külső körülményekben keresik. Nem sportember a síró, hisztériás játékos, aki a hibáján kétségbeesik, a vereségbe belebetegszik. Nem sport az, amikor a játék hevének nem tudja átadni magát játékos, vezető és néző egyaránt, mert ezer érdek és hátsó gondolat uralma alatt tobzódik a pályán és nézőtéren. Ami pedig ilyen légkörben, ilyen formában a néző elé vetődik, nem lehet élvezetes sportvetélkedés. Abban nincs gyönyörűség, nincs öröm és nincs hatóerő. Ezért halványodott el a nézőtér színes zajongása, élénk öröme, buzdító igyekezete, ezért hallgatott el szava s vált int hangulattalansággá az egész újpesti pálya. Ezért nem volt megelégedett a közönség a játék végén. S minden gazdasági válságok ellenére is ezért fogy olyan ijesztően a nézők száma a futballmérkőzéseken. Olyan arányban, amiyen arányban fogy a sportszerűség a pályán, amilyen tempóban szaporodnak a műesések, elharapóznak a hisztériás rángatózások, válnak síró bábokká a kemény, edzett, harcra termett futballisták. Jó lenne mindezt megszívlelni. Mert ha a mérkőzéseket ismét sportküzdelmekké tudjuk tenni minden tekintetben a vásári trükkök mutogatása helyett, akkor számíthatunk a futball reneszánszára. A játékosnak tudnia kell, hogy a mérkőzés kétszer negyvenöt percig tart, melynek minden másodpercében mérkőzni kell. A vezetőknek tudniok kell, hogy tisztességes, sportszerű viaskodásban vereséget szenvedni éppen olyan sportdicsőség lehet, mint győzni. A kaviár után pecsenyéket szabad csak felszolgálni, nem pedig hamisan habart főzelékeket! A Sátoraljaújhelyi AC megy húsvétkor Beregszászra s nem a Sátoraljaújhelyi MÁV, mint vasárnapi számunkban tévesen írtuk. A Szolnoki MÁV csapata vasárnap könnyen győzött Irsán. Kis szerencsével nagyobb is lehetett volna az eredmény 4:0-nál, pedig az irsai gárda (hatalmas lelkesedéssel harcolt. A gólok közül kettőt Kotlát, egyet-egyet pedig Sonkoly és Kelemen lőtt. A mezőny kimagaslóan legjobb embere Sárkány MÁV volt. A III. ker. TVE szerdán kétkapus edzőmérkőzést játszik a III. ker. FC-vel. Az edzést Szaffka vezeti. Előzőleg kondíciógyakorlatok lesznek. Czury, az UTE válogatott halija ismét sorompóba áll vasárnap csapatában a BSzKRT ellen. Az újpestieknél a gyenge szereplés nyomán átszervezik a csapatot. Különösen a csatársorban akarnak több változást eszközölni. A most visszaamatőrizált Kahn is rövidesen helyet kap a támadósorban, de a Vig-fivérek játékára is számítanak a lila-fehérek. A Sabaria legénysége a hosszú miskolci út után tegnap reggel fél nyolckor már visszaérkezett Szombathelyre. A játékosok egyöntetűen a fárasztó utazással magyarázzák a 4:0-ás vereséget. A gárda ma pihen, szerdán ellenben már kétkapus edzésen vesz részt. A heti második edzés ideje péntek. A Fér Vasutas húsvétkor Pápán játszik a Pápai Kinizsivel két mérkőzést. A vasutasok kombinált csapata ugyanekkor Fűzfőn és Várpalotán vendégszerepel. Pécsett vasárnap mérkőzés nem volt, mégis két játékos megsérült. Mindkettő csapata edzésén, Iván PSC bokazúzódást szenvedett, Pozsgay pedig a jeges pályán megcsúszott s rándulást szenvedett. Legalább kétkét hétig pihenni ők kell. A mára tervezett Pécs-Baranya— PVSK mérkőzést Pécsett a nagy hó miatt nem tudják megtartani. Általában délnyugaton olyan a helyzet, hogy talán még a vasárnapra kitűzött mérkőzéseket sem tudják megrendezni. Etzinger Győző, a Soproni VSE volt amatőr és legutóbb a Pécs- Baranya profijátékosa a télen súlyos térdműtéten esett át, állapota azonban már annyira javult, hogy néhány nap múlva megkezdheti az edzést. Hír szerint Schöll, volt soproni klubtársa jelenlegi egyesületébe, a bécsi Brigittenauba gravitál. Jelenleg a Lotex fiatal játékosokból álló csapatát edzi határozott sikerrel. Pécsett húsvétkor négyes körmérkőzés lesz a PAC, PSC, DVAC és az eszéki Olimpia SE csapatának részvételével. A BRSC húsvét vasárnapján játsza le a Rákosligeti AC elleni Corinthian-díj mérkőzését. A meccs Rákosligeten kerül eldöntésre. A Schmoll megóvja az Orv. Műszerész ellen 2:1 arányban elvesztett mérkőzését, mert szerinte Tálos, mint KISOK-játékos