Nemzeti Sport, 1932. május (24. évfolyam, 84-105. szám)

1932-05-24 / 100. szám

2 Milyen előnyöket rejt magában a vegyes rendszer Milyen rendszerek vannak — Az olasz minta — Anyagi és erkölcsi szempontok, fejlődés és terjedés — A mai rendszer koloncai — Saját tudósítónktól — A labdarúgás reformjának egyik sarkpontja a vegyes rend­szer. Amint már a neve mutatja, ez a rendszer elveti az amatőrök és a professzionisták szigorú el­különítésének elvét és a sportolóknak ezt a két faj­táját csak mint állapotot kü­­lönbözteti meg egymástól, a sportbeli tevékenység szem­­v­pontjaiból összevegyíti a két­­ kasztot. Az adminisztráció tehát tovább­ra is fenntartja a profi és ama­tőr közti különbséget, a sport­­­ azonban csak egyet ismer: fut­ballistát. Külön nyilvántartása lesz tehát a szövetségben a pro­fiknak, külön az amatőröknek, helyesebben: a profik neve mel­lett feljegyzik majd, hogy anyagi ellenszolgáltatásért sportolnak, egyebekben azonban nem lesz kü­lönbség a kétféle sportoló közt. Már a FIFA évenként ismét­lődő kongresszusain efelé a rend­szer felé haladt a fejlődés irá­nya, több ország, köztük úttörő­ként az olasz, emellett a rendszer mellett tört lánd­zsát és ma már majdnem mindenütt ez a tendencia a futballozó or­szágok szövetségeiben. Az angol futball a maga óriási szervezett­ségével és anyagi felkészültségé­vel természetesen nem érzi any­­nyira a gazdasági helyzet súlyát, hogy feladja a nyolcvanas évek­ben kiépített, az amatőrök és a profik különállásán alapuló rend­szerét. Nálunk azonban, a mi amúgy is olyan szűkre szabott kereteink között az öngyilkosság­gal volna határos ennek a nagy­vonalú, de tökéletes megoldásé­ban igen nagy költségekkel járó rendszer fenntartása. A vegyes rendszer lényege ab­ban csúcsosodik ki, hogy meg­szűnik a profiklubok teljes elkü­lönítése. Újra visszaáll az ama­tőr anyaegyletek vezető alanyi­sága, a Ferencváros csak mint­egy profi szakosztálya lesz az FTC-nek, Újpest az UTE-nak, stb. A többi profialakulat is fel­keresné újra az anyaegyletét, amelyből kivált. Ha egyeseknél ez az utóbbi eljárás akadályokba ütköznék, ez sem jelentene külö­nösebb akadályt, mert hiszen a lényeg az lesz, hogy a profi­­klubok is igazolhatnak magukhoz amatőr játékosokat. A Ferencvá­ros pedig egyformán szerepeltet­heti csapataiban az 5 profi és az FTC amatőr játékosait. Ha a sportszerűség védelmében némi korlátokat állítanak fel majd, ez nem fogja érinteni magának az intézménynek lényegét. A vegyes rendszer előnyei első pillanatra szembeszökők. A profiklubok kiadásai csök­kenni fogytak. Ha nem is tart a profiklub csapatának minden he­lyére fizetett játékost, nem fog zavarba jönni, mert kisegíti majd amatőrgárdája. A­ profik és az amatőrök között egészséges versengés fog megin­dulni, ami csak jó befolyással le­het­ a játék nívójára. A játéknívó emelkedését fogja szolgálni az a körülmény is, hogy a­­ jóképességű amatőrjátékosok gyorsabb érvényesülési lehetősé­gekhez jutnak. A tehetséges ama­tőr minden körülményes átigazolás és várakozás nélkül bejuthat olyan környezetbe, ahol fejlődésének minden előfeltétele meglesz. De nemcsak egyénileg jelent az új rend nagy fejlődési lehetősége­ket. Gondoljunk csak arra, hogy mit fejlődhet majd egy Törekvés, vagy BSzKRT, ha hétről-hétre olyan csapatokkal mérheti össze