Nemzeti Sport, 1932. július (24. évfolyam, 127-148. szám)

1932-07-10 / 133. szám

4 A Ju­ven­tus mégis szerepelteti Cesa­­rinit a Slavia ellen Álhír a Slavia zivataros torinói fogadtatásáról — Telefons derítésünk — Torino, július 9. A rendőrfőnök felhívást intézett a holnapi Juventus—Slavia-mérkő­­zés közönségéhez, amelyben a rend megőrzésére és fair magatartásra szólítja fel a Középeurópai Kupa­­mérkőzés nézőit. A rendre egyéb­ként nem kevesebb, mint 1000 rendőr fog ügyelni. A Cesarini szereplése miatt elő­terjesztett csehszlovák óvásra az olasz szövetség még nem adott vá­laszt. A Juventus tehát játszatni fogja Cesarinit. A Slavia csapata tegnap megér­kezett. Az érkezés a közönség igen csekély érdeklődése mellett és tel­jes nyugalomban folyt le. (Ezzel szemben szombaton dél­ben Bécsben az a hír terjedt el, hogy a Slaviának Tor­inóba történt megérkezésekor botrányos jelene­tek játszódtak le a pályaudvaron és a közönség hevesen tüntetett a csehszlovák csapat ellen. Fenti tu­dósításunkból kiderül, hogy ez a hír csak kacsa volt.) ­ Argentínában vér folyt a legutolsó bajnoki fordulón Az argentin bajnokság legutolsó fordulója fekete és egyben vörös vasárnapot hozott az argentin fut­­ballnak. A katasztrófa forrása — amint Schiller Sándor írja nekünk — onnan indult ki, hogy a bírák konfliktusba keveredtek a szövet­séggel, majd sztrájkba álltak. Erre a szövetség tekintélyét megóvandó elkövette azt a nagy hibát, hogy boldog-boldogtalannak megadta a bírói képesítést és az elmúlt hetek­ben már ez a hevenyészett bírói kar látta el a bíráskodás nehéz fel­adatát. Elképzelhető, hogy ezek a sem elméleti, sem gyakorlati tudás­sal nem bíró emberek mit vittek végbe a pályákon. Kőzápor fogadta ezeket a bírá­kat, sőt az egyik bátor bíróval megtörtént, hogy a közönség fél­holtra verte, majd teljesen levet­kőztette úgy, hogy a rendőrök csak egy ájult, meztelen embert találtak a tett színhelyén. Hogy ilyen körülmények között mégis akad bíró a mérkőzések leve­zetésére, ezt tényleg csak a rossz anyagi viszonyokkal lehet megma­gyarázni. Mert azért az a 40 dollár nem megvetendő összeg. A hétről-hétre megismétlődő bot­rányokra az elmúlt vasárnapi for­duló tette fel a koronát, amikor a kilenc I. osztályú mérkőzés közül négy szakadt félbe. A rendőrség okulva a történteken, most már a tacs- és a kornervonal mentén he­lyezkedik el és a legkisebb zavaró momentumnál bemegy a pályára és a bíróval nem is törődve, kiviszi a renitens játékosokat. Véletlenül mindig a vendégcsapat embereit és sohasem a hazai csapatét. így tör­tént a Gimnasial Independiente­­mérkőzésen, ahol még mindennek a tetejébe a beavatkozás miatt tilta­kozni próbáló bírót is letartóztat­ták és a meccset beszüntették. Az Independiente különvonatos szur­kolói erre két rendőrt alaposan helybenhagytak, mire a rendőrség (PpSxKmLR —— n­ Teljes a káosz a reformok frontján — Saját tudósítónktól — A labdarúgás reformjának ügye biztosan halad a káosz felé. Mint ismeretes, az első komoly lépést a három fővárosi nagyegy­let tette meg, amikor kidolgozta az első konkrét tervet a bajnoki rendszer átalakítására. Ennek a tervnek leglényegesebb pontja az, amely a bajnokságot vissza akar­ja fejleszteni fővárosi bajnokság­gá. Ennek a lépésnek tisztán anyagi indító okai vannak. A mai bajnoki beosztás szerint 25— 30.000 pengőre tehető az az ösz­­szeg, amit a profifutball a vasút­nak és a szállodáknak elfizet egy évben. A mostani körülmények között ezzel az összeggel sokkal produktívabb munkát lehetne vé­gezni, ha azt a csapatok kiképzé­sére, feljavítására fordítanák. A vidéki profiklubok természe­tesen szövetségeseket kerestek e tervvel szemben. Először a fővá­rosi középegyleteket próbálták megnyerni maguknak az első deb­receni értekezleten. Ez a kísérlet hajótörést szenvedett és