Nemzeti Sport, 1933. január (25. évfolyam, 1-23. szám)
1933-01-02 / 2. szám
4 Versenydíjak Sportfigurák, ajándéktárgyak, márványos bronz- írókészletek -csillárok és világítás I. A■ VII., Erzsébet - körét ■ gatott még itt van. Nem engedték haza. Két újabb mérkőzést kötöttek le velük. Különösen a Penarol feni rájuk a fogát. A nagy mérkőzésen a „Rio Branco” kupáért mérkőzött a két válogatott. Aránylag kevés, 50.000 ember nézte végig a meccset. Brazília: Victor — Domingo, Italia — Azucola, Martins, Iván — Walter, Paulinho, Gradín, Leonidas, Jardas. Uruguay: Machiavello — Nasazzi, Mascheroni — A. Fernández, Gestido, Lobos — B. Castro, Careía, Duhart, Cea, Iturde. A játék nagyon hevesen indul. A brazilok gyors és biztos játéka már az első percekben sejteti a veszélyt. A közönség hatalmas morajlással jelzi a szép játék feletti örömét. Uruguay hosszú magas labdáival nem boldogul a villámgyors, rövid passzokkal földön játszó brazilok ellen. A brazil csapat hőse az óriás Martins, a centerhall. Egymásután dobja előre a csatárokat, akik tetszetős háromszögeléssel pillanatok alatt a 16-oson vannak és lőnek. Hiába ment helyzetet helyzet után a két veterán uruguay-i hátvéd, a gól mégis a levegőben lóg. A 15. percben megvan az első. Iván pompás passzából a villámgyors néger összekötő, Leonidas 25 méterről védhetetlenül céloz a hálóba (0:1). (Az eddig hangos tribün szótlanul csodálkozik, majd hamar felocsúdik és füttykoncertbe kezd.) A brazil fölény nyomasztóvá válik. A hakijaik klasszissal állnak az uruguay-i fedezetek felett.De vége az első félidőnek s megered az eSő. Pillanatok alatt ke 6 Plata (Alg. bajnok) 8:0 (Montevideo, 1932).Az 1931-es bajnok Wanderersnek győzelme a Ferencváros fölött, de főleg az 1982-es bajnoknak, a Penarolnak győzelme az argentin bajnok fölött az, amibe itt még kapaszkodni tudnak. Ebbe kapaszkodnak azok, akik még hisznek az uruguayi futball régi nagyságában.) Mi lesz 1934-ben? Ha a jövő évi, az 1933-as nemzetközi eredmények nem mutatnak majd javuló grafikont, akkor az 1934-es világbajnokság résztvevői közt Uruguayt aligha látják majd. Még mindig uralkodó ugyanis az a fejművész, az uruguayi védelem veterán oszlopa, aki már a párisi olimpián feltűnt s azóta tagja az uruguayi válogatottnak, az irányzat, hogy Uruguaynak nem szabad azon a világbajnoki tornán résztvenni, amelyet olyan ország rendez, mely Montevideoban nem vett részt a világbajnokságon. Ha igaz, hogy ehhez az állásponthoz Argentína és Brazília is csatlakozik, akkor Európa, helyesebben Középeurópa legjobbjai könnyen jutnak a II. világbajnoki címhez. A „leégéses” meccs Brazília tehát Montevideoban is legyőzte Uruguayt. A győztes vásórés körül fehér a nézőtábor. A kemény betonüléseket enyhítő újságpapírok a fejek fölé kerülnek s olyan lesz a tribün, mint ha nagy lepedővel lenne betakarva.) A második félidőben is a 15. percben esik a brazilok gólja. Walter beadását ismét a veszedelmesen lövő Leoniads kapja és a 16-osról élesen bevágja (0:2). Három perc múlva egy kis enyhítés: Piríz szögletrúgásából Garcia lövi az egyetlen uruguay-i gólt (1:2). Most már megjött a tribün hangja is. Van biztatás, amelyet meg is érdemelnek az uruguayiak. Fölénybe kerültek. Fél pálya kiadó. Most már csak ritkán kerül veszélyes labda az uruguay-i kapu elé. A túlsó oldalon három brazil fedezetekkel, két összekötő játszik halfot s csak úgy csattognak az emberbemenő lövések. Nagy derültséget okoz az, hogy az uruguayiak kedvenc hátvédje, Mascheroni egyszer a brazil kapu elé sodródik és a hatos vonalon kergeti a pattogó labdát, példát adva az uruguay-i csatároknak, akik a sok magas labdával tehetlenül csapkodnak a