erejét, mint a Ferencváros, Újpest és Hungária­. És ha a vegyes rendszer életbe­lép, nem kell majd kényszer­profikat gyártani. Olyanokat, akik­ről szinte a leszerződésük pillana­tában már tudja mindenki, hogy csak, a sérülés, vagy más akcidens miatt végszükségben levő klub íratta alá velük a szerződést. Egy­két játék után bekerülnek a talon­ba és várhatnak két teljes eszten­dőt, amíg újra amatőrök lehetnek. És meg fog majd szűnni az a sport szellemét megcsúfoló folyto­nos klubcsere. Hogy vannak já­tékosok, akik ebben a klubban kez­dik meg a bajnokságot, pár hét múlva már a másik színeiben rúg­ják a labdát, hogy a végén a kö­zönség már nem is ismeri ki ma­gát, melyik csapat az egyik és melyik a másik. És meg fog szűnni az a koldus­gazdálkodás, hogy amikor túrára megy valamelyik csapat, akkor kénytelen végigházalni a társklu­bokat, hogy 11 harcképes játékost ki tudjon állítani a­­mezőnybe. Az utánpótlás nevelésének is ez az egyetlen módja, mert a profik egymagukban már képtelenek ezt a munkát a saját, drága adminisz­tráció­jú kereteik között elvé­gezni. És ez a rendszer fog elvezetni bennünket ahhoz az állapothoz, amiben majd csak azok a játéko­sok fognak pénzt kapni játékukért, akik ezt valójában meg is érdem­lik. Nagyon fontos lesz ez a vegyes­rendszer nálunk azért is, mert a futballsport terjeszkedése nálunk úgyis a helytelenebb irány felé halad. Nálunk sok egyesület műkö­dik egyenként kevés csapattal. Az egyéni és csapatbeli képességek kifejlesztésére, érvényesülésére sokkal kedvezőbb az a rendszer, ahol kevesebb a klub, de egy klub­nak van tíz, meg húsz csapata is. Olyan nagyterjedelmű és gyökeres rendszerváltozást, ami ezen a „sok klub — kevés csapat” bajon segíteni tudna, úgysem lehetne nálunk keresztülvinni, ezen a ba­jon csakis céltudatos szövetségi politika tudna segíteni, az is csak évtizedek leforgása alatt. Éppen ezért kétszeresen fontos a ma­gyar futball szempontjából, hogy a vegyes rendszer megszüntesse a profik mesterkélt és egészségtelen különállását és egy vérkeringés hálózatába kapcsolja bele a magyar futball minden értékét, legyen az amatőr vagy profi egyaránt. Derék futballistákat ismertünk meg Somogy játékosaiban — írja a Wie­ner Montagsblatt a kaposvári csapat­nak a Rapiddal szemben elért dön­tetlenje nyomán, majd így folytatja: „Nincsenek csillagok a csapatban, de jól bánnak a labdával és a döntet­lent feltétlenül megérdemelték. Bár a bécsiek technika dolgában fölöttük állottak, majdnem végig nyílttá tud­ták tenni a játékot. Nem szabad, azonban elfelejteni, hogy a Rapid játékosai szombaton a pozsonyiak el­len játszottak. A vendégek védelme kiváló volt, ebből is a kapu­s magas­­lott ki. A fedezetek inkább rombol­tak, mint építettek. Igen gyors szél­sőinek köszönhette a csatársor ér­vényesülését. Ezek a szélsők jól tud­nak lőni is.” A Vasas neheztel a BT-re, mert — mint Neuwelt Pál alenök kifej­tette — a számukra sorsdöntő deb­receni mérkőzésre Glu­ck bíró szemé­lyében gyakorlatlan és rutinozatlan játékvezetőt küldött ki, aki elvesztet­te a fejét s a II. félidő elején — 1:1 állásnál — nem adott 11-est, holott Remmer az ingénél fogva ráncigálta vissza a kitörő Possákot.. A Vasas elismeri, hogy a Bocskait a lövésben nem kisérte szerencse, de éppen ezért lehetett volna valami betörésre reménye a