Nemzeti Sport, 1933. február (25. évfolyam, 24-43. szám)
1933-02-21 / 38. szám
Kedd, 1933 február 21. ŐK HÁRMAN egyformán örültek a kezdődő mozgalmasabb időknek. Hogy végre kezdődik! Hogy végre személyes élmények alapján szólhatnak hozzá az eseményekhez s hogy végre kicsit megmozdult a már-már megpegtészedő tabella. Az élen ugyan nem változott még a helyzet, de Lila Leó, aki a csupa pontos érkező között mégis elsőnek ért a sarokasztalhoz, máris úgy beszélt, mintha.. . Lila Leó: Nini, Kék úr, hát maga itt van? Azt hittem, ma nem látom magát. Kék Hugó: És várjon miért hisz maga ilyet? Azt hiszi, hogy ha az Attila nem ad nekünk útiköltséget, nincs még nálunk annyi, hogy haza tudjunk jönni belőle? Lila Leó: Ki beszél itt a pénzről? Az eredményről van itt szó! Nem hittem volna, hogy azután a gyenge 3:2 után be mer ide jönni. Kék Hugó: Miért ne jönnék? Már csak megszokta az ember, hogy érdeklődjék a második és harmadik helyezettek iránt is. Demokratikus gondolkozású ember azért szóba áll az alsóbb rétegekkel is. Leereszkedik ... Lila Leó: Félek, hogy hamarább, mint gondolná. Kék Hugó: Min? Lila Leó: Félek, hogy nagyon le talál ereszkedni hamarosan. Ez a Három kerület nagyon megy arra a harmadik helyre. Kék Hugó: Mit izgat ez engem? Maguk a harmadikak! Lila Leó: Már nem sokáig. Hiszen ha Cseh Matyi az utolsó percben nem mázlizza be azt a potyagólt, akkor máris mi vagyunk elől és maguk a harmadikak. Zöld Ferenc: Pardon! Talán mi és nem maguk? Lila Leó: Már úgy gondolom, hogy mi ketten. Kék Hugó: Már megint a HA... Az a kérdés, mit mutat a tabella? Lila Leó: Azt, hogy a futballban a tudás nem minden. Szerencse is kell. Zöld Ferenc: Bizony, minek ide a Szaniszló, mikor itt van a Mázli? Kék Hugó: Maga beszél? A keserves szegedi meccs után. Ha az a fiatal Kovács nem olyan szerencsés... Zöld Ferenc: Mindenki a maga szerencséjének a Kovácsa. Lila Leó: Hahaha, nagyon jó! Zöld úr formában van. Persze nem 9:1-es formában, de még a 4:1-es forma is jobb, mint a 3:2-es. Kék Hugó: Maguk sem rúgnak kilencet, ha nincs Dobozynál a nagy vérveszteség. Lila Leó: Maga félrebeszél. Micsoda vérveszteség? Kék Hugó: Hát nem olvasta, hogy mi történt Dobozyval és a hitvesével? Kettős öngyilkosság, de csak félig sikerült. Mikor önmagába akart szúrni Dobozy, mellé fogott, akárcsak a kilenc gólnál. Ahány labda kapura ment... Lila Leó: Alberti igazán nem tehet róla, hogy az ő kapujára csak három labda ment. Kék Hugó: Nana! Lila Leó: Nézze kedves Kék úr, csak nem akarja kétségbe vonni, hogy egy jó csatárnak még helyet lehetett volna szorítani tegnap is maguknál? Zöld Ferenc (átveszi a passzt): Egy jó csatárnak talán, de egy zabszemnek semmiesetre. Éppen a Millenárison ne fáznának? A Millenáris fagyott betonteknője bolyból való kilövésekről és süvöltő utolsó kétszázakról álmodik. A Somogy és a Nemzeti dideregve nyit tavaszi szezont. A nézőtér olyan, mint egy túlméretezett táncterem. Ülni nincs kedve senkinek sem. A forralt bor is csak olyan gyenge megoldás. Mit ér az egyenlítőn egy mogyorónagyságú jégdarab? Mindenki áll és topog, szíve vágya és ritmusérzéke szerint. Esik a hó. Nem nagyon, csak halkan, szerényen, csendesen, gyéren, viszszavonultan, mintha bocsánatot kérne, hogy esik, hogy él, hogy A szurkoló orra vörös és szemében apró könnycsepp meghatottságra vall, holott csak a didergés facsarta belőle. Gallérja felgyúrt, sálján