tömörülő brazil védelem előtt. Vége a meccsnek... Uruguay kikapott 2:1-re. A sok újság újra egy halomba kerül és máglyává lesz, mint annyi másszor, de most nem örömtüzet gyújtottak. Most a világbajnokság leégését szimbolizálják. H. F. Nasazzi. ssa. Nagy versenyekkel, sporteseményekkel ünnepli meg a BSE húszéves jubileumát Beszélgetés Felkay Ferenc főjegyzővel, a BSE úszóvezérével — Saját tudósítónktól — Budapest Sportr Egyesülete, amely a fővárosi tisztvise- P'wlnak sportklubja, ebb ■ ír- ben az esztendőben_AJ ünnepli húszéves fennállásának év-^ ' ' fordulóját. A BSE eddig is igyekezett minden áldozatban, minden komoly sportban előljárni, érdekes tehát közelebbről megnézni, hogy ennek a hatalmas egyesületnek mi a terve a jubileum megünnpelésére. A főváros reprezentáns egyesületének jubiláns évét a január 6-án tartandó úszóverseny nyitja meg. Felkerestük tehát Felkay főjegyzőt, a BSE vezéralakját és úszószakosztályának elnökét, hogy mint a BSE ünnepi versenysorozatában legközelebbről érdekelt fél, nyilatkozzon a főváros klubja előtt álló célkitűzésekről. A városházán az elnöki ügyosztályban minden percben nyílik Felkay szobájának ajtaja , minden percben akad valami sürgős hivatali dolga. De a sportnak szívesen szakít néhány percet és elmondja a közeljövő terveit: — Közvetlenül a háború előtti esztendőben, 1913-ban alakult meg a fővárosi tisztviselők sportegyesülete, a BSE. Az alapítók elgondolása az volt, hogy a főváros szolgálatában álló mintegy 20.000 alkalmazott között a kari szolidaritást, a testi kultúra kifejlődését és a baráti együttérzést ápolják ennek a sportklubnak a keretein belül. Alakulása után azonban ebbe a fejlődő egyesületbe is beletiport a világháború és a háború évei alatt tetszhalott volt a klub. A háború után újból meg kellett alapítani, fel kellett támasztani. Azóta rohamlépésben fejlődött. Hatalmas lendületet akkor vett, amikor sikerült a Millenáris-pályát modernizálni. A főváros közönségének áldozatkészségével pompás sporttelepet varázsoltunk elő s természetes, hogy ebben a televény humuszban nagyszerűen fejlődött minden. Sorra alakultak a szakosztályok s az utóbbi időben csaknem minden sportágnak volt már élő, működő szakosztálya. Ezek a szakosztályok nemcsak számokat jelentenek, hanem — mint ismeretes — országos, sőt világviszonylatban is jelentős sport- értékeket képviselnek. A kerékpárszakosztály az idén bajnokságot nyert, az úszószakosztály fiataljai ígéretet jelentenek a jövőre. A vívószakosztály néhány év alatt az ismeretlenségből az elsőosztályú egyesületek közé vitte fel a BSE-t A teniszszakosztály egyike az ország legjobban virágzó teniszegyüttesének. De eredmény, siker kíséri a többi szakosztály működését is. — A messze jövőre tervet nem tudunk csinálni, hiszen a mindent felforgató gazdasági égés bennünketis megtámadott. Nekünk is pénzbajaink vannak s ilyenkor érezzük, hogy milyen szerencsénk, hogy a sporbeli áldozatokra szívesen hajlandó főváros áll ennek a klubnak a háta mögött De nekünk is számolnunk kell leépítéssel s az olyan szakosztályokat, amelyekben nem csak fővárosi tisztviselők működnek, esetleg fel kell oszlatnunk. Attól félek, hogy erre a sorsra jut atlétikai szakosztályunk s még egy-két csoportunk. Nagy terhet ró ránk most a Millenáris-pálya és azzal a tervvel foglalkozunk, hogy visszaadjuk ezt a pályát a főváros közönségének, amely aztán iskolai testnevelés céljaira használná fel s mi csak vendégekként dolgoznánk rajta. Büdzsénket, mint minden magyar büdzsét, nekünk is redukálnunk kell. Reméljük,hogy drasztikus rendszabályokhoz nem kell nyúlnunk s nem kell nyúlnunk pont az ünneplő, a jubileumi évben. — Mik a