Nemzeti Sport, 1932. május (24. évfolyam, 84-105. szám)
1932-05-24 / 100. szám
2 Milyen előnyöket rejt magában a vegyes rendszer Milyen rendszerek vannak — Az olasz minta — Anyagi és erkölcsi szempontok, fejlődés és terjedés — A mai rendszer koloncai — Saját tudósítónktól — A labdarúgás reformjának egyik sarkpontja a vegyes rendszer. Amint már a neve mutatja, ez a rendszer elveti az amatőrök és a professzionisták szigorú elkülönítésének elvét és a sportolóknak ezt a két fajtáját csak mint állapotot különbözteti meg egymástól, a sportbeli tevékenység szemvpontjaiból összevegyíti a két kasztot. Az adminisztráció tehát továbbra is fenntartja a profi és amatőr közti különbséget, a sport azonban csak egyet ismer: futballistát. Külön nyilvántartása lesz tehát a szövetségben a profiknak, külön az amatőröknek, helyesebben: a profik neve mellett feljegyzik majd, hogy anyagi ellenszolgáltatásért sportolnak, egyebekben azonban nem lesz különbség a kétféle sportoló közt. Már a FIFA évenként ismétlődő kongresszusain efelé a rendszer felé haladt a fejlődés iránya, több ország, köztük úttörőként az olasz, emellett a rendszer mellett tört lándzsát és ma már majdnem mindenütt ez a tendencia a futballozó országok szövetségeiben. Az angol futball a maga óriási szervezettségével és anyagi felkészültségével természetesen nem érzi anynyira a gazdasági helyzet súlyát, hogy feladja a nyolcvanas években kiépített, az amatőrök és a profik különállásán alapuló rendszerét. Nálunk azonban, a mi amúgy is olyan szűkre szabott kereteink között az öngyilkossággal volna határos ennek a nagyvonalú, de tökéletes megoldáséban igen nagy költségekkel járó rendszer fenntartása. A vegyes rendszer lényege abban csúcsosodik ki, hogy megszűnik a profiklubok teljes elkülönítése. Újra visszaáll az amatőr anyaegyletek vezető alanyisága, a Ferencváros csak mintegy profi szakosztálya lesz az FTC-nek, Újpest az UTE-nak, stb. A többi profialakulat is felkeresné újra az anyaegyletét, amelyből kivált. Ha egyeseknél ez az utóbbi eljárás akadályokba ütköznék, ez sem jelentene különösebb akadályt, mert hiszen a lényeg az lesz, hogy a profiklubok is igazolhatnak magukhoz amatőr játékosokat. A Ferencváros pedig egyformán szerepeltetheti csapataiban az 5 profi és az FTC amatőr játékosait. Ha a sportszerűség védelmében némi korlátokat állítanak fel majd, ez nem fogja érinteni magának az intézménynek lényegét. A vegyes rendszer előnyei első pillanatra szembeszökők. A profiklubok kiadásai csökkenni fogytak. Ha nem is tart a profiklub csapatának minden helyére fizetett játékost, nem fog zavarba jönni, mert kisegíti majd amatőrgárdája. A profik és az amatőrök között egészséges versengés fog megindulni, ami csak jó befolyással lehet a játék nívójára. A játéknívó emelkedését fogja szolgálni az a körülmény is, hogy a jóképességű amatőrjátékosok gyorsabb érvényesülési lehetőségekhez jutnak. A tehetséges amatőr minden körülményes átigazolás és várakozás nélkül bejuthat olyan környezetbe, ahol fejlődésének minden előfeltétele meglesz. De nemcsak egyénileg jelent az új rend nagy fejlődési lehetőségeket. Gondoljunk csak arra, hogy mit fejlődhet majd egy Törekvés, vagy BSzKRT, ha hétről-hétre olyan csapatokkal mérheti össze erejét, mint