vastag csomót kötött a vacogás, fülei ibolyaszínben türelmetlenkednek a tavasz után. Lábai tánclépéseket taposnak s az idétlen mozdulatokhoz hamis melódiát dúdol, mintegy alibiképpen. Miről álmodozik a szurkoló? Nem nehéz kitalálni... A rettenetes hőhullám, a drága kedves, meleg hőhullám végigizzik a városon. Az aszfalt, a házak, mint megannyi óriási örökégő kályhák öntik ki magukból a remegő forró levegőt. A nap egyetlen lávatömeggé olvaszt mindent. Szédelgő emberek az utcán. Panaszok a meleg ellen. — Pfű! — mondják, miközben megtörlik homlokukat s utána kifacsarják a csuromizzadt zsebkendőt. A nők bronzszínű lábakat hordanak harisnya helyett, fátyolszerű muszlincsodákban járnak, fedetlen karokkal, vállakkal, házakkal s lehet, tán másokkal is. A férfiak forradalmár része ez Itb is. Esik a heg miközben gyenge játék folyik . A medve rossz véleménnyel van az emberekről A medve magára húzta a paplant és így dörmögött: — Az emberek már megint okosabbak akartak lenni nálam. — Az emberek befolyásolható, gyenge ítéletű emlősök, akik egy kis napfényre ihajcsuhajt kiáltanak és esküdni mernének, hogy kimúlt a tél, itt a tavasz! — A medve ilyenkor gúnyosan mosolyog magában, visszabújik a barlangba, magára húzza a paplant, még egy kicsit hallgatja az emberek fölényes megjegyzéseit a bukott medvéről, a meteorológiai intézet gőgös jelentéseit a nagyszabású meleg levegőtömegekről, majd befelé fordul, mert egyelőre még a Pottere és Sigmund Ruud ideje következik. Aztán ime megfagyott a tavasz. Szólt a medve és aludt tovább. 2. szállingózik, mintha mondaná, csendben, fehéren suttogná, hogy pardon, ő nem tehet róla, neki esni kell, így rendelték, őt meg sem kérdezték, ki is törődik az ő véleményével, holott ő mennyivel szívesebben lenne langyos nyári eső, szívesen üdítene tikkadt leveleket és gyökereket, ez már csak így van, ilyen az élet, mindenkinek azt kell csinálni, amit parancsolnak és nem azt, amihez kedve van. A tribün ordít, Reichard fojtott izgalommal simogatja történelmi becsű kecskeszakállát, szépszámú somogyi szurkoló rándult ide Kaposvárról, talán azzal a gondolattal, hogy a fővárost jobban fűtik, mint az elhanyagolt vidéket, most csalódottságukban a Somogy halfsorát szidják erőteljesen. Lent a pályán nem lazsál senki, mindenki rámegy a labdára, mozog, ugrál, senki sem áll egy helyben, ezért nincs oka a tribünnek méregre. Az állóhelyen így érdeklődik valaki: — Várjon hány celziusz lehet? A másik csodálkozva néz és nem érti a kérdést. Ez az ember nem is tudja, hogy ő celziuszban, reomürben, vagy fárenheitben fázik. 3. évben is megkísérli az ingujjat, mázsaszámra fogyasztja a fagylaltot, a sört, a jegelt hűsítő italokat, melyek rövid időn belül csörgedező patakok alakjában gyöngyöznek ki a pórusokon. A meccseken csupa jeges holmit árulnak s az emberek csodálkozva néznek egymásra, hogy nini, ez az őrült sincs a strandon, inkább itt izzad és nézi a szegény játékosokat, akik szédelegnek a melegtől és égő szomjukat citrommal igyekeznek oltani — hasztalan ... — Friss jeges az Anita, a Szinalkó, friss sör! Egyes emberek úgy érzik, hogy percenként rá kell döbbenniük nyilvánosan a szörnyű valóra: — Micsoda hőség! És utána milyen jó hazamenni, a friss zuhany alá állni, lefeküdni a letollozott hűvös szobában, ruhátlanul aludni... Mert nyár van, kánikula van, hőség van, meleg van, a hőmérők magasugrást játszanak, a cipősarkak beleolvadnak az aszfaltba, ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta... A szurkoló orrára hópehely hull, odafagy. Kutató hideg szél talál nyílást a sálja mögött és végigborzongatja. Vége az ábrándnak. Újra itt a tél. A szurkoló a hideg, jeges, havas, szeles, teles valóságra ébred és valami ösztönös sertéstől vezéreltetve, félig lehunyt szemekkel indul a gyógyító ir, az életelixir felé, melyet úgy hívnak, forraltbor. 