tervek a jubileumi évre? — Mi örömünket sporttal akarjuk kifejezni. Nem is örvendhetünk másképpen. Reméljük, hogy békés egyensúlyban eltöltjük ezt az évet, melyben — az évforduló örömére — minden jelentős szakosztályunk ünnepi versenyeket fog rendezni. Január 6-án tartjuk országos úszóversenyünket, amelyen reméljük, hogy a mi versenyzőink is jól fognak szerepelni. Különösen hölgyúszóinktól várunk eredményt. Az év első felében nagyarányú vívóverseyt rendezünk s aztán következnek sorra jubileumi kerékpár-, tenisz- és pingpong-versenyeink. — Igyekezetünk abban fog kicsúcsosodni, hogy a meglévő kereteinket konzerválni tudjuk, újat nem akarunk létesíteni. Csak egyet ! Szeretnénk a Millenárison lévő strandfürdőnket kibővíteni és ott egy sportszerű 50 méteres uszodát építeni. De hogy ezt a tervünket beválthatjuk-e, azt még nem tudom. A BSE tehát jubileumi évében a gazdasági világégés napjaiban is tervez s megpróbál megküzdeni a lehetetlennel is. Szerencsére olyan vezéralakjai vannak, mint Felkay és olyan patrónusa mint a főváros s így bízunk abban, hogy remek versenyekkel és uszodaépítéssel fog ez az érdemes és életképes klub jubilálni. A spanyol góllövő statisztikában a bajnokság ötödik fordulója után Olivares, az FC Madrid csatára vezet 7 góllal. A 4 gólosak között szerepel az FC Barcelona két csatára, Arocha és Ramon. Az utóbbi balösszekötőt játszott Újpest ellen mind a két karácsonyi mérkőzésen. Budapesttől Lorientig Nem volt kis út, amíg idáig, Európa nyugati széléig eljutottunk. 2500 kilométer van mögöttünk. Wien —Linz—Salzburg—München—Strassburg, majd a legjobban várt állomás: Párisi Bigyiszt (erre a névre hallgat Szabó) már Almásfüzitőtől kezdve ugratták a többiek. Már látszik az Eiffel-torony! A, sok tréfának egyébként Szabó a középpontja, a mestere pedig Serényi. Párisban régi játékosunk, Kónya Ferenc várt ránk feleségével és kisfiával, valamint Balogh Endrével, az IBUSz tisztviselőjével, Kónya a CA Paris edzője. Az ő kedves kalauzolása mellett Paris megtekintésére használtuk fel a rendelkezésre álló hat órát. Dehogy is gondolt valaki alvásra. Nehezen búcsúztunk Paristól és kedves ismerőseinktől, akikhez közben Mayer (volt MTIi) és Frau (volt Dorogi AC) is csatlakozott. A második éjszaka — Paris— Lorient 720 km. — be kell vallanom, nagyon hosszú volt már. Lorientben bizony péntek reggeltől szombat reggelig pihentünk s csak az étkezések szakították meg a 24 órás alvást. Birkózás a francia konyhával Apropó, étkezés! A francia konyhával nehezen békültünk ki. Csigabiga, kagyló, rák és hal, hal, hal... Hej, mennyit gondolunk rátok jó magyar pörkölt, gulyás, töltött káposzta, túrós csusza!... A 8—10 fogásos ebédekből alig egy-két fogást vesz be a jó magyar gyomor, hiába mondják, hogy a többi is mind egészséges, tápláló eledel. Keresztes már csak „geremicének” nevezi őket. Kormos az egyetlen ínyenc, akinek minden ízlik . „Bigyisz’’ az, aki mindenben utánozni akarja, de ő a tengeri kagylóhoz olyan kétségbeesett arcot vág, hogy a többi végkép lemond ezekről a gasztronómiai élvezetekről. Az első vacsora után különben mindenki visszavonult a szobájába — egy kis hazait enni. Még jó, hogy hoztunk magunkkal egy kis piros paprikát s főzhetek így a fiúknak egy kis hazait. És hogy most már beleszólunk az étlap össze Hétfő, 1998 január 2. Kispesti karácsony Bretagne-ban, 2500 kilométer vonaton, a legnehezebb meccs: a francia konyha ellen Báthory Ferenc utilevele — Alkalmi tudósítónktól · Lorient, dec. 28. Lorientben ütöttük fel a főhadiszállásunkat s innen portyázzuk végig a breton félszigetet. Tíz napot töltünk itt ebben a kedves kikötővárosban, az Atlanti óceán partján a