a Ferencváros, Újpest és Hungária. És ha a vegyes rendszer életbelép, nem kell majd kényszerprofikat gyártani. Olyanokat, akikről szinte a leszerződésük pillanatában már tudja mindenki, hogy csak, a sérülés, vagy más akcidens miatt végszükségben levő klub íratta alá velük a szerződést. Egykét játék után bekerülnek a talonba és várhatnak két teljes esztendőt, amíg újra amatőrök lehetnek. És meg fog majd szűnni az a sport szellemét megcsúfoló folytonos klubcsere. Hogy vannak játékosok, akik ebben a klubban kezdik meg a bajnokságot, pár hét múlva már a másik színeiben rúgják a labdát, hogy a végén a közönség már nem is ismeri ki magát, melyik csapat az egyik és melyik a másik. És meg fog szűnni az a koldusgazdálkodás, hogy amikor túrára megy valamelyik csapat, akkor kénytelen végigházalni a társklubokat, hogy 11 harcképes játékost ki tudjon állítani amezőnybe. Az utánpótlás nevelésének is ez az egyetlen módja, mert a profik egymagukban már képtelenek ezt a munkát a saját, drága adminisztrációjú kereteik között elvégezni. És ez a rendszer fog elvezetni bennünket ahhoz az állapothoz, amiben majd csak azok a játékosok fognak pénzt kapni játékukért, akik ezt valójában meg is érdemlik. Nagyon fontos lesz ez a vegyesrendszer nálunk azért is, mert a futballsport terjeszkedése nálunk úgyis a helytelenebb irány felé halad. Nálunk sok egyesület működik egyenként kevés csapattal. Az egyéni és csapatbeli képességek kifejlesztésére, érvényesülésére sokkal kedvezőbb az a rendszer, ahol kevesebb a klub, de egy klubnak van tíz, meg húsz csapata is. Olyan nagyterjedelmű és gyökeres rendszerváltozást, ami ezen a „sok klub — kevés csapat” bajon segíteni tudna, úgysem lehetne nálunk keresztülvinni, ezen a bajon csakis céltudatos szövetségi politika tudna segíteni, az is csak évtizedek leforgása alatt. Éppen ezért kétszeresen fontos a magyar futball szempontjából, hogy a vegyes rendszer megszüntesse a profik mesterkélt és egészségtelen különállását és egy vérkeringés hálózatába kapcsolja bele a magyar futball minden értékét, legyen az amatőr vagy profi egyaránt. Derék futballistákat ismertünk meg Somogy játékosaiban — írja a Wiener Montagsblatt a kaposvári csapatnak a Rapiddal szemben elért döntetlenje nyomán, majd így folytatja: „Nincsenek csillagok a csapatban, de jól bánnak a labdával és a döntetlent feltétlenül megérdemelték. Bár a bécsiek technika dolgában fölöttük állottak, majdnem végig nyílttá tudták tenni a játékot. Nem szabad, azonban elfelejteni, hogy a Rapid játékosai szombaton a pozsonyiak ellen játszottak. A vendégek védelme kiváló volt, ebből is a kapus magaslott ki. A fedezetek inkább romboltak, mint építettek. Igen gyors szélsőinek köszönhette a csatársor érvényesülését. Ezek a szélsők jól tudnak lőni is.” A Vasas neheztel a BT-re, mert — mint Neuwelt Pál alenök kifejtette — a számukra sorsdöntő debreceni mérkőzésre Gluck bíró személyében gyakorlatlan és rutinozatlan játékvezetőt küldött ki, aki elvesztette a fejét s a II. félidő elején — 1:1 állásnál — nem adott 11-est, holott Remmer az ingénél fogva ráncigálta vissza a kitörő Possákot.. A Vasas elismeri, hogy a Bocskait a lövésben nem kisérte szerencse, de éppen ezért lehetett volna valami betörésre reménye a cudarul álló