ekkor az amatőr alszövetségek megnyerésére indult meg az akció. Így jött ösz­­sze a második debreceni értekez­let, amely azonban szintén nem érte el célját, mert itt már az egész professzionizmus feje fö­lött kondították meg az amatőr­­túlzók a harangot. A vidéki pro­fiklubok nyilván nem ezt várták a debreceni rezoluciótól. A helyzet tehát most már az, hogy nemcsak az amatőrök állnak szemben a profikkal, hanem kü­lön harcot vívnak egymás közt a fővárosi és a vidéki profik, de nem teljes az összhang a főváro­siak között sem, ahol két táborra szakadva néz farkasszemet egy­mással a nagyegyleti és a közép­blokk, nem egységes azonban az amatőrfront sem. Háborúban áll mindenki mindenki ellen. Közben felül ott áll tehetetlenül az orszá­gos elnökség. Beszéltünk Kenyeres Árpáddal a reform hivatalos „állapotáról” és ő a következőket mondotta: — A szétküldött reformtervek­re vonatkozólag már a legtöbb al­­szövetség bekü­ldötte véleményét. Ezeket a véleményeket veszi tár­gyalás alá csütörtökön az MLSz elnöksége és ennek a tárgyalás­nak lesz eredménye majd az a reformjavaslat, amivel az elnök­ség a július 23-i tanácsülés elé lép. Közben folyik a harc az egész vonalon. Az egyik vérmesebb vi­déki profivezér kijelentette, hogy nem törődnek semmivel. — A PLUSz köteles kiírni az 1932133. évi bajnokságot. Ha a fővárosiak nem akarnak velünk játszani, nem fognak nevezni. Majd játszunk egyedül mi, vidé­kiek az országos bajnoki címért. És ezt egészen komolyan mondta. Ez jellemzi legjobban, mennyire elvadult a helyzet a reform frontján. issa karddal verte szét a közönséget. Eredmény: 20 súlyos sebesült. A River Plata—Huracán-mérkő­­zés iránt olyan nagy volt az érdek­lődés, hogy a 40.000 befogadóké­pességű pálya kicsinynek bizo­nyult, közel 6000 ember rekedt kí­vül a kapukon. Ezek azután meg­ostromolták a lezárt kapukat, le­­döntötték a 3 méter magas drótke­rítést és 30 sebesült árán elfoglal­ták a tacsvonalokat. Mikor pedig a kihívott katonaság megtisztította a pályát, fel akarták gyújtani a tri­bünöket. Újságpapírból és a kerí­tés deszkamaradékaiból máglyát raktak és a gőzfecskendőkkel kivo­nuló tűzoltóság tudott csak rendet teremteni. A mérkőzés 35 perccel előbb félbeszakadt döntetlen állás mellett. A Velez Sarsfield—Boca Ju­­niors-találkozás a nap legszebb sportját ígérte. De csak a II. félidő 27. percéig, amikor a bíró 11-est ítélt a 2:1-re vezető Boca ellen. Ennél a pontnál a Boca játékosai nemcsak a bírót, hanem a segítsé­gére siető rendőrtisztet is alaposan megverték, öt Boca-játékos elmél­­kedhetik most a börtönben a tizen­egyes jogossága fölött. Az Estudiantes—Colegiales-mér­­kőzés szenvedő hőse egy postás volt, akit az ellenfél szurkolói a tribünön játék közben agyonlőttek, mert nem volt egy véleményen a többséggel és éltetni merte a bírót, így fest az argentin futball 1932-ben. Futballcsendélet az Ibériai félszi­geten A délszaki temperamentum or­giáit ülte legutóbb az FC Torino spanyolországi túráján, amikor az olasz csapat Barcelonában a kata­lán válogatottal ütközött meg. Heves iramban indult a játék és az olasz kapus, Rossa már az ötö­dik percben kénytelen volt kiállni, mert Prat-tól hatalmas rúgást ka­pott az állába. Helyére a tartalék Naiia állt be. Ettől kezdve a já­téknak inkább bosszúhadjárat képe­ volt. A spanyolok közben rúgtak három gólt Zabale, Juve és Goiburu révén. Szünet után elkeseredett harc folyt, amelynek során az olaszok Alcoriza öngól­jával, majd Baloncieri remekbe­szabott góljával szépítettek a ve­reségen. Röviddel a befejezés előtt a spanyol Gual és az olasz Pratto hirtelen összeverekedett, aminek az lett a vége, hogy Gual szabályos horoggal állón találta Prattot, akit a bíró nyugodtan kiszámolhatott volna, ha történe­tesen nem a zöld gyepen, hanem a ringben folyt volna a játék. A