4. Ábrándozik a szurkoló tárGAZDÁK BIZTOSÍTÓ SZÖVETKEZETE Élet- és balesetbiztosítás a legelőnyösebben BUDAPEST, IX., ÜLLŐI ÚT 1. Odalent futballoznak És milyen gyengén... (1. 1.) — Nem is tudunk igazában örülni a nagy győzelemnek — panaszkodott hétfőn délben Komor Ödön, a III. ker. FC igazgatója a szövetségben. Majd így folytatta: „Blaskót ma délelőtt megvizsgáltattuk, izomszakadása van combjában, jó pár hétig szó sem lehet a játékáról. Dömötörnek olyan mély sebe van a lába fején, hogy csak az ő közismert őseréje lesz talán képes arra, hogy vasárnap játszók. Fenyvesi és Lucz a meccs után egyenesen ment vissza az ágyba. Ők — remélem — hét közepén már egészségesek lesznek. De honnan vegyek egy csatárt?” Bizony sok intéző ajkáról röppen el mostanában ez a fájdalmas kérdés jubiláló játékosok. A PSC szombaton nagy klubvacsorát tartott, amelynek keretén belül két régi, kitűnő játékosát, Tischnert és Köpeczyt emlékplakettel tüntette ki a vezetőség, mint az egyesület két legrégibb harcosát. A két jubiláns közül Tischner már tizenöt, Köpeczy pedig tíz éve tagja a klubnak. Csapó, a MÁV Előre középfedezete visszatért Orosházáról. A T. Előre pályához fog jutni, amennyiben a fővárostól már ígéretet kapott arra, hogy a volt Tomorytéri pályát át fogják adni neki. Turay fejsérülése nem bizonyult olyannak, ami aggodalomra adhatna okot további játékát illetően. Annál kellemetlenebbnek látszott azonban bokasérülése, amit szintén Szegeden szenvedett, amikor magas labdáért ugorva valami göröngy miatt megbicsaklott. Turay alig tudta tegnap még a cipőt a bal lábára húzni s a bokája annyira dagadt volt, hogy különben állandóan hordott bokavédőjét nem tudta összegombolni rajta. A héten tehát komoly kezelésre szorul. Az újpestiek, most már szokásos, szerdai vacsorájukat ismét a Tóth Gábor-féle Apponyi utcai vendéglőben tartják meg. Az újpesti játékosokkal a rokonok, ismerősök egyre jobban összemelegszenek s a vacsorákon egyre többen vesznek részt. A lilák természetesen szívesen látják vacsoráikon a hozzátartozókon kívül az egyesület rajongóit is. Az URAK vasárnap Dunakeszire rándul és barátságos meccs keretében mérkőzik a Magyarsággal. Jáhn, a „33” FC játékosa a VIII. ker. SE-be lépett. Varga, RFC a vasárnapi mérkőzésen kezét törte. 3 30 perc késés.•• — Saját tudósítónktól — A bírójelentésben csak két sor szerepel róla, mindössze annyi, hogy a játék 30 perces késéssel kezdődött. Pont... Aki azonban kiváncsi arra, hogy mi okozta a félórányi késést, meglepő, de annál szomorúbb felfedezésre jut. A szabály értelmében mindig a mérkőzést rendező egyesület tartozik gondoskodni a labdáról. Azonban ki ragaszkodik ma ehhez a szabályhoz? Az a csapat adja a labdát, amelyiknek éppen van. Többnyire már a mérkőzés bejelentésénél meg is egyeznek erre vonatkozólag, így volt ez az FTSC—SFC mérkőzés lekötésénél is. — Lehetőleg önök adják majd a labdát — mondotta az FTSC intézője —, a