kékpiros együttesnek. Nyugodt, rutinos bíróval . . . %m®m Verejtékező kapitányok egy máskízt — Saját tudósítónktól — A Hungária-út tribünjén keservesen emlegette mindenki a nagy meleget. Természetesen a pályán is nagyon meleg volt, még melegebb, mint a nézőtéren. A csapatok azonban éppen ezért sem melegedtek annyira bele a játékba, hogy meleg helyzetek kerekedtek volna a kapuk közelében, így mindazt, aki nézte a játékot, megőrizték attól, hogy elolvadjon ... Bár nem ártott volna kissé felolvasztani a haragos állóhelyet, mely fütyült, pfujolt dühében. A tribün egyik páholyában egymás mellé került Komjádi és Máriássy. A vízipóló- és futballkapitány. Nem csoda, hogy pillanat alatt összemelegedtek. A hőségen kívül Komi is segített, így kezdte: — Mit szólsz hozzá, Lajos. Meg sem hívtak, mégis itt vagyok. Kijöttem. — Érthető. Pólóban nem láthatsz ilyen gyenge játékot. — Annyit látok, hogy te is úgy vagy, mint én. Azt már tudod, kit nem lehet a csapatba tenni. — Bár úgy lennék, mint te. Te a sok jó között nem tudod megtalálni és kiválasztani a csapat tagjait. De én? — Ne beszélj. Ha nekem olyan centerhalfom lenne, mint Sárosd Kész lenne a csapatom. — Ha nekem olyan centerem lenne, mint a Németh Jamest! — Meg kellene próbálni. A Sároert is tőlünk vittétek el. — Adnék érte néhány futballistát, aki vízbe való ... Némi csend. Meleg van. A szó is fáraszt. Romi befejezi a párbeszédet, inkább csak maga elé dörmögi: — Azt hiszem, vidékről kapom azt, akit keresek. Vele oldom meg a centerhall kérdését. Nagy meccs volt uraim! — Saját tudósítónktól — Az FTC—BEAC meccs vége majdnem sportszerűtlenségbe fulladt. Le kell szögeznünk, hogy Rubint bíró példásan és erélyesen vezette a mérkőzést. A BEAC-vezetők a meccs után maguk is gratuláltak a bírónak az öltözőben. Azt is meg kell érteni, hogy a BEAC-hívők a végtelenségig el voltak keseredve a csapatuk sorsa fölött, amely ezzel a vereséggel a kiesés számára szinte megpecsételődött. A II. félidőben bizony párszor igen parázs volt a hangulat. Sághy Tibor egy-egy pillanatra kijött a rutinié konceptusából, mikor az apró és fiatal FTC-csatárok vagy haltak el-elgurigáztak a lába alatt és mellett. Ilyenkor megharagudott és erősebb játékba csapott át. A srácok bizony nem soká maradtak adósok. Hát ez volt a nagy tűz. De Rubint bíró hamar lecsillapította a kedélyeket. Benn a pályán. De Künn a nézőtéren nem nyugodtak meg olyan könnyen a BEAC-isták. A meccs végén bizony egyik egyetemista szurkoló keze nagyon közel táncolt Rubint bíró orra előtt és ha a rendezőség és a rendőr hamar közbe nem lép, talán kiütött volna a szezonvégi bíróbotrány. Ami kár lett volna, mert a jó meccs nem érdemelt meg ilyen finálét. De nem történt semmi és a felek elváltak csendben. Izgatott vitatkozók álltak még soká a tribün mellett. Az egyik lágymányosi elégedetten dörzsölte a kezeit: — Nagy meccs volt, uraim! Izamos meccs, kemény csata, no és majdnem bíróverés. Rég nem volt ekkora „tűz” a Lágymányoson! Kribusz „33” FC az FTC-hez igazoltatja át magát. Fényképkirakatunkba (Teréz-körút és Podmaniczky utca sarok, postaépület) a tegnapi nap folyamán 4 darb új felvételt állítottunk ki. Két képünk a budapesti pogári leányiskolák sportünnepélyéről készült és a zenés szabadgyakorlatokat, illetve