katalán szövetség példás gyorsasággal lépett közbe és Gaal játékjogát három hétre felfüg­gesztette, ezenkívül 250 pereta pénzbírságot is meg kell fizetnie. Jakube, az Újpest csatára néhány nap óta Kaposvárott tartózkodik. Egyelőre Kaposvárott is marad, amennyiben szabadságának egy ré­szét ott szándékszik eltölteni. A Somogy ma Boglárra megy s ott egy alkalmi csapattal fog ját­szani. A Miskolci VSC nem játszik ma Füleken, mert a Füleki TC a terve­zett mérkőzést lemondta. Az Északi LASz augusztus 14-én tartja Miskolcon évi rendes közgyű­lését. KTSE—VII. ker. Mosonyi­ utcai rendőrlegénység 5:0 (2:0). A lóver­senyzéri pályán tegnap játszották a mérkőzést. A fejesek az 5:0 ellenére nehezen győztek a jól játszó, de ru­tin nélküli rendőrökkel szemben. Az FTC tegnap este rendben meg­érkezett Békéscsabára. Az állomáson meleg ünneplés fogadta a zöld-fehé­reket. A Bohn SC nevében Román István, a CsAK nevében pedig Biró Károly dr. köszöntötte a vendége­ket. A DPAC Blasek-serleg néven ván­dordíjat alapított, melyért a­­ pécsi csapatok fognak küzdeni, villámtorna keretében. Békéscsabai MÁV—BVSC vas­utas bajnoki mérkőzés lesz vasár­nap délután a szőnyi úti pályán. Leradírozhatja mindenki fölösleges hajszálait akár a karjáról, lábáról, vagy hónaljáról az ártalmat­lan s kitűnő illatú Morisson-fejjel. Ha kezébe vesz egy üvegcse Mo­risson-fejet, egy perc alatt megsza­badul túltengő szőrszálaitól, mert használata kényelmes, megbízható, gyors és nem fájdalmas. __________________Vasárnap, 1932 június 10. Piros-feketék helyett piros-fehérek A másfélszázezer pengős alakulat után a filléres klub, részesedési alapon A „Szeged", ahol a lelkesedés az alaptőke — Saját tudósítónktól — Pont egy évvel ezelőtt nagy volt a szomorúság a szegedi futball­­táborban: elbukott a Bástya... Öt éven keresztül — a szétválasztás óta — tagja volt a profi I. ligának s az ötödik esztendő végén osztályozóra ítélte a sors a szegedi piros-feketéket. A rosta­vizsga nem sikerült. A többi szinte magától következett. A vezetőség — látva a sikertelensé­get és belenyugodva az ötéves munka vigasztalan eredményébe, illetve eredménytelenségébe. — félreállt. Elhatározásában meg­erősítette az a sérelem is, hogy az osztályozóra került Bástyának tulajdonképpen a II. liga első helyen végzett csapatával, a miskolci Attilával kellett meg­küzdenie az első ligáért. (A mis­kolciak ismeretes vesztegetési ügye folytán ugyanis a zöldasz­talnál az akkor gyengébb Somogy lett a II. liga bajnoka, míg a pontlevonással büntetett Attila a második helyre szorult.) Az osz­­tályozóban a Bástya saját pályá­ján 3:1-re győzött, Miskolcon pe­dig 1:4-re kikapott, tehát az At­tila 5:4-es gólaránnyal nyerte a fontos kettős küzdelmet. így állt be a justizmord: az Attilát talál­ták bűnösnek s a Bástya bűnhő­dött. Nagyon megbűnhődött, hi­szen megbukott s ezzel — egy évvel ezelőtt Szegeden mindenki szentül hitte — megbukott a ti­­szaparti metropolis profifutballja is.­­ A Szeged FC születése kis gondolta volna akkor, az általános letargiában, hogy a leg­tehetősebb és áldozatra mindig vállalkozó szegedi sportférfiak visszavonulása után pár héttel megszületik az új alakulat, a Szeged Futball Club. Hiszen nem volt titok, hogy a Bástya volt ve­zetői közel másfélszázezer pengőt költöttek öt év alatt a szegedi profifutballra. Az új klub anyagi lehetőségei ezek után közel a nul­lával voltak egyenlők és mégis megalakult a Szeged. És most, egy évvel később, a futballévad zárása után öröm ült meg a szegedi futballtábort. A Bástya piros-fekete színei he­lyett a piros-fehér mezbe öltözött Szeged küzdelmes esztendő után kiharcolta az elsőosztályúságot. Küzdelmes esztendő volt tagadha­tatlanul, de megérte. Úgy kezdődött, hogy néhány fa­natikus futballbarát elhatározta, hogy megkísérli a lehetetlent