breton félsziget délnyugati csücskének tengeröblében. A karácsonyt Mme Cuissard családja körében töltöttük el. Ja, hogy ki ez a Mme Cuissard? Hogy ezt megmagyarázzam, ahhoz tudni kell egyet-mást. Hogy Lorient lakosainak a halászat a főfoglalkozása s a halászi szakmában Mme Jeanne Cuissard az egyik főcég. Saját hajói, autói vannak. És sok munkája mellet egy szórakozása: a futball, ő az FC Lorient elnöke és fenntartója. Minden játékos az ő vállalatánál talált elhelyezkedést s olyan az egész klub, mint egy nagy család. Amelynek a mamája Cuissard asszony. Nem csoda, ha végtelenül szeretik itt s nagyobb csoda, hogy az elnöknő nagyon szereti a sportot és f ért is hozzá. Az FC Lorient ügyeit személyesen intézi s a dolgok a legjobb rendben mennek. A pompás Cuissard-villa szalonjában hatalmas karácsonyfa állt s a kedves háziasszony igazi úri vendéglátással, sok-sok pezsgővel igyekezett felejtetni velünk, hogy nem otthon ünnepelünk állításába, így hát ne nyugtalankodjanak, mert ha a húsfélék nem is nagyon ízlenek, gyümölcs, sajt, tészta van bőven kitűnő minőségben s ez sok mindenért kárpótolja a magyar konyháért epedő kispesti gyomrokat. Báthory Ferenc. Nősek előnyben Az LSC kis negyedosztályú egyesület. Ezideig csak két csapatot foglalkoztatott. Nem azért, mintha több játékosa nem lett volna, mert akár öt garnitúrát is ki tudott volna állítani, hanem mert nem volt elég a felszerelése. Ami volt, az is ócska és rongyos volt. A Sparta elleni bajnoki mérkőzésére például kilenc különböző színű ingben álltak ki, 11 egyszínű ing hiányában. Most azonban az a szerencse esett meg az LSC-vel, hogy az alelnök százötven pengőt örökölt. Amire az alelnök gavallérosan ki is jelentette: — Megeresztek ötven pengőt egy „új” felszerelésre. Meg is vették az „új” felszerelést, bár az „új” itt nem a szó teljes értelmében jelentett újat. Az egyik feloszlott egyesület alig két évig használt felszerelését vásárolták meg ugyanis. Na, de ha nem is volt új, de jó volt és már ez is nagy szó manapság. Viszont az a körülmény, hogy most már három LSC- csapat játszhat állandóan, egész forradalmat váltott ki. Az öröm azonban nem tartott soká. Hamarosan aggodalom váltotta föl. — Hogyan fogjuk rendben tartani? — kérdé az egyik vezető. Nincs pénz a mosatásra. Ha pedig nincs rendeset mosva, hamar tönkremegy. Az első csapat felszerelését az én feleségem mossa állandóan, míg a második ganitúra tisztántartását a főtitkár vállalta, ezt a harmadikat azonban már nem tudjuk vállalni, hiszen ezért is van elég hallgatnivalónk, különösen ha még hozzá nagyon sáros is. — Igaz. Ez így van! — ismerték el többen. — Dehát ki mosatja a harmadikat? Hiszen nincs több nős ember a vezetőségben. — Annyi baj! Nincs veszély! — kiáltott fel az egyik tag. — Kreálunk egy új tisztséget, azzal a jeligével, hogy erre csak nős embert választunk meg. A tisztség már megvan, de még nem töltötték be. Lehet jelentkezni! De csak nőseknek... K. L. É—MM—— Egler Antal, a Bohn SC volt elnöke az alábbi sorok közlésére kérte fel lapunkat: „A sajtóban többíziben a Bohn SC—CsAK fúzió pénzügyi része oly megvilágításban látott napvilágot, amely szerint a Bohn SC-től átvett adósság állandóan Damokles kardjaként lebeg a CsAK feje fölött. Közölnöm kell, hogy a CsAK a BSC- tól 1300 pengő adósságot vett át, viszont a BSC minimálisan számítva 1000 pengő értékű fölszerelést adott át Tehát maradna 300 pengő tartozás. Ezzel szemben a CsAK részére 24 óra alatt 2400 pengőt gyűjtöttem kizárólag a BSC táborából, tehát passzívak átvételéről szó sem lehet. A fenti számadatok bizonyítják, hogy a CsAK nemcsak erkölcsiig, hanem anyagilag is gyarpodott a fúzió révén". t.