a magyar magántáncot mutatja be, másik két képünk a Budai „11” Nemzeti bajnoki mérkőzés egy-egy jelenetét ábrázolja. Képeink egy részét kiállítottuk még a László és Kohut cég (József körút 42. sz.), valamint a Fogl II. üzlet (Újpest) és a Székács Sportház (Újpest) kirakatában. Kedd, 1032 május 24. Mivel hogy a vasút drága... Saját tudósítónktól . A vasút deficitje 17 millió pengőre van beállítva az évi költségvetésben. Fenyő Miksa képviselő kifejtette a képviselőházban: a ráfizetés sokkal túl fogja haladni az előirányzott összeget. Ennek oka a forgalom nagymérvű csökkenése. A vasutak üresen szaladnak, ugyanakkor ... Az egyik vidéki csapat intézőjét faggatják a szövetségben: — Hogyan van az, hogy ha otthon játszanak, meglepő jó eredményeket érnek el, mihelyt azonban idegenben kell játszaniok, többnyire vereséget szenvednek. A megszólított eleinte nem akar kötélnek állni. Egykedvűen legyint a kezével, mint aki maga sem érti okát. Hosszabb unszolásra azért mégis rászánja magát és magyarázatba fog. — Otthon ki tudunk állni teljes csapatunkkal, mihelyt idegenben kell játszanunk, ez már lehetetlen. Talán tudják is, hogy a legközelebb eső ellenfelünk kétórai útra van tőlünk vasúton. Nincs nekünk erre pénzünk. Sajnos, a legjobb játékosainknak többnyire nincs kerékpárja. Márpedig ha távol játszunk, csak azt vehetjük számításba az összeállításnál, akinek kerékpárja van. Amikor pedig megérkezünk valahova négy-ötórai kerékpározás után, már fáradtan állunk ki a játékra. Nagyon bizakodtunk, hogy másképpen lesz, ha a MÁV megadja az ötvenszázalékos kedvezményt. Ez a reménységünk — mint tudják is — szertefoszlott, így hát továbbra is kerékpározgatunk és nem az játszik a csapatban, aki futballozni tud, hanem az, aki kerékpározni tud!* Az ilyen eseteknek se szeri, se száma. Az egyesületek úgy, ahogy segítenek magukon. Ki gyalog, ki kerékpáron megy a meccsére. Az utóbbi időben sokan vannak, akik teherautót vesznek igénybe. Egész délutánra kibérelik és azon megy rendszerint a szurkológárda is. K. L. Telitalálat is kellett a kilenc találathoz, hogy első lehessen valaki e heti tipversenyünkön Ezen a héten nem volt holtverseny tippályázatunkban. Első az lett, aki kilenc meccset eltalált, közülük egyet, a III. ker.a Kispestet, telibe. A győztes tipelését az teszi érdekessé, hogy egyetlen hibáját ott követte el, hogy döntetlent várt az Attila— Hungária találkozástól! A második helyezettnek is kilenc találata — a vidéki bajnoki meccsnél a SzMAV győzelmét tipelte —, de neki nem volt telitalálata. Nyolc találattal, köztük három telivel, futott be a harmadik helyezett. Nyolc-nyolc találatuk volt még a következőknek: Winternitz Ferenc (2 teli), Szorschág Rezső, Udvardy Ferenc és Viktáris László (1—1 teli) és Lukács Gyula (telitalálat nélkül). Három-három telitalálatig a harmadik helyezetten kívül csak Lajta György és Patrik József vitte. Ezúttal a legtöbb bajt a három döntetlen eredmény okozta a versenyzőknek. Tipversenyünk eredménye tehát a következő: I. díj (asztalitenisz felszerelés) nyertese: Eibenschütz István Budapest, VI. Szent László-u. 66. II. díj (Morrison-csomag) nyertese: Szabó Zoltán Pápa, Leventeu. 