jogosulatlanul szerepelt a győzteseknél. Kaviáros előétel után nem illik főzelék feltétet felszolgálni! P. Szabó vitatkozik, Lenkey magyaráz a pályán, Huba citromra éhes, Szalay sír, Cseh II. összeesik, Híres a fejét fogja, Nagy bikaviadalt játszik P. Szabóval, a vezetők bíróvért isznak Minden volt a derbin, csak a sport és a játék veszett ki egy félidő alatt — Saját tudósítónktól — 3©©iaÖ Szurkolók egymás közt 5 „Szabó már volt Prágában — mesélte a vörös Takács, a Hungária segédedzője —, amikor a válogatottak nélkül játszottunk a Sparta ellen. Hetet kapott (mi is rúgtunk vagy négyet), de a sok gól dacára is kitűnően védett. Mind közelről kapta a gólokat, amelyek közt orszájgól is akadt nem egy. A prágai tűzkeresztségen tehát már túlesett.” Szabóról, aki soroksári fiú és a Soroksártól került a Hungáriához, mesélik még, hogy a vasárnapi meccs után két kérdés izgatta legjobban: 1. Mit szólnak otthon kitűnő újpesti szerepléséhez? 2. Mi volt a Soroksár—Szeged II. liga derbi eredménye? Most még egy harmadik problémája is akadt a derék kapusnak: 3. Mit szól Soroksár ahhoz, hogy válogatott lett? Hegymegi Kiss Pál lemondott a Bocskai elnöki tisztségéről — Saját tudósítónktól — Hegymegi Kiss Pál tegnap levélben bejelentette a Bocskai vezetőségének, hogy nem régóta viselt elnöki tisztségéről lemond. Hegymegi Kiss lemondását azzal indokolta, hogy talán az ő személye az akadálya annak, hogy Debrecen városa most nem hajlandó a Bocskainak segélyt nyújtani. Kifejtette levelében, hogy ezért a segélyért ő minden erejével harcolni fog s egyrészt azért is mondott le, hogy akciószabadsága a városi közgyűlésen e kérdés tárgyalásánál teljen legyen. A közgyűlés, hol a segélykérelem döntés alá kerül, szerdán lesz. A Bocskai vezetősége nagy kíváncsisággal várja a szerdai napot és bízik abban, hogy Debrecen városa a múlthoz hasonlóan most sem fog elzárkózni a Bocskai támogatásától. Az UTSE feljelentette a TSC-t a BLASz-nál, mivel a tatai úti pályán a meccs befejezése után inzultálták játékosait. Brenner II., a PSC fiatal középcsatára felépült sérüléséből és vasárnap Balázs helyett már ő irányítja a pestújhelyi csatársort. Ágendorfer, a Vérhalom hátvédje a III. ker. TVE-hez kérte átigazolását. A játékára már vasárnap sor is kerülhet. Három betege van az ÉMOSznak: Weiszberger, Pyber és Rozenthal. A P. Törekvés feljelenti Faragó bírót, mert szerinte teljesen jogtalanul ítélt meg ellene egy tizenegyest. El lehet nyerni a Nendtwich Andor-serleget”. Még 1926-ban alapította a Pécsi Sport Club a Nendtwich Andor-serleget, mégpedig örökös vándordíjnak pécsi csapatok részére. Ezért a szép trófeáért nemes és nagy versengés folyt éveken keresztül az egyesületek között. Az utóbbi években azonban elhanyagolták a csapatok a díjért való küzdelmet. Az illetékesek előtt először érthetetlennek tűnt fel, hogy két-háromszori felhívás után is csak egy-két egyesület adta le nevezését. Az egyesületek megkérdezése után azonban megállapították, hogy az örökös kiírás vette el a klubok kedvét a nevezéstől. Tudomására jutott ez az alapító egyesületnek is, mely most közgyűlésén elhatározta, hogy megváltoztatja a díj kiírását három egymásutáni, vagy öt sorrendnélküli győzelemhez kötve a serleg végleges elnyerését. Határozatáról az alszövetséget is értesítette. Az egyesületek minden bizonnyal nagy örömmel veszik tudomásul a hírt s bizonyos, hogy lesz nevező ezentúl bőven az értékes díjra. A MÁVAG nem örül annak, hogy Zavaczki válogatott lett, mert így a Törekvés elleni mérkőzést nem játszhatja le. —Most a legjobbkor kerültünk volna öszsze a Törekvéssel — panaszolja a MÁVAG vezetője — és tessék, el kell majd halasztanunk a mécseset későbbre, pedig vasárnap elkaphattuk volna a vasutasokat. A X. ker. FC Rimaszombaton vendégszerepel húsvétkor. A jóképességű IV. osztályú csapatnak az elsőnapon az RME, a másodikon az RPOSE lesz az ellenfele. Fegyelmez a KSSE. A KSSE vezetősége legutóbbi fegyelmi ülésén több első csapatbeli játékosát sportszerűtlen viselkedés miatt kizárta az egyesület kebeléből. Helyüket fiatal erőkkel pótolja.