cudarul álló kék­­piros együttesnek. Nyugodt, rutinos bíróval . . . %m®m Verejtékező kapitányok egy máskízt — Saját tudósítónktól — A Hungária-út tribünjén keserve­sen emlegette mindenki a nagy me­leget. Természetesen a pályán is nagyon meleg volt, még melegebb, mint a nézőtéren. A csapatok azon­ban éppen ezért s­em melegedtek annyira bele a játékba, hogy meleg helyzetek kerekedtek volna a kapuk közelében, így mindazt, aki nézte a játékot, megőrizték attól, hogy el­olvadjon ... Bár nem ártott volna kissé felolvasztani a haragos álló­helyet, mely fütyült, pfujolt dühében. A tribün egyik páholyában egy­más mellé került Komjádi és Má­­riássy. A vízipóló- és futballkapitány. Nem csoda, hogy pillanat alatt össze­melegedtek. A hőségen kívül Komi is segített, így kezdte: — Mit szólsz hozzá, Lajos. Meg sem hívtak, mégis itt vagyok. Kijöt­tem. — Érthető. Pólóban nem láthatsz ilyen gyenge játékot. — Annyit látok, hogy te is úgy vagy, mint én. Azt már tudod, kit nem lehet a csapatba tenni. — Bár úgy lennék, mint te. Te a sok jó között nem tudod megtalálni és kiválasztani a csapat tagjait. De én? — Ne beszélj. Ha nekem olyan centerhalfom lenne, mint Sárosd­ Kész lenne a csapatom. — Ha nekem olyan centerem lenne, mint a Németh Jamest! — Meg kellene próbálni. A Sároert is tőlünk vittétek el. — Adnék érte néhány futballistát, aki vízbe való ... Némi csend. Meleg van. A szó is fáraszt. Romi befejezi a párbeszédet, inkább csak maga elé dörmögi: — Azt hiszem, vidékről kapom azt, akit keresek. Vele oldom m­eg a cen­­terhall kérdését. Nagy meccs volt uraim! — Saját tudósítónktól — Az FTC—BEAC meccs vége majdnem sportszerűtlenségbe ful­ladt. Le kell szögeznünk, hogy Rubint bíró példásan és erélyesen vezette a mérkőzést. A BEAC-vezetők a meccs után maguk is gratuláltak a bírónak az öltözőben. Azt is meg kell érteni, hogy a BEAC-hívők a végtelenségig el voltak keseredve a csapatuk sorsa fölött, amely ezzel a vereséggel a kiesés számára szinte megpecséte­lődött. A II. félidőben bizony párszor igen parázs volt a hangulat. Sághy Tibor egy-egy pillanatra kijött a r­utinié konceptusából, mikor az apró és fiatal FTC-csatárok vagy haltak el-elgurigáztak a lába alatt és mellett. Ilyenkor megharagu­dott és erősebb játékba csapott át. A srácok bizony nem soká marad­tak adósok. Hát ez volt a nagy tűz. De Rubint bíró hamar lecsil­lapította a kedélyeket. Benn a pá­lyán. De Künn a nézőtéren nem nyugodtak meg olyan könnyen a BEAC-isták. A meccs végén bi­zony egyik egyetemista szurkoló keze nagyon közel táncolt Rubint bíró orra előtt és ha a rendezőség és a rendőr hamar közbe nem lép, talán kiütött volna a szezonvégi bíróbotrány. Ami kár lett volna, mert a jó meccs nem érdemelt meg ilyen finálét. De nem történt semmi és a fe­lek elváltak csendben. Izgatott vi­tatkozók álltak még soká a tribün mellett. Az egyik lágymányosi elé­gedetten dörzsölte a kezeit: — Nagy meccs volt, uraim! Izamos meccs, kemény csata, no és majdnem bíróverés. Rég nem volt ekkora­ „tűz” a Lágymányoson! Kribusz „33” FC az FTC-hez iga­zoltatja át magát. Fényképkirakatunkba (Teréz-körút és Podmaniczky­ utca sarok, posta­épület) a tegnapi nap folyamán 4 darb új felvételt állítottunk ki. Két képünk a budapesti pogári leányis­kolák sportünnepélyéről készült és a zenés szabadgyakorlatokat, illetve