20. NL díj (a Nemzeti Sport egyhavi előfizetése) nyertese: Herpay Ferenc Budapest, VI. Gróf Zichy Jenő u. 37. E heti tipversenyünk kiírása lapunk holnapi, szerdai számában jelenik meg. Cégbajnokság GSE—RSC 3:0 (2:0). Bíró: Murár. Meglepetés az RSC nagy veresége. Góllövő: Hurray (2) és Riter. SRSC—Hangya 2:1 (0:0). Góllövő: Szabó (2) és Mészáros. Szövetségi díj I. osztály Törekvés—MTK 2:1 (0:0). Postás-BSzKRT 1:0 (1:0). II. osztály. Stobbe-csoport: BTK—BVAC 5:1 (3:0). VI. ker. FC—KFC 6:0. Egy félidő. Kárpáti-csoport. BVSC—Hungária 15:0 (7:0). SzFC-HAC 3:1 (2:1). BMTE-EMTK 2:0 (2:0). III. osztály. Első csoport. SzRTC—ÉMOSz 6:0 (5:0). CsTK—MTC 12:2 (6:0). Második csoport. Fót. TKör-MFTR 3:0 (1:0). Nyomdász-UMTE 3:0 (2:0). IV. osztály: Cukrász—KASC 3:0. Egy félidő: Drasche—Húsos 9:0 (4:1). Ifjúsági bajnokság L osztály. MTK—Törekvés 1:1 (1:1). FTC-BRSC 5:1 (4:0). Testvériség—ZSE 1:0 (1:0). Postás—BzKRT 1:1 (1:1). II. osztály. Kárpáti-csoport. SzAC-MÁVAG 4:1 (1:1). Félten—HAC 3:2 (2:0). KTC-3SFC 3:1 2:0). KAOE-WSE 3:0 (1:0). BMTE-EMTK 3:1 (0:1). Stobbe-csoport. RUAC—BTK 3:2 (2:1). TTE—NyTE 4:2 (4:0). Kelenföld—VI. ker. FC 4:1 (2:1). PSC—CsTK 3:2 (1:1). TLK—URAK 1:1 (0:0). UTSE-BTK 10:0 (2:0). Vasas-UTE 3:3 (2:1). III. osztály. Első csoport. Kelenvölgy—SzRTC 5:2 (1:1). Második csoport. Főv. TKör—MFTK 4:1 (ed)). MTC-UMTE 3:1 (2:1). Somogy fogadta a gratulációkat tegnap a szövetségben. Faragó Sándor, a kaposváriak képviselője büszkén jelentette ki, hogy a csapat önmagát múlta felül. Csak azért is meg akarták mutatni a somogyi fiúk, hogy korai volt elparentálni őket s hogy a magyar sport presztízsét révükön sem fogja nagyobb sérelem érni, mint például — a gablonai 2:2 által érte. Úgy látszik ez volt az az eset, amikor az elparentálást használt. Az Everton győzött Hannoverben. Ellenfele megint egy német válogatott csapat volt. A győzelem most is minimális: 3:2 (2:1), de ez mégis több, mint a szombati berlini döntetlen. Erősödik a MAFC. Lovas Ferenc, a volt KISOK- és MILL-válogatott a BSE-ből visszatér anyaegyesületébe, a MAFC-ba és csütörtökön esetleg már játszik is a CsTK ellen. Miskolcról feljelentés jön Antalka ellen. Az Attila tábora nem tud belenyugodni abba, hogy a nagyon gyengén szerepelt Hungária felett nem diadalmaskodott csapata. Az elkeseredést nagyban növeli az, hogy az Attila anyagi gondokkal is küzd s ezek a gondok a mérkőzés f előtt is idegesítették a vezetőséget. Nem volt elég, hogy a végrehajtó ott ült a pénztáros nyakán, de a szövetségi ellenőr, no meg maga a játékvezető is valósággal pótvégrehajtóként szerepelt. Régen megszokta már ezt a miskolci vezetőség, mégis bizonyos ellenszenvet váltanakki az ilyen körülmények belőle. Talán ez is oka, hogy Antalics bíráskodásával nem tudott megelégedni a nézősereg. Igaz azonban az is,hogy Antalics csakugyan hibázgatott a mérkőzés alatt. Legnagyobb hibájául azt róják fel, hogy az egyik esetnél a büntető területen belül történt a szabálytalanság, mégis a 16-oson kívül hozta a labdát s ott adott szabadrúgást. Ezért a merőben szabálytalan cselekedetéért fel akarja jelenteni az Attila. Sugár Gyulának, a BT társelnökének lapunkban megjelent véleményét nemcsak a két határbíró vallja, de kívülük is számosan a legtekintélyesebb hozzáértők közül. A feljelentés természetesen a budapesti BT-hez kerül.