Nemzeti Sport, 1933. február (25. évfolyam, 24-43. szám)

1933-02-21 / 38. szám

Kedd, 1933 február 21. ŐK HÁRMAN egyformán örültek a kezdődő moz­galmasabb időknek. Hogy végre kezdődik! Hogy végre személyes él­mények alapján szólhatnak hozzá az eseményekhez s hogy végre ki­csit megmozdult a már-már megpe­­gtészedő tabella. Az élen ugyan nem változott még a helyzet, de Lila Leó, aki a csupa pontos érkező kö­zött mégis elsőnek ért a sarokasz­talhoz, máris úgy beszélt, mint­ha.. . Lila Leó: Nini, Kék úr, hát maga itt van? Azt hittem, ma nem látom magát. Kék Hugó: És várjon miért hisz maga ilyet? Azt hiszi, hogy ha az Attila nem ad nekünk úti­költséget, nincs még nálunk annyi, hogy haza tudjunk jönni belőle? Lila Leó: Ki beszél itt a pénz­ről? Az eredményről van itt szó! Nem hittem volna, hogy azután a gyenge 3:2 után be mer ide jönni. Kék Hugó: Miért ne jönnék? Már csak megszokta az ember, hogy érdeklődjék a második és harmadik helyezettek iránt is. Demokratikus gondolkozású em­ber azért szóba áll az alsóbb ré­­tegekkel is. Leereszkedik ... Lila Leó: Félek, hogy hama­rább, mint gondolná. Kék Hugó: Min­? Lila Leó: Félek, hogy nagyon le talál ereszkedni hamarosan. Ez a Három kerület nagyon megy arra a harmadik helyre. Kék Hugó: Mit izgat ez en­gem? Maguk a harmadikak! Lila Leó: Már nem sokáig. Hi­szen ha Cseh Matyi az utolsó percben nem mázlizza be azt a potyagólt, akkor máris mi va­gyunk elől és maguk a harma­dikak. Zöld Ferenc: Pardon! Talán mi és nem maguk? Lila Leó: Már úgy gondolom, hogy mi ketten. Kék Hugó: Már megint a HA... Az a kérdés, mit mutat a ta­bella? Lila Leó: Azt, hogy a futball­ban a tudás nem minden. Sze­rencse is kell. Zöld Ferenc: Bizony, minek ide a Szaniszló, mikor itt van a­­ Mázli? Kék Hugó: Maga beszél? A keserves szegedi meccs után. Ha az a fiatal Kovács nem olyan szerencsés... Zöld Ferenc: Mindenki a maga szerencséjének a Kovácsa. Lila Leó: Hahaha, nagyon jó! Zöld úr formában van. Persze nem 9:1-es formában, de még a 4:1-es for­ma is jobb, mint a 3:2-es. Kék Hugó: Maguk sem rúgnak kilencet, ha nincs Dobozynál a nagy vérveszteség. Lila Leó: Maga félrebeszél. Micsoda vérveszteség? Kék Hugó: Hát nem olvasta, hogy mi történt Dobozyval és a hitvesével? Kettős öngyilkosság, de csak félig sikerült. Mikor ön­magába akart szúrni Dobozy, mellé fogott, akárcsak a kilenc gólnál. Ahány labda kapura ment... Lila Leó: Alberti igazán nem tehet róla, hogy az ő kapujára csak három labda ment. Kék Hugó: Nana! Lila Leó: Nézze kedves Kék úr, csak nem akarja kétségbe vonni, hogy egy jó csatárnak még helyet lehetett volna szorí­tani tegnap is maguknál? Zöld Ferenc (átveszi a passzt): Egy jó csatárnak talán, de egy zabszemnek semmiesetre. Éppen a Millenárison ne fáznának? A Millenáris fagyott beton­teknője bolyból való kilövésekről és süvöltő utolsó kétszázakról ál­modik. A Somogy és a Nemzeti dideregve nyit tavaszi szezont. A nézőtér olyan, mint egy túl­méretezett táncterem. Ülni nincs kedve senkinek sem. A forralt bor is csak olyan gyen­ge megoldás. Mit ér az egyenlí­tőn egy mogyorónagyságú jég­darab? Mindenki áll és topog, szíve vágya és ritmusérzéke sze­rint. Esik a hó. Nem nagyon, csak halkan, sze­rényen, csendesen, gyéren, visz­­szavonultan, mintha bocsánatot kérne, hogy esik, hogy él, hogy A szurkoló orra vörös és sze­mében apró könnycsepp megha­tottságra vall, holott csak a di­dergés facsarta belőle. Gallérja felgyúrt, sálján