is: minden alaptőke nélkül vissza­vinni a szegedi futballt az első ligába. Hátha sikerül? Hárman fogtak össze, Stein Sándor, a Bástya volt főtitkára, Vér György, a Délmagyar­ország he­lyettes szerkesztője és Back Pál, a Bástya volt játékosa, később in­tézője s két nap alatt megindult a szervezés munkája. Először a Bástya volt játékos­gárdáját hívták össze értekezletre az új vezetők. A játékosértekezlet váratlanul lelkes hangulatban folyt le s végül maguk az érdekel­tek úgy döntöttek, hogy megértve a távolabbi nagy cél jelentőségét: ötpengős szerződést írnak alá s ellenszolgáltatásul elfogadják a klub összes bevételeiből számukra felajánlott százalékos részesedési alapot. Nagy szó volt ez, hiszen a Bástyánál még maximális fize­téssel dotált játékosok vállalták ilyen formán az ötpengős profik keserű életét, amelyért pedig cse­rébe az első ligába való visszaju­tás dicsőségét várta a város tár­sadalma. Vissza az I. ligába Nem várt hiába. A játékosok önfeláldozó akarata meghozta a végső győzelem napját. Küzdelem­mel, nélkülözéssel teli volt pedig az esztendő, a meccsek bruttó bevétele 300—1600 pengő között váltakozott (a Bástyánál az Újpest, Ferencváros vagy Hungária ven­dégjátéka csaknem minden eset­ben 8—10.000 pengős bevételt jelentett), a minimális tagdíjak­ból is alig jutott a százalékos ré­szesedésre szerződött fiúknak. De állták a harcot rendületlenül, még a balszerencse ellenében is. Dehát az a fontos, hogy a Sze­ged, ha osztályozó árán is, mégis csak kivívta a feljebbjutást és most a harcos esztendő érett gyü­mölcsével az ölében­ vár. Hogy mire? Azt még nem tudhatni, majd kieszelnek valemi okosat a reformalkotók. De azután nehogy fanyar ízt kapjon a reform követ­keztében a szegedi profik által méltán elért, érettnek gondolt gyümölcs... . A vezetőség A bizakodás és a szebb napokat váró hit talán még sohasem volt nagyobb a szőke Tisza partján, mint éppen most. Nem alaptala­nul. A klub deficit nélkül végezte a nehéz szezont, a kipróbált ve­zetőségi tagok: Hedry Miklós dr. kórházi főorvos, elnök, Gergely Jenő gyógyszerész, ügyvezető al­­elnök, Stein Sándor társelnök, Vér György ügyvezető al­­elnök, Grosser Andor főtitkár, Kovács István főjegyző, Ráck Pál intéző és a többiek is valameny­­nyien tudják és elvégzik a köte­lességüket. A csapat Azután a csapat... Kitűnően összeszokott együttes a szegedi piros-fehér gárda, de egyénileg is tehetségesek, fiatalok, értékes futballisták. A közvetlen védelem tagjai: Pálinkás, Sirály és Raffai éppen a második osztályozó alkal­mával a budapesti közönség előtt is igazolták klasszisukat. A half­­trió, Pólyák­­., Halas és Bertók az egész szezonon át a legegyen­letesebb teljesítményt nyújtó for­mációja volt az együttesnek. Gól­ra törő, jóstílusú a csatárlánc, amely a legtöbbször így állt fel: Korányi II., Gerle, Lukács, Har­matti, Havas. A felsoroltakon kí­vül Pintér (kapus), Emődi (hát­véd), Tóth (fedezet), Szegedi alias Stemler és Puzsin (csatá­rok) játszottak még a Szeged bajnoki és túrameccsein. (A fiatal klubnak már számottevő nemzet­közi múltja is van, a tél folyamán Svájcban és Olaszországban bo­nyolított le mérkőzés-szériát si­kerrel, majd Temesvárra is ellá­togatott a Ripensiához.) Elismerés, ünneplés Fokozza a szegedi fuballfront örömét, hogy Somogyi Szilveszter dr. polgármester a sikerrel ab­szolvált osztályozó után így nyi­­latkozott: — Szeged csapata, a Szeged, már csupán idegenforgalmi szem­pontból is megérdemli a támoga­tást. Ígérem, hogy az új költség­­vetésbe már fölvesszük a Szeged részére adandó rendes évi se­gélyt. Lehetőleg annyit, amennyit a Bástya kapott. Szerdán este az egyesület hivata­los bankettjén ünnepelték a játéko­sokat, csütörtökön pedig a szur­kolók rendeztek vacsorát. Most pe­dig pihennek. Megérdemlik ... B. K. L.

Next