sajátunk már nagyon rossz állapotban van. — Mi is hasonló helyzetben vagyunk, éppen most akartunk venni, de kitűnt, hogy csak tíz pár cipőnk van használható, így cipőt veszünk most, míg a labdavásárlást a jövő hétre halasztottuk. — Tudja mit! Ne vegyenek most cipőt, majd mi kölcsönzünk egy párat, vegyenek most labdát. Az egyesség megtörtént, de intéző tervez, a sors végez. A szükséges pénz nem gyűlt össze egészen. A labdából nem lett semmi. Más megoldás nem volt, mint a sok régi rossz labda közül a legkevésbé rosszat megjavítani, így is cselekedtek. Amikor készen lett — a játék elmaradásáért aggódók — örömmel simogatták meg a három rossz labdából összetákolt bőrt. Amely ha nem is volt ugyanis gömbölyű, de nem volt lyukas s ami a fő, mégis csak foci volt... Nem így a bíró. — Ki van zárva — mondta ki az ítéletet —, ezzel a labdával nem lehet játszani. A kiálló foltok és varrások könnyen megsérthetik a fejelő játékos arcát. Sok alkudozásra nem volt idő. A csapatok vezetői elrohantak labdát szerezni. Jó félórai várakozás után kerítettek is egyet a szomszédos pályáról. Amint mondották: — Meg kellett várni, míg ott befejezik a mérkőzést... K. L. Turayt megkoronázták. A szegedi mérkőzés előtt Pálinkás, a szegediek fiatal kapusa mosolyogva, de nem minden aggodalom nélkül mondta: — A Turayt itt könnyen császárrá avathatjuk, ha úgy lő, mint az ősszel. A jóslat ilyen értelemben nem vált be, mert Turay egyetlen gólt sem rúgott. Összefejelt ellenben Bertákkal s a fejbőre felhasadt. Nagy fehér kötést raktak rá s a vacsoránál ilyen bebugyolált fejjel jelent meg a center. — Pálinkásnak mégis csak igaza volt — mondották neki —, megkapjad itt Szegeden a császári koronát! Rangfokozat. Komjádival találkozik egyik ismerőse s látja, hogy Komi biceg. — Mi az, Komi, megint rosszalkodik a lábad? — Ennél rosszabb láb nincs a világon — kesereg Komjádi. — Akkor te még nem láttál profifutballistákat játszani! Új intézőt kapott a B. Vasutas SC Takács Sándor MÁV intéző személyében. Működéséhez sok reményt fűznek egyesületében. A Budapesti Vasutas SC a futballban egyre határozottabb lépésekkel tör előre s úgy látszik, rövidesen felzárkózik a többi, kitűnő vasutas csapat mellé. Vasárnap négy csapata játszott s mind a négy győzött a TSC csapatai ellen. A vegyes 5:0, az ifjúsági 2:0, a II. csapat 4:1, az I. csapat pedig 3:1 eredményt ért el, ami igen biztató siker. Az egyesület tábora bizakodással tekinthet a továbbiak elé. Schürger, a BSC volt csatára a Tabánba lép. Bihari FTC arca hatalmasan megdagadt vasárnap és ezért a fiatal csatár nem játszhatott a Törekvés ellen. A MÁVAG-ban Ivanics a bokáján sérült meg a BVSC elleni edzőmérkőzésen, ez az oka vasárnapi távolmaradásának. Antal viszont az EMTK ellen sántult le, mégpedig erősen, úgyhogy kétes, hogy játszhat-e a Postás ellen. Érdekes javaslata volt Eichernek, a svájci elnöknek, a bécsi kupakonferencián .Álljanak össze az európai barátságos szövetségek és állapodjanak meg abban, hogy ezentúl egyegy napra koncentrálják válogatott mérkőzéseiket. Ebben az esetben az érdekelt országok egyletei előtt sokkal nagyobb tér nyílna meg a nemzetközi klubmeccsek lejátszására”. Nem rossz gondolat, de nehéz lesz megvalósítani. Kisorsolták a Bécsi Kupa legközelebbi fordulóját a következő párosítással: Vienna—WSC, WAC—FAC, Hakoah—BAC, Austria—Wacker. A fordulót április 23-án játszák le.