vastag csomót kötött a vacogás, fülei ibolya­színben türelmetlenkednek a ta­vasz után. Lábai tánclépéseket taposnak s az idétlen mozdula­tokhoz hamis melódiát dúdol, mintegy alibiképpen. Miről álmodozik a szurkoló? Nem nehéz kitalálni... A rettenetes hőhullám, a drága kedves, meleg hőhullám végig­­izzik a városon. Az aszfalt, a há­zak, mint megannyi óriási örök­égő kályhák öntik ki magukból a remegő forró levegőt. A nap egyetlen lávatömeggé olvaszt mindent. Szédelgő emberek az utcán. Panaszok a meleg ellen. — Pfű! — mondják, miközben megtörlik homlokukat s utána kifacsarják a csuromizzadt zseb­kendőt. A nők bronzszínű lábakat hor­danak harisnya helyett, fátyol­­szerű muszlincsodákban járnak, fedetlen karokkal, vállakkal, há­zakkal s lehet, tán másokkal is. A férfiak forradalmár része ez­ Itb is. Esik a heg miközben gyenge játék folyik­ ­. A medve rossz véle­ménnyel van az emberekről A medve magára húzta a pap­lant és így dörmögött: — Az emberek már megint okosabbak akartak lenni nálam. — Az emberek befolyásolható, gyenge ítéletű emlősök, akik egy kis napfényre ihajcsuhajt kiál­tanak és esküdni mernének, hogy kimúlt a tél, itt a tavasz! — A medve ilyenkor gúnyosan mosolyog magában, visszabújik a barlangba, magára húzza a pap­lant, még egy kicsit hallgatja az emberek fölényes megjegyzéseit a bukott medvéről, a meteoroló­giai intézet gőgös jelentéseit a nagyszabású meleg levegőtöme­gekről, majd befelé fordul, mert egyelőre még a Pottere és Sig­­mund Ruud ideje következik.­­ Aztán ime megfagyott a tavasz. Szólt a medve és aludt tovább. 2. szállingózik, mintha mondaná, csendben, fehéren suttogná, hogy pardon, ő nem tehet róla, neki esni kell, így rendelték, őt meg sem kérdezték, ki is törődik az ő véleményével, holott ő mennyivel szívesebben lenne langyos nyári eső, szívesen üdítene tikkadt le­veleket és gyökereket, ez már csak így van, ilyen az élet, min­denkinek azt kell csinálni, amit parancsolnak és nem azt, amihez kedve van. A tribün ordít, Reichard foj­tott izgalommal simogatja törté­nelmi becsű kecskeszakál­lát, szépszámú somogyi szurkoló rán­­dult ide Kaposvárról, talán azzal a gondolattal, hogy a fővárost jobban fűtik, mint az elhanya­golt vidéket, most csalódottsá­gukban a Somogy halfsorát szid­ják erőteljesen. Lent a pályán nem lazsál senki, mindenki rámegy a lab­dára, mozog, ugrál, senki sem áll egy helyben, ezért nincs oka a tribünnek méregre. Az állóhelyen így érdeklődik valaki: — Várjon hány celziusz lehet? A másik csodálkozva néz és nem érti a kérdést. Ez az ember nem is tudja, hogy ő celziuszban, reomürben, vagy fárenheitben fázik. 3. évben is megkísérli az ingujjat, mázsaszámra fogyasztja a fagy­laltot, a sört, a jegelt hűsítő ita­lokat, melyek rövid időn belül csörgedező patakok alakjában gyöngyöznek ki a pórusokon. A meccseken csupa jeges hol­mit árulnak s az emberek cso­dálkozva néznek egymásra, hogy nini, ez az őrült sincs a stran­don, inkább itt izzad és nézi a szegény játékosokat, akik széde­­legnek a melegtől és égő szomju­­kat citrommal igyekeznek oltani — hasztalan ... — Friss jeges az Anita, a Szi­­nalkó, friss sör! Egyes emberek úgy érzik, hogy percenként rá kell döbbenniük nyilvánosan a szörnyű valóra: — Micsoda hőség! És utána milyen jó hazamenni, a friss zuhany alá állni, lefe­küdni a letollozott hűvös szobá­ban, ruhátlanul aludni... Mert nyár van, kánikula van, hőség van, meleg van, a hőmérők magasugrást játszanak, a cipő­sarkak beleolvadnak az aszfaltba, ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak le­gelésznek rajta... A szurkoló orrára hópehely hull, odafagy. Kutató hideg szél talál nyílást a sál­ja mögött és végigborzongat­j­a. Vége az ábrándnak. Újra itt a tél. A szurkoló a hideg, jeges, ha­vas, szeles, teles valóságra ébred és valami ösztönös sertéstől ve­zéreltetve, félig lehunyt szemek­kel indul a gyógyító ir, az élet­­elixir felé, melyet úgy hívnak, forraltbor. 