a magyar magántáncot mutatja be, másik két képünk a Budai „11”­ Nemzeti bajnoki mérkőzés egy-egy jelenetét ábrázolja. Képeink egy ré­szét kiállítottuk még a László és Kohut cég (József­ körút 42. sz.), valamint a Fogl II. üzlet (Újpest) és a Székács Sportház (Újpest) kira­katában. Kedd, 1032 május 24. Mivel hogy a vasút drága... Saját tudósítónktól . A vasút deficitje 17 millió pen­gőre van beállítva az évi költség­­vetésben. Fenyő Miksa képviselő kifejtette a képviselőházban: a ráfizetés sokkal túl fogja haladni az előirányzott össze­get. Ennek oka a forgalom nagy­mérvű csökkenése. A vasutak üre­sen szaladnak, ugyanakkor ... Az egyik vidéki csapat intézőjét faggatják a szövetségben: — Hogyan van az, hogy ha ott­hon játszanak, meglepő jó ered­ményeket érnek el, mihelyt azon­ban idegenben kell játszaniok, többnyire vereséget szenvednek. A megszólított eleinte nem akar kötélnek állni. Egykedvűen legyint a kezével, mint aki maga sem érti okát. Hosszabb unszolásra azért mégis rászánja magát és magya­rázatba fog. — Otthon ki tudunk állni tel­jes csapatunkkal, mihelyt idegen­ben kell játszanunk, ez már lehe­tetlen. Talán tudják is, hogy a legközelebb eső ellenfelünk kétórai útra van tőlünk vasúton. Nincs nekünk erre pénzünk. Sajnos, a legjobb játékosainknak többnyire nincs kerékpárja. Márpedig ha távol játszunk, csak azt vehetjük számításba az összeállításnál, aki­nek kerékpárja van. Amikor pedig megérkezünk valahova négy-ötórai kerékpározás után, már fáradtan állunk ki a játékra. Nagyon biza­kodtunk, hogy másképpen lesz, ha a MÁV megadja az ötvenszázalé­kos kedvezményt. Ez a reménysé­günk — mint tudják is — szerte­foszlott, így hát továbbra is ke­­rékpározgatunk és nem az játszik a csapatban, aki futballozni tud, hanem az, aki­­ kerékpározni tud!* Az ilyen eseteknek se szeri, se száma. Az egyesületek úgy, ahogy segítenek magukon. Ki gyalog, ki kerékpáron megy a meccsére. Az utóbbi időben sokan vannak, akik teherautót vesznek igénybe. Egész délutánra kibérelik és azon megy rendszerint a szurkológárda is. K. L. Telitalálat is kellett a kilenc találathoz, hogy első lehes­sen valaki e heti tipverse­­nyünkön Ezen a héten nem volt holtverseny tippályázatunkban. Első az lett, aki kilenc meccset eltalált, közülük egyet, a III. ker.a Kispestet, telibe. A győztes tipelését az teszi érdekessé, hogy egyetlen hibáját ott követte el, hogy döntetlent várt az Attila— Hungária találkozástól! A második helyezettnek is kilenc találata — a vidéki bajnoki meccsnél a SzMAV győzelmét tipelte —, de neki nem volt telitalálata. Nyolc találattal, köztük három telivel, futott be a harmadik helyezett. Nyolc-nyolc találatuk volt még a következőknek: W­int­erni­tz Ferenc (2 teli), Szorschág Rezső, Udvardy Ferenc és Viktáris László (1—1 teli) és Lukács Gyula (teli­találat nélkül). Három-három telitalálatig a har­madik helyezetten kívül csak Lajta György és Patrik József vitte. Ezúttal a legtöbb bajt a három döntetlen eredmény okozta a ver­senyzőknek. Tipversenyünk eredménye tehát a következő: I. díj (asztali­tenisz felszerelés) nyertese: Eibenschütz István Buda­pest, VI. Szent László-u. 66. II. díj (Morrison-csomag) nyer­tese: Szabó Zoltán Pápa, Levente­­u. 20. N­L díj (a Nemzeti Sport egyhavi előfizetése) nyertese: Herpay Fe­renc