4. Ábrándozik a szurkoló tár­GAZDÁK BIZTOSÍTÓ SZÖVETKEZETE Élet- és balesetbiztosítás a legelőnyösebben BUDAPEST, IX., ÜLLŐI­ ÚT 1. Odalent futballoznak És milyen gyengén... (1. 1.) — Nem is tudunk igazában örülni a nagy győzelemnek — panaszkodott hétfőn délben Komor Ödön, a III. ker. FC igazgatója a szövetségben. Majd így folytatta: „Blaskót ma délelőtt megvizsgáltattuk, izomszakadása van combjában, jó pár hétig szó sem lehet a játékáról. Dömötörnek olyan mély sebe van a lába fején, hogy csak az ő közismert őseréje lesz talán képes arra, hogy vasárnap játszók. Feny­vesi és Lucz a meccs után egyenesen ment vissza az ágyba. Ők — remélem — hét közepén már egészségesek lesz­nek. De honnan vegyek egy csatárt?” Bizony sok intéző ajkáról röppen el mostanában ez a fájdalmas kérdés jubiláló játékosok. A PSC szomba­ton nagy klubvacsorát tartott, amely­nek keretén belü­l két régi, kitűnő já­tékosát, Tischnert és Köpeczyt em­lékplakettel tüntette ki a vezetőség, mint az egyesület két legrégibb har­cosát. A két jubiláns közül Tischner már tizenöt, Köpeczy pedig tíz éve tagja a klubnak. Csapó, a MÁV Előre középfedezete visszatért Orosházáról. A T. Előre pályához fog jutni, amennyiben a fővárostól már ígére­tet kapott arra, hogy a volt Tomory­­téri pályát át fogják adni neki. Turay fejsérülése nem bizonyult olyannak, ami aggodalomra adhatna okot további játékát illetően. Annál kellemetlenebbnek látszott azonban bokasérülése, amit szintén Szegeden szenvedett, amikor magas labdáért ugorva valami göröngy miatt megbi­csaklott. Turay alig tudta tegnap még a cipőt a bal lábára húzni s a bokája annyira dagadt volt, hogy különben állandóan hordott bokavédő­jét nem tudta összegombolni rajta. A héten tehát komoly kezelésre szorul. Az újpestiek, most már szokásos, szerdai vacsorájukat ismét a Tóth Gábor-féle Apponyi­ utcai vendéglő­ben tartják meg. Az újpesti játéko­sokkal a rokonok, ismerősök egyre jobban összemelegszenek s a vacso­rákon egyre többen vesznek részt. A lilák természetesen szívesen látják vacsoráikon a hozzátartozókon kívül az egyesület rajongóit is. Az URAK vasárnap Dunakeszire rándul és barátságos meccs kereté­ben mérkőzik a Magyarsággal. Jáhn, a „33” FC játékosa a VIII. ker. SE-be lépett. Varga, RFC a vasárnapi mérkő­zésen kezét törte. 3 30 perc késés.•• — Saját tudósítónktól — A bírójelentésben csak két sor sze­repel róla, mindössze annyi, hogy a játék 30 perces késéssel kezdődött. Pont... Aki azonban kiváncsi arra, hogy mi okozta a félórányi késést, meglepő, de annál szomorúbb felfede­zésre jut. A szabály értelmében mindig a mérkőzést rendező egyesület tartozik gondoskodni a labdáról. Azonban ki ragaszkodik ma ehhez a szabályhoz? Az a csapat adja a labdát, amelyik­nek éppen van. Többnyire már a mérkőzés bejelentésénél meg is egyez­nek erre vonatkozólag, így volt ez az FTSC—SFC mérkőzés lekötésénél is. — Lehetőleg önök adják majd a labdát — mondotta az FTSC intéző­je —, a sajátunk már nagyon rossz állapotban van. — Mi is hasonló helyzetben vagyunk, éppen most akartunk venni, de kitűnt­, hogy csak tíz pár cipőnk van használható, így cipőt veszünk most, míg a labdavásárlást a jövő hétre halasztottuk. — Tudja mit! Ne vegyenek most cipőt, majd mi kölcsönzünk egy pá­rat, vegyenek most labdát. Az egyesség megtörtént, de intéző tervez, a sors végez. A szükséges pénz nem gyűlt össze egészen. A lab­dából nem lett semmi. Más megoldás nem volt, mint a sok régi rossz labda közül a legkevésbé rosszat megjaví­tani, így is cselekedtek. Amikor ké­szen lett — a játék elmaradásáért aggódók — örömmel simogatták meg a három rossz labdából összetákolt bőrt. Amely ha nem is volt ugyanis gömbölyű, de nem volt lyukas s ami a fő, mégis csak foci volt... Nem így a bíró. — Ki van zárva — mondta ki az ítéletet —, ezzel a labdával nem lehet játszani. A kiálló foltok és varrások könnyen megsérthetik a fejelő játékos arcát. Sok alkudozásra nem volt idő. A csapatok vezetői elrohantak labdát szerezni. Jó félórai várakozás után kerítettek is egyet a szomszédos pályáról. Amint mondották: — Meg kellett várni, míg ott be­fejezik a mérkőzést... K. L. Turayt megkoronázták. A szegedi mérkőzés előtt Pálinkás, a szegediek fiatal kapusa mosolyogva, de nem minden aggodalom nélkül mondta: — A Turayt itt könnyen császárrá avathatjuk, ha úgy lő, mint az ősszel. A jóslat ilyen értelemben nem vált be, mert Turay egyetlen gólt sem rúgott. Összefejelt ellenben Berták­kal s a fejbőre felhasadt. Nagy fehér kötést raktak rá s a vacsoránál ilyen bebugyolált fejjel jelent meg a cen­ter. — Pálinkásnak mégis csak igaza volt — mondották neki —, megkap­jad itt Szegeden a császári koronát! Rangfokozat. Komjádival találkozik egyik ismerőse s látja, hogy Komi bi­ceg. — Mi az, Komi, megint rosszal­kodik a lábad? — Ennél rosszabb láb nincs a vilá­­gon — kesereg Komjádi. — Akkor te még nem láttál profi­­futballistákat játszani! Új intézőt kapott a B. Vasutas SC Takács Sándor MÁV intéző személyé­ben. Működéséhez sok reményt fűz­nek egyesületében. A Budapesti Vasutas SC a futball­ban egyre határozottabb lépésekkel tör előre s úgy látszik, rövidesen fel­zárkózik a többi, kitűnő vasutas csa­pat mellé. Vasárnap négy csapata játszott s mind a négy győzött a TSC csapatai ellen. A vegyes 5:0, az ifjú­sági 2:0, a II. csapat 4:1, az I. csa­pat pedig 3:1 eredményt ért el, ami igen biztató siker. Az egyesület tá­bora bizakodással tekinthet a továb­biak elé. Schürger, a BSC volt csatára a Ta­bánba lép. Bihari FTC arca hatalmasan megdagadt vasárnap és ezért a fiatal csatár nem játszhatott a Törekvés ellen. A MÁVAG-ban Ivanics a bokáján sérült meg a BVSC elleni edzőmérkő­zésen, ez az oka vasárnapi távolma­­radásának. Antal viszont az EMTK ellen sántult le, még­pedig erősen, úgyhogy kétes, hogy játszhat-e a Postás ellen. Érdekes javaslata volt Eichernek, a svájci elnöknek, a bécsi kupakonfe­rencián­ .Álljanak össze az európai barátságos szövetségek és állapodja­nak meg abban, hogy ezentúl egy­­egy napra koncentrálják válogatott mérkőzéseiket. Ebben az esetben az érdekelt országok egyletei előtt sok­kal nagyobb tér nyílna meg a nem­zetközi klubmeccsek lejátszására”. Nem rossz gondolat, de nehéz lesz megvalósítani. Kisorsolták a Bécsi Kupa legköze­lebbi fordulóját a következő párosí­tással: Vienna—WSC, WAC—FAC, Hakoah—BAC, Austria—Wacker. A fordulót április 23-án játszák le.

Next