Budapest, VI. Gróf Zichy Jenő­ u. 37. E heti tipversenyünk kiírása la­punk holnapi, szerdai számában jele­nik meg. Cégbajnokság GSE—RSC 3:0 (2:0). Bíró: Murár. Meglepetés az RSC nagy veresége. Gól­­lövő: Hurray (2) és Riter. SRSC­—Hangya 2:1 (0:0). Góllövő: Szabó (2) és Mészáros. Szövetségi díj I. osztály Törekvés—MTK 2:1 (0:0). Postás-BSzKRT 1:0 (1:0). II. osztály. Stobbe-csoport: BTK—BVAC 5:1 (3:0). VI. ker. FC—KFC 6:0. Egy félidő. Kárpáti-csoport. BVSC—Hungária 15:0 (7:0). SzFC-HAC 3:1 (2:1). BMTE-EMTK 2:0 (2:0). III. osztály. Első csoport. SzRTC—ÉMOSz 6:0 (5:0). CsTK—M­TC 12:2 (6:0). Második csoport. Fót. TKör-MFTR 3:0 (1:0). Nyomdász-UMTE 3:0 (2:0). IV. osztály: Cukrász—KASC 3:0. Egy félidő: Drasche—Húsos 9:0 (4:1). Ifjúsági bajnokság L osztály. MTK—Törekvés 1:1 (1:1). FTC-BRSC 5:1 (4:0). Testvériség—ZSE 1:0 (1:0). Postás—BzKRT 1:1 (1:1). II. osztály. Kárpáti-csoport. SzAC-MÁVAG 4:1 (1:1). Félten—HAC 3:2 (2:0). KTC-3S­FC 3:1 2:0). KAOE-WSE 3:0 (1:0). BMTE-EMTK 3:1 (0:1). Stobbe-csoport. RUAC—BTK 3:2 (2:1). TTE—NyTE 4:2 (4:0). Kelenföld—VI. ker. FC 4:1 (2:1). PSC—CsTK 3:2 (1:1). TLK—URAK 1:1 (0:0). UTSE-BTK 10:0 (2:0). Vasas-UTE 3:3 (2:1). III. osztály. Első csoport. Kelenvölgy—SzRTC 5:2 (1:1). Második csoport. Főv. TKör—MFTK 4:1 (ed)). MTC-UMTE 3:1 (2:1). Somogy fogadta a gratulációkat tegnap a szövetségben. Faragó Sán­dor, a kaposváriak képviselője büsz­kén jelentette ki, hogy a csapat ön­magát múlta felül. Csak azért is meg akarták mutatni a somogyi fiúk, hogy korai volt elparentálni őket s hogy a magyar sport presz­tízsét révükön sem fogja nagyobb sérelem érni, mint például — a gab­­lonai 2:2 által érte. Úgy látszik ez volt az az eset, amikor az elparen­­tálás­t használt. Az Everton győzött Hannoverben. Ellenfele megint egy német váloga­tott csapat volt. A győzelem most is minimális: 3:2 (2:1), de ez mégis több, mint a szombati berlini döntet­len. Erősödik a MAFC. Lovas Ferenc, a volt KISOK- és MILL-válogatott a BSE-ből v­isszatér anyaegyesületébe, a MAFC-ba és csütörtökön esetleg már játszik is a CsTK ellen. Miskolcról feljelentés jön Antalk­a ellen. Az Attila tábora nem tud bele­nyugodni abba, hogy a nagyon gyen­gén szerepelt Hungária felett nem diadalmaskodott csapata. Az elkese­redést nagyban növeli az, hogy az Attila anyagi gondokkal is küzd s ezek a gondok a mérkőzés f előtt is idegesítették a vezetőséget. Nem volt elég, hogy a végrehajtó ott ült a pénztáros nyakán, de a szövetségi el­lenőr, no meg maga a játékvezető is valósággal pótvégrehajtóként szere­pelt. Régen megszokta már ezt a miskolci vezetőség, mégis bizonyos ellenszenvet váltanak­­ki az ilyen kö­rülmények belőle. Talán ez is oka, hogy Antalics bíráskodásával nem tudott megelégedni a nézősereg. Igaz azonban az is,­­hogy Antalics csak­ugyan hibázgatott a mérkőzés alatt. Legnagyobb hibájául azt róják fel, hogy az egyik esetnél a büntető terü­leten belül történt a szabálytalan­ság, mégis a 16-oson kívül hozta­­ a labdát s ott adott szabadrúgást.­­ Ezért a merőben szabálytalan csele­kedetéért fel akarja jelenteni az At­tila. Sugár Gyulának, a BT társelnö­kének lapunkban megjelent vélemé­nyét nemcsak a két határbíró vall­ja, de kívülük is számosan a legte­kintélyesebb hozzáértők közül. A fel­jelentés természetesen a budapesti BT-hez kerül.

Next